Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-29 / 100. szám

1987. április 29., szerda Somogyi Néplap Kardzsali találkozások Forró sikerű hangverseny Rokon-gondok Mozart­és Haydn-művek Amíg Bulgária többi része 1878-ban az orosz cár segít­ségével felszabadult az öt­száz évig tartó török rabság, elnyomás alól, addig Kardzsa­li megye területe továbbra is a török birodalomhoz tar­tozott, és csaik 1913-ban sza­badult fel, vált Bulgária ré­szévé. Ez a történelmi kö­rülmény meghatározta a tér­ség sorsát: konzerválódott az elmaradottság,, az elnyomás, a szenvedés. Talán nincs település, ahol ne állna szo­bor az akkor# kegyetlen idők nemzeti hőseinek emlékére. A szocialista Bulgáriában az ország- és nemzetépítő munkában az ország többi részeihez képest Kardzsali hátránnyal indult. Sokszoros erő és sokszoros igyekezet kellett ahhoz, hogy az évti­zedek során ezt a különbsé­get fokozatosan mérsékeljék. A testvérnek nincs na­gyobb öröme, mint mikor azt látja, hogy a hozzátartozójá­nak békés, hangyaszorgalmú igyekezetét siker koronázza. Utak épülnek, új városré­szek nőnek ki a földből, lét- biztonságot adó, új munka- lehetőségek teremtődnek. Krumovgrád és Momcsil- grád példája jól szemlélteti a keserves múlt örökségéül kapott, sajátos településszer­kezetet. A megyében levő kisvárosokhoz egy lakórend­szer tartozik. A krumovgrá- di lakórendszer ötszáz négy­zetkilométer területű, a vá­roshoz ötvennyolc falu és kétszáznyolcvan tanya tarto­zik. A kilencven kilométer átmérőjű, egészen a görög határig húzódó lakórendszer­ben mindössze harminchat­ezer-kétszáz lakos él. Hason­ló, csak valamivel kisebb a momcsilgrádi lakórendszer Nálunk is jól ismert gond a kistelepülések elnéptele­nedése. Ugyanezzel a nehéz­séggel, a települések meg­tartó erejének növelésével birkóznak testvérmegyénk- ben is. S ahogy nálunk, ott is arra törekszenek, hogy le­hetőleg helyben teremtsenek munkaalkalmat, s ezzel együtt kulturált körülmé­nyeket. Krumovgrádban, amely a felszabaduláskor el­maradott agrártérség volt, ma virágzó ipar van. Az ipari termelés értéke negy­venkétmillió leva, a virágzó, főként kiváló dohányt ter­melő, hatezer hektáros ag­ráripari komplexumé har­mincmillió leva. Az ezer em­bert foglalkoztató cipőgyár­ban évente több mint másfél millió pár cipőt készítenek, ennek egyharmadát exportál­ják. Félezer ember, főként nők dolgoznak a textilgyár­ban, egy másik kis üzemben bőrcikkeket, táskát készíte­nek, és most indul egy új ágazat, az alkatrészeket gyár­tó gépipar. Az ország egyik legkorszerűbb gimnáziuma van itt, és a lakórendszer­ben huszonnégy kultúrház fogja össze kilencven amatőr együttes tevékenységét. A csitaliste szó szerinti fordításban olvasókör, de nemcsak ezt a szerepet töl­tötte be létezése óta. Az egész országban elterjedt hálózat, még a török elnyo­más alatt alakult ki az ezer- nyolcszázas évek közepén. Ez volt a fény, a lámpácska a sötét időkben. Korántsem könyvtárak voltak csupán, hanem a nemzeti felszabadí­tó küzdelmek eszmei köz­pontjai, politikai, a bolgár népi hagyományokat, a kul­Üj városrész Krumovgrád­ban túrát ápoló klubok. A mos­tani kornak megfelelően eze­ket a hagyományokat ápol­ják, fejlesztik tovább a mai csitalisték. Testvérmegyénk szétaprózott településein, ta­nyáin mérséklődött, megálLt az elvándorlás. A Rodope völgyében kanyar­gó Arda folyó Momcsilgrádban Valcsu Angelov Kirjakovval, a vá- . rosi pártbizottság gazdaság- politikai titkárával is erről beszélgettem. (Mire ezek a sorok megjelennek, a város gazdagabb lesz egy két és fél millió levás művelődési központtal.) — Mit jelent ennek létre­hozása a város és környéke életében? — Modem, sokoldalú kul­turális lehetőséget nyújtó központot