Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-10 / 85. szám
1987. április 10., péntek Somogyi Néplap 5 Filozófiatanítás középfokon Bevezetés a gondolkodás tudományába Tantervi anyagként — a világnézetűink alapjai .tantárgy utódaként — a középiskoláikban három éve kezdték meg a Bevezetés a filozófiába című tananyag oktatását. A tapasztalatokról a tantárgy megyei szaktanácsadójával, tanárokkal és diákokkal beszélgettünk. Jónás József szaktanács- adó, a kaposvári közgazda- sági szakközépiskola tanára: — A Művelődési Minisztériumitól megkaptuk a lehetőséget, hogy két különböző tartalmú anyag oktatása között váilaszíhasiS'unfc. Az úgynevezett „A” és „B” variáció alapján készített tankönyvek foglalják össze a törzsanyagot. Az iskolavezetés, a tanár és a tanulók képességei határozzák meg, hogy raely.ik témát dolgozzák fel egy-egy osztályban. Az „A” variáció az emberi gondolkodás fejlődésének ívét kívánja bemutatni az ókoirjtól napjainkig, a „B” variáció a régi, a Világnézetünk alapjai című tantárgy korszerűbb változata. — Vannak-e a megyében a filozófia tanításához szakképzet tanárok? Melyik variáció oktatása a népszerűbb ? — A 24 oktató közül mindössze kettő szerzett az egyetemen középiskolai filo- zófiataniári képesítést, s a kettő közül is egy már itt hagyott bennünket. Ennek ellenére elmondhatom: nagyon. lelkes, főleg történelem- és magyarsziafcos tanárokból álló kis csapattal dolgozom együtt, s mindent megtesznek, hogy megfeleljenek a követelményeknek. 80 százalékuk a „B” variáció tanítása mellett döntött. Ez nem volt a legszerencsé- sehb választás, mert különösen a gimnáziumokban az „A” variáció volna a célravezetőbb. Ezék a diákok ugyanis már a középiskolában megalapozhatnák ismereteiket későbbi, egyetemi vagy főiskolai tanulmányaikhoz. Az eltelt három év tapasztalatai bizonyítják, hogy a középiskolák negyedik osztályába bevezetett filozófiai ismeretek tanításának módszertana kiforratlan. A továbbképzések formája sincs még kidolgozva. Tanterv firnes. — A tartalmi és módszertani ismereték hiányával küszködő tanárok hogyan oktathatják eredményesen a túlterhelt és érettségi előtt álló diákokat? — Ennek a tantárgynak a tanítása során derült fény arra a szomorú tényre, hogy a tanulóink nem ismerik a helyes tanulás módszerét, nem tudnak elemezni, önállóan gondolkodni, véleményt alkotni és nem látják meg az összefüggéseket. Ezért olyan feladatokat kapnak, amit otthon önállóan kell megoldaniuk; s összekapcsoljuk az órákon ma- gyarázottakkal, együttes szövegelemzéssel. Ebből a tárgyból nem buktatunk, de jeles is alig akad. Ennek ellenére többen kedvelik a vitákra is lehetőséget adó filozófiaórákat. Csiszár Ibolya a kaposvári közgazdasági szakközép- iskola pénzügyi tagozatán az idén fejezi be tanulmányait, s a „B” variációval ismerkedik. — Amikor hallottam, hogy filozófiát tanulunk — mondta —, arra gondoltam, hogy a kapott ismeretek alapján jó nagyot vitatkozunk. Ez „nem jött be”. Túl sok az elmélet és hiányzik a hétköznapi gyakorlathoz kapcsolódó példa. Az időnk is kevés a 40—15 oldalas szemelvények átrágásához. Ennek ellenére kedvelem ezt a ■tárgyat, bár a nyelvezete nem egyszerű. Ibolya még megemlítette, hogy a többi tantárgy alapos ismerete és széles körű műveltség nélkül sem érthető igazán a filozófia, de felkeltette érdeklődését a politikai-közéleti kérdések iránt, és más szemszögből látja a történelmet is. Maráz Krisztina és Madár József a számviteli tagozaton végez. Véleményük szinte teljesen egybehangzó: kevés az idejük és nincs eléggé megalapozva a tudásuk, nincs mire építeni az új ismereteket. — De mindenképpen szükséges ez a tárgy az általános műveltséghez — summázza a beszélgetést Madár József. — A „B” variáció az értékesebb — mondta