Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
2 Somogyi Néplap 1987. április 18., szombat Stockholm várja Kádár Jánost Interjú a svéd miniszterelnökkel HETI ESEMÉNYKRÓNIKA VASARNAP: Dél-Afrikában tovább szigorították a rendkívüli állapot intézkedéseit. - Lengyel-francia külügyminiszteri találkozó Varsóban. - Részleges szovjet csapatkivonás Mongóliából. - Feszültség a Jordán folyó megszállt, nyugati partján. HÉTFŐ: A japán kormánypárt visszaesése a helyi választásokon. - Kínai-portugál kormányfői megbeszélések. - Bejelentik, hogy Honecker nem vesz részt a nyugatberlini évfordulós ünnepségeken. - Kísérletek o kormányválság megoldására Rómában: Scalfaro után Fanfani próbálkozik. KEDD: Husák-beszéd a gazdasági reformról a prágai szak- szervezeti kongresszuson. - Megkezdődik a szovjetkínai külügyminiszter-helyettesi konzultációk 10. fordulója. - Tüntetések, összetűzések Bolíviában. SZERDA: Moszkvában befejeződnek a háromnapos külügyminiszteri tárgyalások, az SZKP főtitkára is fogadja Shultzot, valamelyest közeledtek az álláspontok a leszerelési kérdésekben. - Az osztrák kormányfő magánjellegű látogatása a csehszlovák fővárosban. CSÜTÖRTÖK: Mihail Gorbacsov beszéde a Komszomol-kong- resszuson. - A sziriai csapatok Libanonban a déli Szidón körzetéig terjesztik ki ellenőrzésüket, a Fatah felmondja a Jordániával kötött ammani egyezséget. - A Contadora-csoport újabb erőfeszítései a közép-amerikai rendezésre. PÉNTEK: Katonai lázadás Argentínában, Cordoba városában. - Az Irak és Irán közötti béke feltételeiről nyilatkozik a Kuvaitba látogató Petrovszkij szovjet külügyminiszter-helyettes és Párizsban az Arab Liga küldöttsége. - Reagan beszéde egy esetleges csúcstalálkozó lehetőségéről. A hét 2 kérdése Intenzív tárgyalásokat folytatott a hét elején Moszkvában a szovjet vezetőkkel George Shultz amerikai külügyminiszter. A képen: megbeszélés a Mihail Gorbacsov vezette szovjet küldöttséggel „Javulnak az európai béke és biztonság feltételéi. Magyarország és Svédország kezdemény ezően járulhat hozzá a helsinki folyamat továbbviteléhez. Stockholm nagy várakozással tekint Kádár János látogatása elé” — jelentette ki Ingvar Carlsson svéd miniszterelnök abban az interjúban, amelyet Pálos Tamásnak, a Magyar Távirati Iroda főszerkesztőjének adott a svéd fővárosiban. A kormányfő derűlátóan ítélte meg a szovjet—amerikai kapcsolatok, az európai béke és biztonság távlatait. Bár a reykjavíki csúcstalálkozó után borúlátó nyilatkozatok hangzottak el, a két nagyhatalom az ott megjelölt irányokban nagy lépéseket tett előre — mondotta. — Ez javította földrészünkön a béke és a biztonság megteremtésének feltételeit, a jelentős megállapodások aláírásának lehetőségeit. Ehhez a nagyhatalmak mellett minden más ország hozzájárulása is szükséges. A stockholmi konferencia sikere bebizonyította, hogy ez lehetséges, még a fegyverkezés visszafogása terén is. Különösen fontos, hogy az érdekelt kormányok a középhatótávolságú rakéták ügyében megegyezésre jussanak, amihez Svédországnak is érdekei fűződnek. Diplomáciája igyekszik pozitív szerepet játszani ezen a téren. Támogatja a közép-európai atomfegyver- mentes folyosó létrehozását, s erre vonatkozóan minden új kezdeményezés — így például a legutóbbi csehszlovák—NDK javaslat — hasznos lehet. Minél szélesebb dialógus bontakozik ki ebben a témában, annál jolbbiak a megegyezés esélyei. Svédország kiváltképpen kezdeményező és aktív az északi térség biztonságának erősítésében.