Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-30 / 101. szám
1987. április 30., csütörtök Somogyi Néplap 5 Kardzsali találkozások Születőben egy új kapcsolat Tavasz a somogyi erdőkben Kardzsali megye a történelmi adottságokból fakadó elmaradottság mérséklésére, megszüntetésére külön támogatást kap. Az elmaradott térségek fejlesztésére nálunk indított programhoz hasonlítottam ezt a gyakorlatot. De nemcsak ebben rokonok a gondjaink, a tennivalóink. Bár más méretekben, de Somogy több táján mi is küzdünk a lezúduló víz, az erózió okozta károk ellen. Csakhogy a Rodope nem tahi dombvidék , és ngjn Zse- lic! A komor sziklákon megfogni á rohanó vizet óriási feladat, éppúgy, mint a patakok, a kisebb-nagyobb vízfolyások szabályozása. A biológiai védekezés, az erősítés kiemelt program. Az elmúlt harminc évben százezer hektár új erdőt telepítettek a Rodope szikláira. Hihetetlenül nagy erőfeszítéssel, lakossági összefogással végzik ezt a tennivalót, hiszen ahhoz, hogy a fenyők gyökere a kopár sziklákon megkapaszkodhasson, föl kell vinni a táplálóanyagot. Mom- csilgrádban vasárnap járA hajdani nyomorúságos tanyákat az életet, energiát adó tározó vize örökre biztosította. tunk, előtte szombaton négyszázan fáradoztak kinn a hegyekben. A hegyekben, amelyek között a Kardzsali városát is kettészelő Arda kanyarog, rajta három óriási, lenyűgözően szép víztározóval. Az egyik monumentalitására mindössze néhány adat. A néhol másfél-két kilométer széles tározó harminc kilométer hosszan nyúlik el a völgyben, gátjánál száznyolcvan méter mély a víz, az átlagvízmélység nyolcvanöt méter. A folyó itt három, egyenként harminc kilowattos turbinát üzemeltet, energiát termelve a megyeszékhelynek. Élmény volt a tározón tett hajóút, a víz közepéről nézni a vadregényes tájat, azt, hogy mint születnek a parton sorra az üdülő- és vízisportközpontok. Másfajta élményt jelentett a londoni börzén is jegyzett, az ország legnagyobb ólom- és színesfémgyárában tett látogatás, és ismét mást a megye, a város kulturális életének irányítóival, gyakorló művelőivel való beszélgetés. Ahogy visszagondolok, alig volt olyan találkozás, melyen a nyíltszívű beszélgetés során ne bukkant volna fel "a mondat: „Kapcsolatainkat. együttműködésünket lehetne szélesíteni”. A fotóművészeknek kiállítási anyagot, a képzőművészeknek tárlatot lehetne cserélni. Kisebb vidéki üzemek kisebb somogyi vidéki üzemekkel építhetnének közvetlen kapcsolatot. ötletek, javaslatok sora került a találkozás képzeletbeli tarsolyába. De nem csupán az. A Kardzsali Tanítóképző Főiskolán nemigen lehetett volna egy gombostűt leejteni a színházterem nézőterén a BM Kaposvár Táncegyüttes fergeteges sikerű búcsúelőadásán. Ám amíg a táncosok a fellépésre készültek, a pártküldöttség, élén Leitner Sándorral, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola főigazgatójával, az intézménnyel ismerkedett, és Ivan Sztanuf Koszton igazgatóhelyettessel, valamint Todor Sztojanov Popov párttitkárral beszélgetett. Megnéztük a sportversenyekre is alkalmas, hatalmas fedett uszodát, a minden igényt kielégítő tornacsarnokot, a harmincötezer kötetes könyvtárat. 