Varga Sándor, a kaposvári Táncsics gimnázium igazgatója, aki szintén tanít filozófiát. — A mai élet problémáira keretei a magyarázatokat, és jobban felkészíti a gyerekeket a felnőttéletre. Érdekli is őket. A tankönyv azonban túlméretezett, a szövegek elemzése néhol meghaladja egy 18 éves diák fel- készültségét. Zetz József, a Munkácsy gimnázdem történelemtanára 1967 ó|fa tanít filozófiát a középiskolásoknak és az „A” variációra esküszik, szervesebben kapcsolódik a többi tantárgyhoz, önálló gondolkodásra és véleményalkotásra nevel. A szemelvények nehézségi foka azonban őt is aggasztja. Véleménye — hölgy megalapozottabb, szélesebb körű ismeretekre lenne szükség a tantárgy tanításához — egyezik a gyerekekével. Az elmúlt évek tapasztalatainak eddigi országos visszhangja is arra ösztönzi a tankönyvírókat, hogy szerkezetében és tartalmában is felülbírálják a jelenlegi kiadványokat. A tapasztalatszerzés évei lassan lejárnak. Tanárak, diákok várják a megoldást. Várnai Agnes Az idén először: rugalmas beiskolázás Egy év ajándék Az 1987 88-as tanévben mintegy ötezer — most még nagycsoportos — óvodást várnak az iskolák. Az új oktatási törvény lehetővé teszi, hogy a nyári — május 31-e után született — kisgyerekek megismételhessék az óvoda utolsó évét. A rugalmas iskolakezdésről, illetve az első tapasztalatokról érdeklődtünk Gál Norbertné- nál a kaposvári Munkásőr sori óvodában. — Tapasztalataink szerint a szülők nagyon jól kihasználják a törvény adta lehetőségeket — mondta az óvoda vezetője. — Elfogadták az óvónők véleményét, s az egy évet ajándéknak tekintik. A szülők körében szerencsére nem vált presztízs- kérdéssé az, hogy gyermekük ismételi a nagycsoportot. — Mi történt az elmúlt években, ha az óvónő vagy a szülő úgy látta jónak, hogy a kisgyerek még egy évet töltsön az óvodában? — Gondot okozott, de időigényes és kellemetlen is volt az elintézési módja. Az érintett kisgyereket a nevelési tanácsadóban, tehát nem óvodai körülmények között vizsgálták. Évről évre szinte mindig volt példa ilyenre. A szülök nem szívesen járták végig ezt az utat. A rugalmas iskolakezdés egyaránt kedvező a gyermekeknek, a szülőknek és az óvodának. Ha a kisgyerek fizikai és szellemi színvonala eléri az iskolakezdéshez szükséges szintet, természetesen megkezdheti az általános iskolát. — Hogyan ismertették a szülőkkel a választási lehetőséget? — Szülői értekezleteken és fogadóórákon is beszélgettünk róla. Most már a középső csoportosoik szüleit is felkészítjük, mert a gyerekek számára kedvezőbb, ha nem a nagycsoportot, hanem a középsőt ismétlik. Ha az ismételt évben olyan szembeötlő fejlődést észlé- lünk, a második félévben a kisgyerek átkerül a nagycsoportba. — Hány nagycsoportos van, és hányán ismételnek majd ? — 76 nagycsoportosunk közül 25 a nyári gyerek. Több mint egyharmaduk az óvoda javaslata alap’ján iskolás lesz szeptemberben. A többieknek a szüleivel már megbeszéltük az ismétlést; kivétel nélkül minden szülő egyetértett vele. — Minek az alapján állapítják meg az iskolaérettséget? — Három évig minden óvodásról egyéni személyiséglapot vezetünk, az óvónő tapasztalatai alapján. Ezekre a lapokra időközönként rávezetjük a fejlődést, illetve a problémákat. Ezenkívül a nevelő minden tervciklust írásban értékel. A szülőkkel való találkozások, a kötetlen beszélgetések is rávilágítanak a fejlődés ütemére^ A nem felmérő, hanem tájékoztató jellegű feladatlapoknak is jelentős jelzőszerepük van. A személyiség formálásának, illetve a személyiségfejlődés mérésének egyik legfontosabb eszköze a szerepjáték: ennek során látható legjobban a gyerekben felhalmozódott élményanyag, tájékozottság. Figyeljük, hogy kialakult-e az úgynevezett tervezői gondolkodás, tehát képes-e megtervezni a