Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-03 / 52. szám
Somogyi Néplap 1987. március 3., kedd Az Egyesült Államokon a sor.., A Szovjetunió kedvező választ vár javaslatára A Szovjetunió konkrét és kedvező választ vár az Egyesült Államoktól a közepes hatótávolságú rakéták kérdésében tett javaslatára — jelentette ki hétfőn Moszkvában Alekszandr Bessz- mertnih szovjet külügyminiszter-helyettes . Idézte Shultz amerikai külügyminiszter tavaly október 17-én tett megállapítását, amely szerint „azok alapján, amit a (szovjet és amerikai) vezetők mondtak egymásnak, nincs óik, amely akadályozhatná, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről megállapodás szülessék”. Ha nincs ok arra, hogy ne kössük meg ezt a megállapodást, akkor meg kell kötni, mégpedig halogatás nélkül — hangzott a szovjet külügyminiszter-helyettes nyilatkozata. Az új szovjet javaslat nem jelenti azt, hogy a hadászati fegyverek korlátozásának, majd azt követő megsemmisítésének kérdése lekerülne a napirendről. Tekintettel arra, hogy ezek a kérdések szervesen összefüggenek, ezen téren a megállapodás akkor válik lehetségessé, ha megoldódik a fegyverek világűr- beli telepítésének tilalma — hangsúlyozta nyilatkozatában Alekszandr Besszmert- niih. Szergej Ahromejev, a szovjet fegyveres erőik vezérkari főnöke kérdésre válaszolva elmondta, hogy a szovjet vezetés a tárgyalásokon előterjesztett minden egyes javaslatoit a katonai vezetők bevonásával előzetesen sokoldalúan mérlegel és elemez. A szovjet vezetés, az ország védelmi tanácsa, amelynek élén Mihail Gorbacsov áil, áifamlőem fi-gyel-mct fardít a Szovjetuniónak és szövetségeseinek biztonságára, valamint az egyetemes biztonságra — mondotta Ahromejev. A Szovjetunió összesen 243 darab SS—20-as típusú rakétát fog leszerelni, ha létrejön a megállapodás az Európában telepített közepes hatótávolságú rakéták teljes felszámolásában. Nyugat- Európában is teljesen leszerelik az amerikai Pershing— 2-es rakétákat és a robotrepülőgépeket. A Szovjetunió ázsiai részén olyan mértékben csökkentenék a rakéták számát, hogy ne maradjon több rajtuk száz robbanótöltetnél és ugyanilyen csökkentés lenne az Egyesült Államok területén lévő rakétáknál is — mondotta Ahromejev, majd hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió a rakéták leszerelésének valódi ellenőrzését kívánja, beleértve a másik országban végzendő helyszíni ellenőrzéseket is. Kijelentette, hogy a hagyományos fegyverzetek terén gyakorlatilag abszolút számbeli egyensúly van a felek között, nem lehet beszélni a Varsói Szerződés erőfölényéről. A Szovjetunió e téren is kész tárgyalásokra. Alekszandr Besszmertnih elmondta, hogy az új szovjet indítvány, akárcsak a reykjavíki javaslat, nem érinti Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris erőit. Szergej Ahromejev közölte, hogy ha megszületik a megállapodás a közepes hatótávolságú rakétákról, akkor az NDK-ból és Csehszlovákiából visszavonják a Szovjetunió területére a megnövelt hatótávolságú hadműveleti-harcászati rakétákat. Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium fegyverzetkorlátozási és leszerelési főosztályának vezetője kijelentette: nem tudni még, hogy a genfi szovjet—amerikai tárgyalások VII. fordulója, amelynek befejezését március 4-re tűzték ki, folytatódik-e határidőn túl az új indítvány megvitatása érdekében. Az indítványra vonatkozó kedvező amerikai válasz esetén előfordulhat, hogy hat hónapnál rövidebb időtartam is elegendő lesz a szerződés elkészítéséhez — mondotta Karpov. A krasznojarszki radarállomással kapcsolatban az Egyesült Államok kifogásai mondvacsináltak — válaszolta az egyik újságíró kérdésére Ahromejev. Az állomás a rakétaelhárító védelmi rendszerekről kötött szovjet —amerikai (ABM) szerződéssel összhangban épül. Célja az űrbéli tárgyak megfigyelése és a világűr ellenőrzése, s az Egyesült Államok erről kimerítő magyarázatot kapott. Ezzel szemben az Egyesült Államok olyan új radarállomásokat épít Grönlandon és Nagy-Britanniában, amelyek