1960 óta ez az intézet tízezer pedagógust nevelt. Jelenleg ezerszázan, jövőre már ezerháromszázán tanulhatnak a fejlődő, korszerű oktatási központiján. S míg az előadótermeket jártuk, Todor Sztojanov Popov megjegyezte: — Ügy gondolom hasznos, és számunkra nagyon kedves Kardzsaliban, az ország legnagyobb ólom- és színesfémgyárában ma ötvenkétféle terméket készítenek lenne, h'a a két intézet közelebbi kapcsolatba kerülhetne egymással. — Mindenképpen szeret-' nénk kapcsolatot teremteni — hangzott a kaposvári főigazgató válasza. Az egyetérő javaslat így aztán a konkrét, a gyakorlati tettekre terelte a társalgás fonalát. Szóba kerültek azok a területek, melyeken a legtöbb hasznot hozhatná az együttműködés, és az is, hogy május végéig mindkét helyen előkészítik az együttműködés előtervét, majd szeptemberben sor kerülhet a megállapodás aláírására. Három' nap Bulgária délkeleti sarkában, ahol mindenütt tiszta, őszinte szeretettel fogadják a somogyi embert — igen kevés idő! De ahogy a szomjas emberen egy korty víz is segít, ez a három nap alkalmat adott árra, hogy életközeiből pillantsunk be egymás munkájába, meglássuk törekvéseit, együtt örüljünk a sikereknek, és közösen töprengjünk a gondok megoldásán. Jó arra, hogy a családi ünnepen virággal, kézfogással köszöntsék egymást a testvérmegyék az újabb találkozás reményében. (Folytatjuk.) Vörös Márta Április második hetében naponta jártam a Somogy- szobhoz közeli tavakat és erdőket, figyeltem az állatvilágot. A tavaszi napsütéstől a nyárias zivatarig és az - őszies, hideg esőig minden előfordulhat. A Balátán kinyíltak a rekettyéik sárga barkái, a poszméhek szorgalmasan látogatták őket. Ide jártak a nappali v pávaszemek, a citrom- és gyászlepkék is. A mocsári nőszirom levelei zöldellnek. A láprét vize szinte forr a békáktól; a barna varangyok most tartják lakodalmukat. A hatalmas nőstények — hátukon fele akkora hímekkel — két zsinórban rakják le petéiket a vízbe. Arrébb a barna ásóbékák násza figyelhető. Ök is a szárazon élnek, csak párzáskor jönnek ide. Az elszáradt növények színéhez * igazodva a zöld levelibéka is barnára változtatja a színét, így próbál láthatatlanná válni ellenségei számára. Vörös hasú unkák, erdei, tavi és kecskebékák úszkálnak mindenhol. Az egyik tocsogóban réti csík, szájnyílását — mintha bajusz lenne — tíz tapogató veszi körül. Állóvizek iszapos alján' szerzi táplálékát, a csigákat és más fenéklakó élőlényeket. ívási időben, amely most kezdődik, több tízezer ikrát rak a vízinövényeikre. A láptón is zajlik az élet, tart még a tőkés récék pár- választási időszaka. Szinte egész nap űzik-hajtják egymást a vízen és a levegőben. A gácsérok fémes-zöld fején szikrázik a napfény. Köztük néhány pár böjti-és cigányréce is látható. Az egyik szigetecskén fehér, zöld, kék és barna színekben pompázó kanalas gácsér ül. Nagy, kanálszerű csőre valamennyi más récétől megkülönbözteti. Mellette alszik barnás tollruhájú párja. Talán itt maradnak költeni is. A rekettyebokrakban csilp- csalp füzikék bujkálnak, szedegetik a rovarokat. Köztük néha egy-egy fitiszfűzikét is megpillantok. A barátposzáták dallamos énekétől hangos a táj. Az egyik bőkor mellett a vaddisznók széttúrták a rétet. Itt két rózsaszínű mellű havasi pityer keres élelmét. Most még az erdőben van a legtöbb madár. Egyik nap a nagybaráti tározóra mentem. Szomorúan értesültem a halászoktól, hogy a december végén látott kilenc nagy kócsag januárban elpusztult. A legnagyobb télben egy errefelé ritka yendég —fiatal bütykös hattyú — jelent meg a teleltető medencéknél. Másnapra egy róka elpusztította. Most a búbos vöcskök mély, korrogó kiáltásai töltik be a tájat. A szürke gémek csapata a tározó melletti búzaföldön álldogál, fölöttük mezei pacsirták trilláznak. A vöcskök között most egy nagy bukó pár landol. A vizenyős legelőn erdei cankó. sárga billegető, és sárszalonka keresgél. A patak fölött smanagzöld és kék színekben pompázó jégmadár lesi a kis halakat, és a vízibogarakat. A somogyszobi erdőkben több fakopácsot és egy pár szürke küllőt. figyeltem meg. Ügy látszik, e fajok is rendszeresen költenek erre. Az erdőszéleken a nyaktekercsek vércseszerű kiáltásai teszik hangossá a tájat. Az egerészölyvek már fészke- léshez készülődték. Az egyik este Pitonyák (Józseffel erdei szalonkákat kerestünk. Nem találtuk őket, de sokkal nagyobb élményben volt részünk a csicsói erdőben. Az egyik nyiladékra, tőlünk 15 méterre hatalmas, fehér farkú rétisas szállt le. A nagy környezetátalakítás miatt hazánk e legnagyobb termetű ragadozómadara Somogyba szorult vissza. Itt találtak maguknak olyan nagy kiterjedésű, viszonylag háborítatlan és vizes helyekkel körülvett öreg erdőket, amelyek létfeltételeiket biztosítják. Jó lenne, ha az utolsó párok számára So- mogyország biztosítaná a túlélést. Dr. Kasza Ferenc A Vöröskereszt ereje Beszámoló taggyűlés Balatonszárszón Beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlést tartott a Vörös- kereszt balatonszárszói alapszervezete. Ez alkalommal ellátogatott a tóparti településre dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, akit Bereck Gyula tanácselnök köszöntött. A taggyűlésen részt vett és felszólalt dr. Ujsághy Erzsébet, a Vöröskereszt Somogy megyei elnöke, megyei főorvos és Honfi Istvánné megyei titkár is. Horsa Ferencné, a mintegy 200 tagú alapszervezet titkára részletesen beszámolt a Vöröskereszt VI. kongresszusa óta végzett munkáról és szólt a soron levő fel- v adatokról. Pinczehelyi Sándor grafikái IRÓNIA ÉS FESTŐISÉG A többi között elmondta, hogy az elmúlt öt évben sokat tettek az egészséges életmód népszerűsítése, a halált okozó leggyakoribb megbetegedések megelőzése végett, küzdöttek a káros szenvedélyek és szokások ellen. Az orvosi előadások is az említett emberóvó megelőzés szolgálatában hatottak. Ezek közül érdemes megemlíteni a gyógyszerszedésről, a gyermekkori gyógyszermérgezésekről, a szívinfarktusokról szólókat. A káros szenvedélyek ellen irányult az a plakátpályázat is, amelyet az ifjú vöröskeresztesek részére írták ki, s eredménye a nemrég megnyílt kiállításon látható. Egészségvédelmi tevékenységük részé a környezetgondozó-védő-szépítő munka is. Meghirdették a tiszta udvar, rendes ház, és a tiszta iskola mozgalmat. Részt/vesznek, segítenek a tavaszonként tartott úgynevezett lomtalanító akcióban. Fontos és folyamatos feladatuk az ifjúság-, a család-, a népességpolitikai határozatok megvalósításának segítése. A kismamák részére anyák iskolája, az általános iskola 7., 8. osztályosai számára csecsemőgondozó tanfolyamot szerveztek. Balatonszárszón a lakosság 25 százaléka nyugdíjas. Közülük 352-en nem élnek családban, s törődést, szerete- tet várnak — méltán — lakótársaiktól. Az előadó szólt még a véradómozgalom eredményeiről, gondjairól <egyre nehezebb a régi véradók megtartása mellett