Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-10 / 58. szám
2 Somogyi Néplap 1987. március 10., kedd Megkezdődtek a magyar—brit külügyminiszteri tárgyalások A cruise missile and its firing team in Britain are part of U.S. nuclear commitment to NATO A moszkvai sajtóértekezle- ten a delegáció tagjai hangoztatták: ezt a döntés jogosan tekintik érthetetlennek ér felháborítónak. A washing toni munkavédelmi konferencia résztvevőihez intézett táviratukban a szovjet szakszervezeti küldöttség kifejezte sajnálkozását, hogy távol kel maradnia a hasznosnak ígérkező tanácskozástól, s megállapították: „A szovjet—amerikai együttműködés egy újabb esélye maradt kihasználatlanul azok vétkéből, akik továbbra is ragaszkodnak a szov- jetellenesség dogmáihoz.” kára. hétfő délután dolgozó- szobájában fogadta Sir Geoffrey Howe-t. A szívélyes légkörű megbeszélésen megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsolatai egyenletesen fejlődnek, amit jól példáznak a brit külügyminiszter látogatásakor aláírt megállapodások is. A nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit áttekintve, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása szempontjából kívánatosnak tartották az előrehaladást a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon. Rámutattak, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fontos stabilizáló szerepet játszanak a nemzetközi együttműködés fejlesztésében. Megerősítették, hogy országaik érdekeltek az európai biztonság és együttműködés folyamatának továbbvitelében, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok előmozdításában. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke ugyancsak a nap folyamán fogadta a brit diplomácia vezetőjét. Az Országházban megtartott találkozón megvitatták Magyarország és az Egyesült Királyság kapcsolatainak alakulását, s véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről. A megbeszéléseken részt vett Leonard Vincent Appleyard, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete, Anthony Galsworthy, a külügyminiszter titkárságának vezetője, valamint Várkonyi Péter külügyminiszter és Domokos Mátyás, hazánk londoni nagykövete. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese a nap folyamán megbeszélést folytatott Sir Geoffrey Howe-val a Parlamentben. Várkonyi Péter este díszvacsorát adott Sir Geoffrey Howe tiszteletére a Gundel étteremben. Fegyveres incidens Párizsban Tegnapra virradó éjjel három fegyveres személy megtámadta a Jean Tibéri kormánypárti képviselő, párizsi polgármester-helyettes háza előtt posztoló rendőröket. A lövések célt tévesztették, majd a rendőrök viszonozták a tüzet. Két támadó ekkor egy gépkocsiba szállt és megpróbált egér- utat nyeríti. A rendőrök saját gépkocsijukon üldözőbe vették őket. Az üldözés közben a rendőrök megsebesítették a menekülő autó két utasát, s végül mindhármukat elfogták. A két sebesültet kórházba szállították. A merénylők kilétét nem közölték. Búcsú az ourorakétáktól? Útkereszteződésnél Nemzetközi-politikai és katonai horderejét tekintve az a február 28-i moszkvai bejelentés, majd néhány nappal később a genfi szovjet—amerikai tárgyalási fórumon hivatalosan is előterjesztett javaslat, miszerint a korábban egységesen kezelt reykjavíki „csomagból” az úgynevezett eurorakéták felszámolásának kérdése ki- emélhető, és ebben lehetséges a különmegállapodás kidolgozása, kétségtelenül az 1987-es év eddigi legjelentősebb konstruktív lépése. Mielőtt az említett „csomag” felbontásával kapcsolatos döntés megszületett volna, az SZKP KB Politikai Bizottsága — meghallgatva az illetékes katonai vezetők véleményét, és sokoldalúan mérlegelve a szocialista közösség biztonsági érdekeit — alaposan fontolóra vette, milyen „közbeeső” láncszem megragadása szolgálhatná a legjobban a megrekedt fegyverzetkorlátozási párbeszéd előrelendí- tését. Így esett a választás az Európában elhelyezett szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakétanukleáris harceszközök radikális csökkentésére. Az eredeti „csomagban” ezek még együtt szerepéitek az interkontinentális hadászati támadó fegyverekkel, és a hozzájuk szorosan kapcsolódó amerikai űrháborús tervekkel. Bár az utóbbi két fegyverkezési szféra problémái ezután sem oldhatóik meg egymástól függetlenül, az eurorakéták ügye — az új szovjet felfogás szerint — az előbb említett két témakörtől elkülönítetten is megközelíthető, amennyiben a megegyezéshez nélkülözhetetlen politikai akarat egyik fél részéről sem