Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 102. szám Ára: 2,20 Ft 1987. május 1., péntek A MUNKA ÜNNEPEN Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának beszéde a rádióban és a televízióban Kádár János Angyalföldön Az MSZMP főtitkárát virággal köszöntik a főváros XIII. kerületi pártbizottságán (MTI-fotó: Manek Attila felv. — Telefotó—KS) Kedves Nézőim, kedves Hallgatóim! A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepére készü­lünk. Előestéjén köszöntőm Önöket a párt, a kormány, a szakszervezetek nevében. Május elseje sajátos ün­nep: a munka és az emberi méltóság szülötte, az eszten­dő egyik legszebb napja­ként él bennünk. Sokan ünnepelnek ma szerte a világon, sajnos be­árnyékolt égbolt alatt. Szán­dékosan megrontott világ- politikai légkör és a vele együttjáró gazdasági gondok fenyegetettségében ünnepel­nek a dolgozók. De ünnepel­nek! S hívunk mi is min­denkit az ünnepre. A mun­kát ünnepeljük, s a munká­val együtt a holnapot is. Eddigi fejlődésünk éle­tünk minden területén je­lentős gazdagodást mutat, és méltánylást érdemel. Előre­haladtunk a szocializmus építésének útján; nemzeti vagyonunk nőtt; az egzisz­tenciális bizonytalanságot megszüntettük; figyelemre­méltó szociális biztonságot teremtettünk; milliós töme­gek emelkedtek fel anyagi helyzetükben, tudásban, ma­gatartásban. Szólnunk kell azonban az érem másik oldaláról is. Az utóbbi években nem tudtuk elérni azokat a célokat, ame­lyeket magunk elé tűztünk, pedig szerényebbek minden eddiginél. Ezért ma több a nehézségünk, mint korábban. Megnőttek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodásban és a gazdál­kodás eredményeinek igaz­ságosabb, munkához kötődő elosztásában. Élnek társa­dalmunkban gondokkal küsz­ködő idősek, egyedül levők, nagycsaládosok és fiatalok, pályakezdők. Az ország vezetői, a szak- szervezetek is gyakrabban kérték a dolgozók megérté­sét. Nem áltatjuk magunkat! Gyötrelmes és felelősségtel­jes kényszerből születik minden olyan lépés, amely korlátozza az életszínvonal emelését. Ebben a helyzetben ért­hető, ha a dolgozók igény­lik, hogy a vezetők is job­ban értsék meg az embe­rekben felhalmozódott fe­szültségeket, gondokat. Ért­hető, ha nő az intézkedése­ket kísérő társadalmi figye­lem és a gyakran jogos tü­relmetlenség, tőlünk eredő gondjaink megoldatlansága miatt. Sajnos jelenleg nem vár­hatók látványos vagy gyors eredmények. De él bennünk az az elhatározás, hogy eb­ből a helyzetből mielőbb ki­kerüljünk, saját erőnkből. Ez lehetséges, noha nem köny- nyű. Egész életünk, jövőnk szempontjából kulcsfontos­ságú, hogyan alakul gazda­ságunk ereje, milyen ered­ményeket érünk el. Meg kell találnunk az eredményes cse­lekvés módját és lehetőségét. A kedvező változás eléré­séhez nemcsak egy-egy em­ber, nemcsak néhány kollek­tíva, hanem az egész társa­dalom tehetségének, szorgal­mának, alkotó erejének moz­gósítása szükséges. Olyan egységes akarat és cselekvés, amely nélkül társadalmi mé­retekben semmiféle átalaku­lás nem képzelhető el. Több, jobb munkával, in­tenzívebb szellemi ráfordí­tással, koncentráltabb szer­vezéssel ismételjük meg ma­gasabb szinten korábbi eredményeinket. Feladatunk: szerény lehetőségekből, ke­vés anyagiakból többet, el­ménk, kezünk nyomán jobb minőséget teremteni. Felerősödött az igény, hogy a hatékony cselekvés érde­kében nyerjük meg minden egyes ember jó szándékú magatartását, bizalmát. Min­den munkahelyen legyünk képesek a fejlődés követel­ményeihez való alkalmazko­dásra, hogy minden ember­ben kialakítsuk a politikánk­ra, intézkedéseinkre cselek­véssel válaszoló magatartást. Van erő a magyar dolgo­zókban megint és újra együtt kiállni, együtt vállal­ni a megoldás lehetőségeit. Keresni a kibontakozás út­ját. Természetes ez az ér­zésünk: megerősít benne tör­ténelmünk, megerősítenek szocialista, demokratikus fejlődésünk tapasztalatai. A Magyar Szocialista Mun­káspárt gyakorlatának meg­felelően arra törekszik, hogy olyan társadalmi mozgásirá­nyokat jelöljön és szervez­zen, amelyek távlatokat nyit­nak. A szakszervezetek is folyvást arra törekedtek és törekszenek, hogy a kibon­takozás útját, sőt az egyének útját is, pártunk politikájá­val összehangolva, a közös­ség boldogulásának