valóban sértik a szerződést. Washington nem adott kielégítő választ a szovjet kérdésekre. Szovjet részről azt is javasolták, hogy ha már így alakult, akkor egyaránt számolják fel a grönlandi, a nagy-britanniai és a krasznojarszki állomást, de az Egyesült Államok erre sem volt hajlandó — mondotta a vezérkari főnök. AMERIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS Megvan az elvi lehetőség, de sok a nyitott kérdés A Fehér Ház hétfőn szóvivője útján hivatalosan üdvözölte Mihail Gorbacsovnak az európai közepes hatótávolságú nukleáris eszközök Hétfő esti kommentár Amerikai Kínában vendég felszámolására tett javaslatát — ugyanakkor azonban egy magasrangú amerikai kormánytisztviselő leszögezte, hogy csak akkor lehet szó egyezmény megkötéséről, ha a Szovjetunió lehetővé teszi az olyan ellenőrzést, amely megfelel Washington számára. A tisztviselő, aki azzal a feltétellel adott tájékoztatást, hogy nevét az újságírók nem közlik, kijelentette, hogy a két fél között „számos területen megvan ugyan az elvi egyetértés”, de még annyi a nyitott kérdés, hogy „több hónapos munkára van szükség” a megállapodás elérésére. Reagan megbeszélései Howard Baker, a Fehér Ház új kabinetfőnöke átvette új megbízatását Reagan elnök a hét végén bizalmas tanácskozásokat folytatott kormányon kívüli politikai tanácsadóival a To- wer-bizottság jelentésének közzététele után kialakult helyzetről, saját következő lépéseinek terveiről. Értesülések szerint tanácsadói arra sürgetik az elnököt, hogy ismerje el: az Iránnak teljesített fegyver- eladások politikája eleve hibás volt s vállalja saját hibáját is. Paul Laxalt volt szenátor, aki Reagan szűkebb baráti köréhez tartozik, azonban azt mondotta egy vasárnapi televíziós nyilatkozatában, hogy egyelőre kevés esélyt lát egy ilyen beismerésre, bár azt maga is kívánatosnak tartaná. Howard Baker, a Fehér Ház új kabinetfőnöke hétfőn átvette megbízatását. Baker egyelőre csak kisebb személyi változásokat tervez az apparátusban, de máris kijelentette, hogy a legszigorúbb ellenőrzést kívánja megvalósítani a Fehér Ház minden politikai részlege, így a nemzetbiztonsági tanács apparátusának tevékenysége felett is. A volt szenátor egyelőre nem nyilatkozott arról mivel akarja megkezdeni a „kármentő” akciót, a súlyos politikai botrány kihatásainak csökkentését, de egyes értesülések szerint maga is arra ösztönzi Reagant, hogy televíziós beszédében gyakoroljon ön-bírálatot. John Tower volt szenátor, a vizsgálóbizottság elnöke egy vasárnapi televíziós nyilatkozatában azt mondotta, hogy a további vizsgálatnak mindenekelőtt arra kell George Shultz amerikai külügyminiszter a kínai fővárosban tárgyal. Ez még akkor is jelentős világpolitikai esemény, ha a Gorbacsov- nyilatkozat jórészt „ellopta a színpadot” minden más külpolitikai hír elől. A Zsenmin Zsipao, a KKP központi lapja például egyértelmű elismeréssel és érdeklődő várakozással kommentálta az új szovjet javaslatokat, s ez jól érzékelteti: sok minden megváltozott a világpolitikában azóta, hogy — éppen másfél évtizede, 1972. február 28- án Sanghajban — aláírták a nevezetes kínai—amerikai közleményt a két ország kapcsolatairól. Akkor, tizenöt esztendeje az aláírás legfőbb külpolitikai célja mindkét részről a Szovjetunió katonai-diplomáciai bekerítése, elszigetelése, gyengítése volt. A most Pekingbe látogatott amerikai külügyminiszternek már aligha lehetnek olyan illúziói, hogy a Kínai Népköztársaság a másfél évtizeddel ezelőtti szovjetellenes célok jegyében lehet Washington partnere. Ehhez alapvetően megváltozott mind a szovjet —kínai, mind a kínai—amerikai viszony jellege. A szovjet—kínai viszony változását nemcsak a Gorba- csov-javaslat kínai kommentálása tükrözi. Shultz már Kínába érkezett, szovjet kollégája pedig nagy ázsiai körútra indult, amikor a moszkvai televízió Kilences stúdió című reprezentatív műsorában Igor Rogacsov, a területileg illetékes szovjet külügyminiszter-helyettes szükségesnek látta annak hangsúlyozását, hogy „a hatalmas gazdasági és emberi