Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-03 / 79. szám
4 Somogyi Néplap 1987. április 3., péntek Szabálytalankodó gyalogosok JOGI SZAKÉRTŐNK ÍRJA A képen látható úttest is csíkos ugyan, mégsem zebra ... A hölgy ezúttal egy szál maga riogatja az autósokat, a szabálytalan közlekedés tekintetében azonban nem mondható magányosnak. Számtalan gyalogos társa sokféle módon és alkalommal megszegi a társas együttélés közlekedési szabályait. Szerelmespár az utcán. Épp elköszönnek; a lány az úttestre lép, majd visszafordul, és kacéran int. Mit neki autóforgalom! Bácsika a járdaszegélynél. Az imént talán éppen rászólt egy fiúra csúnya kifejezései miatt. A buszon talán éppen ő pörlekedett egy ülőhely érdekében. Most körül sem néz, úgy indul a szemben levő járda felé. Járása határozott, tekintete merev: csak egyenesen előre. Mit lehet erre mondani? „Bezzeg az én időmben...?” Esős idő, csúszós idő nem számít. Csikorogjon a fék, elvégre azért van beépítve! Szerencsére nem minden járókelőre jellemző ez a magatartás. De még mindig sokan nem ismerték föl, hogy a közlekedőutak napjainkban már „veszélyes üzemek”. Nem csupán a gépkocsik számának növekedése és nemcsak az autósok erőszakos vezetési stílusa, hanem a gyalogosok meggondolatlansága miatt is. Hazánkban a legutóbbi tíz évben csaknem másfélszeresére emelkedett a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeken történt balesetek száma. S többségét maguk a gyalogosok okozzák — a körültekintés nélküli, váratlan elindulással. Tízéves átlag, hogy a balesetek következtében el- halálozottak 40 százaléka gyalogosként vett részt a forgalomban. Somogy megyében tavaly hatvannégyen vesztették életüket baleset miatt. Közülük huszonegyen gyalogosok voltak. Az összes személyi sé- rüléses balesetnek 19,2 százalékában érintettek a gyalogosok: előidézők vagy áldozatok. Értelmetlen, ostoba dolog balesetet szenvedni és okozni. Hiszen elkerülhető. A gyalogosnak nincs ugyan közlekedésiszabály-gyű j te- mény a memóriájában, de A szezonra készülnek Barcson a Drávamenti Agrokémiai Társaság telepén. A folyékony műtrágya keverése és szállítása előtt nagyobb áteresztőképességű rostát szerelnek föl. azt tudnia kell: nemcsak önmagát veszélyezteti, ha vigyázatlan. Gondoljunk másokra is — ez lehet csak a megoldás. K. GY. Hatályos Büntető-törvénykönyvünk minden állampolgár életét, testi épségét és egészségét védi. A társadalom érdeke, hogy az állampolgárok bizonyos köre — a hivatalos személy — fokozott büntetőjogi védelmet kapjon. A hivatalos személyeket tevékenységi körükben fokozott büntetőjogi felelősség terheli. Hogy a fokozott igénynek megfeleljenek, a büntetőjog eszközével védelmet is kell biztosítani. Különösen fontos a rendőrök fokozott büntetőjogi védelme. A hivatalos személyek közül a rendőrök azok, akik leggyakrabban intézkednek állampolgárokkal szemben, s ez gyakran teremt kon- fliktushelyzetet, amihez nem kell sok, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét elkövessék. Erre mutat az is, hogy sajnálatosan nő az ilyen bűncselekmények száma. Ezt a bűncselekményt egyébként az követi el, aki a hivatalos személyt — jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza; — erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszeríti; — eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza. A hármas elkövetési mód közül leggyakoribb a hivatalos személy erőszakkal vagy fenyegetéssel történő akadályozása, illetve bántalmazása. Az akadályozást elkövető az eljárás jogszerűségének