Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-07 / 82. szám
1987. április 7., kedd Somogyi Néplap 3 Tavasz és az építőanyagok Erőteljes fejlesztés Levegőpisztoly tőkés piacra Amikor az ember belép a tüzép-telepre, hogy cementet, téglát, ajtót, ablakot vásároljon, nem is gondol arra, mennyi körülménynek kell szerencsésen összejátszani ahhoz, hogy útja sikeres és eredményes legyen, ne dolga végezetlenül távozzék újabb kutatóutákra. Természetes is, hogy nem töpreng el a vásárló a nyersanyagok földben rejlő tartalékain, az energiaigényes gyártási fázisokon, amelyek pontosságától függ a termék minősége, sem a szállítás megannyi buktatóján, a tárolás rossz körülményein. Mindez nem az ő dolga, aki a pénzéért jó minőségű építőanyagot akar. Ha valaki nem jól teszi a dolgát, abból az is következhet, hogy az építkező bosz- szúsan keres máshol egy olyan boltot, szaküzletet, ahol igényének megfelelő építőanyagot talál. Most jónak ígérkezik a tavaszi és a nyári építőanyag-ellátás, a termelők adatai alapján arra lehet számítani, hogy az alapvető termékekből lesz elegendő minőségű és választékú. A közös érdek, a vevők igényeinek kielégítése azonban nem egyformán értendő a gyárakban és a kereskedésekben. Nem azért, mert más nyelvet beszélnek, hanem mert más a jól felfogott gazdasági érdekük. A termelők szempontjából az volna az ideális, ha olcsón gyárthatnának és raktáraikból azonnal elszállítanák a termékeket. A kereskedőknek viszont az lenne az eszményi állapot, ha kizárólag ők forgalmaznák az építőanyagokat, nem „zavarná” köreiket a többcsatornás értékesítési rendszer: a művi kiszolgálás, az áfész-üzlethálózat, a maszek boltok egyre terebélyesedő rendszere. S amikor valamelyiknek a nyakán marad ősz végén néhány tucat téglarakomány, úgy gondolja, az ő hátán csattan az ostor, a szigorú készletnormákból következő anyagi terheket egyedül ő viseli. Ennek az állapotnak az enyhítésére történt már intézkedés, az április elsejétől alkalmazható szezonárnak épp az a lényege, hogy a készletterhek se sújtsák indokolatlanul a gyártókat és a kereskedőket, azt osszák meg az építkezőkkel. A piacfelügyelet tehát már nem olyan módon avatkozik be a piaci helyzetbe, hogy utasítja az érintett feleket az ellátás javítására, hanem őrködik az egyensúly megtartásán, igyekszik megakadályozni a hiány kialakulását és a túltermelést is, de elsősorban piaci eszközökkel, szabályozókkal. Csak ezzel lehet elejét venni az indokolatlan felvásárlásoknak, ami mesterségesen teremt hiányt a piacon, s ez nemcsak a termelőkapacitások túlfeszítését indítja el, hanem az árak emelését is indukálja. Ha viszont országos; szinten minden építkező számíthat arra, hogy időben megvásárolhatja a szükséges anyagokat, akkor — folyamatosan töltődnek fel és ürülnék ki a kereskedők raktárai. Nem varázsütésre bekövetkező változásokról van szó, s most, hogy nyugalom van az építőanyagok piacán, legalább olyan nehéz feladat lesz ezt fenntartani, mint amilyen nehéz volt megteremteni a kínálatot. A gyártók előtt álló legfontosabb feladat most a minőség javítása, a választék bővítése — mégpedig úgy, hogy a korszerűbb termékek kínálatát javítsák. Az ipar termékstruktúrájának átalakítása érinti a téglagyárakat, a több mint százból két év alatt huszonegyben leállították a nem gazdaságos vagy nem korszerű termelést, ahol pedig rekonstrukciókat hajtottak végre, a minőség- javítás jegyében tették. Ugyanez játszódott — játszódik — le a cserépgyártásban is, a békéscsabai és a tatai gyár felújítása nyomán nem több, hanem jobb terméket küldenek a piacra. A kereskedők pedig