Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-07 / 56. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 56. szám Ára: 2,20 Ft 1987. március 7., szombat A nőnap időszerűsége Magyar—szovjet vállalatközi megállapodások Az angol külügyminiszter látogatása Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására március 8-án hazáinkba érkezik sir Geoffrey Howe, Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királyságának kül- ügymini szitere. (MTI) Aligha van még egy olyan szocialista társadalmi ünnep, amely nagyobb és kacskaringósabb karriert futott volna be, mint a nemzetközi nőnap. A folyam már alig emlékeztet a forrásra, amelyből eredt; a nemzetközi nő- mozgalom medre és sodrása idestova nyolc évtized alatt messze túlnőtt annak az eseménynek a jelentőségén (néhány ezer amerikai nőmunkás bér sztrájkjának jelentőségén), amelynek tiszteletére március nyolcadikát nőnappá nyilvánították. Azóta hasonló fontosságú — s persze más jellegű — emléknapok tucatjai szürkültek- enyésztek el rövid pályafutás után; a nőnap semmit nem vesztett fényéből, sőt a Föld csaknem valamennyi országában megünneplik. Semmit sem veszített aktualitásából. A felületes szemlélő számára úgy tetszhet, hogy az utóbbi néhány esztendőben egy kissé háttérbe szorult a nők valódi társadalmi egyenjogúságának érvényesítéséért folyó mindennapi küzdelem és munkálkodás, háttérbe szorult a nőpolitika — az átfogóbb társadalom- politikai és égetőbb gazdaságpolitikai feladatok tablóján. Legalábbis kevesebb szó esik róla. Mintha elsodorták volna a kétségkívül nagyobb horderejű problémák, a mozgalom egyik-másik céljának időszerűségét felfüggesztették volna a sürgősebb tennivalók. Am ez csupán megtévesztő látszat. A sok tekintetben megváltozott, és méginkább változásra-változtatásra érett helyzet, az új gazdasági összeütközések és társadalmi feszültségek halmaza, nehézségeink új szemléletű megközelítése valójában nem érvényteleníti nőpolitikánkat, nem veszi le a napirendről. Csupán más megvilágításba helyez egyes kérdéseket, a nők társadalmi helyzetétől sem függetleníthető ellentmondásokat; máshová helyezi a hangsúlyokat; bizonyos következtetések és módszerek újragondolására késztet. A szocialista társadalmi fejlődés útjára lépve évekig-évtizedekig a teljes foglalkoztatás volt a nőpolitika, a nőmozgalom legfontosabb követelése. A hetvenes évekre a nők foglalkoztatása teljessé, pontosabban kiegyensúlyozottá vált. A dolgozók csaknem 45 százaléka nő, a nők csaknem négyötöde dolgozó, — ezt az arányt tovább fokozni értelmetlenség volna. Manapság azonban új szelek fújnak. Elodázhatatlan feladat gazdaságunk szerkezeti átalakítása, s vele összefüggésben a várhatóan nagy méretű munkaerő-átcsoportosítás, ami óhatatlanul társadalmi feszültségekkel jár, érzékenyen érinti családok, dolgozók — férfiak és nők — ezreit. De vajon az követ- kezik-e ebből, hogy az eredeti nőpolitikái követelménynyel ellentétes irányú folyamat kibontakozására volna szükség, hogy vissza kellene tanácsolnunk asszonyok légióit a konyhába, a háztartásba? Nem! Rosszul érti a kor szavát, a fejlődés parancsát, aki így érti. Amiről viszont már hosszú ideje szó van a nőpolitikában, hogy tudniillik ki lehetne és kellene építeni nálunk is (nem egy iparilag fejlett tőkés ország mintájára) a nők bedolgozói vagy részmunkaidős tevékenységének rugalmas, a jelenleginél sokszorta szélesebb gyakorlatát, ez kétségkívül rendkívüli hangsúlyt kaphat. Sokszor éppen a negatív jelenségek figyelmeztetnek a rejtett, vagy nem eléggé becsült értékekre. Amikor kezdjük kiszámítani, mibe kerül a társadalomnak a család hiánya, például a pótmegoldásnak is gyenge állami gondozás, akkor döbbenünk rá: mekkora az az érték, amelyet az édesanyák pusztán a gyermekneveléssel tesznek le a társadalom asztalára, akkor is, ha e munkát hajlamosak vagyunk a „második műszak” terhei címén, alig méltányolva elkönyvelni. Üj megvilágításba kerül a dolgozó nők vezetővé válásának kérdése. Az egyik tény: elenyészően kevés nő kerül vezető beosztásba: régi hiányossága ez a nőpolitika végrehajtásának, s egyáltalán a társadalmi igazságosságnak. A másik tény: az új helyzetben több rátermett, tehetséges, jó vezetőre van szükség — függetlenül a számításba vehetők nemétől. Minden logika, minden matematikai valószínűség amellett szól, hogy ha valahol a vezetőknek nem öt-tíz, hanem mondjuk húsz-huszonöt százaléka volna nő, akkor a vezetők nagyobb hányada volna