hiányára csak akkor hivatkozhat, ha a jogellenesség nyilvánvaló, felismerése mérlegelést nem igényel. Más a helyzet a bántalmazás elkövetésénél. Az elkövető akkor is megvalósítja a bűncselekményt, ha a rendőri eljárás nem volt jogszerű. Magyarán: különbség van a védettség tekintetében aközött, hogy a rendőrre fe- nyegetőleg kezet emelnek vagy meg is ütik. Különösen szigorú büntetés vár arra, aki csoportosan vagy az élet kioltására alkalmas eszközzel felfegyverkezve követi el a bűncselekményt. A rendőrség elsőrendű feladata a bűnüldözés és a köz- biztonság védelme. A rendőri erőfeszítés azonban önmagában nem elég, kötelességük teljesítésében támogatni kell őket — ez minden állampolgár erkölcsi kötelessége és jól felfogott érdeke. A rendőr mindig a törvénytisztelő többség érdekében intézkedik. Ez jut kifejezésre abban a törvényi rendelkezésben is, hogy a rendőrnek segítséget, védelmet nyújtó állampolgár a hivatalos személyt megillető büntetőjogi védelemben részesül. Dr. Gábriel János ügyész Olyan, mint a siorelom VOLT LÁDA, NINCS LÁDA Vajon miért van az, hogy akit meglegyint a sors igazságtalan pálcájával, a következő „pofont” sem kerülheti el? Egy elkeseredett hangú levél van az asztalomon. Háromszor is elolvastam, azután megkerestem íróját: Babits Ferencnét. Otthonába lépve mintha a múlt századba csöppennék. Évszázados ebédlőbútor tükrös része uralja a kis szobát, tükrében míves borszékek, arany- rámás tükör, ódon, kézzel festett kályhaellenző tekint vissza. Látszik, hogy becsülete van az emlékeknek. — Néhány éve a járdán elütött egy autó — kesereg a törékeny, idős asszony. — Eltört a lábam, a vállam, azóta nyomorék vagyok. A lányom nem hagyott a régi főutcai lakásban, ahol a második emeletre már nem tudnék fölmenni; itt lakom nála a Noszlopy utcában. A régi lakásom az unokámé lett, bútoraimnak is csak töredéke került ide. Az ajtó nyikorogva enged egy kis betolakodónak, előbb a foxi feje jelenik meg. — Ö az egyetlen társam egész nap. Vigyáz rám, gondosan őrködik, hogy senki ne bánthasson. — Mi történt azokkal a ládákkal, amelyekkel kapcsolatban a segítségünket kérte ? — Az édesapám katonatiszt volt, sokszor áthelyezték egyik városból a másikba. Laktunk Erdélytől Komáromig, Pécstől .Szombathelyig sok helyütt. A gyakori költözködést két nagyméretű láda segítette; az egyikbe fehérneműt, a másikba felsőruhákat pakoltunk. A ládákat a szüleim csináltatták még Erdélyben, több mint százévesek. Méretük miatt — 150 centiméter hosszúak, egy méter szélesek és magasak voltak, vaspántokkal és fogantyúkkal — a lakásban nem fértek el, fölvittük őket a Május 1. utcai lakás padlására. Évtizedekig megőriztem apám emlékeit. A bennük levő két Munká- csy-reprodukció már régen eltűnt, de nem törődtem vele, a láda volt a fontos. Azt terveztem, hogy mindkettőt felajánlom a múzeumnak. De levelemben már tőlük is csak segítséget kérhettem. A ládák ugyanis eltűntek. A padlásunkat az IKV dolgozói takarították. A szomszédaim mondták, hogy az egyiket szemétgyűjtésre használták. Nem akarok vádolni senkit, de lehet, hogy a szeméttelepre kerültek. Vagy a munkák során hosz- szabb ideig nyitva volt talán a padlás és más vitte el? Szeretném, ha megtalálnák a számomra felbecsülhetetlen értéket jelentő, kedves és pótolhatatlan ládákat. A Május 1. utca 12. számú házban a házmester férje — Kis Pál — nyit ajtót: — Igen, tudok a ládák eltűnéséről — mondja. —Volt láda, nincs láda. Ez olyan, mint a szerelem. — A takarításhoz ígért felügyeletről tud? — Igen, volt munkavezetőjük, a