Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

1987. április 3., péntek Somogyi Néplap 5 A tavaszi napok ren­dezvénysorozatának ki­emelkedő zenei eseménye volt Kecskeméten a ja­pán gyermekkórus fel­lépése. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet évtizedes kapcsolatot ápol a távol-keleti or­szág rokon intézeteivel, ezért is kísérte nagy ér­deklődés a városban a tokiói gyermekkórus sze­replését. A kis japán vendégek fel lépésük előtt ellátogattak a Kodály Zoltán nevét viselő isko­lába, s ott gyermekjáté­kokat és énekeket tanul­tak a kecskeméti gyere­kektől, majd a várossal ismerkedtek. (MTl-fotó — Karáth Imre felvétele) Ha gazdag lennék, hátra­dőlnék 'bársonyfotelemben és elgondolkodnék. Ugyan már, hogy lehet, hogy öreg vagyok, neves és népszerű, és valami mégis hiányzik. Forgolódnék tízszobás há­zam száznégyzetméteres halijában és megpróbálnám kitalálni, hogy mi az. Ha sehogy sem menne, öntenék egy pohár italt, átnéznék rajta és hagynám, hogy az italérzet nyomravezessen. Tovább bajlódnék a dolog­gal, ha így sem sikerülne, leemelném valamelyik köny­vemet, amelyet én írtam — esetleg lehet, hogy csak va­lami kiadványban tűnne föl a nevem — és megpróbálnám kihalászni az igazérvényű megoldást. Szorongatnám a homlokomat a tenyeremben, míg csak elő nem bukna a látóhatáron három történet a múltból. Még az időpont is megvilágosodna akkor. 1987- ben történhetett, mormol­nám magam elé egy ezred­fordulón túli újságra tekint­ve ... “ — Nem vettem föl egy I. fillért sem az OTP-től —— — mondta nekem, ahogy a gyorsvonat kiindult a pályaudvarról. — Kétkezi Tizenegy évvel a halála után, kilencvenedik születés­napjának évfordulóján ismét méltó módon emlékezett meg Lengyel Józsefről a várossá vált szülőföld, Marcali. Szob­rot emelt fiának, nevével büszkélkedhet a város mú­zeuma. Az írás sem kevésbé maradandó, mint a bronzba öntött portré, ha az „pon­tos” — idézve József Attilát. A kilencvenedik születésna­pon már második alkalom­mal ültek össze Marcaliban az irodalomtörténészek, hogy legújabb kutatásaikról szá­mot adjanak. És ismét kö­tetté rendeződtek az elhang­zott előadások, a város me- cénási készségét bizonyítan­dó. Az ötezer példányban kinyomtatott előadásgyűjte­mény, amelynek címadója Sükösd Mihály lett Sors és példa címen felolvasott elő­adása révén, azért is igen hasznos, mert összegyűjtve a legfrissebb irodalomtörténeti megállapításokat, azok mon­danivalóját az érdeklődők széles köréhez juttathatja el. S erre is szükség van. Nem­Helyek a sodrásban munkám van a házban, meg az asszonyé. Amikor összefog a család, akkor nem egeret szülnek a hegyek. A történet szokványos. Két évfolyamtárs összetalálkozik, ki-ki mond valamit a má­siknak. Ezerkilencszáznyolc- vanhótre ez maradt: azzal kell kezdeni, ki mit birto­kolt. Később aztán lehet már beszélni családról, gyerekek­ről, öregekről, ismerősökről, de az első a mindent meg­előző fityfene. Mit értél el harmincévesen? Van-e há­zad, kocsid, villád, gmk-tag- ságod, képeslapgyűjtemé­nyed a Riviéráról? Nem hozzuk szóba a magyar já­tékfilmszemlét, az írószövet­ség porviharát vagy saját életünk kis csődjeit. Nem vitázunk, hallgatunk a má­ról. — Az a régi ütős órátok megvan még a konyhában? — kérdeztem nem sokkal a leszállás előtt. — Hát emlékszel rá, vil- lamyozódott föl az ismerő­söm. — Már hogy a fenébe ne — mondtam —, az alatt varrta meg édesanyád a nad­rágom, mikor hetedikben széthasadt kémiaórán.