Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-11 / 59. szám
4 Somogyi Néplap 1987. ^március 11., szerda Orvosi műszerek vállalati segítséggel Általános üzemi szűrővizsgálat Átépítés előtt Utasellátófalatok Az Utasellátó Vállalat a vasútállomások és buszpályaudvarok vendéglátó monopóliuma. Esszük, nem esz- szük, nem kapunk mást — mondhatnánk —, mint amit ők adnak. Éttermeiben, bisztróiban jó néhány sajátos ételt is kínálnak. Ezek máshol nem kaphatók; az ismert és megszeretett ízekért pedig vissza kell térnünk az Utasellátóhoz. Budapest és Győr mellett Bataonszárszón készítenek édességeket egységes receptek alapján; innen látják el a környező megyéket is. Az Utasellátó székesfehérvári területi igazgatóságának cukrászüzeme a szárszói állomás tőszomszédságában van. A MÁV partnereként kezeli a vendéglátót; neki is érdeke, hogy mind többen forduljanak meg az állomáson ,(meg |a vonatokon). Az üzemben mindössze tizenheten dogoznak, de az ország minden részébe szállítják az ott készült finomságokat. — Százhúsz bolttal vagyunk kapcsolatban, elsősorban Somogy, Veszprém és Tolna megyében levőkkel. A többletkészítményt bárhol eladhatjuk, egyik legnagyobb vevőnk például a szegedi központ — mondta Szabó István művezető. A fiatalember tanulóként kezdte a mesterséget a cukrászüzem7. Akit pedig a mentőhordágyhoz szíjazottam-he- vederezetten-drót'kötelezetten röpítettem a biztos halál felé, azon már úgysem segíthettem. Gondoltam akkor. És szintén akkor gondoltam: mi lesz, ha valódi életmentésre szólít a riadó, miközben szabályszegő külön- úttal rabolom meg a szolgálati időt. Nem mélázhattam érzelgős hiábavalóságokon a téli éji táj holdfény- fátylas szépségein. De nem is kellett Lécsig tizenhét kilométert vezetnem. A rekordon még én is meglepődtem. Negyedórán belül az én boldog utasom már a saját ágyában haldokolhatott tovább. Bár senki kétségbe nem vonhatja, hogy mesterien oldottam meg e rendkívüli töhbletfeladatot, soha nem hencegtem el vele. Magamat illetően p»dig egyenesen ízléstelennek tartottam volna tettem értékének túlbecsülését. Olyannyira következetesnek bizonyultam a szerénységben, hogy évek hosz- szú során át elkerültem a számomra oly nevezetes falut. Másfél évtizednél hoszben, s hét éve került annak élére. A fehérre zománcozott villanykemencék forróságot árasztottak. Érezni lehetett a sülő tészta illatát. A szűk helyiségben minden hely foglalt volt, az -asztalokhoz többen nem is fértek volna. Mindenki fehérben dolgozott. A masszagép mellett Szalai Józsefné. — Hetenként egyszer süteményt, máskor csokoládés édességeket készítünk — mondta. Kis műanyag lappal kikotorta az üstben maradt tésztát, és az adagolóba öntötte. A gép alsó nyílása alatt papírt húztak el, arra kenő- dött a megfelelő vastagságú tészta. Közben á sütőkre is figyeltek, hogy ne égjen meg a mézesnek való. Négy-öt féle tortát készítenek és tizenöt fajta szeletes süteményt. A kínálat egyszerre ritkán áll össze, mert az alapanyagokból gyakran hiányzik egy s más. Az üzemvezető szerint kisebbszabb idő múltán bátorkodtam csak legyűrni tettetett feledékenységemet, amely igazából — amint már céloztam rá — r\pmes szemérmesség volt. Mindazonáltal makacs kíváncsiság állandósult bennem, vajon megérte-e a hajnalt éjt utasom, akinek eladdig a nevét sem tudtam. Időközben búcsút kellett mondanom a mentősofőri hivatásnak a túlfeszített igénybevétel miatt és fordulatos életemet a pepitamintás szolgáltatáshoz kötöttem. ■ Tisztességesen meg kell mondanom, tetszett a változás. Már gyermekkoromban ráéreztem a taxi sofőrség szépségeire. Ábrándozva bámultam a Royal Grandhotel előtt a tündöklő zománc- táblát eme nagyvilági felirattal : „Géperejű bérjármű autótaxi service”. Mit mondjak — az ösztöneimmel tudtam, hogy az a tündöklő zománctábla az én sorsom büszke címere, s mint ilyen, századunk lényegét fejezi ki. Szóval a lényegnél maradva, négy-öt évvel ezelőtt egy részeg dolgozó vitette magát haza Lőcsre a taximon, világos nappal. Annyira leitta magát a szerencsétlen a városban, hogy képtenagyobb csúszással megkapnak mindent, de ehhez négy Fűszérttel is kapcsolatban kell lenniük. Nyersanyagértékben a tavalyi termelésük hatmillió forint volt, ennek épp a kétszerese az eladási ár. Ez utóbbit a cukrászüzemben nem érzékelik. A nők mellett egy fiatalember is munkálkodott az asztalok mellett. Vonalzónál valamivel vastagabb léccel méregette a csokoládés süteményt. — Egyet-egyet bekapok belőle, bár .fele annyira sem kívánom, mint régen. Balogh István elsőéves cukrásztanuló, gyakorlatra küldték az Utasellátóhoz. Az első fellángolás után kevésbé kóstolgatja ö süteményeket, eltelt velük. Ha a régebben dolgozók néhány napig távol vannak, nekik már hiányzik az édesség. A cukrászüzem egész évben folyamatosan dolgozik; legtöbb megrendelésük ünnepek előtti időszakban van. Az egyenletes forgalmat segíti, hogy a hidegebb hónapokban távoli városokba is indíthatják a süteményeket. Ezeknek a szavatossága néhány nap, míg a sajátos receptű csokoládéroló, mazsolás csemege, rumos golyó és a kó- kuszrúd három hétig is eltartható. Az édességeket természetesen vasúton szállítják: zárt alumíniumdobozba teszik a megrendelésnek megfelelően. Az emberek bírják az iramot, az üzem gépei azonban lassan feladják. Az öreg masinák sokáig jól szolgáltak, ám az alkatrészek elfáradtak. Az épület sem fiatal, valamikor konyha volt a helyén. Átépítésre vár a cukrászüzem. lennek bizonyult a beszélgetésre, márpedig én szenvedélyes társalgó vagyok. Ittas utasom beszámíthatatlan állapotban is felfoghatta, hogy udvariatlanul unait- kozásra kárhoztatott, azért, mintegy vigasztalásképpen nálam felejtette az ezresből visszajáró pénzt, ami lehetett poitom , hétszáz forint. Felbátorodva a szerencsétől, úgy döntöttem, tájékozódom ama régi téli éj néhai utasa felől, ha már úgy is Lőcsén járok. Ki tudja, lesz-e egyhamar ugyanide ugyanilyen szerencsés fuvarom. A házra pontosan emlékeztem. Közepes jómóddal, közepes szépérzékkel épített sátortetős hajlék a Fő utca frontjában a Magyar Posta helyi hivatala és Lőcs Közös Tanácsú Székhelyiközség Központi Óvodája között. Művészi betonvasaikból hegesztett, nonfiguratív mértani mintázatokat mutató kerítés kabarészínekkel élénkítve. Megkapaszkodtam a nonfiguratív művészkerítésben és a betonvas szertelen résein át tanulmányozni kezdtem az udvart. Csodás virágos- kertet láttam, csodásabbat, mintha Juliska ültette voj- na a János vitézből. Emö- gött veteményeskert, telistele kizárólag marharépával Meggyőző adat, hogy a megyénkben foglalkoztatott dolgozóknak több mint 47 százaléka — jóval több mint 53 ezer ember — részesül a munkahelyén egészségügyi ellátásban. Az üzemegészségügyi ellátás különösen a VI. ötéves terv időszakában fejlődött. A megyei tanács- vb. 1983. évi feladatmeghatározásának szellemében sokat javult a személyi és anyagi ellátottság. Az 1977. évi 15 helyett az idén már 24 főfoglalkozású üzemorvos tevékenykedik Somogybán. Legszembeötlőbb a fejlődés a mezőgazdaságban, ahol az üzemi körzeti orvosok száma tízszeresére nőtt. 1982-ben négyen voltak, most negyvenhaton. Az üzemi orvosi rendelők jó fölszereltsége az egészségügy és a