úgy illeszkednek ebbe az új szereposztásba, hogy megszigorítják az átvételi normákat, és nem lesznek „elnézőek” az ágazati szabványok sem. amelyek még akkor készültek. amikor nem az volt a fontos, hogy jó legyen a cement, hanem hogy legyen valamilyen. A tüzép^telepek is nagy rekonstrukciók előtt állnak, hogy a korszerű termékeket a tulajdonságaikhoz méltó módon tárolják. A kereskedők komplex szolgáltatásokon törik a fejüket. így ér körbe a feladatok lánca a fogyasztókhoz, akiknek érdeke elindította a termelői, kereskedői magatartás gyökeres megváltozását. Sz. K. Sikeres évet zárt tavaly a Híradástechnika Szövetkezet és az idei, megalapozott tervek ugyancsak okot adhatnak a bizakodásra. A szövetkezet eredményeinek az eléréséhez nagymértékben hozzájárult a boglárlellei üzem is. A híradástechnika múlt évi nettó árbevétele elérte az 1 milliárd 572 millió forintot. Ebből a szocialista export 1 milliárd 231 milliót, a tőkés export pedig 66 millió forint volt. Az 1987. évi feladatokat a szövetkezet elnöke, Köves- kuti Lajos 24 pontban foglalta össze. Ezek közül Boglár- lel-lén több munkában is érdekeltek. El kell készíteni például az első olyan műszer mintapéldányát, amelynél felületszerelt technológiát alkalmaznak. Itt kell üzembeállítani a lemeztech- nológia korszerűsítése érdekében a számítógéppel vezérelt CNC Raskin megmunkálósort. Ebben az évben meg kell oldani a boglárlellei szerelőcsarnok klimatizálását. A célokért végzett eddigi munkáról Csepregi Endre és Ecsődi László főművezetőkkel beszélgettünk. — A szövetkezet boglárlellei üzemének belső munka- megosztása két üzemegységre hárul — mondta Csepregi Endre. — A két üzemegység már 18 éve dolgozik egymás mellett, és ez azért szerencsés dolog, mert a mechanikus üzem által előállított speciális alkatrészeket mi használjuk fel, a készterméküzemben. Az alkatrész- gyártó látja azt, hogy hová kerül a terméke és könnyen tudjuk orvosolni az esetleges gondokat. Boglárlellén erőteljes technológiai fejlesztés folyik. Már üzemel egy Loupot tüs- kézőgép, amely a szövetkezet munkaszervezését ésszerűsíti. Eddig Budapesten tudták csak elvégezni ezt a munkafázist és a fővárosba kellett t'elküldeni az így megmunkálandó alkatrészeket. — Az idei év tervében egy új telephely kijelölése is szerepel — mondta Ecsődi László. — Nagy szükségünk van erre a telepre, mert a jelenlegi helyünk már szűknek bizonyul. A mechanikus üzem termelését segíti a lízing formájában beszerzett számítógéppel vezérelt lemezmegmunkáló gépsor. Ennek üzembe helyezésére még a tavasz folyamán sor kerül. Az alkatrészgyártás ezt követően 20—30 százalékkal bővülni fog. Erre igen nagy szükség van, mert kétműsza- kos termeléssel sem mindig tudjuk kielégíteni a szövetkezet igényeit. A szövetkezet 1987-ben 1,7 milliárd nettó árbevételt akar elérni. A szocialista exportterv 1,4 milliárd forintot, a tőkés export pedig 70 milliót kell, hogy elérjen. — A tőkés exportot segíti az a saját fejlesztésű energiatakarékos levegőpisztoly, amelyet a Festő cég felkérésére készítettünk el és egyenlőre kizárólag osztrák és NSZK piacon kerül forgalomba. A levegőpisztolyt az iparban többek között géptisztításra lehet használni. Ezekből tavaly már egy ötezer darabos nullszéria elkészült és ezt követően még 6 ezer darabot legyártottak. Az idén 36 ezer darabra van szerződésük a boglárlelleiek- nek, ami 10 millió forintos árbevételt jelent. Nem mellékes az sem, hogy a készülék hazai alapanyagból készül. L. R. Szakkiállítások Tegnap két szakkiállítás, az Expo Italia és a Testexpo nyílt meg a Budapesti Nemzetközi Vásárközpontban. Az