- Fut a kép, az újabb 2. történet lassan élesít­— .... hető csak. Hoppá, ez a z, ott vagyunk Bonnyapusz- tán, várjuk a buszt. Egy re­mekül öltözött, idős hölgy, egy cigányasszony egy öt­éves lurkóval és jómagam, a legnagyobb télben egy át­meneti kabátban. (Lám, most négy bundám van, két je­gesmedve — saját elejtés — és két párduc.) Az idős nő megközelíthetetlen, a ci­gányasszony viszont szíve­sen beszél velem akármiről. Házat nézni jött egy kör­nyékbeli községbe, de nem járt sikerrel. Tömésházak, a szoba, konyha méter ma­gasságig vizes. Három gyer­meke van (két apától), és mint az anyaoroszlán óvja őket a betegségtől. A férje Pécsen bányász, mármint a mostani, s ő legszívesebben a nagyvárosba költözne. A bányászok olcsón kapnak la­kást, ha megbízhatóak, ki­tartóak a bányánál. Az asz- szony azonban nem megy. Tudja az ördög, mi lesz. Az első férje is ígért. Ez az ura fehér ember, fiatalabb is nála, de szereti őt meg a gyerekeket, ez a lényeg. Azt, hogy szegények, megszokták. Mikor félóra után min­dent megtudok a cigánycsa­ládról, kibújik belőlem a kérdés. Hátrányos ma Ma­gyarországon cigánynak len­ni? A nő néz rám, megérzi tán különös szakmám. Miért lenne? —kérdez vissza. Most viszik a falunkban a vizet, én is éppen úgy fizethetem a huszonötezer forintot. És kifizeti? — kérdeztem. — Nem hiszem — feleli —; rossz a lakás, meg hát tudja, elköltözünk biztosan ... _ Ha a nyolcas busszal a 3. városba érek, a ruha- ------ gyárnál Kaposvár min­dig egy képeslappal kínál. Főutcája rangját visszanyer­ve ragyog. Egy szerre szállók le vele, a keresztnevünkön szólítjuk meg egymást, ennyire még okvetlen emlékszünk. öt mondat után különös mattot kapok. Megtudom, hogy ki­vágja a cikkeimet, amelyek, igaz, nem mindig tetszenek neki. A fanyarságomat és a problémára törésemet dicsé­ri, az alaposságomat és a megoldásbeli hiányosságai­mat nem. — Elolvasom és kivágom — feleli újra arra a kérdé­semre, hogy miért csinálja. — Elolvasod, és kivágod az ablakon — próbálom vic­cesre venni a figurát. A Kilián György Városi Művelődési Központ ad ott­honit ma délután két órától a Táncsics Mihály Gimnázi­um ünnepségének. Vasárnap fél háromtól Zengő táncház lesz, valamint népi játékok­kal, [kismesterségekkel is­merkedhetnek meg a részt­vevők. Hétfőn kezdődik a tavaszi szünet, ezért kivéte­lesen a hétfői programot is figyelmükbe ajánljuk. Ki­lenc órától videojour várja a gyerekeket, s ott kedvenc rajzfilm-figuráikkal — Tóm­mal és Jerry vei, Vukkal, Hu­góval — találkozhatnak. A délutáni rendezvényre mára tizenéveseket várják: nagy sikerű koncertfilmeket vetí- tetnék. A műsorban az Egy nehéz nap éjszakája, a Black Sabbath, az Iron Medain és a Judas Priest szerepelnek. Hétfőn délután öt órakor nyitják meg a Pitmann Lász­ló Japán kisgrafika-gyűjte- ményéből című kiállítását. Kaposváron az Édosz mű­velődési házban tegnap nyílt meg Balogh Lászlónak A szennai falumúzeum című fotókiállítása. A megyei múzeum kama­ratermében Maracskó Gab­riella, Sulyok Gabriella, So­mogyi Győző, Kovács Jo­hanna, Lacza Márta, Gábri­el József grafikái láthatók. A Kaposvári Galériában pe­dig Nyrom (Piszer Mária) osztrák szobrászművész tár­lata várja az érdeklődőket. A szennai művelődési ház­ban vasárnap hat órakor kezdődik az Egyszólam című népdalest. A műsorban köz­reműködik: Fábián Éva, Be- recz András, Sáringer Kál­mán, Juhász Zoltán és Sára Ferenc. A rendezvényt tánc­ház zárja. Szombaton este hat órakor Szilvásszentmár- tonban videovetítést rendez­nék: Az utolsó posta: Szen­na, a Változó Zselic és a Röpülj páva ... 