Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
1987. április 15., szerda Somogyi Néplap 5 800 dollárért — a halálba A Titanic szörnyű rekordja Mindenki bízott az Óriásban, fenntartás nélkül. Hiszen ilyen hatalmas vízimonstrumot soha azelőtt nem látott emberfia: több mint 46 ezer tonna volt a súlya, 68 ezer tonna a víakiszorítása, naponta ezer tonna szenet faltaik fel hatalmas kazánjai az összesen 45 ezer lóerős motorok táplálásához. Azért is nevezték el az angol White Star (Fehér csillag) hajózási társaság vezetői Óriásnak, azaz Tdtanicnaik. Arról is beszámoltak, hogy hét emelet magasságban emelkedett a Víz szintje fölé, minden luxussal ellátták, még úszómedencéje is volt, meg hangversenyterme, több szalonja — szóval az utasok megtalálhatták rajta mindazt a kényeimet, amit angliai vagy amerikai otthonukban élveztek. Voltak ugyan „fedélközi” utasok is, de róluk sem az indulás előtt, sem a későbbiekben nem sok szó esett. Annál több a születési és holott a jéghegyeket a Titanic tervezett útvonalának csaknem közvetlen közelében látták. Még mindig nyugalom honolt a Titanicon, a hölgyek és urak táncoltak a szalonokban, vagy iszogattak a bárokban, a fedélközi utasok pedig számolgatták az órákat: mikor érkeznek a „mesés” Újvilágba. A táv- írószobában pedig egyre sűrűbben kattogott a gép: vasárnap délelőtt az Athinai görög hajó nagy jégmezőt észlelt, háromnegyed kettőkor az ugyancsak a White Star tulajdonában levő Baltiéról jött a hír, hogy a Titanic tervezett útvonalán jéghegyek úsznak. Sötétedéskor táviratozott a Titaniccal párhuzamosan haladó Californian: „Jég vesz körül bennünket, leálltunk!”. Fleet matróz éjfél előtt húsz perccel jelentette: sötét tömeget észlel — szabad szemmel! — a horizonton. William Murdoch első tiszt A Titanic a huszadik század vízicsodája pénz-arisatoikratálkról, akik közül többnek nem is volt dolga az Atlanti-óceán túlsó partján. De egy utat a vadonatúj Titanicon — nem volt szabad elmulasztani. Ezért utazott itt Astor amerikai ezredes, aki a „ranglistát” vezette 800 millió dollárnál nagyobb vagyonával. Guggenheim bankár (akinek hagyatékából az Egyesült Államok legnagyobb képzőművészeti gyűjteményét rendezték be), Martin Rotschild, Strauss és Hays dúsgazdag bankárok, az első Angliából, a másik kettő Amerikából, a brit Rothes hercegnő — és még sokan mások a két nagy ország „felső tízezreiből”. Valamennyien a „mellényzsebükből” meg tudták fizetni a — páratlan eseményhez illetően páratlanul nagy _ 800 dolláros útiköltséget. Ünnepélyes búcsúztatás után 1912. április 10-én délután 6 órakor elindult a Titanic Southampton fényárban úszó kikötőjéből. Edward L. Smith kapitány és Bruce Ismay, a White Star ügyvezető igazgatója az utolsó pillanatban még egy bejelentést tett, amit az eseményről tudósító újságírók azonnal világgá röpítettek: a Titanic el akarja nyerni az 1840-ben alapított Kék Szalagot, azaz — tizedikként a világon — meg akarja dönteni a két part közti átkelés idejének rekordját. Három nap, három éjjel haladt a Titanic az amerikai partok felé, különösebb esemény nélkül. Kifogástalanul dolgozott a 310 főnyi műszaki, meg a 461 szakács, cukrász, pincér és a többi, a vendégek kiszolgálására hivatott személyzet. Szombaton, április 13-án érkezett az első figyelmeztető jel: az Amerika nevű hajóról szikratávírón közölték, hogy jéghegyeket láttak. Boxhall negyedik tiszt be is jegyezte ezt a hajó térképére — jóval északabbra a valóságosnál. Vasárnap jött az újabb jelzés: a Caronia brit postagőzös reggel 9-kor adta a hírt, hogy jéghegyek közelednek. Smith kapitány csak déli 1 órakor mutatta mega jelentést a második tisztnek, erre már kiadta a parancsot: erősen balra! Aztán a másodikat: teljes gőzzel hátra! 