Expo Italia 20 év óta az első önálló olasz bemutató hazánkban. A vásár „D” pavilonjában 80 olasz cég termékei láthatók, köztük fémkohászati, textilipari, ruházatipari termékek és gépek, az élelmiszergazdaság, a műanyagfeldolgozó-ipar, valamint az elektronikai ipar és a robottechnika újdonságai. Az olasz bemutatóval egy- időben nyílt meg 11 NSZK- beli vállalat részvételével a Testexpo kiállítás, a roncso- lásmentes és roncsolásos anyagvizsgálatok bemutatója. A hazai szakmai szakterület vezető NSZK-beli vállalatainak méréstechnikai berendezéseivel és gépeivel. KUTAS ARANYA NEM TITOK AZ ELŐLÉPTETÉS Tanul, aki tehetséges Az asztalon jegyzetlapok számokkal. Kirkovics Istvánnal, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatójával jócskán idézhetnénk ezekből. Elmondhatnánk, hogy évek óta nőtt a termelési érték, hogy még nem volt akkora nyereségük, mint most. Emelkedett a bérszínvonal, csökkentek a költségek. De mivel minden szám mögött emberek munkája van, inkább róluk essen szó. — Évek óta furcsa dolgok történnek a gazdaságban ... — Ugye úgy gondolja, hogy a kívülálló számára furcsák ezek a dolgok. Mert számunkra cseppet sem furcsa, hogy azt tesszük, ami a dolgunk. Hogy addig, amíg az országban veszteséges a szarvas- marha tenyésztése és az alma termesztése, mi éppen ebből élünk nyereséggel, az azért van, mert reálisan mérlegeltünk. Én azt vallottam mindig, hogy ha valami nem úgy megy ahogy kellene, azt nem szabad egyből félreérteni, hanem meg kell keresni az okát, hogy miért nem megy. A másik dolog, minél nagyobb menyiségben foglalkozunk valamivel, annál kisebbek lesznek a járulékos költségek. A harmadik dolog, nem szabad figyelmen kívül hagyni a hagyományokat, az adottságokat. Nálunk adott volt a szarvasmarha és a gyümölcs. Ezt kell csinálni. A növénytermesztést, az ipari tevékenységet is ennek kell alárendelni. Olyan termőhelyi adottságok mellett, mint nálunk vannak, nem szabad kalandorkodni. — Pedig milyen jól fizethetne most, mondjuk a cukorrépa. — Nem erre a környékre való. Nekünk ahhoz, hogy vagonokba rakhassuk, el kellene vinni Kiskorpádra, vagy Belegbe. S tudja az mekkora költség? — Térjük vissza a realitásokhoz. Ügy döntöttek, hogy maradnak a saját „kaptafájuknál”. Gyaníthatóan nem csak az igazgató helyzetfelmérése miatt. Hogy jobban és többet dolgozhassanak, kell egy csapat is. — Azt hiszem, hogy a vezetők közül én vagyok a legidősebb. Nem ... A helyettesem. Szóval a többiek negyven alattiak. Jól felkészült szakemberek. Nem panaszkodhatnak azokra sem, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak. A jó csapathoz természetesen az is kell, hogy kölcsönösen megbecsüljük egymást. És itt most szakítsuk meg a beszélgetést, mert mint jeleztem, el kell mennem egy termelési tanácskozásra. Felsőbogáton várnak a tehenészek... A kutasi gazdaságban ezekben a napokban tartanak a munkahelyi termelési tanácskozások, a különböző szervezetek fórumai. Az igazgató munkatársaival együtt természetesnek tartja, hogy mindenhol ott legyenek. Ezt elvárják az emberek is. Míg az igazgató visszatértére várok, különböző jelentésekben lapozgatok. Mert hiába is akartam a számokat elkerülni, mégis csak azok bizonyítják az elhangzottak igazságát. Mellette azt is, hogy ma már természetes a tehenészeti telepen a fehér köpeny, s hogy háztól-házig és ingyen szállítják az embereket. Amikor ismét folytatódhat a beszélgetés, éppen arról esik szó, hogy mennyire fontos az emberek kötődése. — A kutasiaktól, a íelső- bogátpusztaiaktól is arról hallottam, hogy szívesen jönnek a gazdaságba és nem szívesen mennek