1978-as dön­tőjét bemutató filmeket ve­títik. Szombaton három órakor a berzencei moziban a po­zsonyi mágus-show lesz: be­mutatják a Varázskaiap cí­mű bűvészműsort. A mágu­sok királyává választott bű­vészegyüttes tagja: Száva Sándor, Száva Sándorné és Haluska Mihály. A barcsi Dráva múzeum­ban dr. Németh Jenő ta­nácselnök nyitotta meg teg­nap Kelle Sándor pécsi fes­tőművész kiállítását. A mű­vész ars poeticájából: „Bár az Alföldről jöttem, mégis a Dunántúl tart fogva; domb­jain tüzes bor terem, a fák gyümölccsel kínálnak; élet­revaló ember és elhatározás születik. Vize pihentet, és játékossá tesz. Mozgás és nyugalom, intim és monu­mentális váltja itt egymást, összeszövődik ember és táj. ösztönzést nyújt ahhoz, hogy kifejezni kívánjam a termé­szet és az ember ősi együtt­élését, együttgazdálkodását és az ebből származó gon­dokat. De mindenkor a fes­tő nyelvén: színnel, formá­val, ritmussal.” A mesztegnyői művelődési ház ma este hat órakor filmvetítésre hívja a közön­séget. Az érdeklődők megte­kinthetik a művelődési ház kézimunka-szakkörének a kiállítását. Szombaton há­rom órától a gadányi műve­lődési házban rendezik meg az úttörőcsapat művészeti szemléjét. Magyar filmsxemle a Szovjetunióban SORS ÉS PÉLDA Legújabb Lengyel József-kutatások csak azért, mert e földön, itt, Somogybán hozzánk kö­zelebb áll Lengyel József, hanem azért is, mert élete és írásművészete számtalan tanulságot hordoz, példa; műveivel élmény találkozni, megismerkedni. A kötet élére került Vajda György művelődési minisz­terhelyettesnek a szobor avatásakor, a múzeumi név­adón elhangzott méltatása, amely a legfőbb megállapí­tásokat összegzi Lengyel Jó­zsefről, az emberről és az íróról. Életének meghatározó élménye a forradalmi mun­kásmozgalom volt; életmű­vének sarkköve az erkölcsi helytállás — állapította meg Vajda György. E fontos megállapításokat bontotta ki előadásában tu­lajdonképpen valamennyi irodalomtörténész. József Farkas Lengyel németorszá­gi éveit idézte föl. Oda 1927- ben már ismert kommunis­taként érkezett az író. Tar­solyában volt az Ó Hit-Je­ruzsálem című, Bécsben írott lírai vallomáskötet és a Ster- nekund und Reinkund című mesekönyve. Íróként már korábban ismertté vált Ber­linben, hiszen időnként ver­set, novellát és esetenként filmkritikát publikált a kommunista Die Rote Fahne című napilapban. Berlin azért is fontos állomás az író életében, mert ott szü­letett meg a háború előtti emigrációs korszakának ta­lán legfontosabb műve, a Visegrádi utca. Hány önéletrajzot írt Len­gyel József? Az ismeretlen­ségből került napvilágra az, amely szovjetunióbeli haza­térése érdekében készült. Ezt Laczkó András mutatja be. Ez az önéletrajz — megálla­pítható — kulcsot ad az iro­dalomtörténész kezébe Len­gyel második pályakezdésé­nek mélyebb megismerésé­hez is, illetve az elengedhe­tetlen további kutatómunka elősegítheti az életmű kriti­kai kiadásának megjelente­tését. Bodri Ferenc a novel­lista Lengyel Józsefről raj­zol képet és Pomogáts Béla foglalkozik részletesen az író újraindulásával, azaz az 1956 utáni Lengyel-művek­kel. Major Ottó, a Lengyel-ku­ratórium elnöke az író eddig teljességében még kiadatlan naplóját ismerteti elemzően az olvasóval. Ezzel is jelzi, hogy nemcsak a kutatóknak, az irodalomtörténészeknek van még sok tennivalójuk az életmű föltárásában, hanem könyvkiadásunknak is. Két gondolatot a naplóból a Len­gyel-portréhoz: „— Az író nem az elbeszélés hőse és jobb, ha nem keressük, ho­gyan van benne az elbeszé­lésben. De mindig jelen van avval, hogy mit, hogyan, miért közöl az olvasóval.” A másik: — írásaim vala­hol teljességgel összefügg­nek. Sükösd Mihály Sors és példa című tanulmányában emlékeket idéz Lengyel Jó­zsefről a kötet záró sorai­ban. Az olvasó számára hasznos bibliográfia összeál­lításával jeleskedett Mándó Ernőné. Horányi Barna Értetlenül rázza a fejét. — Dehogy! Komolyan veszlek. Ugye, te is komo­lyan veszed ezt az