Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

4 Somogyi Néplap 1987. április 3., péntek Szabálytalankodó gyalogosok JOGI SZAKÉRTŐNK ÍRJA A képen látható úttest is csíkos ugyan, mégsem zeb­ra ... A hölgy ezúttal egy szál maga riogatja az autó­sokat, a szabálytalan közle­kedés tekintetében azonban nem mondható magányosnak. Számtalan gyalogos társa sokféle módon és alkalom­mal megszegi a társas együtt­élés közlekedési szabályait. Szerelmespár az utcán. Épp elköszönnek; a lány az úttestre lép, majd visszafor­dul, és kacéran int. Mit ne­ki autóforgalom! Bácsika a járdaszegély­nél. Az imént talán éppen rászólt egy fiúra csúnya ki­fejezései miatt. A buszon ta­lán éppen ő pörlekedett egy ülőhely érdekében. Most kö­rül sem néz, úgy indul a szemben levő járda felé. Já­rása határozott, tekintete merev: csak egyenesen elő­re. Mit lehet erre mondani? „Bezzeg az én időmben...?” Esős idő, csúszós idő nem számít. Csikorogjon a fék, elvégre azért van beépítve! Szerencsére nem minden járókelőre jellemző ez a magatartás. De még mindig sokan nem ismerték föl, hogy a közlekedőutak nap­jainkban már „veszélyes üze­mek”. Nem csupán a gépko­csik számának növekedése és nemcsak az autósok erő­szakos vezetési stílusa, ha­nem a gyalogosok meggon­dolatlansága miatt is. Hazánkban a legutóbbi tíz évben csaknem másfélszere­sére emelkedett a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeken tör­tént balesetek száma. S több­ségét maguk a gyalogosok okozzák — a körültekintés nélküli, váratlan elindulás­sal. Tízéves átlag, hogy a balesetek következtében el- halálozottak 40 százaléka gyalogosként vett részt a forgalomban. Somogy megyében tavaly hatvannégyen vesztették éle­tüket baleset miatt. Közülük huszonegyen gyalogosok vol­tak. Az összes személyi sé- rüléses balesetnek 19,2 szá­zalékában érintettek a gya­logosok: előidézők vagy ál­dozatok. Értelmetlen, ostoba dolog balesetet szenvedni és okoz­ni. Hiszen elkerülhető. A gyalogosnak nincs ugyan közlekedésiszabály-gyű j te- mény a memóriájában, de A szezonra készülnek Barcson a Drávamenti Agrokémiai Társaság telepén. A folyékony műtrágya keverése és szállí­tása előtt nagyobb áteresztőképességű rostát szerelnek föl. azt tudnia kell: nemcsak ön­magát veszélyezteti, ha vi­gyázatlan. Gondoljunk má­sokra is — ez lehet csak a megoldás. K. GY. Hatályos Büntető-törvény­könyvünk minden állampol­gár életét, testi épségét és egészségét védi. A társada­lom érdeke, hogy az állam­polgárok bizonyos köre — a hivatalos személy — foko­zott büntetőjogi védelmet kapjon. A hivatalos szemé­lyeket tevékenységi körük­ben fokozott büntetőjogi fe­lelősség terheli. Hogy a fo­kozott igénynek megfelelje­nek, a büntetőjog eszközével védelmet is kell biztosítani. Különösen fontos a rend­őrök fokozott büntetőjogi védelme. A hivatalos személyek kö­zül a rendőrök azok, akik leggyakrabban intézkednek állampolgárokkal szemben, s ez gyakran teremt kon- fliktushelyzetet, amihez nem kell sok, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűn­tettét elkövessék. Erre mu­tat az is, hogy sajnálatosan nő az ilyen bűncselekmények száma. Ezt a bűncselek­ményt egyébként az követi el, aki a hivatalos személyt — jogszerű eljárásában erő­szakkal vagy fenyegetés­sel akadályozza; — erőszakkal vagy fenyege­téssel intézkedésre kény­szeríti; — eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza. A hármas elkövetési mód közül leggyakoribb a hivata­los személy erőszakkal vagy fenyegetéssel történő aka­dályozása, illetve bántalma­zása. Az akadályozást elkö­vető az eljárás jogszerűségé­nek hiányára csak