Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-23 / 95. szám

1987. április 23., csütörtök Somogyi Néplap 5 Megkoszorúzták a Lenin szoborcsoportot Propagandisták kitüntetése A történelemtanítás dilemmái A módszer és a tudomány egyensúlya ___ A történelemtudomány te­rületén lezajlott társadalmi és szemléletbeli változások nem .hagyták érintetlenül a történelemnek, mint tan­tárgynak az oktatását sem. Különösen gyakori és sok­szor elhamarkodott döntések — mint például történelem­ből az érettségi eltörlése, tantervi és tankönyvi kor­rekciók — nehezítették e tárgy tanítását. — Milyen gondokkal kel­lett szembenéznie a megye történelemtanárainak? — kérdeztük dr. Miklós Endré­től, a megye szaktanácsadó tanárától. — Az események túlságo­san tényszerű közlése sze­mélytelenségénél fogva könnyebb és veszélytelenebb ismeretátadást tett lehetővé. A felgyülemlett gondok egy bizonyos nemzedéki látás­módban csapódtak le. Ugyan­akkor az otthoni környezet sem ruházta fel eléggé a fiatalokat nemzet- és osz­tálytudattal. A 70-es évek­ben tovább bonyolította a helyzetet, hogy a gizmnáziu- mo'kban eltörölték történe­lemből az érettségit, és a szakközépiskolákban csak a harmadik évig (kívánták ok­tatni a tantárgyat. A hibás döntések korrekciója meg­kezdődött, a technikumok­ban pedig első, második év­ben a gimnáziumi tanköny­vekből tanítanak. — Az utóbbi időben ho­gyan alakult a megye törté­nelemtanárainak létszáma? — öt-nyolc éve még any- nyi volt az oktató, hogy gon­dol okozott az óraellátottság például Marcaliban. Aztán egy ezzel ellentétes folyamat indult meg: a pálya elhagyá­sa. Ennek okát egyrészt ab­ban látom, hogy többen vál­laltak munkát a mozgalom­ban és a kulturális életben, a tudományegyetemeken végzett tanárok pedig gyak­ran abban a városban he­lyezkedtek el — főleg Bu­dapesten —, ahol tanulmá­nyaikat befejezték. Tab és Barcs, hogy csak két példát említsek, nem lehet vetély- társa a fővárosnak. Egyre gyakrabban kényszerültek az igazgatók főiskolai vég­zettségű oktatók alkalmazá­sára. A kötelező továbbta­nulás, a megnövekedett új ismeretanyag feldolgozása túlterheltté tette a pedagó­gusokat, nehezen tudtak lé­pést tartani tudományterüle­tük újonnan feltárt eredmé­nyeivel. Ugyanakkor a ta­nulóknak megnőtt az ér­deklődése a történelem, a közelmúlt történelme iránt. — Hogyan tudják kielégí­teni a megnövekedett igé­nyeket? — Intézményi összefogás­sal. A kaposvári művelődési központban rendszeresen szerveznek történelmi té­májú előadásokat, és az ELTE is elindította egyéves intenzív továbbképzését a tanárok számára. Emellett a megyei pedagógiai intézet tíz éven belül másodszor rendezi meg a történelemta­nárok egyéves komplex tan­folyamát. Itt körülbelül húsz résztvevő írásban számol be a tanultakról. A legjobban sikerült munkákat később megjelenteti a pedagógiai in­tézet. — Egy, a honismereti munkál értékelő beszámoló­ban elhangzott: kevés a so­mogyi származású, a megyét ismerő, a helyhez több szál­lal kötődő középiskolai tör­ténelemtanár. Várható-e vál­tozás? Mit 1tesz a megye azért, hogy a végzett növen­dékek visszatérjenek szű- kebb hazájukba? — Az utóbbi tíz évben mindössze húszán jöttek vissza Somogyba. Ez a szám az utóbbi öt évben növeke­dett. Az ösztöndíjrendszer javítása és a szociális jutta­tások bővítése növelné a megtartó erőt. — ön mint tapasztalt szak- tanácsadó tanár miként lát­ja a tantárgy oktatásának jelenét és jövőjét? — A történelemtanításban az idén kezdődött korrekci­ót tankönyvcsere követi 1989- ig bezáróan. A mértéktartó és célirányos intézkedések hatására várhatóan helyére kerül a módszer és a tudo­mány. ’ KASSÁK LAJOS: Tisztaság könyve Tengernyi bajaink köze­pette bizony elfeledkeztünk arról, hogy Kassák Lajost na­gyon kell szeretnünk. í