munkát, tud-e együttműködni társaival. Az óvodában töltött három év meghatározó a kisgyermekek életében. Az óvónők több időt töltenek velük, mint otthon a szüleik, így ezernyi villanásból össze tudják rakni azt a megbízható képet, amely alapja lehet az iskolakezdésnek. Tamási Rita Fegyvergyűjtő Különös kedvtelésnek hódol Zorád Ferenc alsóőrsi lakos: fegyvereket gyűjt. Kardok, puskák, tőrök díszítik szobája falát. Elsősorban európai és balkáni fegyvereket keres, gyűjteményében a szablyák mellett jatagán, kindzsál is található. A képen: 1889 mintájú porosz gyalogos tiszti kard markolata A közelgő húsvét alkalmából több program is várja az érdeklődőket, akik valószínűleg a kisebbék közül kerülnek majd ki. Őket hívják pénteken délután egy órától Kaposváron a Kilián Gyöngy művelődési központban játékdélutánra. Másnap — szombaton — Húsvéti házibutik címmel csaknem egésznapos rendezvényt kínálnak ugyanitt kilenc órától délután négyig. Szintén a kicsikre számítanak Nagyatádon, ahol gyermekklub keretében pénteken háirom órától kereshetik fel a helyőrségi művelődési otthont, litt egyébként szombatig még megtekinthető Győri Vilmos fotókiállítása önarckép címmel. Szombaton egy másik ki- álllíitás is kínál hétvégi programot — szintén a helyőrségi művelődési házban —, Fegyvereink elődei, elődeink fegyverei címmel, reggel kilenctől este nyolc óráiig. Vasárnap sportdélelőttöt rendeznek az atádiak a bod- viicai fiókkönyvtár ifjúsági klubjának szervezésében. Csurgón bált tartanak vasárnap a művelődési központban, tizenkilenc órától szórakozhatnak a fiatalok. Érdekesnek ígérkezik a ber- zenceiek programja is: a Bonban az igazság című bortörténeti vetélkedőit az ifjúsági klubban tartják. A mesztegnyői művelődési házban a költészet napja alkalmából pénteken verses prózamondó versenyt tartanak. Ugyanitt tekinthetők meg a helyi kézimunkaszakkör munkái. A faluházban állandó honismereti kiállítás várja az érdeklődőket. A megyeszékhely sem marad bál nélkül. A városi művelődési központban a Spirál együttes szórakoztatja a fiatalokat pénteken este hét órától. Szombaton este ugyanebben az időpontban Csigabiga koncert lesz. Vasárnap tartják a megyei diák-gála rendezvényeit Délelőtt Iparművészeti kiállítás nyílik a Táncsics gimnáziumban (a képen), valamint megrendezik a minősítő bemutatókat. Az eredményhirdetést követően táncház lesz a Zengő együttes közreműködésével. Kiállítás várja a Kiliánban a látogatókat. Pitmann László gyűjteményét, a japán kisigrafikáikat tekinthetik meg. Kaposfüreden húsvéti játszóházba várják a gyerekeket szombaton. A kaposvári Móricz Zsig- mond Művelődési Ház is tart játszóházat szombaton reggeltől. Este hatkor a cigány ifjúsági klub összejövetelére számíthatnak. Tiszta szívvel címmel rendezik meg az országos irodalmi vetélkedő megyei döntőjét szombaton kilenc órától az SZMT központi könyvtárában. A Kaposvári Galéria vasárnap estig várja vendégeit Piszer Mária osztrák szobrászművész kiállításával. KÓRHÁZI MOZAIK Negyedórával a látogatási idő kezdete előtt nyüzsgő vendégsereg zárja el a kórház előtti járdát. Az élelemmel tömött kosarakból, színes szatyrokból fűszeres illatok szállnak a tavaszias levegőbe. Némelyikből kendőbe bujtatott fiaskó ágaskodik. A leszűkített bejáratot testével lezáró portás, mint élő tilalomfa éberen áll őrt, lélek ez ajtón tíz óra előtt be nem léphet. Ám éles telefoncsengés a portásfülke ablakához szólítja; kénytelen hátat fordítani a tolongó tömegnek. Ebben a szempillantásban egy türelmetlen, testes asz- szony kilép a sokaságból, és észrevétlenül besurranva a belgyógyászat felé siet. Ekkor felharsan a tömeg elején egy éles asszonyt kiáltás. Mint akit megloptak, sikongatva tiltakozik — Neki szabad? Itt is van protekció?” A