Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-28 / 99. szám

1987. április 28., kedd Somogyi Néplap 3 Új köntösben Vasutasotthonok rekonstrukciója Külön világ a vasúton be­lül a Épület- és Hídfenntar­tási Főnökség. 1975-től dol­gozik önállóan; főbb felada­tai közé tartozik a magas­építmények és hidak fenntar­tása, a vasúti szállításokat végző személyzet részére a kultúrált szolgálati helyek megteremtése és nem utolsó­sorban a várótermek fenn­tartása a pécsi vasútigazga- tóság területén. Mindezek mellett ez a szakszolgálati főnökség foglalkozik a vál­lalat szolgálati lakásainak a felújításával is. A VII. terv­időszakban két jelentősebb munka vár rá. Az egyik az úgynevezett MÁV-bérház fel­újítása, a másik az Irányi Dá­niel utcában levő vasutas kul­turális központ rekonstruk­ciója. Mindkettő a megye- székhelyen van. A munkák­ról Boa Árpád főmérnök tá­jékoztatott. — A József Attila utcai bérház 1922 és 1936 között épült MÁV-beruházásban. Két épületről van szó: az öt­lépcsőházas főépületről és a különálló házról. Ez utób­binak felújításával már ta­valy végeztünk. A tervezés­kor ügyelni kellett arra is, hogy a ház meghatározza az utcaképet, ezért figyelembe kellett venni a városi ta­nácsnak a felújítással kap­csolatos elképzeléseit. Eddig hat lakás készült el, s a tetőtérben két újat is ki­alakítottak. A rekonstrukció végeztével összesen 48 lakást — a jelenleginél öttel többet — vehetnek birtokukba a bérlők. Nemcsak az épület örege­dett meg: az itt élő vasuta­sok többsége is nyugdíjas már. * — A munkáknak mintegy 90 százalékát szeretnénk befe­Á szakszervezet és a Sokak számára — akik ta­lán maguk is sürgetve köve­telték egy racionálisabb fog­lalkoztatáspolitika alkalma­zását — talán csak most vá­lik érthetővé, hogy miért is olyan nehéz társadalmi fel­advány nemcsak szavakban, de tettekben is összeegyeztet' ni a teljes körű, ám egyben hatékony foglalkoztatást. Az­zal elvben természetesen mindenki egyetért, hogy csak olyan termelést folytassunk, amely eladható, jól értéke­síthető termékeket, . árukat eredményez. Azzal is, hogy termékeink előállításához minél kevesebb alapanyagot, energiát és munkát, költsé­gét és bért használjunk fel. De amikor ez az elv a legva­lóságosabb valósággá kezd válni, akkor döbbenünk rá, hogy milyen nehéz ezt ke­resztülvinni a mindennapok gyakorlatában. Most ezeknek a minden­napoknak konfliktusoktól korántsem mentes gazdasági és emberi történetét írjuk. Szinte az egész ország köz­véleményét osztotta meg pél­dául a Rába kontra Rába televíziós riport dokumen­tumműsor, amikor a győriek megszüntették egy budapesti részleg munkáját, mert az a vállalat nagy, egész mérle­gén veszteségesnek mutatko­zott. Érvek és indulatok csaptak össze, valós és vélt sérelmek fogalmazódtak a nyilvánosságnak szánva, az elé tárva a helyzet minden bonyolultságát. Mert a helyzet valóban bonyolult. Nem arról van szó, hogy egy vegytisztán labora­tóriumi körülmények közt le­folytatható kísérletben, egyik helyről a másikra kell ára­moltatni olyan erőket, ame­lyek majd új helyükön job­ban fejthetik ki várt és kí­vánatos hatásukat. Munka­helyekről, gyárakról, válla­latokról, dolgozók ezreiről, tíz- és százezreiről van szó. Családok sorsáról, és termé­szetesen az ország sorsáról, gazdasági jelenéről és még inkább jövőjéről van szó. Hogyan vagyunk képesek megoldani az előttünk álló feladatot? A kérdésnek gazdaság- és társadalompolitikai vetüle- tei egyaránt vannak. Gazda­ságilag nem csupán a vesz­teséges ágazatok visszaszorí­tása, leépítése vagy éppen átstrukturálása jelent ko­moly erőfeszítéseket. Leg­alább ennyire vagy ettől még sokkal fontosabb feladat az, hogy legyen hova átmenteni élőinkét, azaz meg kell erő­síteni, helyenként teremteni azokat a lehetőségeket, vál­lalatokat, munkahelyeket, amelyek munkájukkal, ter­melésükkel és termékeikkel előrehaladásunk garanciáit jelentik. Társadalompolitikailag a legnagyobb veszélyt a lét­számleépítések hordozzák magukban. A veszteséges vállalatok összébbhúzódása, nem egy esetben felszámolá­sa, de maga a termelés jobb szervezése, a hatékonyság ja­vulása is azzal jár, hogy szükségszerűen kevesebb munkaerőre van szükség egy' egy területen. Nem véletlen, hogy ezekkel a kérdésekkel a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökségé is fog­lalkozott. Hiszen a mai fo­lyamatok közepette az embe­rek minden eddiginél jobban igénylik, hogy olyan szociál­politikai védőháló biztosítsa őket, amely a nagy gazdasá­gi átalakulás közepette képes megvédeni a családokat a súlyos egyéni megrázkódta­tásoktól. Amint az ország nagy erő­próba előtt áll gazdaságának modernizálásában, a szak- szervezetek is épp ily nehéz feladatok előtt állnak. Az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt kap az érdekkép­viselet, az érdekvédelem. Ahol eddig netán formális­nak tartották a testületi mun­kát, a demokratikus fórumok működését, ott hamar rá kell döbbenni, a mai helyzetben ez nem engedhető meg. A Rába kontra Rába műsorban szereplő dolgozók egyik rendszeresen visszatérő mon­dandója az volt, hogy ők ad­dig, amíg meg nem született az elbocsátásról szóló döntés, mindig azt hallották, hogy a rájuk bízott terveket tökéle­tesen teljesítették. jezni ebben az ötéves terv­ben. Ez elsősorban attól függ, hogy mennyi pénz áll ren­delkezésre. A felújítás során sok új anyagot is kipróbál­tunk, használtunk gázbetont határoló falszerkezetnek, a válaszfalakat pedig rácsbeté­tes gipszlapokból készítettük. A lakások komfortfokozatát is bővítettük. Az Irányi Dániel utcai épü­let rendbetételét most kez­dik, s másfél év alatt akar­ják befejezni. Költsége 4,8 millió forint. A felújítást tu­leépítések Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk például a SZOT elnökségének a szakszerve­zeti feladatokkal kapcsolatos határozatát, amely a felszá­molásokkal és a létszámle­építésekkel kapcsolatos moz­galmi tevékenységre vonat­kozik, nagyon fontos mozza­nat, hogy a szakszervezeti alapszervezetek figyelmét nyomatékosan felhívja, hogy „a gazdasági vezetéstől kö­vetkezetesen és rendszeresen kérjenek tájékoztatást a vál­lalat gazdasági, pénzügyi helyzetéről, a gondokról és azok okairól”. A szakszerve­zetnek ugyanis pontosan kell tájékozódnia és pontosan tá­jékoztatni tagjait arról, hogy mi van, és arról is, hogy mi várható. A megváltozott körülmé­nyek között változnia kell a szakszervezeti magatartás­nak, munkamódszernek is. A szakszervezeti mozgalom úgy reagált a változásokra, hogy maga is érzi, a nehéz hely­zetben a tagság többet vár tőle. A SZOT vezetői több­ször és nyomatékosan hang­súlyozták, átfogó komplex programmal lehet csak a gazdaság szerkezetében tör­ténő változásokat kezelni. Ennek a programnak tartal­maznia kel-1 azokat a törek­véseket, hogy a felszabaduló dolgozók, alkalmazottak le­hetőleg az adott régióban ta­lálják meg számításukat. Tartalmaznia kell gazdasá­gosan működtethető munka­helyek létrehozását is, és a jelenlegi helyzetben szorosan kapcsolódnia kell a munka­erő-közvetítés rendszere mel­lett egy hatásosan tevékeny­kedő átképzési szisztémához is. A lényeg világos és egyér­telmű. A lehető legembersé­gesebben kell végrehajtani a gazdaságilag elkerülhetetlen létszámleépítéseket, -átirá­nyításokat. Megszépíti a va­lóságot, aki azt állítja, hogy könnyű teendő ez. Nehéz — gyakran igen nehéz — fel­adat marad a jövőben is, de vállalni kell. Nincs más választásunk. Szigethy András lajdonképpen már tavaly meg kellett volna kezdeni, de amikor az építők „hozzányúl­tak” a házhoz, süllyedni kez­dett. Kiderült, hogy hiányzik az alapja. A statikai vizsgá­latok 1986 végéig tartottak. Ez az épület különleges „bánásmódot” igényel. A vá­rosi tanács védetté nyilvání­totta. A vasút 1920-ban vá­sárolta meg. Ezen a helyen működött a vasutaskor. 