- Szorgalmazza, hogy Európának ezen a részén atomfegyver mentes övezetet alakítsanak ki. Ez az államok érdekeltségének növekedése nyomán fokozatosan kiterjedhetne a földrész más területeire is, hogy ezen az úton az egész világ megszabaduljon az atomfegyverektől. Az európai államok összefogása abból a szempontból is jelentős — hangsúlyozta Ingvar Carlsson —, hogy az Egyesült Államok és Japán ne kerülhessen monopolhelyzetbe a fejlett technológia és a tudomány területén. Ez is az egyik célja az EUREKA programnak, amelyben Svédország fontos szerepet vállalt. Ezen keresztül látja elérhetőnek, hogy a kontinens technológiai fejlettsége akár meg is haladja az amerikai és a japán szintet, valamint azt, hogy az európai tudományos erőforrások ne a földrészen kívül, hanem itt hasznosuljanak. „Ez egész Európa, ezen belül Kelet-Európa hosszú távú érdeke is. Jó lenne, ha földrészünkön így aknáznánk ki ezt az együttműködési lehetőséget. Ehhez jó alapot nyújt a kétoldalú ipari—kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése” — mondotta a miniszterelnök. Ez a kapcsolatépítési szándék elvezethet odáig, hogy Svédország belép a Közös Piacba? — hangzott a kérdés, amire a miniszter- elnök határozott nemmel válaszolt. „Ezt semlegességünk sem engedné, ment mi külpolitikái, honvédelmi téren csak e kötelezettség-vállalásunkkal összeegyeztethető lépéseket tehetünk. De arra törekszünk, hogy egyre kiterjedtebb legyen most is igen jó kapcsolatunk a Közös Piaccal” — mondatta. Ehhez a külpolitikához erős hátteret biztosít, hogy a szociáldemokrata kormány, amelynek gazdaság- politikáját a polgári * pártok hevesen bírálják, 1985. évi választási győzelme óta jelentős eredményeket tud felmutatni. A munkanélküliség 2 százalék körül van, az infláció alig több mint 3 százalék, s mérséklődött a költségvetés hiánya. Az ipari beruházások négy év alatt 40 százalékkal nőttek. Ebben külső konjunkturális okok ás közrejátszottak, de igen sokat jelentett a termelés szerkezetének ésszerű átalakítása. „A kormány gazdasági programjával szemben az ellenzéknek nincsenek elfogadható érvei” — jelentette ki a miniszterelnök. Ingvar Carlsson egyben a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt elnöke is. Ilyen minőségében — kérdésekre válaszolva — rámutatott, hogy pártja érdekelt az európai pártok közötti kapcsolatok fejlesztésében, a dialógus szélesítésében a béke és biztonság erősítése céljából. Ez vezérli a svéd szociáldemokratákat az MSZMP-vel való együttműködésben is. Svédország és Magyarország között minden területen és szinten jók a kapcsolatok. Viszonyunkat semmilyen politikai probléma sem terheli. Magyarország azon államok közé tartozik, amelyekkel svéd részről a legtöbb küldöttségcserét bonyolítják le. „Most kedvezőek a továbblépés feltételei. Ezért is várom nagy érdeklődéssel a személyes találkozást Kádár Jánossal, akit Európa egyik nagy államférfijának tartok. Meggyőződésem, hogy látogatása kapcsolataink fejlesztésének jelentős állomása lesz” — fejezte be nyilatkozatát a svéd miniszHogyan alakul a helyzet a moszkvai szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalásokat követően? A néha csak rutinból használt kifejezés igazságát, miszerint magasabb sebességfokozatra kapcsolt a nemzetközi diplomácia, ezen a héten az újságolvasó is érzékelhette. Három napon át tárgyalt egymással Sevard- nadze és Shultz Moszkvában s az amerikai külügyminisztert fogadta az SZKP KB főtitkára is. Az amerikai vendég utána egyenesen Brüsz- szelbe repült, ahol a NATOszövetségeseket tájékoztatta, majd Reagan kaliforniai farmján számolt be az elnöknek. Mihail Gorbacsov tekintélyes, 19 tagú amerikai kongresszusi küldöttséggel találkozott, s beszédet mondott a Komszomol-kongresz- szuson, igaz, a helyszínnek megfelelően, főként belpolitikai jellegű kérdéseket említett, a sokat emlegetett peresztrojka, átalakítás jegyében. A szovjet fővárosban is tájékoztatták a szövetségeseket: alig néhány órával a külügyminiszteri találkozó befejezése után informálták a Varsói Szerződés tagállamainak Moszkvában akredi- tált nagyköveteit. (A „csapatmunka” azért is indokolt, hiszen a középhatósugarú amerikai eurorakéták ügye öt NATO-szövetségest érint közvetlenül, ennél rövidebb hatótávolságú rakétákat pedig nemcsak Nyugat-Európá- ban, hanem az emlékezetes válaszintézkedések keretében Csehszlovákiában és az NDK-ban is telepítettek. Az események tehát kimozdultak a holtpontról: de bizonyos óvatosság szükséges annak megítéléséhez, hogy mennyire. Ügy tűnik, hogy — nem először — az amerikai fél megint üres poggyásszal érkezett egy fontos .találkozóra, ugyanakkor, amikor szovjet részről új kezdeményezésekkel igyekeztek lendületet adni a tárgyalásoknak. Mihail Gorbacsov most Moszkvában még az előző heti, nagy visszhangot kiváltó prágai bejelentéseken is túlment: egy komplex, logikailag összefüggő fegyverzetkorlátozás és leszerelés nagyívű tervét vázolta fel. (Lényegében nulla-megoldás a közép- és rövidebb hatósugarú rakétákra, ha nem is szigorúan egyidőben, de egy-két éves távlatban; az amerikai stratégiai védelmi kezdeményezés, az SDI pontos szabályozása, tehát miit lehet és mit nem; a stratégiai fegyverrendszerek felezése, a reykjavíki elvek szerint. S a Szovjetunió nyitott az olyan kérdésekre is, mint a vegyi fegyverek teljes eltiltása és a készletek megsemmisítése, a hagyományos leszerelés, a nukleáris kísérletek eltiltása vagy legalábbis korlátozása.) A szovjet elképzelések jó példát szolgáltatnak arra, mit jelent az új politikai gondolkodásmód a napi gyakorlatra, a konkrét javaslatokra váltva. Hiszen a kölcsönös biztonsági érdekeket, a lehetséges kompromisszumokat helyezik előtérbe, nincsenek tabutémák és presztízs-szempontok. Washingtonban ugyan haladásról beszéltek, de ismét a régi bel- viszály: frontok húzódnak a külügy- és a hadügyminisztérium, vagy méginkább a realistább és kevésbé realista álláspontok között. A „külpolitikai gyorsításra” nem utolsósorban azért is szükség van, mert az amerikai elnökválasztási kampány közelsége szűkreszabja az időt. Robert Dole, a szenátus republikánus csoportjának vezetője (maga is reménybeli elnökjelölt) egyenesen „utolsó esélyről” beszélt a Reagan kormányzat szempontjából. Baker, az új stábfőnök ezt úgy módosította, hogy hosszabb folyamat új állomásáról szólt. A fogalmazás azonban nem döntő, a lényeg, hogy a következő hetekben mennyire tud és akar hajlékony lenni a washingtoni vezetés. A haladás, a komoly tárgyalás (szerencsére némileg háttérbe szorulhattak a különböző felfújt kémügyek) kikövezheti egy megállapodás útját, az pedig belépőjegy lehetne a csúcsértekezletre, egy washingtoni Gor- bacsov-látogatáshoz. A szovjet főtitkár ezzel kapcsolatban kijelentette, még nem érte el azt a kort, amikor az ember az utazás kedvéért utazik, tehát washingtoni látogatásának eredményesnek kell lennie. Hasonló szellemben nyilatkozott Reagan elnök is, a Shultz-oa.l folytatott eszmecserét követően. Az igazi kérdés, hogy ki mit tesz majd a következő hetekben (a behatárolt idő arra késztet, hogy évek és hónapok helyett heteket említsünk) egy európai rakéta-megegyezés tető alá hozására. Milyen fejlemények vannak Kínában és Kína körül? Portugáliában még mindig nem oldódott meg a kormányválság, de a bizonytalan helyzetű miniszterelnök mégis hosszú útra vállalkozott. Pekingben aláírta a Makaó jövőjét szabályozó megállapodást. A hongkongi példához hasonlóan ez is a sajátos körülményeknek megfelelő „egy ország — két rendszer” elvet alkalmazza: hosszabb átmeneti időt enged a portugál gyarmatváros- niak az anyaországgal való elvi egyesülést követően a gyakorlati egyesülésre. Mindez egyúttal a jövő elképzeléseit is tükrözi, amikor Hongkongról és Makaóról esik szó, valahol Tajvanról is gondolkodhatnak. Ami történt, jó példa arra, hogy Kína miként old meg szocialista alapokon, de nem szokványos módon bonyolult kérdéseket. A szocialista alapokat azért fontos hangsúlyozni, mert újra és újra előtérbe kerül az erre vonatkozó négy alapelv: a pekingi nyilatkozatok szerint éppen ezek nem kellő képviselete miatt kellett távoznia Hu Jao-pangnak a főtitkári székből. Ezzel kapcsolatosan sok találgatás volt a külföldi sajtóban, de az elmúlt napokban a kínai parlament ülésén közvetve és Peng Csennek makaói és hongkongi újságírókkal való beszélgetésén közvetlenül is megerősítést nyert. A diákmegmozdulások és leszerelésük ugyancsak mutatták, hogy a kínai vezetés a nyitást nem engedi zűrzavar káoszába torkollni. A héten folytatódott a külügyminiszter-helyettesi szinten folyó szovjet—kínai konzultáció is, immár a tizedik fordulóval. A két ország viszonyának számos vonatkozásában előrelépés történt: fejlődik a kereskedelem, jövő hónapban ismét összeül a gazdasági vegyesbizottság. Ügy tűnik, előbb-utóbb pozitív megoldást nyerhetnek a határvonal pontos megállapításával foglalkozó megbeszélések. Általánosabb jellegű politikai rendezést ugyanakkor akadályozza a kínai felfogás szerinti három akadály (Afganisztán illetve Kambodzsa válsága és szovjet, valamint a mongol határon levő csapatkontingensek). Szovjet vélemény szerint az eliső két problémakör belügyet képez, tehát Afganisztánnak és Kambodzsának kell megoldania. Ami a harmadikat illeti, lehetőség lenne akár gyors, kölcsönös megegyezésre. Ennek elébe is mentek Moszkvában, amikor a héten megkezdték a Mongóliában ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok részleges visszavonását. (Az elmúlt évtizedekben, Ulánbátor kérésére négyszer vállalt a Szovjetunió katonai jelenlétet Mongóliában, s háromszor visszavonult, amikor erre már nem volt szükség.) A szovjet—kínai viszony javulása nyilván feleslegessé teheti a korábban negyedszer is szükségessé vált intézkedés feloldását is. Réti Ervin terelnék. Katonák lázadása Argentínában Argentin katonatisztek egy csoportja csütörtökön fellázadt a polgári demokratikus rendszer ellen és megtagadva a parancsot, hatalmába kerített egy laktanyát. Raul Alfonsin köztársasági elnök magyar idő szerint péntekre virradóra a parlamentből a nemzethez intézett tv- és rádióbeszédében kijelentette, hogy „egy_cso- port előre kitervelt manőveréről” van szó, mely arra irányul, hogy kész tények elé állítsák a kormányt és megváltoztassák politikáját. A katonai juntát felváltó polgári rendszer negyedik éves fennállása óta először fordul elő ilyen csoportos parancsmegtagadás. Az eseményeket az indította el, hogy a cordobai szövetségi ügyészség beidézte Ernesto Barreirót, az ottani légi- deszamt ezred őrnagyát. Felelnie kellett volna az ellene felhozott vádakra, miszerint a katonai diktatúra idején 18 esetben törvénytelen letartóztatásokat foganatosított, 8 embert megkínoztatott, közülük egyet halálra, két esetben pedig fiatalkorúakat hurcolt meg. Az őrnagy nem tett eleget az idézésnek. A nemzetvédelmi miniszter azonnal leváltotta, de a főtiszt — több tiszttársával együtt — befészkelte magát a laktanyába és közölte, hogy ellenáll. Buenos Airesben százezrek vonultak az utcára, s a kongresszus épülete előtt erélyes fellépést követeltek a szélsőjobboldali elemekkel szemben. A tömegeket a szakszervezetek és a demokratikus pártok, köztük a baloldali népi erők mozgósították. A forró politikai légkörben Alfonsin elnök bejelentette: „Az argentinok demokráciája nem alku tárgya”, nem tesznek sem politikai, sem erkölcsi engedményt. A kormány nem fog meghátrálni, de megtorlást sem alkalmaz a lázadókkal szemben. A törvényt és a katonai szabályzatot fogja alkalmazni rájuk. A lázadó tisztek parancsnoka eközben közölte, hogy más egységek igénybevétele nélkül, „házon belül” próbálnak véget vetni a lázadásnak. Libanonban újabb állásokat építettek ki a sziriai csapatok. A képen: Szidon felé tart egy alakulat Moszkvában megkezdődött a Komszomol XX. kongresszusa. A képen: Viktor Mironyenko, az ifjúsági szervezet első titkára a beszámoló beszédet mondja