vállalatök közös erőfeszítéseinek köszönhető. A vállalatok sok orvosi műszert vásárolnak, persze nem mindegy, hogy mire fordítják a pénzüket. Megszívlelendő ajánlás, hogy egy-egy beszerzés előtt jobban hallgassák meg a megyei üzemegészségügyi szakrendelés véleményét. Az üzemegészségügyi szolgálat feladata a dolgozók egészségének védelme, különösen fontos a foglalkozási hatások, megbetegedések megelőzése, megszüntetése vagy csökkentése. Jól példázza e törekvéséket két adat: tavaly csaknem 21 ezer- előzetes vizsgálat volt több mint 16 és fél ezer a foglalkozási ártalomnak kitett dolgozók vizsgálata. 1977-ben még csak 7, illetve 10 és fél ezret meghaladó volt a számuk. Az új belépők alkalmassági vizsgálata rendszeres, ez azonban el-elmarad még, amikor valakit áthelyeznek az üzemben máshová. A munkáltatók érdeküknek megfelelően jelzik a technológiai változásokat kérik az üzemorvosok tanácsát. Meghívják őket az üzemi szemlékre, véleményüket beveszik a munkavédelmi szerződésbe. Az üzemorvosoknak oroszlánrészük van a megváltozott munka- képességű dolgozók további sorsának egyengetésében, de előfordulnak ellenkező pélHiihetetlenül nagynövésű marharépával. Köztük a legnagyobb répa levelek helyett kalapot viselt és mozgott. Keze is volt néki, abban meg kapa. Javában kapált. Bizalomgerjesztő köszönést kiáltottam feléje: — Jónapot! Ugyebár, ha nem tévedek, ön az a szerencsés ember, aki visszaadta a boldogságot egy özvegy asszonynak ! Komor megütközéssel nézett rám a takarmányrépa levelei közül. Felém indult'. Baljósán lóbálta a kapát. De én bátran a kerítésnél maradtam. Bíztam . a nonfiguratív kerítésalkotás hegesztett művészetének vaserejében. — Miféléket locsog ' itt összevissza? — kérdezte halkan a megszólított, akiről már bizonyossá vált, hogy nem is répa. Hanem igenis fenyegető tekintetű gazdaember és fokról fokra har- oiasabban markolta a kapanyelet. — Bocsánat... — rebeg- tem és az olvadékony megalázkodás taktikájához folyamodtam, pedig nem is féltem annyira a kapától. — Mérget mertem volna rá venni, hogy önben a második férjet tisztelhetem ... Ez sem lágyította meg, sőt piros düh kerekítette ki a képét és ütő pózba emelte a kapáját. — Én soha semmiben nem vagyok második! Mi a ros- sebet keres itt és ki maga egyáltalán! (Folytatjuk.) dák is. Megesik, hogy későbbi egészségügyi nehézségeket okozva olcsóbb, de rosszabb megoldásokat választanak. Ezért ösztönzi a Szákszervezetek Megyei Tanácsa a szakszervezeti bizottságokat arra, hogy jobban támaszkodjanak az üzemorvosok szakmai ismeretére minden beruházás előtt, az új termelési folyamatok tervezésekor. A vállalati vezetők, az üzemorvosok és az egészségügyi szákemberek egybehangzó véleménye szerint különösen figyelni kell a végéemkázókra és a sokat túlórázókra, mert a munka és pihenés egyensúlyának megbomlása miatt egyre romlik egészségi állapotuk. Ezért kell az általános kétévenkénti szűrővizsgálatot mindenhol elvégezni. A tervek között szerepel a gondozás bővítése, a foglalkozási betegségek ellátásának fejlesztése, a munkahelyi ártalmak megelőzése. Sokan úgy gondolják, közlekedési szempontból a tél a legveszélyesebb. A baleseti statisztikák szerint a tavasz mégis fölülmúljam telet. Ebben az évszakban ugyanis a járművezetők és ’a gyalogosok felszabadultabbnak érzik magukat, kevésbé óvatosak. Ugyanakkor a télen „bezárkózók” is kimozdulnak — megnövekszik tehát a közlekedésben résztvevők száma. A személygépkocsi-tulajdonosok közül a lelkiismeretesebbek diagnosztikai vizsgálatra jegyeztetik elő járművüket. A többiek „maszek” módon ellenőrzik. Ez, és