Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 102. szám Ára: 2,20 Ft 1987. május 1., péntek A MUNKA ÜNNEPEN Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának beszéde a rádióban és a televízióban Kádár János Angyalföldön Az MSZMP főtitkárát virággal köszöntik a főváros XIII. kerületi pártbizottságán (MTI-fotó: Manek Attila felv. — Telefotó—KS) Kedves Nézőim, kedves Hallgatóim! A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepére készülünk. Előestéjén köszöntőm Önöket a párt, a kormány, a szakszervezetek nevében. Május elseje sajátos ünnep: a munka és az emberi méltóság szülötte, az esztendő egyik legszebb napjaként él bennünk. Sokan ünnepelnek ma szerte a világon, sajnos beárnyékolt égbolt alatt. Szándékosan megrontott világ- politikai légkör és a vele együttjáró gazdasági gondok fenyegetettségében ünnepelnek a dolgozók. De ünnepelnek! S hívunk mi is mindenkit az ünnepre. A munkát ünnepeljük, s a munkával együtt a holnapot is. Eddigi fejlődésünk életünk minden területén jelentős gazdagodást mutat, és méltánylást érdemel. Előrehaladtunk a szocializmus építésének útján; nemzeti vagyonunk nőtt; az egzisztenciális bizonytalanságot megszüntettük; figyelemreméltó szociális biztonságot teremtettünk; milliós tömegek emelkedtek fel anyagi helyzetükben, tudásban, magatartásban. Szólnunk kell azonban az érem másik oldaláról is. Az utóbbi években nem tudtuk elérni azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk, pedig szerényebbek minden eddiginél. Ezért ma több a nehézségünk, mint korábban. Megnőttek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodásban és a gazdálkodás eredményeinek igazságosabb, munkához kötődő elosztásában. Élnek társadalmunkban gondokkal küszködő idősek, egyedül levők, nagycsaládosok és fiatalok, pályakezdők. Az ország vezetői, a szak- szervezetek is gyakrabban kérték a dolgozók megértését. Nem áltatjuk magunkat! Gyötrelmes és felelősségteljes kényszerből születik minden olyan lépés, amely korlátozza az életszínvonal emelését. Ebben a helyzetben érthető, ha a dolgozók igénylik, hogy a vezetők is jobban értsék meg az emberekben felhalmozódott feszültségeket, gondokat. Érthető, ha nő az intézkedéseket kísérő társadalmi figyelem és a gyakran jogos türelmetlenség, tőlünk eredő gondjaink megoldatlansága miatt. Sajnos jelenleg nem várhatók látványos vagy gyors eredmények. De él bennünk az az elhatározás, hogy ebből a helyzetből mielőbb kikerüljünk, saját erőnkből. Ez lehetséges, noha nem köny- nyű. Egész életünk, jövőnk szempontjából kulcsfontosságú, hogyan alakul gazdaságunk ereje, milyen eredményeket érünk el. Meg kell találnunk az eredményes cselekvés módját és lehetőségét. A kedvező változás eléréséhez nemcsak egy-egy ember, nemcsak néhány kollektíva, hanem az egész társadalom tehetségének, szorgalmának, alkotó erejének mozgósítása szükséges. Olyan egységes akarat és cselekvés, amely nélkül társadalmi méretekben semmiféle átalakulás nem képzelhető el. Több, jobb munkával, intenzívebb szellemi ráfordítással, koncentráltabb szervezéssel ismételjük meg magasabb szinten korábbi eredményeinket. Feladatunk: szerény lehetőségekből, kevés anyagiakból többet, elménk, kezünk nyomán jobb minőséget teremteni. Felerősödött az igény, hogy a hatékony cselekvés érdekében nyerjük meg minden egyes ember jó szándékú magatartását, bizalmát. Minden munkahelyen legyünk képesek a fejlődés követelményeihez való alkalmazkodásra, hogy minden emberben kialakítsuk a politikánkra, intézkedéseinkre cselekvéssel válaszoló magatartást. Van erő a magyar dolgozókban megint és újra együtt kiállni, együtt vállalni a megoldás lehetőségeit. Keresni a kibontakozás útját. Természetes ez az érzésünk: megerősít benne történelmünk, megerősítenek szocialista, demokratikus fejlődésünk tapasztalatai. A Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorlatának megfelelően arra törekszik, hogy olyan társadalmi mozgásirányokat jelöljön és szervezzen, amelyek távlatokat nyitnak. A szakszervezetek is folyvást arra törekedtek és törekszenek, hogy a kibontakozás útját, sőt az egyének útját is, pártunk politikájával összehangolva, a közösség boldogulásának irányába vigyék. Nem titok dolgozó népünk előtt, hogy a kormánynyal is, a párt vezetésével is többször egyeztettük és újra egyeztettük szempontjainkat, a kormánnyal ösz- szehangoLtuk a várható és a bekövetkezett intézkedéseket. Nem könnyű a hozott döntések szükségességét belátni. Nem könnyű feszesebb munkatempóban _ dolgozni, ugyanakkor tudomásul venni az áremeléseket. Nem könnyű újat kezdeni, esetenként munkahelyet változtatni. A szakszervezet tisztában van vele, hogy ezek a lépések nem népszerűek,_ nem lelkesítőek, csakhogy elkerülhetetlenek. Népünk nem először és nem is utoljára bizonyította és bizonyítja, hogy képes erőfeszítésekre. Tud felelő(Folytatás a 2. oldalonK) Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nemzetközi munkásmozgalom jeles ünnepe, május 1-je előtt — Angyalföldre látogatott. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tájékozódott a nagymúltú munkáskerület elmúlt egy esztendejének eredményeiről, az ottani vállalatok, munkáskollektívák sikereiről, gondjairól, terveiről. Kérte a városrész vezetőit, hogy az ünnep alkalmából adják át személyes üdvözletét, jókívánságait Angyalföld lakóinak, dolgozóinak. Felkereste a főtitkár a Forcon Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatát, ahol az üzemlátogatást követően röpgyűlésen találkozott a dolgozókkal. Kádár János programja délelőtt 11 órakor a kerületi pártbizottságon kezdődött, ahol Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Bornemissza Sándor, a kerületi pártbizottság első titkára és Kiss Zoltán, Angyalföld tanácselnöke köszöntötte a vendéget. Ezt követően Bornemissza Sándor tájékoztatta a főtitkárt a kerület életéről, politikai helyzetéről, a városrész gyarapodásáról, a gazdálkodás eredményeiről, és soron levő feladatairól. A Forcon Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatánál folytatódott a program. Az MSZMP főtitkárát, valamint a kíséretében lévő budapesti és kerületi vezetőket Gulyás Imre vezérigazgató és Kovács István, a budapesti gyár Csütörtökön a SZOT Szállóban ünnepélyesen kiosztották az idei SZOT-dí jakat. A szakszervezeti mozgalom e kitüntetéssel azoknak az íróknak, művészeknek, tudósoknak, a művelődésben tevékenykedőknek az alkotó munkáját ismeri el, akik a dolgozók művelődésének szolgálatában kiemelkedő sikereket értek el. Az ünnepségen jelen volt Berecz János, az MSZMP KB titkára és Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese is. SZOT-díjat kapott Deme László nyelvész, Gregor József operaénekes, Juhász Jupártvezetőségének titkára fogadta. Beszámoltak a Forgácsolószerszámipari Vállalatból 1986. július 1-jén alakult tröszt, illetve az angyal- földi vállalat munkájáról, a pártszervezet tevékenységéről. A tájékoztatót üzemlátogatás követte: Kádár János — Lévárdy Iván, a budapesti vállalat igazgatójának szakmai kalauzolásával — megtekintette a menetköszörűs és marós műhelyt, s elbeszélgetett a csúcstechnológiával működő automata gépsorokat kezelő szakmunkásokkal. Ezután az MSZMP főtitkára részt vett a vállalati kollektíva ünnepi röpgyűlésén. Kiss Ferenc szakszervezeti főbizalmi meleg szavakkal köszöntötte a gyári dolgozókat és a vendégeket, majd Kádár János lépett a mikrofonhoz. Megköszönte a szívélyes fogadtatást és hangsúlyozta, hogy szívesen jött’ ide, jól érezte magát a munkások körében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottak-ha.l- lottak, hanem az itt tapasz- -talt bensőséges légkör, jó munkaszellem hatására is. dit rovatvezető-helyettes, Koltai Róbert színművész, dr. Lehoczky György orvos, Rossa László zeneszerző, Szabó Bálint társadalomtudós, idős Szabó István szobrász- művész, Szőnyi G. Sándor vezető rendező, Tatay Sándor író, Tóth István nyugalmazott főiskolai tanár, Tóth Valéria szobrászművész és Vitézy László filmrendező. A kitüntetetteket Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára köszöntötte. A díjakat Gáspár Sándor, a SZOT elnöke adta át. A díjak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. (Folytatás a 2. oldalon.) Átadták a SZOT-díjakat ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!