el. — Amit lehet, azt megtesz- szük értük, ötvenezer forintos támogatást adunk lakásépítéshez. Minden építkező háromezer kilométer erejéig ingyen szállíthatja az anyagot. Egy kilométer áru fuvarozása húsz forintnál többe kerülhetne. De kell, hogy az emberek érezzék, törődnek velük. Ha valaki jó javaslattal áll elő, azt meghallgatjuk, s elfogadjuk ötletét. A jobbítás szándékával. Többet és jobban csak egy csapat tehet. Nagy Jenő A kádermunkáról ritkán szereznek közvetlen benyomást a dolgozók. Saját környezetében azonban mindenki tapasztalhatja, hogy a vezetők kiválasztása és a gazdasági eredményesség szorosan összefügg. A munkahelyi vezetők szakmai felkészültsége, példamutató munkája, a dolgozókkal való kapcsolatuk, nyitottságuk legalább Olyan meghatározó a munkahelyi eredményességben. mint, mondjuk, az anyagellátás vagy a munka szervezettsége. Ä termelési tanácskozásokon . és más fórumokon felszólalók mégis a szűkebben értelmezett termelőmunkáról beszélnek szívesen. Arról, hogy kit tartanak vezetésre alkalmasnak, ritkábban .nyilatkoznak. Mi tagadás: nehezebb és bonyolultabb is ezt eldönteni. Melyek a kádermunka gyakorlati tapasztalatai a Kaposvári Villamossági Gyárban? Milyen előrelépé- si lehetőségei vannak az igyekvő, önmagukat fejlesztő dolgozóknak? Erről beszélgettünk Végh János személyzeti és szociálpolitikai osztályvezetővel. — Vállalatunk minden munkaterületén érződik, hogy terveinket — akár személyekkel, akár a termeléssel kapcsolatosak — belső erőből igyekszünk valóra váltani. A vezetésre alkalmas dolgozók kiválasztása, képzése, fejlődésük figyelemmel kísérése munkánk folyamatos része. A különböző szintű vezetőknek körülbelül 90 százaléka itt nevelkedett nálunk. Gyárunk egyébként fölfogható káderképző központnak is: Kaposváron nem egy intézményben és vállalatnál dolgoznak olyan vezetők, akik nálunk ismerkedtek meg az irányítás alapelemeivel. — Ezerkétszázötvenen dolgoznak a villamossági gyárban. Közülük — elvi szempontból — mindenki lehet vezető. A munkahelyi véleményeket a káderfejlesztési tervekben veszik figyelembe. — Mi a garancia arra, hogy a munkahelyi véleményeket mindig figyelembe veszik? — kérdeztem az osztályvezetőt. Nagy iratköteget vett elő. Lapozta, mutatta: egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy hiányozzanak a vélemények. Ha csaik egy aláírás hiányzik róla, érvénytelen a kinevezési javaslat. — A káderfejlesztés nem egyes emberek kiváltsága, hanem a társadalmi, mozgalmi és gazdasági vezetők közös ügye. Kimutathatóan hatékonyabb a munka, ha szakmai és emberi szempontból alkalmas vezető irányítja. Úgy tapasztalom, hogy ezt gyárunk minden területén így látják. Hagyományai vannak a gyárban a munka melletti továbbtanulásnak. Most is több mint hatvanan tanulnak középfokú iskolákban. Évek óta öten-tízen esti, felsőfokú képzésben vesznek részt. A gyár kapcsolatot tart több egyetemmel és középiskolával, részt vesz a diáknapokon, kiállításokat, bemutatókat rendez. — A személyzeti, és kádermunka kesernyés perceihez tartozik, amikor a gyáriak által iskoláztatott dolgozót más vállalat elcsábítja. A nemrég önállósult villamossági gyár figyelemre méltó gazdasági eredményekei ért el, de bérben még elmarad versenytársaitól. Ez akkor különös, ha tudjuk, hogy a vetélytárs veszteséges. és mégis ő a csábító. Nehezíti a vezetőik kiválasztását, hogy szívesebben megmaradnak beosztottnak, mert így többet keresnek. A szakmai presztízst és az anyagiakat tekintve nem föltétlenül vonzó manapság vezetőnek lenni. A vállalat azonban a kádermunkában is a távlatoikat tartja szem előtt. K. Gy.