teremtettünk ez­zel. A legkorszerűbb techni­kával, berendezésekkel fel­szerelt, ötszáz néző számára épült színháztermében fo­gadni tudjuk akár a szófiai opera előadását is. Otthont ad a kulturális központ kü­lönböző szakköröknek, kor­szerű könyvtárnak, olvasóte­remnek, de lesz itt ifjúsági cukrászda százhúsz ülőhely- lyel, diszkó és sorolhatnám tovább. Az országban ilyen létesítmény vidéken talán sehol sincs, csak a főváros­ban. — Segítenek-e a fiatalok az elsősorban nekik szánt kulturális otthon megterem­tésében? — Tegnap, szabad szom­baton százötvenen dolgoztak a befejezés munkáin, de így volt ez az építkezés alatt végig. Nem volt olyan nap, hogy munkaidő után tizen- öten-húszan ne mentek vol­na dolgozni. Ha ezt befe­jezzük, azon leszünk, hogy a kisebb települések központ­jaiban is kialakítsuk a kul­túra központjait. A munka és a kultúra fontos ahhoz, hogy mindenki megtalálja a jövőjét születése helyén. (Folytatjuk.) Vörös Márta Ritka szép élményben volt részük a klasszikus mu­zsika kedvelőinek hétfőn es­te a Latinca művelődési központban. Az Országos Filharmónia rendezésében a Kaposvári Szimfonikus Ze­nekar, a Vikár-kórus, buda­pesti, pécsi vendégénekesek és Sulyok Tamás karmester közreműködésével arattak vastapssal jutalmazott si­kert. A zsúfolásig megtelt néző­téren minden korosztály képviseltette magát. S hogy senki sem csalódott ezen az estén, azt garantálta a ren­dező szerv gondos előkészí­tő munkája. A nagyszabá­sú zenekari művek megszó­laltatása előtt részletes is­mertetőt kapott a közönség az alkotói életútról, valamint a zene felépítéséről, techni­kai megoldásairól. A hangverseny alaphangu­latát Mozart Szöktetés a sze- rájból című daljátékának nyitánya adta meg. „Jó vér­beli törökös zene, senki sem fog elaludni” — írták róla annak idején a kritikusok. És valóban, a három — egy lassú és azt közrefogó két gyors — szakaszra tagolódó mű pattogós ritmusával, az ütés hangszerek kiemelt já­tékával, a felvilágosodás szellemét eszményítő tartal­mi megfogalmazásával üdítő hatást gyakorolt a hallgató­ságra. Ezt egy ünnepélyes, fensé­ges hangvételű Mozart zene­mű követte. Az Esz-dúr szimfónia concertante-t a ze­neköltő 1779-ben, egy rossz emlékű párizsi útjáról haza­térve komponálta. A három- tételes — egyrészt a barokk concerto grosso talaján álló, másrészt a szimfónia felé hajló — Mozart-műben Sza­badi Vilmos (hegedű) és Konrád György (mélyhege­dű) működött közre. A ka-, posvári szimfonikus zene­karral egységesen, színesen szólaltatták meg a művet. Az est legnagyobb élmé­nyét, a szólisták, a kórus és a zenekar együttes vállalko­zását Haydn Nelson miséjé­nek tolmácsolása jelentette. A kaposvári Vikár-kórus (karigazgató Zákányi Zsolt) a vendég Kertész Ingrid (Állami Operaház), Bene Katalin, Kovács Attila, Mar- czis Demeter (Pécsi Nemzeti Színház) és a zenekar mél­tó partnere volt. A héttéte­les, monumentális mű zárá­saként felcsendülő Agnus Dei-bén megszólaló béke­óhajtást szűnni nem akaró vastaps üdvözölte. Többször is színpadra szólították a szólistákat, a karmestert és a karigazgatót. Várnai Agnes AZ ÜKUNOKA MATEMATIKUS Egy Berzsenyi Texasban Böngészem a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művésze­ti Társaság névsorát. Több Berzsenyi vezetéknévvel ta­lálkozom. Egynél azonban megakad a szemem. George Berzsenyi (USA) — olvasom. Túl az irodalmi érdeklődé­sen, próbálom elképzelni, va­jon hogyan él valaki a ten­geren túl ezzel a névvel. Olyan környezetben, ahol a hivatalos helyeken sem kér­deznek rá még egyszer a nevére, mert nem dobban nagyobbat a hivatalnok szí­ve ennek hallatán, nem gon­dol ugyanis Niklára, sem közelítő télre, romlásnak in­dult hajdan erős magyarra. Berzsenyi — egyszerű név számára, bár furcsa csengé­sű, mégis egy a sok közül. Berzsenyi György, a nik- lai költő ükunokája, Texas­ban él, egyetemi professzor, ám nem irodalmat, mint hi­hetnénk, hanem matemati­kát oktat. Érdeklődő leve­lemre, hogy mi módon ve­tődött oly távolra ükapja szűkebb otthonától, mivel foglalkozik, s egyáltalán mi­lyen érzés ott magyarnak, Berzsenyinek lenni, gyöngy­betűs válaszlevél érkezett. A szívélyes hangú levélből nem hagyhatom el a szemé­lyesebb részeket sem, hiszen azok is sok mindent elárul­nak írójukról, nézeteiről, munkájáról. „A Társaság munkájáról Tibor bátyám révén értesül­tem, ő ugyancsak Berzsenyi, Kaposvárott él, nyugállo­mányba vonulásáig ügyvédi munkakörben dolgozott. Bár rokonságunk távoli (hatod­fokú unokatestvérek va­gyunk), kapcsolataink min­dig nagyon bensőségesek voltak, és továbbra Is leve- lezgetünk. Magyarságom itt nagyon magányos, de széles körű matematikai elfoglaltságaim mellett időm sem lenne arra, hogy szorosabb kapcsolatot tartsak fenn az itteni emig­rációval. Régebbi magyar barátaimmal itt is, ott is tartom a kapcsolatot, útjaim során is be-betoppanok láto­gatóba, és olyankor jó érzés látni, hogy legtöbbjük nem­csak megkapaszkodott, de sokan kimagaslottak, magyar eredetükre büszkék marad­tak, és büszkék lehetünk rá­juk. Harmincéves emigrációm nem változtatott meg, lel­kem mélyén továbbra is ma­gyar vagyok. De négy gye­rekemet amerikai hazaszere­tetre kell hogy tanítsam, ők ezen ország szülöttei, ide tartoznak. Büszkék nagyon eredetükre és hogy a költő szépunokái, és bízom, hogy átmentik majd ezen értéket még egy-két generációra, de annak soha nem láttam ér­telmét, hogy mesterkélt ma­gyarságra neveljem őket. Ahhoz, hogy magyar legyen az ember, ott kell születni, Berzsenyi, Vörösmarty, Ady és Radnóti versein kell fel­nevelkedni, magyar sorsot kell élni. 1956 óta háromszor láto­gattam haza: 76-ban bemu­tattam legidősebb fiamat (Adam) és neki Magyaror­szágot; 78-ban az egész csa­ládot magammal vittem (fe­leségem, Kay, amerikai) mintegy négy hónapra, majd legkisebb fiammal (Daniel) mentem haza két hétre. Kö­vetkezőleg 88 nyarán me­gyek haza a VI. nemzetközi matematika-pedagógiai kong­resszusra, melynek során a matematikai versenyekkel kapcsolatos programokat én szervezem majd. Negyvennyolc éves vagyok, matematikai pályám kellős közepén. A tanárkodás mel­lett versenyek szervezésével foglalkozom már évek óta — 1976-ban beválasztottak az USA matematikai olimpia versenybizottságába, annak azóta is tagja vagyok. 1983 óta az itteni versenyek má­sodik fordulóját én vezetem, 1982-ben és 1987-ben pedig az ausztráliai matematikai verseny szervező bizottságá­nak is tagja lettem. Mindez rengeteg munkát kíván — így egyelőre nem tudom MHUMIY. »»MOKKÁI AND AKI KKVIÍW <>l t.lHNH t OMMlMI* ------ ISSN t1M.au K RÓNIKA HU CANADIAN HUNGARIAN IRODALMI, TÖRTÉNELMI ÉS MŰVÉSZETI SZEMLE Ismét él a Berzsenyi Társaság A Ssfanm varai Taras <a-a Magyar troa S»áv»KM«a»> tmawyi Uaamt Samt 'furatiga saarv»«oá**í IMS nmjaató*» KapoKárvX! újra a Sérts**?! iuémel ímüaíuu és téimseu Ttnuust A Tartatig u l«l iw ígtaagau a|a*ra as\é agyaiafat f»gj»inin>aii IMap tetf taw mm*sak tu Mata tan, da a >«*í »Mera Hrasgaarttvaa a Minden dija* tuHaMial lalauuoa indvauall laadargfiyaa vnataaml kenyvteimtaúg, Masnii tawaos» at aaagaanagyaua« faatdaaaag««) m attikai Uadráuokkal taantné dW. Tattaaaaalaifta, a Tlraaaag «gyík t'dvatya a ftatmit «»»»wiiian»*» talk«» asMta*. a »!