Sze­rencsénkre azonban ^ppen ezekben a napokban születé­sének századik évfordulója figyelmeztet benünket: áll­junk csak meg egy pillanat­ra, s tűnődjünk el életén, művészetén. Ehhez az eszmefuttatáshoz szavakkal nehezen megkö­szönhető segítség a Helikon kiadó ajándéka. A szerkesz­tők ugyanis a centenáriumra kiadták Kassák Tisztaság könyve című művét, méghoz­zá az 1926-ban megjelent kö­tet hasonmás kiadásaként. Az irodalmat ég Kassákat szeretők így valóságos kin­cset tarthatnak kezükben, hi­szen annak idején bizony nem túl nagy példányszám­ban jelent meg a kötet, s a legszorgalmasabb antikvá- riumbarátok sem igen talál­koztak vele az elmúlt évek során. A külföldi vándorlá­sairól hazatért Kassák első komoly jelentkezése volt ez a könyv; mintegy jelezte ama szándékát, hogy a Nyu­gat című folyóirattal szem­ben kibontakozódó modern irányzat vezére kíván lenni. Bár írásai, amelyeket itt olvashatunk, megjelentek az­óta összegyűjtött műveiben, így együtt látni a „vándorlá­sok eredményét” mégis meg­hökkentő. Mindenekelőtt ama tulajdonsága bontakozik ki az olvasó előtt, amelyet köl­tőtársa róla szólva így fogal­mazott meg: „öntörvényű, ko­nok csillag”. Irodalmunknak — talán nem túlzás ez, de hozzá fog­hatót most nemigen tud ide citálni az emlékezet — nincs még egy ilyen öntörvénnyel bíró egyénisége, önéletírásá­ból, az Egy ember életéből tudjuk, hogy tizenegy éves korában elhagyta az iskolát, mert rájött, hogy számára nem az .iskolás léptékű hala­dás rendeltetett. Sose egyet­len művész sem akart annyi­ra felnőtt lenni, mint ő. Leg­szívesebben odakiáltott vol­na a templomok cammogó óráinak, hogy legyenek tár­sai s iramuljanak meg, gyor­sítsák meg az idő múlását. Vándorlásainak lírai leírá­sát találjuk meg a klasszi­kussá letit A ló meghal, a madarak kirepülnek című hömpölygő áradatú szabad­versében. Utolsó sorait in­kább kuriózum gyanánt szok­ták emlegetni érettségin fe­leletek alkalmával: „én Kas­sák Lajos vagyok s fejünk fölött elröpül a nikkel szamo­vár.” Pedig látnunk kell ezek­ben a sorokban a kötőnek önmagáért való felelését, a saját magát felnőttnek tudó, komoly férfi megnyilvánulá­sált. Néhány sorral az idézett hely előtt olvashatjuk: „bi­zonyos, hogy a költő vagy épít magának valamit, ami­ben kedve telik vagy bát­ran elmehet szivarvégszedő- nek”. Kassák pedig a szenvedé­lyes újat akarók és újat te­remtők közé tartozott. Nem­csak könyvének jelen címé­ben találjuk a tisztaság szót, hanem egész művészetében, emberi tartásában is. Abban is egyedülálló, hogy a művé­szet számára a létezés és cse­lekvés egyetlen lehetséges formája volt. Éppen ezért le­het például a Tisztaság könyve műremek. Tipográ­fiája, szerkesztése különös hangsúlyt ad a benne sze­replő írásoknak. Mindez ter­mészetesen már könnyen föl­ismerhető az egész életmű is­meretében, a huszadik szá­zad végéről szemlélve. Kas­sák korában viszont ezt a te­remtő erőt csak nagyon keve­sen ismerték el. A Helikon kiadó a Tiszta­ság könyvének hasonmás ki­adásával figyelmeztet is ben­nünket kallódó és nem kellő­en ismert értékeinkre. Tisz­teletre méltó igyekezetük után most az olvasókon a sor. Varga István zetője, Hoffmanné Pathy Zsuzsanna, a Növényvédő- és Agrokémiai Állomás szak­mérnöke, Zsömbölyi Lajos, a kaposmérői Építőipari Szö­vetkezet főraktárosa, Böhm József, a barcsi Unitech Ipa­ri Szövetkezet személyzeti vezetője, Giay László, a sió­foki városi pártbizottság tit­kára, Fenesi Lajos, a megyei rendőrfőkapitányság dolgo­zója és Kádi József, a mar­cali tsz főagronómusa. A kaposvári ünnepségen Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára a Szocialis­ta Kultúráért kitüntető jel­vényt nyújtotta át Süli Fe­rencnek, a fonyódi művelő­dési ház igazgatójának, Bél- teczky Sándornak, a csurgói ipari és mezőgazdasági