1912. április 15-én 2 óra 20 perckor — fél perccel a második parancs kiadása után — a Titanicon reccse- nést hallottak, majd lökéssorozatot észleltek, amely egyre gyengült. A jéghegy 90 méter hosszan tépte fel a hajótestet, a víz egyszerre árasztott el hat rekeszt a jobb oldalon, közte a géptermet. Újabb fél óra telt el, amíg a kapitány kiadta a rendelkezést: kezdjék meg segélykérő jelek leadását. A legközelebbi hajó, a Californian nem válaszolt a vészjelzésre. A távirász pihent, a matrózok látták a Titanicról kilőtt rakétákat —, de azt gondolták, valami ünnepséget tartanak ott. Csakhamar kiderült, hogy — egy régi, brit hajózási szabály értelmében csak 16 mentőcsónakot vitt magával a Titanic. Ezek és a négy összehajtható tutaj összesen 1178 embert menthetett volna meg. A Titanicon pedig 2209-en tartózkodtak. Előzetes mentőgyakorlatot sem tartottak, nem volt menekülési útvonal kijelölve. Szegényes a képzelet mindahhoz a borzalomhoz, ami 1912. április 15. éjszakáján a jeges Atlanti-óceánon lejátszódott. Férfiak és nők ugráltak le a hajó oldaláról a bizonytalan sötétségbe. Volt, aki elérte valamelyik men- tőcsónakot, a többiek a tengerben lelték halálukat azonnal vagy percek, órák múltán, kihűlve. Elsőként a Cunard Line brit hajóstársaság (a filmsorozat Őnedin Line-ja) Car- pathia nevű hajója ért a szerencsétlenség helyszínére. Azonnal indult 93 kilométer távolságból, amikor vette a Titanic vészjeleit. Mire odaért — a vadonatúj luxushajóból már semmi sem látszott. Hajnali 4 óra 10 perckor Miss Elisabeth Allen lépett elsőként a hajótöröttek közül a Car- pathia fedélzetére. Egy órával később megérkezett a Californian, aztán a Parisian és az Olympic is. Addigra már csak egyetlen holttest úszott a vizen. A Titanic katasztrófájának 1504) ember esett áldozatul, 704 személyt sikerült megmenteni, hárman a mentőcsónakokban haltak meg a hidegtől vagy a félelemtől, a megerőltetéstől. Egy héttel később 306 holttestet találtak az óceánnak azon a környékén, ahol a Titanic a hullámsírba süllyedt. Lehet, hogy nem örökre? Újra és újra akadnak merész vállalkozók, akik ki akarják emelni a brit kereskedelmi flotta egykori büszkeségét. Nem éppen önzetlenül: a hajó milliomos utasai kincseket érő ékszerekéit tettek be a Titanic széfjébe az induláskor ... Magyarok nem voltak az áldozatok között — de kitüntette magát a mentésben öt hazánkfia. Dr. Lengyel Árpád a Carpathia hajóorvosa, Ráth Gusztáv pedig őrkadett ugyanott. Velük együtt három magyar matróz is részt vett a hajótöröttek biztonságba helyezésében. Ez utóbbiak közt is volt két magyar: Oirbusz Géza egyetemi tanár és Horváth Dénes amerikai ösztöndíjas egyetemi hallgató, később lelkész. Dr. Lengyel Árpád később arany emlékérmet kapott a mentésért. Háromnegyed évszázad telt el a Titanic tragédiája óta. Ügy nevezték akkor:az évszázad hajókatasztrófája. Sajnos nem így lett. Szomorú aktualitást ad a 75. évfordulónak, hogy a napokban emelték ki Belgium partjainál az elsüllyedt brit komphajót. Mindkét esetben elsősorban emberek gondatlansága Okozta sok ártatlan áldozat vesztét. Várkonyi Endre FÖLKÉSZÍTÉS A JÖVŐRE A természettudományok oktatásáról A csillagászat napjaink egyik legforradalmibban fejlődő tudománya. Az Univerzum kutatása során felgyülemlett tapasztalatok, feltevések és tudományosan igazolt törvényszerűségek a korszerű műveltség részei. Ennek megalapozását az iskoláknak kell felvállalniuk. Marx György, az ELTE atomfizika tanszékének tanszékvezető professzora, a kaposvári középiskolai fizikatanári ankét egyik előadója 1979-ben „Jövőidőben'’ címmel megjelentetett kötetében rögzítette a fizikus véleményét az iskoláról. Ebben a munkájában hivatkozik egy, az UNESCO által 1970- ben, Egerben megtartott konferenciára, ahol „Megoldatlan feladatunk a fizikatanítás” címmel tartott