*(« HMndvioak maxi sra»wW> mH tetet»»», Oe» «aligkaila llatganlacUiln lul, a Tltaasag faladat*»»* («kinti aat i*. dögy a alvadó Maiin*«**n drang*»»* So«»** át Vsa megy« kngnréla Dam » Oraiiet vongtterü« r«a- ray*ny«M k «rav« maiid. w*k ***** « I- ikMfcm «Mara* öl*« T«a»aa l>eKw«i«dB tér- MUM. »all toayoia.au nagywarti töerat A tu. » draw» pedig wnb» U-an * (éra Hatra**, Mxirairtia* a tdnötek. CeUdomoiken « *lig*** *a>LPl*a dtaga* tanai« A íundntak aínyd«*»* • Ualmioat t»«d«mt gklatii »tel«» Inni *y*N*wraaget kanon K»«l«li>»Mi ui>n««m»*ra « t endete« mat * még, mikor térek vissza az irodalomhoz. Talán tíz-tizen­öt év múlva arra is sor ke­rül. Több témám van, amely kidolgozásra vár, melyről írni kellene Berzsenyi nyel­vén.” Kapok még néhány mel­lékletet is, ezek közül egy a Berzsenyi György által el­készített családfa. Egészen Berzsenyi Benedekig vissza­vezetve, aki a költő ükapja volt. Magyar és angol nyel­vű beszámolót is találok, amelyet újévre küldött ba­rátainak, rokonainak. Az el­licitet VM&eitfú egy $erzsw#í Kincs* *s £mh » fc&Hé «ÜI«télének 2 i$-íí» - MtUUaitk • 50-0» «Móniul oj»a A Társaság fAcelj&tutfc tekinti ait is, kuifcfcfcm kifeji*« tcY*cnyMjgévd riszt vattail/on kérniet#íti kulturális kapcsolatok $«é*ébea t iovabbfcgtewtátt&en. ssr*» «**» tartva a Kuifááo. m maés? határaim iuvüt etá ««**««** AuKúníí t**yt*t E céh La int* «K%«bB« a jelen cikk ts. Krémka t*tk«s olvasóia&k. kC-rtumkatkrsAiö® i^yelmetee «janiv« a Bcreeenyt Dani«! Irodalmi e VÍSvisseU Társasagot A közös' kapcsolatul lisp««** msid * kütfbfeü aM&vars^gaAk, mind peek* i Tarsaaá#«** hatóttára vátaa. Nbtgy*js*íp sí Wt«< t*#y itBMdttli«! «* iMRMtyes k*pc*oía.toi evéa rewt vegyünk a «gfyarottzagt kulturális >1«tb«n, é$ támogassuk annak tegstebb hagyományai; A kútfőbb pártoló tagok muumate ugdfea evt 5 USA-dofiar. • Tarsasag tagsag. íga£»«váRW&i ás leivésvayei iába el ta&wt. vaiemtm u>ák<ot»va őket 4 Társaság munkái**^ — Jeb»i.tk«zai febvs Kimé Énár»*»«', ugyvexeté titkárnál, címe H*?4VC Kapuutár, Nfemtth t. Kmt T. <A fe>,ui cÁí. KietívV' »«vő: ,-ío>” * SíÁió aáwíiíA^ Ne»« «vOkww* \ *fgh4 »ok. sayw n*\a mmreg» ?> tői» a* E$yeMft AUaBwában vested Me« n«um«lt4us. * les«*» lamar Vwnntixy peofmíúí* Saiwaraa múlt év szomorú és vidám eseményeit írja le benne Berzsenyi Gyöngy. Fénymá­solt lapot kapok a Kanadá­ban megjelenő Krnóika cí­mű folyóirat januári számá­ból, amelyben Ismét él a Berzsenyi Társaság címmel tudatja a tengerentúli ma­gyarokkal, hogy ükapja em­lékét méltóan őrzik az óha­záiban. Vajon a hír hallatán me­lyik Berzsenyi-verssorok jutnak eszébe az olvasóknak odaát? Varga István A Liberation a Katona József Színházról A Libération című francia lap két újabb riporttal fe­jezte be a Katona József Színházról szóló cikksoroza­tát. Az első részletesen be­mutatta a Csirkefej című da­rabot és ennek kapcsán be­szélgetést közöl a szerzővel, Spiró Györggyel. A másik cikk Ascher Tamás kaposvá­ri és budapesti rendezéseit mutatta be. A Libération kiemelkedő produkcióként méltatja Cse­hov Három nővérét Ascher Tamás rendezésében, amely jövőre Párizsban is látható lesz, amikor a Katona az Odéon színházban vendég­szerepei. Szerb művészet hazánkban Tudományos tanácskozást tartanak április 28—29-én Budapesten a magyarországi szerb művészeti emlékekről. Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportja, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség, a Szerb Ortodox Egyházmű­vészeti és Tudományos Gyűj­temény és a Szerb Tudomá­nyos és Művészeti Akadé­mia Szentendre-bizottságá- nak közös tanácskozását a ráckevei szerb templom 500. évfordulója és a Tolna me­gyei Grábóc kolostor meg­alapításának 400. évfordulója alkalmából rendezték. A ha­zai és szerb művészettörté­nészek a kétnapos konferen­cia során szerb egyházi és világi művészeti emlékeink megóvásának és bemutatásá­nak kérdéseit vitatták meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents