Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
1987. április 25., szombat RÁDIÓSZEMLE Laza kis nosztalgia Éneklő ifjúság kórustalálkozó Kilenc arany Kaposvárom a Munkácsy Mfthály gimnáziumban rendezték me® tegnap az éneklő ifjúság kórustalálkozó idiei bemutatóját. A megyeszékhely és a városkörnyék 36 általános iskoláj ából 19 kórus vett részt a találkozón. A középiskolásokat ebből az alkalomból csupán a Táncsics Mihály Gimnázium •kórusa képviselte. Bár a ta- láikozót évemite megrendezik, az együttesek minősítésiére csak minden második évben kerül sor. A tegnapi föllépéseknek is azért volt külön súlya a kórusok számára, mert a Cs. Emődi Gyöngyi, Nyakas József, Klausz Róbert alkotta zsűri arany, ezüst és bronz jnimő- síitésékkel értékelte a produkciókat. A három részben lebonyolított maratoni versenyen a Tenk László festőművész kiállítását csütörtökön délután nyitotta meg Csurgón a művelődési házban Pogány Gábor művészettörténész. Az ünnepségen jelen volt a Nagybányán született művész, aki az utóbbi húsz évben majdnem félszáz kiállításon szerepelt. — Kiállítottam már Barcson, Marcaliban és katonakor ómban Nagyatádon is. Legutóbb, két évvel ezelőtti Kaposváron egyszerre két kiállításom is volt — mondta. lett örvendetes volt — kivált a város környékéről — több új kórus bemutatkozása. így a kaposmérői, a kadarkúti és a Somogyjádi általános iskolásak adtak számot tudásukról a tegnapi rendezvényen, s bizonyították: lelkesen, nagy szorgalommal dolgoznak. A szakembereket nem érte váratlanul a kaposvári Tóth Lajos, a II. Rákóczi Ferenc (képünkön), a Zrínyi és a Hámán Kató általános iskola kórusainak mafalvait. Ismeretségem az itteni művelődési ház igazgatónőjével azokból az időkből származi; ő hívott meg. — Álljunk csak meg itt, „mediterrán” képei előtt! Ezek, az Este a kikötőben, A mantonai házak vagy a Dalmát esték sajátos hangulatukkal megfogják a látogatót. — Szeretem a déli vidékeket, az emberek gondolkodásmódját. Ha kicsit szegényen is, de boldogan és bölcsen élnek. Néha úgy érzem, van egy második énem, gas színvonalú, élvezetes produkciója. A kaposvári városi úttörőelnökség és a városi művelődési' osztály mellett a Somogy Megyei Művelődési Központ munkatársad vállalták a rendezést. Pengő volt a műsor és gördülékeny a lebonyolítás, de el kell mondanunk azt is, hogy sajnos a rendezvénynek a szűkebb szakmán kívül nem volt nézőközönsége. Szülőt példának okáért alig-alig láttunk a nézőtéren. legjobban. A színei fogtak meg. — A Csillag-hegyen lakom, s amikor alkonyaikor kinézek az ablakomon, ilyennek látom a Szentendrei Utat. A látványtól nem lehet szabadulni. — Rendkívül termékeny festő; ritkán fordul elő,hogy két kiállításon ugyanazok a képed szerepelnének. — Szeretnék a képeimmel minél több helyre és minél több emberhez eljutni, mert talán a képeim is sugallják, amit el akarok mondani: meg kell tanulnunk tisztán ítéled, hogy legyen időnk egymás megértésére, szere- tetére. A tizenkilenc kórus bemutatkozása után a zsűri egyeztetett véleménye alapján kilenc kórus kapta meg az arany minősítést. A Tán- csis gimnázium kórusa mellett a II. Rákóczi Ferenc iskola kisdobos- és úttörőkórusa, a Tóth Lajos iSkodának ugyancsak mindkét kórusa, valamint a Berzsenyi, a Zrínyi, a Kisfaludy és a Hámán Kató iskdla kórusa kapott arany minősítést. A fenti felsorolásból kitetszik az isi, hogy a leg- színvonialasabb munka elsősorban a megyeszékhely általános iskoláiban folyik. Cs. Emődi