akkor hi­vatkozhat, ha a jogellenes­ség nyilvánvaló, felismerése mérlegelést nem igényel. Más a helyzet a bántalma­zás elkövetésénél. Az elkö­vető akkor is megvalósítja a bűncselekményt, ha a rend­őri eljárás nem volt jogsze­rű. Magyarán: különbség van a védettség tekintetében aközött, hogy a rendőrre fe- nyegetőleg kezet emelnek vagy meg is ütik. Különösen szigorú büntetés vár arra, aki csoportosan vagy az élet kioltására alkalmas eszköz­zel felfegyverkezve követi el a bűncselekményt. A rendőrség elsőrendű fel­adata a bűnüldözés és a köz- biztonság védelme. A rend­őri erőfeszítés azonban ön­magában nem elég, köteles­ségük teljesítésében támo­gatni kell őket — ez min­den állampolgár erkölcsi kö­telessége és jól felfogott ér­deke. A rendőr mindig a törvénytisztelő többség érde­kében intézkedik. Ez jut ki­fejezésre abban a törvényi rendelkezésben is, hogy a rendőrnek segítséget, védel­met nyújtó állampolgár a hivatalos személyt megillető büntetőjogi védelemben ré­szesül. Dr. Gábriel János ügyész Olyan, mint a siorelom VOLT LÁDA, NINCS LÁDA Vajon miért van az, hogy akit meglegyint a sors igaz­ságtalan pálcájával, a követ­kező „pofont” sem kerülheti el? Egy elkeseredett hangú levél van az asztalomon. Há­romszor is elolvastam, az­után megkerestem íróját: Babits Ferencnét. Otthonába lépve mintha a múlt század­ba csöppennék. Évszázados ebédlőbútor tükrös része uralja a kis szobát, tükré­ben míves borszékek, arany- rámás tükör, ódon, kézzel festett kályhaellenző tekint vissza. Látszik, hogy becsü­lete van az emlékeknek. — Néhány éve a járdán elütött egy autó — kesereg a törékeny, idős asszony. — Eltört a lábam, a vállam, azóta nyomorék vagyok. A lányom nem hagyott a régi főutcai lakásban, ahol a második emeletre már nem tudnék fölmenni; itt lakom nála a Noszlopy utcában. A régi lakásom az unokámé lett, bútoraimnak is csak tö­redéke került ide. Az ajtó nyikorogva enged egy kis betolakodónak, előbb a foxi feje jelenik meg. — Ö az egyetlen társam egész nap. Vigyáz rám, gon­dosan őrködik, hogy senki ne bánthasson. — Mi történt azokkal a ládákkal, amelyekkel kap­csolatban a segítségünket kérte ? — Az édesapám katona­tiszt volt, sokszor áthelyez­ték egyik városból a másik­ba. Laktunk Erdélytől Ko­máromig, Pécstől .Szombat­helyig sok helyütt. A gya­kori költözködést két nagy­méretű láda segítette; az egyikbe fehérneműt, a má­sikba felsőruhákat pakol­tunk. A ládákat a szüleim csináltatták még Erdélyben, több mint százévesek. Mére­tük miatt — 150 centiméter hosszúak, egy méter szélesek és magasak voltak, vaspán­tokkal és fogantyúkkal — a lakásban nem fértek el, föl­vittük őket a Május 1. utcai lakás padlására. Évtizedekig megőriztem apám emlékeit. A bennük levő két Munká- csy-reprodukció már régen eltűnt, de nem törődtem ve­le, a láda volt a fontos. Azt terveztem, hogy mindkettőt felajánlom a múzeumnak. De levelemben már tőlük is csak segítséget kérhettem. A ládák ugyanis eltűntek. A padlásunkat az IKV dolgo­zói takarították. A szomszé­daim mondták, hogy az egyiket szemétgyűjtésre használták. Nem akarok vá­dolni senkit, de lehet, hogy a szeméttelepre kerültek. Vagy a munkák során hosz- szabb ideig nyitva volt talán a padlás és más vitte el? Szeretném, ha megtalálnák a számomra felbecsülhetet­len értéket jelentő, kedves és pótolhatatlan ládákat. A Május 1. utca 12. szá­mú házban a házmester fér­je — Kis Pál — nyit ajtót: — Igen, tudok a ládák el­tűnéséről — mondja. —Volt láda, nincs láda. Ez olyan, mint a szerelem. — A takarításhoz ígért felügyeletről tud? — Igen, volt munkaveze­tőjük, a Gyula bácsi. A