új, fiatal résztvevőket toborozni),- a különböző társadalmi akciókról: a barcsi gyermekotthon építéséhez gyűjtött hozzájárulásról például (a község 150 ezer forintot adott postára), a szervezetépítő munkáról. Horsa Ferencné után az ifjú vöröskeresztesek képviseletében Mohai Mónika, a József Attila Általános Iskola tanulója beszélt a fiatalok munkájáról, majd a két beszámolót vita követte. A Vöröskereszt ereje, gazdagsága, tagjainak embersége, önzetlensége — mondta a többi között meleg hangú felszólalásában dr. Hantos János, aki több felszólaló kérdésére válaszolt és összegezte szárszói tapasztalatait. A kiemelkedő munkát végzett tagok jutalmat, emléklapot kaptak, majd megválasztották a héttagú új vezetőséget. Az elnök ismét dr. Kiss Gyula körzeti orvos, a titkár Horsa Ferencné lett. Az ifjú vöröskeresztesek, az általános iskola tanulói gondolatébresztő, szép műsorral kedveskedtek az ülés résztvevőinek. A játék megjelenése egy képzőművészeti alkotásban mindig magában hordozza a valóság és az alkotói fantázia, az elvonatkoztatás mozzanatát. Pinczehelyi Sándor grafikus alkotásai történelmi, társadalmi és szociológiai kérdések megfogalmazása nyomán foglalják magukba a játékot. Egyrészt tartalmi megfogalmazásban, másrészt formai megjelenítésben. Az 1970—80-ig működő Pécsi Műhely alapítója és kiemelkedő egyénisége az akkori avantgarde képzőművészeti törekvésekhez kapcsolódva tevékenykedett. Ennek a legkülönbözőbb irányzatok hatását magába olvasztó csoportnak a munkája összetett szemléletet képviselt, így a grafikus munkáira is a stiláris sokféleség volt jellemző. A kapos.vári Somogyi Képtárban kedden megnyílt kiállításának anyagát azok a művek alkotják, melyek a 70-es évek motívumait dolgozzák fel. Egyrészt a három alapmotívumot — ötágú vörös csillag, sarló-kalapács, piros-fehér-zöld —, másrészt a politikai és hétköznapi életből kialakított jelképeket dolgozza fel újból — például önarcképsorozatán — festői értelmezésben. A hétköznapi tárgy jelképpé emelése, illetve a jelkép ironikus tár- gyiasítása, amely foglalkoztatta a grafikust jellegzetes „Pinczehelyi motívumként”, de most csupán emlékképekként tűnik fel a személyes történelem jeleiként megkomponált gazdag, színes felületeken. A festői jelentést és szimbolikus tartalmat egyaránt magába foglaló képeken így elsődlegessé válik a képi — festői tartalom. Korábban készült szitanyomatain — birkafej, Coca-Cola jelvény, sarló-kalapács — a motívumokat sűrűn egymás mellé nyomtatja, majd lendületes, tömött színekkel képez velük festői felületet. Egy olyan szubjektív historizmus jelenik meg ezáltal a képeken, amely visszautal a kezdeti stílusra és kutatja azokat az új jelenségeket, melyek a motívumra rárakódtak. Érdekes, említésre méltó kísérlet a Színház című — Városunknak tisztelgő — alkotása, melyben saját arcképét „fogalmazza át” ironikus és festői formában. A kiállítás megnyitójának szellemi légkörét Hegyi Lo- rándnak az MTA művészet- történeti kutatócsoportja munkatársának tartalmas és elemző megnyitója határozta meg, amelyhez párosult a kiemelkedően szép munkát, végző két rendező Matucza Ferenc és Lukenics Gábor, a megyei múzeum munkatársainak közönség elé tárt produktuma. A pécsi grafikus gondolatébresztő alkotásait június 29-ig tekinthetik meg az érleklődők a Somogyi Képtárban. Várnai Ágnes