Gyöngyi!, a zsűri elnöke azonban értékelésében rámutatott azoknak a tárgyi és személyi feltételieknek a különbözőségére is, amelyek egy-egy iskolában segítik vagy gátolják a pedagógus és a kórus munkáját A díjkiosztást követően a kórusok vezetői szakmai megbeszélésen vettek részt Ezen elsősorban segítő szándékú észrevételeiket mondott el a zsűri a résztvevőknek, ezeknek figyelembevétélével a jövőben hatékonyabb, jobb lehet a kórusok munkája. Nem is a hitelesség, inkább. a hihetőség kedvéért most azt kellene írnom: igyékszem úgy rendezni temérdek dolgomat, hogy szombat esténként a rádió előtt - ülhessek. Ebben az időben hallható ugyanis anr nak a 22 részes sorozatnak egy-egy darabja, amely Koncz Zsuzsa és az Illés- együttes 1962 és 1973 közötti felvételeit mutatja be. A valóság azonban az, hogy csupán véletlenszerűen van szerencsém hallgatni, pedig eszményi rádiózóidőben sugározzák, s valahogy mégsem igyekszem a készülék közelébe kerülni. Elképzelem, mekkora sikere lett volna ennek a sorozatnak tizenöt-húsz évvel ezelőtt, s kicsit szomorúan is veszem tudomásul: mára minden megváltozott. Nincs Illés-együttes, és ha Koncz Zsuzsa énekel valamilyen új számot, már képtelen vágyók azzal a lelkesedéssel hallgatni, mint egykoron. Nem adnak külön élményt a számok közé szőtt beszélgetések sem, amelyeken a szerkesztő, Herskovits Iván kérdezi a régi Illés tagjait egy-egy szám születési körülményeiről, emlékezetes koncertékről. Az akkori fiatalok már betöltötték vagy hamarosan betöltik negyvenedik évüket, és hiába is lenne Illés-koncert, nem érmének rá megnézni. Gyerekeik vannak, második, harmadik műszakban dolgoznak, s talán ha bekapcsolják a rádiót szombat esténként, a sok ifjúkori emlék terhes súlya még ama is rákényszeríti őket, hogy másik adót keressenek. Lehet, hogy bosszantja őket az is, hogy kedvenceik, akik annak idején egzisztenciálisan is egyenrangú partnerei voltak a közönségnek, már beérkezett emberek. Az Illés együttesből 1073-ban megalakult a Fonográf. S amikor annak a korszaknak is vége lett (egyébként sikerben ez a formáció soha nem tudta elérni az Illését), létrejött egy üzleti vállalkozás eredményeként a Fonográf Szabadidő-központ. Nos, ezzel az az ellentmondásos helyzet állt elő, hogy akiknek jóvoltából megszülethetett a központ (hiszen ki másnak köszönheti egy zenekar az anyagi hasznát, ha nem hívei lemez- és koncertjegy-vásárlásának), azoknak ma nincs idejük szórakozásra. Tehát kicsit becsapva érezheti magát a nemzedék, a lassan legendássá váló „nagy generáció”, mondván: egyikünknek szabadidő-központja lett, míg másoknak — s ez a többség — nem maradt szabadideje. Többek között ezért nem sietek én sem haza szombat esténként, s ezért nem veszem magnóra sem a számokat. Tudva persze, hogy a körülmények ilyetén alakulásáról nem Koncz Zsuzsa és az együttes tagjai tehetnek. Más idők járnak. Olyanok, amikor bátran kiállhat a közönség élé Bródy János, és nagy sikerre számíthat, ha elénefkli a Földvár felé félúton című számát, amivel tizenöt évvel ezelőtt talán lefütyülték volna a színpadról. Most viszont ezekre a lágy, gondolkodásra, mögöttes értelmet és tartalmat nem kutató dalokra, egyszerű érzések egyszerű megfogalmazására van igény. Természetesen az már tartás kérdése, hogy ennek behó- dol-e a könnyűzenész, avagy a maga útját járva nem enged művészi elképzeléseiből. Csakhogy: elvárhatjuk-e, hogy értékes, de eladhatatlan árut termeljen a köny- nyűzenész? Egyértelmű a