ne­vét nem tudom. — Az mégis feltűnő, ha két ekkora ládát visznek a szűk lépcsőházban. Nem vet­ték észre? Tanácstalanul tárja szét a kezét; ez nem az ő dolga. Széki Tibor, az IKV ház­kezelési igazgatóhelyettese készségesen segít az ügy tisztázásában, rövid idő alatt beszerzi a szükséges infor­mációt: — A bérlők bejelentését követően a Köjál felszólított bennünket a Május 1. utca 12. számú ház padlásának takarítására. A munkát el is végeztük; ledeszkáztuk, le­takarítottuk és lezártuk a padlást. A munka során, sőt a befejezésekor sem értesí­tette az IKVit senki, hogy valami eltűnt a padlásról. Megkerestem az ott dolgo­zókat; szerintük valóban volt a padláson két nagyméretű láda, de igen rossz állapot­ban. Ügy gondolták, hogy régi, elhagyott lőszeresládák. Valószínűleg elszállították a szeméttelepre. Ha valaki fel­hívta volna a figyelmünket a ládák régiségértékére, ez nem fordult volna elő. Paula néni sírdogál, köny- nyei csillogva peregnek csak­nem kilencvenéves arcán: — Olyan sok baj ért mos­tanában. A ládák eltűnése különösen fáj. Az arcát barázdáló makacs kis patakok önmagukért be­szélnek, az élénk szempár esdekel: — Kérem, segítsenek! Beszélgetésünkkor még nem tudtam, hogy már ké­ső... Tamási Rita Növényvédelmi tájékoztató Hivatalos személy ellőni erőszakról GERENCSÉR MIKLÓS SiUeies há&xi&zcdca avagy mit mesél a valódi vőlegény Munkák a szamócásokban 27. Ebbéli készsége mellett becéző csacsogására is szá­mítottam. Nekem eladdig is­meretlen eredetiséggel ér­tett a hízelgéshez. Mennyi báj, mennyi kellem, mennyi édes kuncogó kacérság volt hangjában és az ehhez járu­ló simulékony testjátékában, amikor az ölembe kuporo­dott és ilyen becézéssel izzí­totta fel gerjedelmemet: — Ah, óh, te aranyos bü­dösbogár ... Ha tudnád, mennyire imádlak! Egyetlen, drága orrszarvúm... Te kedves kis bajuszos csó­tány ... Jobban imádlak, mint a poloskával kereszte­zett tyúktetűt. Arról nem is beszélve, hogy szebb vagy a legritkább varangynál. Hol találnék még egy ilyen gyö­nyörű meztelencsigát! Komolyan mondom, csak ájuldozni tudtam az elra­gadtatástól. Éva l’Angélán kívül ki lett volna még ké­pes a mesteri szerelem és a biológiai műveltség ilyen magas fokú, de ellenállha­tatlanul szellemes összehan­golására? Ekkora gondolat­gazdasággal, ilyen nagy mű­vészi képzelőerővel termé­szetesen csak reménytelen vergődés lett volna verseny­re kelnem. így aztán a ma­gam szegényes képességével, no de annál hőbb rajongás­sal egyszerűen Őzikének ne­veztem el az imádott nőt. Hozzá robogva méltán vártam el tőle az olvadé­kony közeledést, ö meg — végtelen döbbenetemben mást nem mondhatok —ah­hoz az élőlényhez hasonlí­tott, amit hivatalos kifeje­zéssel sertésnek neveznek. Még be sem léptem szolgá­lati szobájába, máris kezdte hozzám vagdosni a beren­dezést. Mindenekelőtt a sa­ját pongyoláját. Ebbe sietve beletemettem megalázott, szomorú arcomat. — őzikém!... Kecses kis négylábú őzikém... — pró­báltam lecsillapítani. — Leg­alább az éjjeliszekrényt ne vágd hozzám, mert az tár­sadalmi tulajdon... — Te orrszarvú! Te la­kótelepi csótány! Te csö- mörletes varangy! — alkal­mazta ezúttal is biológiai műveltségét, a valódi őzike természetétől teljességgel el­ütő modorban. — Reggel óta várom, hogy Pestre vigyél, te meg az én időmből zül- lesz valahol az alvilág­ban ?!... S továbbra is hozzám akarta vágni a szállodai éj­jeliszekrényt, de szerencsé­re nem tudta fölemelni. Ezzel egy kis lélegzethez jutottam. Amíg tart a léleg­zetem, gyorsan elmondok néhány mentséget Őzikém védelmében. A művészetek iránti ki­váló hajlama már pici leányka