Gyula bácsi. A nevét nem tudom. — Az mégis feltűnő, ha két ekkora ládát visznek a szűk lépcsőházban. Nem vették észre? Tanácstalanul tárja szét a kezét; ez nem az ő dolga. Széki Tibor, az IKV házkezelési igazgatóhelyettese készségesen segít az ügy tisztázásában, rövid idő alatt beszerzi a szükséges információt: — A bérlők bejelentését követően a Köjál felszólított bennünket a Május 1. utca 12. számú ház padlásának takarítására. A munkát el is végeztük; ledeszkáztuk, letakarítottuk és lezártuk a padlást. A munka során, sőt a befejezésekor sem értesítette az IKVit senki, hogy valami eltűnt a padlásról. Megkerestem az ott dolgozókat; szerintük valóban volt a padláson két nagyméretű láda, de igen rossz állapotban. Ügy gondolták, hogy régi, elhagyott lőszeresládák. Valószínűleg elszállították a szeméttelepre. Ha valaki felhívta volna a figyelmünket a ládák régiségértékére, ez nem fordult volna elő. Paula néni sírdogál, köny- nyei csillogva peregnek csaknem kilencvenéves arcán: — Olyan sok baj ért mostanában. A ládák eltűnése különösen fáj. Az arcát barázdáló makacs kis patakok önmagukért beszélnek, az élénk szempár esdekel: — Kérem, segítsenek! Beszélgetésünkkor még nem tudtam, hogy már késő... Tamási Rita Növényvédelmi tájékoztató Hivatalos személy ellőni erőszakról GERENCSÉR MIKLÓS SiUeies há&xi&zcdca avagy mit mesél a valódi vőlegény Munkák a szamócásokban 27. Ebbéli készsége mellett becéző csacsogására is számítottam. Nekem eladdig ismeretlen eredetiséggel értett a hízelgéshez. Mennyi báj, mennyi kellem, mennyi édes kuncogó kacérság volt hangjában és az ehhez járuló simulékony testjátékában, amikor az ölembe kuporodott és ilyen becézéssel izzította fel gerjedelmemet: — Ah, óh, te aranyos büdösbogár ... Ha tudnád, mennyire imádlak! Egyetlen, drága orrszarvúm... Te kedves kis bajuszos csótány ... Jobban imádlak, mint a poloskával keresztezett tyúktetűt. Arról nem is beszélve, hogy szebb vagy a legritkább varangynál. Hol találnék még egy ilyen gyönyörű meztelencsigát! Komolyan mondom, csak ájuldozni tudtam az elragadtatástól. Éva l’Angélán kívül ki lett volna még képes a mesteri szerelem és a biológiai műveltség ilyen magas fokú, de ellenállhatatlanul szellemes összehangolására? Ekkora gondolatgazdasággal, ilyen nagy művészi képzelőerővel természetesen csak reménytelen vergődés lett volna versenyre kelnem. így aztán a magam szegényes képességével, no de annál hőbb rajongással egyszerűen Őzikének neveztem el az imádott nőt. Hozzá robogva méltán vártam el tőle az olvadékony közeledést, ö meg — végtelen döbbenetemben mást nem mondhatok —ahhoz az élőlényhez hasonlított, amit hivatalos kifejezéssel sertésnek neveznek. Még be sem léptem szolgálati szobájába, máris kezdte hozzám vagdosni a berendezést. Mindenekelőtt a saját pongyoláját. Ebbe sietve beletemettem megalázott, szomorú arcomat. — őzikém!... Kecses kis négylábú őzikém... — próbáltam lecsillapítani. — Legalább az éjjeliszekrényt ne vágd hozzám, mert az társadalmi tulajdon... — Te orrszarvú! Te lakótelepi csótány! Te csö- mörletes varangy! — alkalmazta ezúttal is biológiai műveltségét, a valódi őzike természetétől teljességgel elütő modorban. — Reggel óta várom, hogy Pestre vigyél, te meg az én időmből zül- lesz valahol az alvilágban ?!... S továbbra is hozzám akarta vágni a szállodai éjjeliszekrényt, de szerencsére nem tudta fölemelni. Ezzel egy kis lélegzethez jutottam. Amíg tart a lélegzetem, gyorsan elmondok néhány mentséget Őzikém védelmében. A művészetek iránti kiváló