14 évvel ezelőtt lett a MÁV- dolgozók oktatási központja. A tervek szerint a felújítás után sem változik a szerepe. A pincében KISZ-klub, a földszinten nyugdíjasklub, szakszervezeti könyvtár és büfé lesz, az emeleten az elő­adóterem és a stúdió. A te­tőtérben gondnoki lakást ala­kítanak ki. L. R. Mai kommentárunk Rágalmazgatunk Csökkent a bejelentések száma, nőtt a panaszoké. Egyre több' levélíró — névvel vagy anélkül — he­vesen támad, rágalmaz, gyaláz, és .egyre keveseb­ben írnak meggondoltan, megfontoltan — tényekre alapozva. Erősödik a kriti­ka, kevesebben élnek a megoldás keresésével. Ma­napság — ahogy a leg­utóbbi megyei NEB-ülésen az egyik felszólaló megál­lapította •— senki sem ta­bu. A politikai, társadalmi, gazdasági vezetők ellen garmadával érkeznek rá­galmazó levelek, sőt né­hány „hivatásos” bejelentő intézmények, szervezetek tucatjának küldi el egy­szerre levelét. A jog intéz­ményét képviselő megyebi­zottsági tag szenvedélye­sen szólt hozzá a témához. Szavai bizonyították, nem a vezetők pártolását kérte, hanem azt, hogy ha a le­velek rágalmakat és nem tényeket tartalmaznak, ak­kor süljön el fordítva a fegyver: találja el a rágal­mazót, ne pedig az alap­talanul megvádoltat. Nincs könnyű helyzet­ben, aki megálljt szeretne paracsolni a kialakult gya­korlatnak. A közérdekű be­jelentésekről szólva a vizsgálatvezető szóbeli ki­egészítőjében elmondta: a legtöbb bejelentés a veze­tés, irányítás, gazdálkodás és demokratizálódás nega­tívumait érinti. Tavaly ke­vesebb panasz érkezett a megelőző évhez képest, az idén az első negyedévben már hússzal több. Nehéz tetten érni azokat a bizo­nyos rosszakarókat, mert sok levél névtelenül érke­zik, míg ugyancsak szép számmal kapnak olyano­kat, amelyek egész vezető közösségeket vádolnak pél­dául azzal, hogy rosszul szervezik meg a termelő- egység munkáját. Ahogy a vizsgálat meg­állapítja, tavaly a bejelen­tések fele alaptalan volt. Ez pedig, miután 1986-ban minden napra érkezett egy a köz dolgaihoz való hoz­zászólás, ugyancsak elgon­dolkodtató. Fantomok el­len nem lehet harcolni, ám éppen a jog szakértő­je követelte: ha kell, akár írásvizsgálattal, nyomo­zással is ki kellene derí­teni, hogy kik azok. akik alaptalanul vádaskodnak. Elhangzott, hogy a levél­írók többsége azzal indo­kolta névtelenségét: hátrá­nyos helyzetbe kerülnének munkahelyükön vagy a la­kókörnyezetükben. Ördögi kör, gondolhatná az ember. Panaszkodunk, rágalmazunk, bejelentünk, ám a megoldást, a meg­győződésünk melletti kiál­lást nem vállaljuk. Vádol­juk Z.-t, hogy korrupt, a munkahelyi anyagokból építkezik, a vállalati ko­csin hordja feleségét a szomszéd városban élő anyósához. Ám amikor a bejelentés nyomán az ügyet kivizsgálják, Z. már jó fő­nök, nincs rá semmi pa­nasz. A bejelentő vissza­vonul, félve attól, hogy eb­ből neki lesz a legtöbb ba­ja. A vizsgálatot azért el­végzik. Kiderül, hogy a gépkocsit K. is használta, ö is építkezett vállalati anyagból, de miután Z. megharagudott rá, kiesett a kegyeiből. Akad persze valóban megalapozott be­jelentés is, amit nem az irigység vagy a harag dik­tál. A munkahelyi fegye­lem, a társadalmi tulajdon védelme, a hatékony gaz­dálkodás vizsgálatát a NEB tavaly többször is napi­rendjére tűzte. B. J. GYARAPODÓ IVÓVÍZHÁLÓZAT A munkaverseny legjobbja A végmunkához érkezett a kaposvári termálfürdő fel­újítása. A beruházás edd.g ötvenhatmillió forintba ke­rült. Ez a fejlesztés csak egyike volt azoknak a mun­káknak, amelyeket a Dunán­túli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat So­mogy Megyei Üzemigazgató­sága a múlt évben végzett. Derekasan helytállt a válla­lat minden dolgozója, s a tavalyi