irányá­ba vigyék. Nem titok dolgozó né­pünk előtt, hogy a kormány­nyal is, a párt vezetésével is többször egyeztettük és újra egyeztettük szempont­jainkat, a kormánnyal ösz- szehangoLtuk a várható és a bekövetkezett intézkedése­ket. Nem könnyű a hozott dön­tések szükségességét belát­ni. Nem könnyű feszesebb munkatempóban _ dolgozni, ugyanakkor tudomásul ven­ni az áremeléseket. Nem könnyű újat kezdeni, eseten­ként munkahelyet változtat­ni. A szakszervezet tisztá­ban van vele, hogy ezek a lépések nem népszerűek,_ nem lelkesítőek, csakhogy elkerülhetetlenek. Népünk nem először és nem is utoljára bizonyította és bizonyítja, hogy képes erőfeszítésekre. Tud felelő­(Folytatás a 2. oldalonK) Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nemzetközi munkásmozga­lom jeles ünnepe, május 1-je előtt — Angyalföldre látoga­tott. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tájéko­zódott a nagymúltú munkás­kerület elmúlt egy esztende­jének eredményeiről, az ot­tani vállalatok, munkáskol­lektívák sikereiről, gondjai­ról, terveiről. Kérte a vá­rosrész vezetőit, hogy az ün­nep alkalmából adják át személyes üdvözletét, jókí­vánságait Angyalföld lakói­nak, dolgozóinak. Felkereste a főtitkár a Forcon Szer­számipari Tröszt budapesti vállalatát, ahol az üzemláto­gatást követően röpgyűlésen találkozott a dolgozókkal. Kádár János programja délelőtt 11 órakor a kerületi pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Iványi Pál, a Fővárosi Ta­nács elnöke, Bornemissza Sándor, a kerületi pártbi­zottság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácsel­nöke köszöntötte a vendéget. Ezt követően Bornemissza Sándor tájékoztatta a főtit­kárt a kerület életéről, poli­tikai helyzetéről, a város­rész gyarapodásáról, a gaz­dálkodás eredményeiről, és soron levő feladatairól. A Forcon Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatánál folytatódott a program. Az MSZMP főtitkárát, valamint a kíséretében lévő budapesti és kerületi vezetőket Gulyás Imre vezérigazgató és Ko­vács István, a budapesti gyár Csütörtökön a SZOT Szál­lóban ünnepélyesen kiosztot­ták az idei SZOT-dí jakat. A szakszervezeti mozgalom e kitüntetéssel azoknak az íróknak, művészeknek, tudó­soknak, a művelődésben te­vékenykedőknek az alkotó munkáját ismeri el, akik a dolgozók művelődésének szolgálatában kiemelkedő si­kereket értek el. Az ünnep­ségen jelen volt Berecz Já­nos, az MSZMP KB titkára és Csehák Judit, a Minisz­tertanács elnökhelyettese is. SZOT-díjat kapott Deme László nyelvész, Gregor Jó­zsef operaénekes, Juhász Ju­pártvezetőségének titkára fo­gadta. Beszámoltak a For­gácsolószerszámipari Válla­latból 1986. július 1-jén ala­kult tröszt, illetve az angyal- földi vállalat munkájáról, a pártszervezet tevékenységé­ről. A tájékoztatót üzemlátoga­tás követte: Kádár János — Lévárdy Iván, a budapesti vállalat igazgatójának szak­mai kalauzolásával — meg­tekintette a menetköszörűs és marós műhelyt, s elbe­szélgetett a csúcstechnológiá­val működő automata gép­sorokat kezelő szakmunká­sokkal. Ezután az MSZMP főtitká­ra részt vett a vállalati kol­lektíva ünnepi röpgyűlésén. Kiss Ferenc szakszervezeti főbizalmi meleg szavakkal köszöntötte a gyári dolgozó­kat és a vendégeket, majd Kádár János lépett a mik­rofonhoz. Megköszönte a szívélyes fogadtatást és hangsúlyozta, hogy szívesen jött’ ide, jól érezte magát a munkások körében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottak-ha.l- lottak, hanem az itt tapasz- -talt bensőséges légkör, jó munkaszellem hatására is. dit rovatvezető-helyettes, Koltai Róbert színművész, dr. Lehoczky György orvos, Rossa László zeneszerző, Sza­bó Bálint társadalomtudós, idős Szabó István szobrász- művész, Szőnyi G. Sándor vezető rendező, Tatay Sán­dor író, Tóth István nyugal­mazott főiskolai tanár, Tóth Valéria szobrászművész és Vitézy László filmrendező. A kitüntetetteket Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára köszöntötte. A díja­kat Gáspár Sándor, a SZOT elnöke adta át. A díjak át­adása után a SZOT elnöksé­ge fogadást adott a kitün­tetettek tiszteletére. (Folytatás a 2. oldalon.) Átadták a SZOT-díjakat ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!

Next

/
Thumbnails
Contents