hajlama már pici leányka korában megmutatkozott. Körülbelül a pubertás érdeklődés legelején. Első komolyabb udvarlója egy nyugdíjas bonviván avatta be a színházkultúra kulisz- szatitkaiba. Alig érthető, miért kapott hat évet li- liomtiprásért ez a jóravaló művészpedagógus. őzikém szülei, helybéli állami alkalmazottak — az apa postatiszt, az anya viszont a kiskorúak erkölcsi nevelésével foglalkozó tanácsi főelőadó — indokolatlan szégyenükben egy nagyobb városba, Homokcsalánosra költöztek. De kitörölhetetlenül igaz az a haladó megállapítás, hogy a művész nem lesz, hanem születik. (Csak mellékesen: valahol már említettem, hogy ellenállhatatlanul ragad rám a műveltség, amit örökös olvasással fejlesztek. Lehetőleg pénzolvasással. Nem anyagiasságból, hanem mert tisztelem a korszellemet.) Szóval az én őzikémet Homokcsalánoson sem hagyta békén a vele született tehetség. Itt meg egy zongoratanárnő ismerte fel benne a káprázatos muzikális adottságokat. Szüntelenül Évike hangszálaival akart foglalkozni. Évikének fölmérhetetlen előnyére vált a képzés. Kizárólag művészi érdeklődésnek szentelte magát. Fiúkkal nem foglalkozott. Lányokkal se. Csak a zongoratanárnő foglalkozott vele. Ámde miért éppen Ho- mokcsalános lett volna mentes az emberi gyarlóságoktól? öregje-fiatalja suttogta, hogy az a zongoratanárnő különös formában értelmezi a szerelmi vonzalmat. (Folytatjuk) ízletes gyümölcsünk a szamóca, megérdemli és meghálálja a szakszerű növény- védelmet. A tavaszi telepítés esetén is vegyük figyelembe az alapvető növény- védelmi szempontokat. A levélfoltosság-betegségek é 5 a lisztharmat elleni megelőző védekezésként ne telepítsünk közvetlenül olyan növények után, amelyeket a fusarium- és verticilium- gombák fertőznek (burgonya, paprika, paradicsom, dinnye, kukorica), mert a fertőzött növénymaradványokon áttelelt kórokozók a fiatal szamócát megtámadják és rövid idő alatt elpusztíthatják. Az idei tavaszon az erősödő drótféreg, cserebogár- pajor, vincellérbogárlárva- fertőzések miatt elengedhetetlen feladat a telepítések előtti talajfertőtlenítés a Diazinon 5 G (Basudin 5 G) száz négyzetméterenként 35 dkg-os adagjával. Alapvető fontosságú, hogy telepítésre csak jó minőségű, egészséges, vírustól és szamócaatkától mentes szaporítóanyagot használjunk. A szamóca kórokozói közül súlyos károkat okozhat a levélfoltosság, ez a levelek elpusztításán kívül veszélyezteti a gyümölcs minőségét és mennyiségét is. Az ellene való védekezés során elsődlegesen fontos a terület gyommentesen tartása, valamint a beteg, elszáradt levelek korai eltávolítása. Gereblyézzük át ezért szamóca- ágyásainkat (vigyázva, hogy a sarjadó töveket ne tépjük ki), és a gondosan összegyűjtött száraz leveleket, növényrészeket haladéktalanul égessük el. A tőlevelek fejlődésének megindulásakor kezdik táplálkozásukat, illetve károsításukat a sodró- molyok áttelelt kis hernyói. Védekezésül a Zineb 0,2—0,3, a rézoxiklorid 50 WP 0,4 százalékos gombaölő szerhez keverjük a Ditrifon 50 WP 0,2—0,3 vagy a Bi—58 EC 0,1 vagy a Sinoratox 40 EC 0,1 százalékos rovarölő szert. A téli csapadékot követő felmelegedés hatására a gyomnövények nagy tömegben csíráznak, fejlődésük megindult; megkezdhetjük a szamóca vegyszeres gyomirtását is a Tenoran 6 dkg-os vagy az Adói 80 WP 2—2,5 dkg-os adagjával, száz négyzetméterenként 7 liter vízben kipermetezve. A kórokozók és kártevők elleni védekezést a fehérbimbós állapotot közvetlenül megelőzően ismételjük meg, majd a szüret befejezése után ismételten permetezzünk.