még több más is, arra vall, hogy nem árt néhány jó tanácsot megszívlelni. A fényjelzések használatában — noha az autós tanmesék fölhívják rá a figyelmet — még mindig nem egységes a hazai gyakorlat. A fényjelzés azt jelenti: „Vigyázz, megyek!" Nem pedig azt, hogy „elengedlek”. Tehát egyértelműen azt fejezi ki, hogy nem mondanak le az elsőbbségről. Ha például külföldön, mondjuk Olaszországban, arra szeretnénk használni a fénykürtöt, hogy beengedjük az autópályára felhajtani szándékozó járművet, egész biztos, hogy nem merne bejönni elénk, kint maradna a gyorsítósávban, amíg el nem haladtunk mellette. Hasznos lenne, ha a fénykürthasználat nálunk is megegyezne a nemzetközi gyakorlattal. Nagyon fontosak' a gyalogosok és a járművezetők köaz üzemorvosi órák számát napi huszonhattal emeljék. Átszervezik a 45 mezőgazda- sági üzemi orvosi körzetet. Ebből 25 üzemi körzeti orvosi szolgálatként működik. Siófokon főfoglalkozású üzemorvos látja el az állami gazdaság és a tsz dolgozóit. Somogybán naponta 6500— 7000 ember van táppénzen. Nem véletlenül foglalt állást úgy az SZMT, hogy a gazdasági vezetők tekintsék a munkahely táppénzes helyzetét munkafegyelmi ügynek s tegyék rendszeressé a betegek ellenőrzését. Nagy feladat előtt állnak a főfoglalkozású üzemorvosok. A nyár közepétől az ő feladatuk a beteg dolgozók táppénzes állományba vétele. A szakszervezeti bizottságoknak pedig ügyelniük kell rá, hogy az üzemi táppénzes körzetek határait úgy alakítsák ki: a dolgozók ne kényszerüljenek fölösleges és hosszú utazásra. zötti jelzések is. Sok baleset kelétkezik abból, hogy a gyalogos nem ismeri a járművek lehétőségeit, törvényszerűségeit, a vezető pedig sokszor figyelmen kívül hagy fontos információkat, lehetőségeket a gyalogosokkal kapcsolatban. Hasznos információhoz juthat a vezető, ha keresi a gyalogosok tekintetét. Addig, amíg a vezető meg nem győződött arról, hogy a gyalogos észrevette őt és továbbra is a helyén marad, nem szabad megkockáztatni, hogy elhalad mellette. Legalább ilyen fontos, hogy a gyalogosok is értsék meg: ne tegyenek semmi .olyat, ami a vezetőt megtéveszti. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a gyereket tanítsuk meg a körültekintő, óvatos közlekedésre. Az ebben az életkorban rögződött szokások, a közlekedési morál az egész életre hatóan tartós. Nálunk a közoktatásban, de már az óvodában is igyekeznek a gyermekeket megtanítani a helyes közlekedésre. Az oviban tanultak hatására húzza vissza sok gyermek, kezénél fogva, édesanyját vagy édesapját a tilos jelzésnél. „Ne menjünk! Nem szabad! Mondta az óvó néni!” — „De most sietünk!” — reagál gyakran a szülő, és húzza maga iitán a gyermeket... • A gyermek szemében a felnőtt a modell, a követendő példa. Legyünk jó modellek! Mutassunk jó példát a közlekedésben is. K. Gy. A Somogy Kereskedelmi Vállalat szerződéses üzemeltetésre meghirdeti 1987. május 1-jétől 1989. december 30-ig 20. sz. konténerboltját, Fonyód, Delta köz — divatáru profilú, 1987. május 1-jétől 1992. április 30-ig 80. sz. egységét, Siófok, Fő u. 164. — sport—játék profilú. A pályázatokat 1987. április 5. napjáig kell írásban benyújtani a vállalat központjában (pályázati űrlapot a vállalat jogtanácsosa ad). A versenytárgyalás 1987. április 13-án (hétfőn) délelőtt 9 órakor lesz a vállalat központjában ^Kaposvár, Ady Endre u. 2. sz. III. emeleti tanácsterem). Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a vállalat ioetanácsnsa ad. GERENCSÉR MIKLÓS P Sikeres há&z m. ÍLÍ11 avagy mit mesél a valódi vőlegényLehetőség van arra, hogy L. G. Egyértelmű jelzéseket