előadást. Később megtudta, hogy az Egyesült Államokban ugyanezekkel a gondokkal küszködik az oktatás, és az ott lezajló konferencia címéül is Marx professzor megállapítását választották. Világjelenségről van tehát szó. — Megoldódott-e azóta a fizika tanításának gondja, nem küszködik-e ugyanilyen nehézségekkel a mai csillagászat-oktatás? — Van egy nagy kihívás. Ma már bizonyosak vagyunk abban, hogy annak megítélése, milyen lesz a világunk kétezerben: lehetetlen feladat. Olajválság, energiagondok, számítógépek... Hogyan kell fölkészíteni egy nemzedéket arra a világra, amit a tanár sem ismer, nem tudja, hogy milyen lesz? Ez nevelői felelősség. Tisztázni kell magunkban a nevelési célt, aztán azt is, hogyan jutunk el ide. Az ismeretlenre kell felkészíteni gyermekeinket. Ha a tudomány jól oldja meg ezt a feladatat, akkor a neveléspolitika, a tanárok és a fiatalok is odafigyelnek. A mai magyar valóság megadja ennek a lehetőségét. Egyes tanárok már nagyon szép eredményt értek el. A társadalom kialakít egy értékrendet, és ehhez próbálja igazítani gyermekeink életét, de ennek mindenképpen előremutató képet kell adnia. Ha volna is jogi lehetőség a csillagászat oktatásának bevezetésére a középiskolákban, az nem „működne” megfelelően, mert ez a tantárgy nem felvételi anyag. Ez egy összjá- ték. Az itt élő emberekkel akarjuk a társadalmat megvalósítani, nem idealizáltan. Ha van olyan tananyag, amit a diák kedvel, akkor azt meg is tanulja. — Egy körülbelül három éve készített felmérés — amely a középiskolátok tudományos fogalomalkotási készségét és a megértést vizsgálta — azt bizonyította, hogy a diákok több, mint H0 százaléka még soha sem találkozott például a kvantummechanika fogalmával. Mi erről a véleménye? A dobolás kétszer kezdődőt — Nekem a dobolás kétszer kezdődött — mondta Szeréalácz Tamás honvéd, a Kaposvári Helyőrségi Zenekar tagja. — Először, — de ne kívánja, hogy kipipáljam a naptárban, pontosan met- től meddig —, fakanállal, hurkapálcával, golyóstollal, kötőtűvel, mindennel, ami a kezembe került vertem a ritmust az asztalterítőn, a kispárnán, hasraféktetett játékmackóm hátulján, minden püfölhető felületen ... Nagydobom is volt. A pöty- työs labda mögött vertem a taktust a talpammal, s időnként nyomatékül rávertem a fölé képzelt cintányérra. Aztán iskolás lettem, a kötelező feladatok megoldásán törtem a fejem, leckét írtam, bemagoltam néhány szöveget... El is feledkeztem a dobolásról. A tizenhetedik születésnapomon a szüleim megleptek egy Amati dobfelszereléssel. Igencsak kezdőknek való szerkezet, de nekem mégis sokat, az újrakezdést jelentette. Gépipari szakközépiskolás voltam, közeledett az érettségi ideje, és esztergályos vagy marós szerettem volna lenni. Leérettségiztem, de a korábbi elhatározásomat megváltoztattam. Egyre inkább vonzott a rockzene világa. Főként a külsőségek miatt a Beatrice vonzáskörébe kerültem, de közben elvégeztem az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdióját, Vendéglátó-zenész lettem. A Dorottya bárjában doboltam, ahol nem egyszer olyan jelenetek tanúja voltam, amilyeneket korábban csak a nyugati filmekben láttam. Az érdeklődésem egyre határozottabban a dzsesszroek felé irányult, de kezdett foglalkoztatni a komolyzene is. Különösen Beethovent, Wagnert és Bartókot szeretem, szabadidőmben az ő zenéjüket hallgatom a legszívesebben. Számomra a közös virtuozitás jelenti a legtöbbet, a tökéletes együttműködés a karmesterrel. — Mi a véleménye a dob- gépről? — Lélektelenné, üressé teszi a zenét, csak a naiv embert lehet becsapni vele. — Tervei? — Szeretnék továbbtanulni, és először Pestre, aztán — egy jó zenekarral —külföldre is eljutni. Augusztusig viszont a hadseregben verem a tam-tamot. Ha kimaradást kapok, szívesen teszek eleget a különböző meghíválsaknak. V. G. — Ez azt a dilemmát jelenti, hogy a tankönyvet és az órarendet ki lehet tölteni a régi tananyaggal is, és az mind értékes. Másrészt, hogy mi a cip, a szupravezető, vagy hogyan működik az AIDS-vírus, erre csak a kvantummechanika adhatja meg a választ. — Szükséges-e külön tantárgyként tanítani a csillagászatot? — Ebben a kérdésben nemes verseny tanúi lehetünk. Kell-e külön pszichológia?... És sorolhatnám. Itt a társadalmi ambíció dönt. Versenyt kell kialakítani abban, hogy melyik tudományterület tudja megvalósítani a jövőre való felkészítést. Tavaly őszszel ugyanebben a témában rendeztek Tokióban egy konferenciát, amely nagyon élénk nemzetközi visszhangot váltott ki. A vitaanyagot — én állítottam össze — közzététel céljából kérték a résztvevő országok képviselői. Az Egyesült Államok és Japán szakemberei is hozzánk fordultak tapasztalatokért, számítógép-programokért. Ez a siker a mai magyar társadalom nyitottságával függ ösz- sze. — Áprilisban Csopakon tartunk 40 ország részvételével nemzetközi konferenciát „Káosz az oktatásban” címmel. Itt többek között a dön- tésvá Hálásra való nevelésről lesz szó és arról, hogyan kell a kritikus jelenségeket tanítani. A Római Klub megbízásából az Egyesült Államok szakemberei elkészítettek egy úgynevezett döntési játékot. Ezt rövidesen hazánkban is széles körűen hasznosíthatják pedagógusaink a középiskolai oktatásban. V. A. Az élő Berzsenyi Papp János előadóestje a megyei könyvtárban A budapesti Vígadóiban hangzottak el először a múlt év végén Berzsenyi költeményeinek sorai Ember voltam, csak gyarlóság létem fényes bélyege címmel Papp Jánosnak, a Madách Színház tagjának előadásában. Nem- sokkal utána, hogy a Berzsenyi Társaság első közgyűlésén bejelentette, tagságát azzal is kívánja hasznosítani, hogy Berzsenyi műsorával bejárja az országot. Hívták is több helyre. Somogybán a hét elején Marcaliban és Kaposváron három előadást tartott. Hétfőn a megyei könyvtárban szinte családias esten vallott a színész a költészet szere- tetéről. A Kemenesaljától búcsúzó költő megvetve lábát Nik- lán, zengzetes ódákat énekelt, a falu parasztjai között élve a gazdákodás sem kerülte el figyelmét, miközben volt elég harca az irodalom berkeiben is. Papp János a Berzsenyi-életmű biztos ismeretében ragadta ki azokat a fontos verseket, a költő levelesládájából is a sokat mondóákat, amelyekkel portrét rajzolva korképet is képes volt festeni. A Berzsenyi Társaság előtt tett fogadalmát teljesítette. A színész azzal ápolja igazán a költő emlékét, ha megszólaltatja őt. Az országjáró színész hivatásáról is vall, amikor kiáll a nézők elé, s felütve Berzsenyi műsorának lapjait, érces orgánumával betölti a termet. A foghíj jas széksorok között mintha kérdőn megállna... A Berzsenyi-kultuszról nemcsak beszélt... H. B. Marxista diákakadémiák A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa (KSZT), a napokban értékelte azokait a pályázatokat. amelyeket az e tanévben indított negyven új diákakadémia nyújtott be, anyagi segítséget kérve tanfolyamaikhoz. A gimnáziumokban, szak- középiskolákban, szakmunkásképzőkben sok olyan fiatal tanul, aki politikai, történelmi, filozófiai kérdések iránt társainál jobban érdeklődik. A marxista diákakadémiák egy-egy éves, a fiatalok érdeklődéséhez szabott előadássorozatai egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, ma már több ezer fiatal vesz rajtuk részt az országban. Előadásokat hallgatnak, vitáznak és szakirodalmat forgatnak e tanfolyamokon, amelyeken a KSZT felmérése szerint a legnépszerűbb, leggyakoribb témakörök: a nemzettudat és a társadalmi tudat összefüggései, az ifjúság és szocializmus, valamint az iskolai demokrácia kérdései, s az időszerű ideológiai-politikai kérdések.