válasz: nincs rá jogunk, ám egyetértenünk sem kell be- hódolásalikikal. Lekapcsolhatjuk a rádiót, vagy meghallgathatjuk a számokat, de bizonnyal nem fogjuk megvenni a lemezt. Annál is inkább, mert bármikor feltehetjük a régi számokat: például azt, hogy „A királyé nem leszek, nem leszek...” Varga István régi, nagy hagyományokkal rendelkező énekkarok melTárlaton Tenk Lászlóval — A somogyi sorozat most Csurgóval folytatódik. Véletlenül? — Sokáig éltem Debrecenben, jártam a környék apró amely közéjük húz. — Sokait utazóik, ezt képei is bizonyítják. Nékem azonban mégis a Csillag-hegyi esték című kép tetszik a Április 30-ig Csurgón bárki meggyőződhet arról, hogy ez az üzenet ott van a képekben. N. J. „AMIT MA MEGTEHETSZ.^ _____________________________ Mű velődési kör Balatonszemesen Volt, aki azt mondta: „talán várjuk meg az őszt”, de a többség szerint: „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”, és kora tavasszal megalakult Balaitonszemesen a művelődési kör, Illés Antal műszerészmester (a falusiak szerint ezermester) elnökletével. Ott van az elnökségben Reöthy Ferenc nyugalmazott tanár is (mögötte: a régóta eredményesen működő honismereti szakkör) és Bérezés Ildikó vezető óvónő, aki mellesleg a művelődési kör gazdasági ügyeit intézi. Mert 20 forint a havi tagdíj (volt, aki ötszázat fizetett), s jelenleg hetven a tagok száma. Mindjárt pártoló tagok is jelentkeztek, a szemesi táj, atmoszféra szerelmesei, visszatérő nyaralók, viűlatu- lajdonosok, akik noha az év nagyobb részét másutt töltik, szemesi lokálpatriótáknak vallják magukat. — Önképzőkörjellegű a szervezetünk, és természetesen nyitott — mondja Illés Antal. — Mindenkit szívesen látunk korra, nemre, foglalkozásra való tékintet nélkül. Mindenkit, aki művelődni akar és tenni szándékozik valamit Balatonsze- mesért. Igazi közösséget akarunk, mert van rá igény; baráti közösséget, ahol mindenkit meghallgatnak a többiek, és tisztelik véleményét, elképzeléseit. Szeretnénk elérni, hogy a szemesi emberek jobban megértsék, becsüljék egymást, s ne menjenek el egymás mellett közönnyel, idegenül. Együtt hallgatjuk meg a meghívott előadókat irodalomról, szőlőkultúráról, filozófiáról, s együtt szórakozunk majálison, halvacsorán. Őrzői, gondozói szeretnénk lenni a település hagyományainak, parkjainak, műemlékeinek. Azzal kezdték az együttműködést, hogy részt vettek a tavaszi fásítási munkában, s a megalakulás óta minden héten szerveztek valamilyen művelődési programot. Áprilisban például öt alkalommal volt rendezvényük: íróolvasó találkozó, szőlészeti előadás, üzemlátogatás és táncmulatság. A következő hónapban például Fodor András látogat el hozzájuk és Pannonhalmára terveznek kirándulást. Foglalkozásaikat rendszerint a művelődési házban tartják, de ha az idő engedi, a szabad ég alatt. Kedvelt kirándulóhelyük a honismereti szakkör által kialakított parkerdő, az egykori pálos kolostor, illetve a Bagó-domb közelében, ahol a forrás környékét is rendbe tették. Az 1320-as években épült Barátok kútjának és a már-már romba dőlt, öreg erdészfháznak a megmentését is tervezik. — A honismereti munkát természetesen töretlenül tovább folytatjuk a művelődési körön belül — mondja Reöthy Ferenc. — A falu középkori történetéről szóló írást már' befejeztük, s több monográfia készül. A többi közöitt az 1908-ban létesült fürdőegyesületről, az 1913- ban alakult olvasókörről, a vasútállomásról, valamint az iskola, a művelődési ház és az óvoda