eredmények alapján az üzemigazgatóságok között folyó szocialista munkaver­senyben első helyezést értek el. Ez alkalomból tegnap dél­után ünnepséget rendeztek a kaposvári termálfürdőben. Az elnökségben helyet fog­lalt Klenovics Imre, a me­gyei pártbizottság első tit­kára, Szabó Gyula, a me­gyei tanács építési és vízügyi osztályvezetője. Farkas Ist­ván, a Kaposvári Városi Ta­nács általános elnökhelyet­tese. — Az 1986-ra kitűzött ter­melési tervet az üzemigaz­gatóság hét százalékkal túl­teljesítette, s ehhez hozzájá­rult a szocialista brigádok munkája is — kezdte a múlt év munkájának értékelését Horváth Tivadar üzemigaz­gató. A vízgazdálkodás szempontjából a nyári csúcs­szezon a próbatétel. Az 1986-os év fejlesztései között szerepelt a megye- székhely vízhálózatának to­vábbépítése, ezfr ebben az évben folytatják. 1988-ban készül el a kecel-hegyi víz­torony. A csokonyavisontai fedett fürdő építésére negy­venhárommillió forintot for­dítottak. Tovább bővült a megye törpevízmű-hálózata, s ez szükségessé tett egy újabb üzemvezetőséget, amely Csurgón alakult meg. A huszonnégy szocialista és a nyolc munkabrigád a munkaidő jobb kihasználá­sát, az anyag- és energiata­karékosságot tűzte ki célul, s ezt teljesítette is. Topschál József, a DRV igazgatója a kitüntetés átadása előtt ar­ról beszélt, hogy a termelés és a gazdálkodás mellett a szolgáltatás színvonala is javult az üzemigazgatóság­nál. Harminchárom település kapcsolódott be az ivóvíz­hálózatba, ehhez és még sok máshoz háromezer óra tár­sadalmi munkával járultak hozzá a brigádok. Az ünnepség végén a vál­lalati dolgozók közül heten vehették át a Kiváló dolgo­zó kitüntetést, a brigádmun­káért többen kaptak elisme­rést, közöttük a dr. Pattan- tyus-Ábrahám Géza brigád aranyérmet. Ösztönzik a fehérjegazdag növények termelését A fehérjetakarmányok ter­melésének jelentős fokozása érdekében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a társhatóságokkal egyetér­tésben megváltoztatta néhány fehérjében gazdag növény — a szójabab, a lóbab, a takarmányborsó és a csillagfürt — termelésének és felhasználásának érdekelt­ségi rendszerét. Mivel e ter­mékek világpiaci ára mérsék­lődött, a termelői árat ná­lunk is csökkentették, ám — a termelői kedv élénkítésére — árkiegészítést vezettek be. Az intézkedéssel azt is el akarják érni, hogy a termé­nyek ára a későbbiekben tényleges bet tartalmi érté­küknek megfelelően alakul­jon. A szójabab eddigi felvásár­lási ára a tonnánkénti 11 ezer 250 forintról 10 ezer 500 forintra, a lóbabé 8 ezer 250 forintról 7 ezer forintra csök­kent. A szabad árformába tartozó takarmányborsó árát a tonnánkénti 8 ezer forint­ról 6 ezer forintra mérsékel­ték. Az alapárak rendezésé­vel egyidejűleg a mezőgazda- sági nagyüzemek a szójabab után tonnánként 2500 forint, a lóbab, a csillagfürt és a ta­karmányborsó után ■ pedig 2—2 ezer forint árkiegészí­tést kapnak. Ösztönzik a szójabab takar­mányozási célra történő elő­készítését is. Azok a gazdasá­gok, amelyek takarmányelő­készítésre és -feldolgozásra is vállalkoznak, tonnánként to­vábbi 2 ezer forint árkiegé­szítéshez jutnak. A nagyüzemek érdekeltsé­ge az intézkedés révén foko­zódik. Az ország természeti adottságai és a nagyüzemi gazdálkodás módszerei lehe­tővé teszik, hogy az említett növények termelése a jelen­leginek a kétszeresére emel­kedjék. A cél az, hogy a szó­jababot 2—3 év múlva leg­alább 65 ezer, a lóbabot 30 ezer, a szárazborsót mintegy 90 ezer, a csillagfürtöt pedig 24—25 ezer hektáron termel­jék a gazdaságok. így ösz- szesen 120 ezer tonna szója­darával egyenértékű kon­centrált fehérjetakarmányt lehet idehaza megter­melni, fölöslegessé téve az import egy részét. E növények termesztésének fokozásával a MÉM számol a növénytermelési rendszerek tevékeny részvételével.

Next

/
Thumbnails
Contents