hiányzik, és egyik fél sem törekszik a másik rovására egyoldalú előnyszerzésre. Emlékeztetnünk kell arra, hogy Reyikjavíkiban a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői egyetértettek minden, európai telepítésű közepes hatótávolságú rakéta-atomfegyverük öt éven belüli felszámolásában. E fegyverek 1000—5500 kilométerig képesek célba juttatni a nukleáris robbanótölteteket. Amerikai részről ebbe a kategóriába sorolhatók a Pershing—2-es rakéták — az NSZK területén helyezték el őket — és a robotrepülőgépek (ezeknek jelentős részét 1983-tól már szintén telepítették Nyugat-Európá- ban). Szovjet részről ugyanebbe az osztályba tartoznak a NATO-kód szerinti SS— 20-as, három nukleáris rob- banótöltettél szerelt rakéták, továbbá a NATO-döntés után — mintegy válaszlépésként — az NDK és Csehszlovákia területére előrevont, megnövelt hatótávolságú hadműveleti-harcászati célba juttató rakéta-atom- eszközök. A szovjet javaslat szerint mindezeket el kell távolítani a földrészről, meg kell őket semmisíteni, mégpedig szigorú helyszíni ellenőrzéssel . A Szovjetunió kész leszerelni és teljesen hatástalanítani 243 darab, európai területén hadrendben álló SS—20-as rakétáját (nagyjából annyit, amennyit eddig a hasonló típusú fegyverekből az amerikaiak telepítettek öt nyugat-európai NATO-tagállam területén), majd az erre vonatkozó megállapodás megkötése után kivonná a Csehszlovákiában és az NDK-ban állomásozó hadseregcsoportok állományába tartozó „kiegészítő” fegyverrendszeréket is. (100- 100 közepes hatótávolságú egységet a Szovjetunió ázsiai, illetve az Egyesült Államok területére vonnának vissza.) Amennyiben ezeket az intézkedéseket végrehajtanák, megindulhatnának a tárgyalások az egyéb hadműveletiharcászati rakéták csökkentéséről, ideértve az 1000 kilométernél kisebb hatótávolságú, különböző rendeltetésű célbajuttató harceszközöket iis. így tehát semmi alapja sincs azoknak a máris fellelhető nyugati kibúvó-keHazamennek? — egy Nagy- Britanniába telepített amerikai robotrepülőgép kilövő egység és személyzete (Foto: U. S. News and World Report—KS) reséseknek, hogy amennyiben a közepes hatótávolságú rakéta-atomfegyverek eltűnnének Európáiból, a Szovjetunió az egyéb megsemmisítő eszközök tekintetében — mint a NATO vezető köreiben hangoztatják — megőrizné fölényét. Az sem elfogadható ellenérv, hogy földrészünk atomfegyver- mentesítése állítólag konzerválná a Varsói Szerződés tagállamainak a hagyományos erők és fegyverzetek területén élvezett előnyét, hiszen közismert, ezen a területen is nagyjából és hozzávetőlegesen fennáll a két koalíció közötti hadászati egyensúly. Az óceánon túl és Nyu- gat-Európában általában kedvező fejleményként fogadták a szovjet indítványt, ugyanakkor mesterséges aggodalmakat táplálnak a megvalósítását illetően, elsősorban a konzervatív körök, a katonai-hadiipari csoportok. Például a NATO európai fegyveres erőinek főparancsnokától már megszokhattuk, hogy állandóan óvja a szövetségeseket a nukleáris „elrettentésről” való lemondásról, mert — úgymond — egy ilyen elhatározás „védtelenné” tenné Nyugat-Európát. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy az atomleszerelés — az európai és az általános biztonság, az egymásrautaltság és a kölcsönös függés korszerű felfogásának tükrében — életbevágó közös érdek. Annál is inkább, mert az idő sürget, nem enged tétovázást. A kockázati tényezők a haditechnikai forradalom viharos ütemű kibontakozása, és a tárgyalásos mechanizmusok közti rés tágulása miatt egyre növekednek. Most kell cselekedni, amíg nem késő. A szovjet politikai és katonai felső vezetés éppen ebből a felismerésből indult ki, amikor — talán az út felénél is tovább — elébe ment az amerikai tárgyaló partnernek... Serfőző László Megtagadták a vízumot egy szovjet küldöttségtől Andreotti alakít kormányt Francesco Cossiga olasz köztársasági elnök hétfőn a kereszténydemokrata Giulio Andreottit (a nemrég lemondott Crari-kormány külügyminiszterét) bízta meg azzal, hogy új kormány alakítson. Andreotti „teljes” megbízást kapott, vagyis nem pusztán az a feladata, hogy „tapogatózó” jellegű tárgyalásokat folytasson az olasz pártok képviselőivel egy koalíció létrehozásának a lehetőségeiről. Cossiga elnöknek nem volt könnyű a dolga, hiszen olyan személyt kellett kiválasztania, áki jó eséllyel foghat hozzá egy új koalíció kialakításához. Cossiga egész vasárnap tanulmányozta a lehetőségeket, s ezután jutott olyan elhatározásra, hogy Andreottira ruházza a