portás az ügyeskedő után siet, eléri a restellkedő, „illegális” átlépőt, és visszatessékeli a várakozó tömegbe. A nagyhangú asszony arcára kiül az elégedettség öröme. — Most boldogabb? — kérdezi tőle a kárvallott. — Feleletet nem vár. Két perc múlva a portás félreáll a bejáratból, belép a fülkéjébe jelezve, hogy szabad az út. A tömeg beárad. Egy ideig töprengek még: milyen olcsó egyszerűséggel tudnak egyesek örömet szerezni maguknak ebben a türelmetlenül tolongó, tülekedő világban. Örömet? Talán csak kárörömet. Belépek a kapun, és elindulok nemrég operált barátom betegágyához — alma- kompóttal a kezemben. Kabátjába behúzott nyakkal, kissé fázósan és meg- görbülten topogott egy középkorú férfi a kórház vaskerítése mentén. Keresőn te- kintgetett az épület barátságos homlokzatára. Zavarban volt, mert apját, akinek látogatására érkezett, két évvel ezelőtt anyja temetésén látta utoljára. Nem is leveleztek. Az összevont karácsonyi-újévi levelezőlap inkább formaság volt, mint kapcsolatuk nyugtája. Mentsége bőven volt: a gondok, a vándorélete, a távolság, az időtlenség. Nem nagy izgalommal készült a találkozásra. Unottan keresgélt a tréfásnak látszó üdvözlések sablonjai között. Csak semmi elérzékenyülés! Egész jól hangzik: „Rajtad aztán nem fog az idő mű foga!... Tizenöt évet letagadhatnál... Meghívj ám a lakodalmadra! ... ” Apját az intenzív osztályon találta. Messziről érkezett, ezért fehér köpenyben öt perces belépést engedélyeztek számára. Tréfás kedve elszállt, amint megpillantotta az ágyban apja roncsait. Orrában vékony cső, száján oxigénmaszk, teste tapaszokkal teleragasztva, drótokkal övezve. Csendes gépzümmögés, számára érthetetlen vonalmozgások sugározták a mesterségesen fenntartott élet jeleit. Odalépett az ágyhoz, kezébe vette apja erőtlen kezét és hangtalanul nézte a pergamenszerű, vékony bőr alatt ernyedten viaskodó élet erőfeszítéseit. Csak szürke önvigasztaló gondolatok jutottak eszébe: „Íme, ez az élet!... Csak ennyit ér a sok küzdelem! ...” Restéllte, hogy nem szorult el a torka és nem érzett fájdalmat. Mégis sajnálta, hogy nem gondolt valami ajándékra, a hosszú távoliét után. A néma fekvő öreg váratlanul levegő után kezdett kapkodni. A látogató meleg érdeklődéssel kérdezte: „Mit kívánna apám?” Az öreg kinyitotta a szemét. Tekintetén nem látszott a felismerés öröme. Halk, fuldokló hangon válaszolta: „Lépj le a gumicsőről, mert nem kapok levegőt!” Lejárt az engedélyezett öt perc, a látogató kisomfor- dált. Az öreg nagyot szippantott az oxigénmaszkból. Nem is nézett a fia után. Szó nélkül váltak el, valószínű már mindörökre. A betegek közömbösen bámulták a mennyezetet. A maguk bajával voltak elfoglalva. Átéltek ők már nagyobb megrázkódtatást is ebben a kórteremben. Furcsa beszélgetés foszlányai úsztak felém a szomszéd betegágyból. Rozoga állapotban gyötrődő, ősz embert faggatott egy erős alkatú, fiatal férfi. Erőszakos kíváncsisko- dását nem zavarta az sem, hogy az egész kórterem figyelte beszélgetésüket. — Miért nem mondja meg apám, hogy hova akar temetkezni? — kérdezte nem sok gyengédséggel a hangjában. Az öreg rá sem hederített. A betegek feszülten figyeltek. A csökönyös fiatal folytatta az egyoldalú társalgást. — Nyárádon jó lenne a szülei mellett? Csend. — Sávolyon anyánk mellé? Csend. — Atádon, a két lánya mellett is van helye . .. A süppedt hallgatás sem szegte a kérdezősködő kedvét. Kissé felemelte a hangját. — Az istenért, hát miért nem mondja meg, hol akarja a sírját? A betegek idegesen fészke- lődtek, de az öreg hallgatott, mint a sír, amely valahol már várta őt. Kínos mosolyra húzódott az arca és megszólalt:. — Légyen ez a te meglepetésed a számomra. Majdnem felnevetett, amikor a fia elkotródott az ágy mellől. Kellner Bernát