szak­munkásképző és szakközépis­kola igazgatóhelyettesének; a Kiváló Munkáért kitüntetést Kovács Bálintnak, a kapos­vári városi pártbizottság po­litikai munkatársának. Okle­velet és jutalmat huszonki­lenc propagandista kapott. Lenin születésének 117. év­fordulója alkalmából koszo- rúzási ünnepséget rendeztek tegnap délután 4 órakor Ka­posváron a Lenin szobornál. A megyei pártbizottság és tanács nevében Tóth János titkár és dr. Balassa Tibor elnökhelyettes koszorúzott. Elhelyezték a megemlékezés koszorúit a tömegszervezetek és -mozgalmak, a városi párt- bizottság és tanács, az Okta­tási Igazgatóság és a KISZ Politikai Képzési Központjá­nak képviselői is. Ezután az Oktatási Igazga­tóság előadótermében tartott ünnepségen a kiemelkedően tevékenykedő propagandis­ták és agitátorok munkáját ismerték el. Az elnökségben helyet foglalt Kutsch Zoltán a Központi Bizottság munka­társa is. Dr. Tröszt Tibor osztályve­zető-helyettes megnyitója után dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság propa­ganda- és művelődési osztá­lyának vezetője tartott ünne­pi megemlékezést. Az előadó azt elemezte, hogy eleget és jól hasznosí­tottunk-e Lenin tanításaiból. Példák sorával bizonyította, napjainkban is időszerű a marxi—lenini elmélet. Ki­emelte: most különösen nagy szükség van arra, hogy leni­ni szellemben tudjunk dönte­ni, dolgozni, munkálkodni. Lenin időszerűségét igazolják azok a nagy társadalmi átala­kítási folyamatok is, amelyek jelenleg a Szovjetunióban végbemennek. Dr. Horváth Sándor végül azokat a propagandistákat és agitátorokat köszöntötte, akik a llegtöbbet tették a lenini eszme terjesztéséért, tevé­kenységükkel pedig eredmé­nyesen hozzájárultak a párt politikájának megvalósítá­sához, sikeréhez. Ezután először azokat kö­szöntötték, akik a kedden Budapesten tartott központi ünnepségen vették át kitün­tetésüket. Szabó György, az Oktatási Igazgatóság tanszék- vezetője a Munka Érdem­rend arany fokozatát kapta. A Lenin emlékplakettet vet­te át Faludy Miklós, a me­gyei pártbizottság osztályve­Az Országos Ösztöndíjta­nács meghirdette a nem szo­cialista országokban 1988-ra megpályázható ösztöndíj-le­hetőségeket. A pályázati úton elnyerhető ösztöndíjak és tanulmányutak szakmai, tudományos vagy nyelvi to­vábbképzést tesznek lehető­vé a jelentkezőik számára. Az ösztöndíjak egy része valamely konkrét kulturális, tudományos kutatási terüle­ten nyújt lehetőséget tapasz­talatcserére, tájékozódásra, szakmai információszerzés­re. Több ösztöndíj tanfolya­mokon való részvételt, ku­tatóhelyen folytatandó hosz- szabb időtartamú szakmai-, tudományos tevékenységet szolgál. Ugyancsak ösztöndí­jak révén utazhatnak szak­emberek külföldre előadások tartására — abból a célból, hogy a hazai tudományos, kutatási eredményeket is­mertessék, illetve felvegyék a kapcsolatot külföldi intéz­ményekkel, tudósokkal, mű­vészekkel. Az Országos ösztöndíjta­nács azoknak a pályázatát várja, akik értékes szakmai, tudományos eredményekkel rendelkeznek, megjelölt ku­tatási témájuk pedig hazai szempontból is kellő fontos­ságú. Tizenhat európai országon kívül többek közt az Egye­sült Államokban. Ausztráliá­ban, Japánban, Indiában, Kanadában vehetők igénybe ösztöndíjas tanulmányutak. A pályázatok módjáról, a pályázati feltételekről a Ta­nácsok Közlönye áprilisi szá­mában olvashatnak részlete­sen az érdeklődők. Bélyeggyűjtők Vasárnap délelőttönként tartja foglalkozásait a kapos­vári bélyeggyűjtő kör a Latinra művelődési házban. Bélyegárveréseket, ismeretterjesztő előadásokat tarta­nak. A cserék lebonyolilasa és a gyűjtemények rende­zése céljára katalógusok altnak rendelkezésükre. Az ér­deklődőknek segítenek eligazodni a bélyegek világában. KÖNYVESPOLC Külföldi ösztöndíjak

Next

/
Thumbnails
Contents