potenciállal rendelkező Kína a. maga nemzetközi tekintélyével igen konstruktív szerepet játszhat az ázsiai— csendes-óceáni térségben”. A voltaképpen szívélyes kínai—amerikai kapcsolatokat néhány tényező árnyékolja be. Pekingben úgy látják, Tajvan még mindig túl nagy gazdasági és katonai segítséget kap Washingtontól, bár az szavakban egyetért az „egy Kína” koncepcióval. További „árnyék” az a máig tartó amerikai csalódás, amely a kínai—amerikai gazdasági csere nagyságrendjével kapcsolatos. A nagy kínai belpolitikai nyitás után bizonyos amerikai körök évtizedeken átívelő milliárdos szuperüzletekre számítottak. Ezeknek azonban határt szabtak — a nemzetközi helyzet változása mellett — bizonyos belső kínai realitások is. A nyilvánvalóan szívélyes hang mellett a jelentős vendég mostani tárgyalásai is csak e realitások medrében folyhatnak. H. E. „Reméljük, hogy néhány hónapon belül sikerülhet a megállapodás kidolgozása” — mondotta a kormánytisztviselő, kijelentve, hogy „amennyiben nem sikerül megoldani a hatékony ellenőrzés kérdését, nem lesz szerződés”. fényt derítenie, mi történt azokkal a jelentős összegekkel, amelyeket Oliver North alezredes irányításával a legnagyobb titokban gyűjtötték össze — részben a fegyvereladások hasznából —, a ni- caraguai kontrák felfegyverzésére. GYORS LISTA a gépkocsi-nyereménybetétkönyvek 1987. február 27-én megtartott sorsolásáról Az Országos Takarékpénztár a gépkocsi-nyereménybetétkönyvek 103. sorsolását február 27- én, Budapesten tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétkönyvek vettek részt, amelyeket 1986. október 31-ig váltottak és 1987. január 31-én még érvényben voltak. Ezúton tájékoztatjuk az érdekelteket arról, hogy a forgalomban lévő gépkocsi-nyereménybetétkönyvek között vannak olyanok, amelyek számában — nyomdatechnikai okokból — az értékelt szám előtt eggyel több nulla van, mint amennyi a jegyzékben szerepel. Az eredmény megállapításánál az értékelhető számok előtt szereplő nullás számokat természetesen figyelmen kívül kell hagyni. A gyorslistában használt rövidítések: Dácia combi de Dácia 1310 TLX: de Trabant combi: te Trabant lim. spec.: ti Polski Fiat 126: P Wartburg spec.: vvs Wartburg spec. TT.: wt A gyorslista közvetlenül a húzás után készült, ezért az esetleges számhibákért nem vállalunk felelősséget. A sorsolás eredményének pontos adatait a március 5-én megjelenő hivatalos nyereményjegyzék tartalmazza. Á jegyzék megtekinthető az OTP-fiókokban postahivatalokban és takarék- szövetkezetekben. A nyertes betétkönyvet kiállító takarékpénztári fióknál, postahivatalokban és takarékszövetkezetekben. ,,Igazolásit a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fióknál, postahivatalnál vagy takarékszövetkezetnél kell bemutatni. 10 ezer Ft betétkönyvek 13 019195 13 030581 13 019286 5 ezer Ft betétkönyvek 13 0031708 wt 13 0033692 ti 13 0044681 ws 13 0054724 WS 13 0056232 te 13 0057514 p 13 0059953 te 13 0062938 wt 13 0064044 p 13 0065343 ws 13 0067893 ws i3 0073466 p Both a ét a reformok DÉL-AFRIKAI ERŐPRÓBÁK A közelmúltban ismét a Dél-afrikai Köztársaság elleni szankciókról tárgyalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa — nem először és nem is utoljára. A fejlődő országok csoportja által most előterjesztett javaslat minden korábbinál szigorúbb tilalmakat indítványozott, és gyakorlatilag az apartheid rezsimmel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok. teljes felszámolását szorgalmazta. A tervezet azonban ezúttal sem vált határozattá: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az eddigiekhez híven megvétózta azy. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy esetleges határozat sem lenne kötelező érvényű.) Hamis érvek Az embargó-politika elutasítását az érintett tőkés hatalmak főként stratégiai érdekeik védelmével magyarázzák. Dél-Af rika vezető helyet foglal el jónéhány kulcsfontosságú nyersanyag termelésében, amelyek nélkülözhetetlenek a nyugati, elsősorban a brit és az amerikai gazdaság, főleg a hadiipar számára. A Fehér Ház álláspontját az amerikai honatyák nagyrésze is támadja, rámutatva: a kormányzat túlhangsúlyozza a függőséget, a nyersanyagok egy részét szükség esetén más foridő nekik dolgozik: a munkaerő legnagyobb részét már ma ők adják, s az ezredfordulóra pedig várhatóan tízszer annyi fekete lesz az országban, mint fehér. A fekete őslakosság aktív megmozdulásaira a rezsim erőszakkal válaszolt; csupán az utóbbi két és fél évben 2500 ember vesztette életét a karhatalom akciói következtében. Pretoria változatlanul hallani sem akar a feketékkel folytatandó érdemi tárgyalásókról, egy mindkét fél számára elfogadható kompromisszumos megegyezésről. A rendszer propagandája a fehéreket elsöprő „fekete és kommunista” veszéllyel riogatja a kisebbség tagjait, ugyanakkor a színesbőrűek közötti, a törzsi ellentéteken alapuló összetűzések szításával az esetleges fekete hatalom életképtelenségét igyekszik bizonyítani. Az apartheid makacs védelmezőit azonban már a fehérek közül is egyre kevesebben támogatják. A jelenlegi helyzettel ugyanis a fehérek sem elégedettek, mert félnek a jövőtől, attól, hogy mindent elveszíthetnek. Többségük hajlik a reformokra, s mint azt egy nemrégiben készült felmérés mutatja, a négy és félmillió fehér csaknem fele apartheidéi lenes alkotmányt szeretne, és csupán negyede Fekete negyed Sowetoban rásból is pótolhatnák, nem beszélve arról, hogy a szankciók célja nem a dél-afrikai gazdaság összeroppan tása, hanem az apartheid rendszer felszámolásának ösztönzése lenne. Az embargót ellenző tőkés államok másik fő érvét Thatcher brit kormányfő hangoztatja legsűrűbben. Eszerint a megszorító intézkedések a legtöbbet a jogfosztott feketéknek ártanának, az ő életkörülményeik romlanának leginkább. Ezt a „humánus” indoklást Desmond Tatu Nobel-békedíjas dél-afrikai érsek egyszerűen képmutatónak nevezte, hozzátéve: a feketék vállalják az áldozatot, csak már jönnének a szankciók. Kétségtelennek látszik, hogy a pretoriai kormány erős külső nyomás nélkül aligha szánja el magát lényeges változtatásokra. A három évvel ezelőtt nagy propagandával megkezdett „reform-politika'’ — melynek révén a mulattok és az indiai származásúak részleges választójogot kaptak, továbbá eltöröltek néhány faji megkülönböztető rendelkezést — látványos kudarca nem a radikális átalakítás szükségességéről győzte meg a Batha-kormányt, hanem még merevebbé és maka- csaibbá tette a rezsimet. Elszánt feketék A lakosság háromnegyedét kitevő fekete többség nagy része minden korábbinál tudatosabb fellépéssel válaszolt a látszatengedmények- re, politikai jogokat, a számarányuknak megfelelő hatalmi pozíciókat követelve. Elszántságukat növeli, hogy az ragaszkodik a faji megkülönböztetéshez. Előrehozott „választások" A fehérek hangulatának változását a Botha-kormány is érzékelte. Emiatt a két év múlva esedékes parlamenti választásokat idén május 6- ára hozták előre, abban bízva, hogy a kormányzó Nemzeti Párt most még megőrizheti abszolút többségét a törvényhozásban, szabad kezet kapva ezzel eddigi politikája folytatásához. Keserű csalódás azonban Botháék számára, hogy a kormánypárt több neves személyisége máris jelezte: függetlenként, de ellenzéki platformon száll harcba a szavazatokért. A liberális fehérek mozgalma, a Haladó Szövetségi Párt programja nyílton a feketékkel való kompromisszumos megegyezést sürgeti, mint a békés kibontakozás egyetlen lehetőségét. Ez közel áll Pretoria legfőbb nyugati szövetségeseinek álláspontjához, akik attól tartanaik, hogy a Botha-rezsim makacs magtortása már-már stratégiai fontosságú érdekeltségeiket fenyegeti. A dél-afrikai kormánnyal szembeni rosz- szallásuk azonban egyelőre nem ment tovább a szóbeli intelmeknél. Dacára annak, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik: a belső kényszerítő tényezők mellett a tőkés hatalmak nyomása lehetne az az erő, amely átfogó reformokra bírná Pretoriát, s megállíthatná ezzel az erőszak térnyerését, a polgárháború szaikadéka felé való sodródást. Lengyel L. László