egészet? Miféle csöndes lebegés, gondolatszállingózás ez me­gint? Megpróbálom az éb­redést. Számon keserű-édes nyár csurran. Békés József A töpörödött kis öregasz- szony előregörnyedve ült a fehér pádon. Bokáig érő fe­kete kabátot viselt. Arcát fekete kendő takarta, és ösz- szegyűrt zsebkendőt nyomo­gatott szipogó orrához. Mel­lette csinos fiatalasszony iz- gett-mozgptt. — Induljunk már, mama — mondta. — Várj! — Megmondta a doktor­nő, hogy nincs semmi baj. Legalábbis nagy baj nincs. — Beteg vagyok ... — Csak képzeli. — Nem süt be a nap az ablakomon. Sohasem süt be, hiába várom. Csináltassátok meg az ablakomat! — Megcsináltatjuk — le­gyintett idegesen a fiatal- asszony. — Nem hallgatott meg senki. Te sem hallgatsz meg. Te is, u János öcséd is csak évente egyszer jöttök el. A rendelési idő vége felé közeledett. Kinyílt az ajtó, és magas termetű nővér állt meg a Iküszöbön: — Hányán vannak még? — kérdezte. Észrevette, hogy az ajtó melletti pádon, az előszobafal takarásában ott Magyar filmekkel ismer­kednek tegnaptól kezdődően a mozinézők Moszkvában, Le- ningrádban és Vorosilovgrád- ban. A hazánk felszabadulása 42. évfordulójának szentelt magyar filmszemle András Ferenc A nagy generáció cí­mű művének bemutatásával kezdődött. A szovjet kritiku­ül az öregasszony a lányá­val. Megigazította orrán a szemüveget, majd behívta a következő beteget. Az öreg­asszony körbesétáltatta sze­mét a falon: „Adj vért!” „Jelenjen meg rákszűré­sen!” „Gyűjtsék a gyógynö­vényeket!” Nem értette, ki­nek szólnak a színes felira­tok. Neki más baja volt, de úgy érezte, hogy jó üldögél­ni a fehér pádon a világos, meleg váróban. Otthon sötét­ség van és' hideg. — Csináltassátok meg az ablakomat, hogy legyen vi­lágosság, hogy hozzám is be­süthessen a nap! Olyan ez ia világ, mint egy várószoba — gondolta az öregasszony. Jönnek-mennek az emberek. Üldögélnek, vá­rakoznak. össze vagyunk zárva, nézzük egymást, mint az utasok. Aztán jön értünk a vonat; akkor indulni kell. Senki sem tudja, hogy mi­kor érkezik meg az ő vona­ta. Két gyereket neveltem föl. A férjem építkezésen dolgozott; ráomlott a fal, ko­rán elvesztettem. A fiam vasutas, másik városban él, két éve nem láttam. Azelőtt eljött évente egyszer-kétszer. sok ezt a filmet a rendező egyik legjobban sikerült al­kotásának találáták. A bemutatandó alkotások között ott van Gyarmathy Lívia Véletlen, Rózsa János Vasárnapi szülők, Hárs Mi­hály Lutra című alkotása, valamint Révész György és Bujtor István kalandfilmje is. Eszébe jutott, amit tavaly a kórházban ágyszomszédja mondott neki, amikor a gye­rekei után érdeklődött: „Akinek fia van, nincs is gyereke”. — De a lányom is csak egyszer nézett meg — jutott eszébe, és sóhajtott. Most meg a szomszédok vitték a hírt: a mama beteg, alig jár ki az utcára, folyton fekszik. Így aztán megláto­gatta ma délután, és elhozta a körzeti orvoshoz. — Más hiányzik nekem — rdzto meg apró fejét az öreg­asszony. Nem is az ablak. Csak az, hogy (meghallgassa­nak. Mindenki rohan. Te is siettetsz! Pedig szabad itt maradni mindenkinek. Ad­dig ülhet itt, amíg nem jön érte a vonat! — Miket beszél itt össze, Mamikám? Ez nem vasúti váróterem, orvosi rendelő. Alacsony, kedvesen mo­solygó orvosnő nézett ki a rendelő ajtaján. Csak a kis madárcsontú, töpörödött öregasszony és fiatalasszony lánya ült a váróban. — Vége a rendelésnek — mondta az orvosnő. — Mire _ tetszik még várni? Felírtam mindent, amire szüksége van. Az öregasszony eltette ösz- szegyűrt zsebkendőjét. Ne­hézkesen fölemelkedett a fe­hér pádról. Lánya az ajtó felé támogatta ... Babály Miklós RENDELŐBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents