Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
1987. április 2., csütörtök Somogyi Néplap 5 Átadták a művészeti dijakat Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából szerdán a Pesti Vigadóban átadták az idei művészeti díjakat. Az eseményen megjelent Pál Lénáid, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Cseháik Judit, a Minisztertanács elnök- helyettese. A kitüntetetteket Köpeczi Béla művelődési miniszter köszöntötte. .Beszédében szólt a felszabadulás óta eltelt időszak társadalmi és kulturális eredményeiről, a következetes művészetpolitika nyomán kiálakult sokszínű és gazdag hazai művészeti életről. Kiemelte, hogy bár az utóbbi időben kevesebb nagy művészi érték született, ugyanakkor a játékfilmek, a dokumentáris műfajok alkotásai, a történelmi tárgyú munkák sora, az új művészi ágak előretörése és az új formák, megjelenése mind azt bizonyítják, hogy nincs stagnálás a művészeti életben. A művészeteik keresik helyüket a XX. század végének világában, amelyben a tudománynak és a technikának kiváltságos hely jut, s amely újraértékeli a művészet szerepét. A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy kulturális életünk a hazai gazdasági és társadalmi változások hatására is új kihívásokkal találja szemben magát: megoldásra vár, hogy miként érvényesítheti hatását a különböző területeken; miként használhatók fel a tömegkommunikáció, különösen a televízió és a videotechnika nyújtotta új lehetőségek. Ezzel egyidejűleg a megváltozott gazdasági környezet hatására át kell alakítani a kulturális intézményrendszert és az állami támogatás rendjét. Köpeczi Béla ezt követően átadta a kitüntetéseket. JASZAI MARI-DIJAT KAPOTT: Ács János, a Kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője, Bajcsay Mária, a Szolnoki Szigligeti Színház színművésze, Balogh Géza, az Állami Bábszínház rendezője, Bán János, a Katona József Színház színművésze, Csikós Sándor, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze, Felkai Eszter, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze, Harsányi Gábor, a Nemzeti Színház színművésze, Illés István, a Győri Kisfaludy Színház tagozatvezető rendezője, Koltai Tamás kritikus, a Színház című folyóirat munkatársa, Kováts Kriszta, a Rock Színház színművésze, Kristóf Istvánné, a Magyar Cirkusz és Varieté artistaművésze, Magos György, a Magyar Rádió rendezője, Nagy Anna, a Madách Szíház színművésze, Pap Vera, a Vígszínház színművésze, Tóth Judit, a Népszínház színművésze, Zsadon Andrea, a Fővárosi Operettszínház színművésze, JÓZSEF ATTILA-DIJAT KAPOTT: Agárdi Péter irodalomtörténész, kritikus, a Magyar Rádió elnökhelyettese, Balázs József író, Csukás István költő, Gergely Ágnes költő, műfordító, a Nagyvilág munkatársa, Görömbei András irodalomtörténész, kritikus, Kalász Márton író, műfordító, a Vigilia munkatársa, Kocsis István drámaíró, Krasznahorkai László író, Thiery Árpád író, a Kortárs főszerkesztőhelyettese, Zalán Tibor költő és az időközben elhunyt Szederkényi Ervin főszerkesztő, kritikus és irodalom- szervező. LISZT FERENC-DIJAT KAPOTT: Berczelly István, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Dévai Nagy Kamila, a Magyar Néphadsereg Művész- együttese magánénekese, Hágai Katalin, a Magyar Állami Operaház magántáncosa, Jancsovics Antal, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese vezető karmestere, az Omega együttes: Benkő László, Debreceni Ferenc, Kóbor János, Mihály Tamás, Molnár György, Perényi Eszter, az Országos Filharmónia szólistája, hegedűművész, Somogyvári Erik, a Budapest Táncegyüttes néptáncművésze, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, zeneszerző, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, Zempléni Mária, a Magyar Állami Operaház magánénekese. ERKEL FERENC-DIJAT KAPOTT: Bor József, a Győri Kisfaludy Színház igazgató-rendezője, Mártha István zeneszerző, Párkainé Eckhardt Mária zenetudós, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola osztályvezetője. BALAZS BÉLA-DÍJAT KAPOTT Bársony Péter, a Pannónia Filmvállalat hangmérnöke, B. Révész László, a Magyar Televízió rendezője, Bölcs István, a Magyar Rádió rovatvezetője, Elek Judit, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője, Erdőss Pál, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője, . Gothár Péter filmrendező, a Kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezője, Hazai György, a Magyar Szinkron és Video Vállalat szinkronrendezője, Horváth Péter, a Lapkiadó Vállalat fotóriportere, Kollányi Judit, a Magyar Filmgyártó Vállalat vágója, Mahrer Emil, a Magyar Televízió vezető rendezője, Pap Ferenc, a Magyar Filmgyártó Vállalat operatőre, Szálai András, a Magyar Televízió operatőre. MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJAT KAPOTT: Almásy Aladár grafikus- művész, Antal Pál grafikusművész, Bozsó János festőművész, Buczkó György iparművész, Demjén Imre ipari forma- tervező művész, Földi Péter festőművész, a Somoskőújfalui Általános Iskola tanára, Józsa Bálint szobrászművész, Kecskés Ágnes gobelintervező művész, Lente István restaurátor, Lőrinczi Edit belsőépítész, Marosits István szobrász- művész, Németh Lajos művészet- történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszék- vezető professzora, Szentirmai Zoltán szobrász- művész, Újházi Péter festőművész. tetszik, de naphosszat meggörnyedve kézben tartán i, szinte lehetetlen. Két óránál többet nem is dolgozik vele senki; egymást váltják az emberek a fűrészelésnél. A gép az első rántásra felbőg, a lánc ijesztő gyorsasággal nekilendül. Az acélfogak belemarnak a kéregbe, hamar átvágják a felső rétegeket s a pozdorjafelhő beteríti a favágót. A kifűrészelt ék hatalmas dinnye- ciiklklhez hasonlít. Aztán a gép dolgozni kezd az ék helyével szemben... S beleremeg a föld, amikor a fa teljes hosszában a földre huppan ... — Nem emlékszem, hogy döntéskor történt volna baleset az utóbbi időben. Ez a tölgy jó állású volt, látszott, merre akar elhajolni; köny- nyem ki tudtuk dönteni. Gyakran kötéllel is segítenünk kell, hogy tartani tudjuk a kívánt irányt, de szűk helyen, vigyázva a környezetre, akármerre elfordíthatjuk a fát. Gorjanác Gyula Középri- gócon végezte a motorfűré- szelő-tamfolyamot. Éneikül senki sem veheti kezébe a fűrészgépet. A csapatban hármuknak van ilyen képesítésük. a negyedik ember a traktoros, neki aligha lehet rá szüksége. Kovács István huszonkét éve vezet traktort, a fák között mégis nehezen boldogul. Előre-hátra kecmereg, míg rááll egy jókora rönkre. Nem is bizonyos, hogy a gépre szerelt, agyar alakú karmok azonnal át tudják ölelni a fát. Megemeli, kicsit arrébb fog a villa'... Reggel hétkor kezdenek dolgozná, a naphosszat végzett kemény munka kiveszi az erőt, A fáradtság az egésznapos szabad levegővel párosul. Van, akit éppen ez vonz erre a pályára. A teljesítménybér kötelez és néha az erdész figyelmeztetése. Ez utóbbi ritkán hangzik el, mert a barcsi téesznél nem tudtak minden erdészi állást betölteni. A brigád legfiatalabb tagja, Krisztbaum Zoltán korábban a gépműhelyben munkálkodott, de a bezártság és az olajszag nem volt kedvére. Az erdő szeretete kihozta a favágók közé. és itt ragad.' — A fűrészgépkezelői iskola után teljes jogú tagja lettem a brigádnak. Reggel mindig megkérdezzük egymástól, ki, mit akar csinálni. Fűrészelek, darabolok és hosztoilok is. A vastag, jó minőségű rönkök bejelölése és vágása nagy gyakorlatot igényel. Nem félek tőle, de néha jó. ha segítenek a társaim. A fiatalember kezében rövid pengéjű, a végén ka- romszserűen köszörült szerszám. A hosztolókéssel a levágandó darabokat jelölik be. A fa legértékesebb része a gyökér fölötti vastag, egyenes, görcs nélküli rönk. Pontos méretre vágják, ahogy a feldolgozó kéri. A fűrészelt felületnek egyenesnek kell lennie, nem illik rontani a tizenöt-tizennyolc ezer forintos anyagból. (Köbméterenként ennyire tartják a különleges minőségű darabokat.) A korai sötétedésig még legallyazzák, méretre darabolják a rönköket. Kapkodásnak, virtuskodásnak nincs helye az erdőben. Faragó László Kapkodásnak nincs helye A magas erdei- és feketefenyők között jól megfért a tölgy. Jellegzetes, 'hullámos szélű levelei közül néhány ott árválkodott. Az örökzöld tfilevelek pedig a hidegtől meg a portól kissé megszürkül tek. Az idén nehezen akar ta- vaszodni. Ki látott már olyat, hogy a márciusi hó hetekig a földeken marad? Barcs környékén azt mondják, hogy addig nem kezdődik meg az igazi fölmelegedés, míg a diófán meg nem jelenik az apró gyümölcskezdemény. A napsütés csalóka. Zárt helyről kilépve mellbe vág az éles levegő. A favágókat terepjáró hozza és viszi, másként nemigen lehetne kijutni a munkahelyre. A néhány embernek pont elég az ötszemélyes kocsi, bár korábban heten- myalcan is dolgoztak egy brigádban. S most máshol is helyt keld állni, felosztatták a csoportokat. Az emberek nem bánkódnak, négyen gyorsabban összeszoknak, kevesebb az ellentét. Amúgy sem maradnak sokáig együtt. Azok is vándorolnak egyik brigádtól a másikig, akiknek elhivatottság ez a mesterség. Az ordító láncfűrész köny- nyedén beleváj a legkeményebb fába is, s egy-két perc múlva dől a fa. A barcsi Vörös Csillag téesz erdői hosszan elnyúlnak a határ mentén. Nemes fajok és kevésbé értékes fák is honosak itt. A korszerű erdőművelés a tarvágást helyezi előtérbe, a felújító vágásra csupán néhol van lehetőség. Ä tölgyeseket az utóbbi módon nem is lehet megújítani. A természetszerető ember megrökönyödve veszi tudomásul a tarvágás látványát. A nyolchektáros erdőrészt — ahová érkeztünk — cser, tölgy és feketefenyő uralta. A százévesnél idősebb fák megértek a feldolgozásra. A kivágott rönköket, a méteres darabokat egymásra rakták. Ebédszünet után a láncfűrész első fogásra könnyűnek PÁLYÁZAT Egyik napilapunkban az alábbi hirdetés jelent meg: „A” kategóriájú nagyvállalat pályázatot hirdet igazgatói állás betöltésére. Feltételek ...” S itt néhány olyan dolog következett, amely ilyenkor már lenni szokott. Igazgatójelöltünk elhatározta, megpályázza az állást. „Megpályázom, legfeljebb nem sikerül. Egy igazgatótól egyébként sem várnak sokat, a döntésekre ott a főkönyvelő, meg a főmérnök”. A vállalat különben széklábakat gyártott, meglehetősen ikevés sikerrel. Exportja szinte leállt, s a belföldi piacra szánt készítményeit is viszolyoqva, jelentős ár- csökkentést kierőszakolva vették meg <a kereskedelmi partnerei. Kooperációs nehézségei iis ivoltak, mert a vállalat, ahova a legtöbb széklábat szállították, áttért a [kacsalábak szerelésére. A hirtelen meggazdagodott kapitalista milliomosok kacsalábon forgó kastélyokat kezdtek építtetni jódolgukban. Mivel a válságban lévő vállalattól úgy menekültek a szakemberek, mint süllyedő hajóról a patkányok, nem csoda, hogy másik hirdetésük is megjelent a Heti Világgazdaság című lapban: „Könnyűipari vállalat főkönyvelőt keres. Fizetés megegyezés szerint.” Ez a hirdetés meg egy főkönyvelő-jelöltnek ütötte meg a szemét, de nem annyira, hogy ne tudta volna elolvasni. ö így gondolkodott: „Még sohasem voltam főkönyvelő, kivált nem köny- nyűipari vállalatnál. De megpróbálom. Hiszen nem leszek egyedül, majd segít a többi felső vezető, hiszen ott van még az igazgató és a főmérnök is.” Az elképzelésbe csak egy kis hiba csúszott: nem volt ott a főmérnök. Éppen most fogalmazták meg a hirdetést, amely meg is jelent az Egyet fúrt és öt lett című lapban leképp: „Könnyűipari vállalat pályázatot hirdet főmérnöki állás betöltésére. Székláb jeligére |o kiadóba.” Ezt a hirdetést meg egy üzemmérnök találta meg, s máris ment a kiadóhivatalba, vinni a pályázatát. Majd csak elleszek valahogyan — gondolta. Valamikor dolgoztam könnyűipari üzemben. Végül is nem az enyém a legnagyobb felelősség, lesz ott egy igazgató is. Ezek a mai igazgatók ma már állítólag nemcsak politikailag megbízhatók, hanem jó szakemberek is. S ia főkönyvelőről még nem is beszéltem. Manapság rajta áll vagy bukik minden, ő tud lavírozni a szabályozók között. Mint írtuk, a vállalat szénája nagyon rosszul állt. Mindhármójukat felvették, s az első szűk körű vezetői értekezleten ismerkedtek meg. Az igazgató kezdte a beszélgetést: — Egyszóval a szék... — itt elakadt, mert hirtelen elfelejtette, melyik szék-alkatrészt gyártotta a jobb sorsra érdemes vállalat. — ... a székláb ... segítette ki a főmérnök, de a főkönyvelő közbevágott: — Mi az, hogy székláb? Mit széklábazik itt maga! Az igazgató mégis kapcsolt, s rászólt a főkönyvelőre: — Kérem, főkönyvelő elvtárs, ne szóljon közbe. Igenis, székláb. Csak azért álltam meg ja beszédben, mert ki akartam próbálni, figyelnek-e rám. Pillanatnyi csönd állott be. Mindnyájan ezt gondolták: — Űristen, kik közé keveredtem én? Gőz József FAVÁGÓK