kormányalakítás feladatát. Andreotti mögött négy évtizedes tapasztalat áll. Ez most a tizedik ilyen jellegű megbízatása. Bohuslav Chnoupek csehszlovák és Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszterek a prágai kormányközi tárgyalások jegyzőkönyvének aláírása után. Megállapodtak, hogy Sanghajban és Pozsonyban kölcsönösen főkonzulátust nyitnak Az amerikai hatóságok megtagadták a beutazó vízumot egy szovjet szakszervezeti küldöttségtől — jelentették be tegnap Moszkvában a delegáció sajtóértekezletén. Galina Szuhorcsenkova, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára elmondta, hogy a küldöttség az ő vezetésével egy március 9-re összehívott washingtoni munkavédelmi konferenciára kapott meghívást az amerikai gép, repülőgépes űrhajózásipari dolgozók szövetségétől. (Folytatás az 1. oldalról.) illetve amerikai nukleáris rakéták felszámolására. Mindkét fél kifejtette álláspontját a fegyverzetkorlátozás más területeivel kapcsolatban is, mindenekelőtt az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentésének lehetőségeiről. A két külügyminiszter kifejezte kormánya érdekeltségét az európai biztonsági és együttműködési folyamat tovább vitelében, a bécsi találkozó eredményes munkájában. A külügyminiszteri tárgyalásokat követően több kétoldalú megállapodás aláírására került sor: ezek a kapcsolatok egy-egy területén az együttműködés bővítésének feltételeit, illetve lehetőségeit szabályozzák. A kulturális egyezmény, amelyet a két külügyminiszter írt alá, a kulturális és a műszaki-tudományos együttműködés kölcsönös érdekeknek megfelelő fejlesztését irányozza elő. A beruházásvédelmi megállapodás, amelyet Sir Geoffrey Howe és Medgyessy Péter pénzügyminiszter látott el kézjegyével, mindenekelőtt a közös vállalatok létesítéséhez ad bátorítást. Medve László egészségügyi miniszter Leonard Vincent Appleyard, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete megújította az egészség- ügyi munkatervet, Köpeczi Béla művelődési miniszter és a brit nagykövet pedig olyan megállapodásokat írt alá, amely a magyarországi angol tannyelvű gimnáziumok működéséhez nyújtandó brit támogatás feltételeit rögzíti. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitVárkonyi Péter magyar és Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter aláírják a két ország közötti kulturális egyezményt HULLÁMHEGY Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere a két kormányzat megállapodása alapján április közepén a Szovjetunióba érkezik. A bejelentés ugyan a „vi- szontlátogatás” kifejezést használja, amibe elméletben „beleférne” egy egyszerű protokolláris esemény (vagyis Sevardnadze látogatásának viszonzása), de minden valamennyire is tájékozott újságolvasó biztos abban, hogy ezúttal nem erről, hanem sokkal többről van szó. Hogy mennyivel többről, azt érzékeltesse egy amerikai idézet. A Shultz-látogatás moszkvai bejelentésével nagyjából egyidőben Max Kampelman, a genfi leszerelési értekezleten résztvevő amerikai delegáció vezetője (aki különben a minap Reagan elnököt is tájékoztatta a fejleményekről) a következő nem akármilyen nyilatkozatot adta: „Jó esély van a megegyezésre a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről... Realisták vagyunk; az ilyen tárgyalásokon persze mindig vannak hullámvölgyek és hullámhegyek ... Most azonban valóban jónak látom a megyegyezés lehetőségét.” A külpolitikai kommentátornak ezúttal úgy tűnik, minden oka megvan arra, hogy legalábbis óvatosan derülátó legyen. Miért? Az egyik, alighanem a leglényegesebb ok maga a február végi Gorbacsov-javaslat. Számosán már akkor valószínűnek tartották: a Nyugat ez elől egyszerűen nem térhet ki anélkül, hogy a nemzetközi közvélemény előtt „elveszítse arcát”, és ami ennél is fontosabb, jelentős szövetségeseivel ne kerüljön konfliktushelyzetbe. Volt azonban még egy tényező, amit nyugati — el sősorban amerikai — megfigyelők ugyancsak lényeges elemnek minősítettek: az, hogy Ronald Reagan kabinetjének az „Irangate” sokkja után immár belpolitikai okokból is nagy szüksége van külpolitikai sikerélményre, és ez kétségtelenül növelheti egy megállapodás esélyeit. Reykjavik óta egyértelmű, hogy megértek egy valóban komoly szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási megállapodás feltételei, és most már valóban „csak” a kölcsönös jószándékon múlhat az áttörés. A Shultz-látogatás bejelentése esetleg olyan állapot kezdetének bizonyulhat, amelyben több lesz a hullámhegy, mint a hullámvölgy. H. E.