történetéről. Csonka Márta, a művelődési ház igazgatója is tagja a körnek, amely természetesen a ház többi programjának megvalósítását is segíti. Szemesen sosem árva a művelődési ház. Sakk- és bélyeggyűjtő szakkör, háztartá- si tanfolyam, ifjúsági honismereti szakkör várja a fiatalokat a többi között. Különféle tanfolyamok is működnek. Külön a kezdők és a haladók részére német nyelvi, gépjárművezetői1, dzsesszbalett- és aerobifctan- folyam. A nyelvtanfolyamok. a dzsesszbalett és az aeröbik kellő jövedelmet is hoz a háznak, akár csak a kondicionálóterem, amelyet két fiatal szakember, Balázs György és Balázs Zoltán alakított ki a művelődési ház elhagyott, romos pincéjében társadalmi munkában. Az új létesítmény rendkívül nép-* szerű a faluban és a környéken. Sz. A. Esténként a klubban Balatonszentgyörgyön takaros — nemrég felújított — épület a művelődési otthon. A falu apraja-nagyja megfordul itt, hiszen egy tető alatt van a könyvtárral, az ifjúsági klubbal; az épületben esténként sokáig ég a villany, míg próbál a Kisba- laton Táncegyüttes. Szinte nincs nap, hogy az ifjúsági klubban ne találkoznának a balatonszentgyörgyiek, diákpk, fiatal szakmunkások, azok, akik érettségi után a faluban maradtak. Klub igazában, az egymás iránti érdeklődés, egymás megbecsülése, a közösen elhatározott célokért való lelkesedés köti össze őket. Rendezvénynaptárukban nem gyakori a kötött program, de ők is szívesen vetélkednek, mérik össze tudásukat — szórakozva bővítik így ismereteiket. 1968-ban alakult meg Balatonszentgyörgyön az ifjúsági klub, s a Balaton festőjének, Egry Józsefnek a nevét vette föl. A klubterem a fiatalok kezemunkáját dicséri; otthonossá varázsolták. A falon nem tenyérnyi helyet foglalnak el az elismerések. Háromszor nyerték el a klubok aranykoszorúját, két alkalommal érdemelték ki a kiváló címet. Öt év élénk tevékenysége áll az elismerések között. A hullámvölgyre már csak emlékeznek, hiszen két éve ismét összefogtak a fiatalok. Segíti őket a művelődési ház is, Nagy Lajos igazgató annak is örül, hogy számíthat mindenben a klub tagságára. A Balatonszentgyörgyi Közös Községi Tanács támogatását is élvezik, a küub működéséhez igyekeznek megteremteni a minél jobb feltételeket. A klub fiataljaira — ha szabad ezt mondanom — fölnézlek a faluban. Szigorú mércét alkalmaznak egymással szemben is; nem tűrnex meg maguk között olyanokat, akik rontanák hírnevüket. A télen a nagy havazás idején nem a klubban találkoztak, hanem az idős emberek háza előtt ellapátolták a havat — avattak be életükbe a szentgyörgyi fiatalok. Németh Norbert tavaly végzett a fonyódi gimnáziumban, s a helyi postán dolgozik. A technika „nagy matadora” — így nevezik a többiek az ügyes kezű fiatalemert, aki nélkül „se kép, se hang” nem lenne az otthonos teremben — mondták büszkén. Nagy Csaba erdészeti szakmunkás az asztalosmunkában jeleskedett a klub berendezésekor. A nehezen várt tavasz még csak a parkokat festette át a fű zöld színével, a fiatalok gondoskodnak arról, hogy a szemnek mindig tessék a liget. A balatonszentgyörgyi ifjúsági klub és a Kisbalaton Táncegyüttes jó szomszéd — gyakorta meglátogatják egymást. A táncosok közül több az ifjúsági klubhoz tartozónak is vallja magát. — Látványos tettekről nem mesélhetünk — mondták, talán mintha csak olyanokkal büszkélkedhetnének. Az ösz- szetartó balatonszentgyörgyi fiatalok a közösségi élet megteremtéséért ismét elnyerték a kiváló ifjúsági klub címét Horányi Barna