korában megmutat­kozott. Körülbelül a puber­tás érdeklődés legelején. El­ső komolyabb udvarlója egy nyugdíjas bonviván avatta be a színházkultúra kulisz- szatitkaiba. Alig érthető, miért kapott hat évet li- liomtiprásért ez a jóravaló művészpedagógus. őzikém szülei, helybéli állami alkal­mazottak — az apa posta­tiszt, az anya viszont a kis­korúak erkölcsi nevelésével foglalkozó tanácsi főelőadó — indokolatlan szégyenük­ben egy nagyobb városba, Homokcsalánosra költöztek. De kitörölhetetlenül igaz az a haladó megállapítás, hogy a művész nem lesz, hanem születik. (Csak mellé­kesen: valahol már említet­tem, hogy ellenállhatatlanul ragad rám a műveltség, amit örökös olvasással fejlesztek. Lehetőleg pénzolvasással. Nem anyagiasságból, hanem mert tisztelem a korszelle­met.) Szóval az én őziké­met Homokcsalánoson sem hagyta békén a vele szüle­tett tehetség. Itt meg egy zongoratanárnő ismerte fel benne a káprázatos muziká­lis adottságokat. Szüntele­nül Évike hangszálaival akart foglalkozni. Évikének fölmérhetetlen előnyére vált a képzés. Kizárólag művészi érdeklődésnek szentelte ma­gát. Fiúkkal nem foglalko­zott. Lányokkal se. Csak a zongoratanárnő foglalkozott vele. Ámde miért éppen Ho- mokcsalános lett volna men­tes az emberi gyarlóságok­tól? öregje-fiatalja suttogta, hogy az a zongoratanárnő különös formában értelmezi a szerelmi vonzalmat. (Folytatjuk) ízletes gyümölcsünk a sza­móca, megérdemli és meg­hálálja a szakszerű növény- védelmet. A tavaszi telepí­tés esetén is vegyük figye­lembe az alapvető növény- védelmi szempontokat. A levélfoltosság-betegségek é 5 a lisztharmat elleni megelő­ző védekezésként ne telepít­sünk közvetlenül olyan nö­vények után, amelyeket a fusarium- és verticilium- gombák fertőznek (burgo­nya, paprika, paradicsom, dinnye, kukorica), mert a fertőzött növénymaradvá­nyokon áttelelt kórokozók a fiatal szamócát megtámad­ják és rövid idő alatt el­pusztíthatják. Az idei tavaszon az erő­södő drótféreg, cserebogár- pajor, vincellérbogárlárva- fertőzések miatt elengedhe­tetlen feladat a telepítések előtti talajfertőtlenítés a Diazinon 5 G (Basudin 5 G) száz négyzetméterenként 35 dkg-os adagjával. Alapvető fontosságú, hogy telepítésre csak jó minőségű, egészsé­ges, vírustól és szamócaat­kától mentes szaporítóanya­got használjunk. A szamóca kórokozói kö­zül súlyos károkat okozhat a levélfoltosság, ez a levelek elpusztításán kívül veszé­lyezteti a gyümölcs minősé­gét és mennyiségét is. Az ellene való védekezés során elsődlegesen fontos a terület gyommentesen tartása, vala­mint a beteg, elszáradt le­velek korai eltávolítása. Ge­reblyézzük át ezért szamóca- ágyásainkat (vigyázva, hogy a sarjadó töveket ne tépjük ki), és a gondosan összegyűj­tött száraz leveleket, nö­vényrészeket haladéktalanul égessük el. A tőlevelek fej­lődésének megindulásakor kezdik táplálkozásukat, il­letve károsításukat a sodró- molyok áttelelt kis hernyói. Védekezésül a Zineb 0,2—0,3, a rézoxiklorid 50 WP 0,4 százalékos gombaölő szerhez keverjük a Ditrifon 50 WP 0,2—0,3 vagy a Bi—58 EC 0,1 vagy a Sinoratox 40 EC 0,1 százalékos rovarölő szert. A téli csapadékot követő felmelegedés hatására a gyomnövények nagy tömeg­ben csíráznak, fejlődésük megindult; megkezdhetjük a szamóca vegyszeres gyomir­tását is a Tenoran 6 dkg-os vagy az Adói 80 WP 2—2,5 dkg-os adagjával, száz négy­zetméterenként 7 liter víz­ben kipermetezve. A kór­okozók és kártevők elleni védekezést a fehérbimbós ál­lapotot közvetlenül megelő­zően ismételjük meg, majd a szüret befejezése után is­mételten permetezzünk.

Next

/
Thumbnails
Contents