tehetséges, rátermett, az új feladatokkal sikeresen megbirkózó, mint most. Nem „nőpolitikái szempont" sürgetni tehát e területen az előbbre lépést, hanem a nemtől független emberi tényező szükségszerű felértékelésére van szükség. A nőnapnak nemes hagyományai alakultak ki; sajátos, bensőséges hangulata van. A legtöbb munkahelyen férfikollégáik köszöntik a nőket virággal, kedves szóval. (Kialakultak persze kevésbé nemes hagyományok is: van, ahol a férfitársaság jobbára csak italozással „ünnepli” a nőket; utána a mosogatás-takarítás az ünnepeltek dolga marad...) De a méltó ünneplés is méltatlan, ha csak ünneplés. Ha nem önvizsgálatra és társadalmi cselekvésre késztető alkalom. A nőnap valaha emléknap volt, mozgalmi nap, az egyenjogúságért vívott harc napja. Ma emlékeztető nap kell, hogy legyen: emlékeztető azokra a tennivalókra, amelyek az év összes többi napján várnak ránk. S amelyekkel egy új társadalom formálja naponta a maga — nem férfiúi és nem női — hanem emberi arculatát. Szabó Imre ipari államtitkár nyilatkozata A Star című londoni újság Bátorság éremmel tüntette ki Leonid Telyatnikov tűzoltóparancsnokot. A 38 éves férfi élete kockáztatásával sok ezer ember életét mentette meg a csernobili atomszerencsétlenségnél. A képen: Margareth Thatcher brit miniszterelnök fogadta a kitüntetett tűzoltót. (Telefotó: AP—MTI—KS) Nyereséges ágazatok A kutasiak számvetése Pénteken befejeződött az a tanácskozás-sorozat, amelyet a magyar—szovjet vegyesvállalatok létrehozásáról tartottak Budapesten a két ország ipari szakemberei. A szovjet delegációt — amelyben 36 nagyvállalat vezetői is részt vettek — Jurij Konisev, a Szovjetunió állami gépipari bizottságának elnökhelyettese vezette. A tárgyalások befejeztével 12 vállalatközi megállapodást írtak alá közös műszakitudományos kollektívák, újabb közvetlen termelési kooperációk, közös tervező- irodák és -csoportok, valamint vegyesvállalatok létesítéséről. A közös vállalkozások felölelik az atomerőmű- vi berendezések, fényforrásgyártó gépek, építőipari berendezések, mezőgazdasági géprendszerek, könnyűipari és vegyipari technológiák, illetve feldolgozóipari termékek fejlesztését és gyártását. Az egyezmények aláírásánál jelen volt Kapolyi László ipari miniszter és Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. A vállalatközi tanácskozás eredményeiről nyilatkozott az MTI munkatársának Szabó Imre ipari államtitkár. Utalt arra, hogy a két ország kormánya már korábban szorgalmazta magyar és szovjet vállalatok közvetlen kapcsolatrendszerének kiépítését. A két ország közötti gazdasági együttműködésben a kereskedelmi forgalom a régi, hagyományos módszerekkel már nem bővíthető számottevően, ezért is szükség van minél több termelő vállalat közös munkájának kialakítására. Ezek a kapcsolatok sokoldalúak, tartalmazzák tudományos intézetek, tervező vállalatok közös fejlesztőmunkáját, a közvetlen gyártási együttműködést és a vegyesvállalatok alapítását egyaránt. Ez utóbbi vállalkozásokban más, akár szocialista, akár tőkés partnerek is részt vehetnek. Az együttműködés másik új iránya: részt vállalni egymás termelőkapacitásainak közös hasznosításában és rekonstrukciójában. Az ilyen irányú törekvések megvalósítása az utóbbi hónapokban felgyorsult. A közelmúltban befejeződött a két ország tervező szervei közötti koordináció a különböző termelőkapacitások közös bővítéséről, a meglevő kapacitások kölcsönös kihasználásáról. Nemrég vezető szovjet közgazdászok jártak hazánkban, akik magyar partnereikkel megvitatták az együttműködés közgazdasági elméleti kérdéseit. Ebbe a sorba illeszkedik a mostani tanácskozás-sorozat is. Az elmúlt napokban a két ország érintett termelővállalatainak vezetői megvitatták a tervezett együttműködések kérdéseit, olyan problémákat is felvetettek, mint például vegyesvállalatok esetén az érdekeltség, az egymás közötti elszámolás kérdése, vagy az, hogy milyen egységes irányelveket érvényesítsenek. A partnerek megvitatták a közös vállalkozásokhoz szükséges anyagellátási és áruforgalmi kérdéseket is. A magyar és szovjet tárgyalópartnerek őszinte hangon és tárgyilagosan folytattak véleménycserét, szóltak a leggyakrabban felmerülő nehézségekről is. A szovjet vállalatok vezetői felkeresték leendő magyar partnereiket, s a helyszínen is egyeztették nézeteiket. Szombathelyen befejeződtek a magyar—osztrák vízügyi tárgyalások. „Elszámoltak” az elmúlt évi közös munkákról, megvitatták az idei feladatokat — többek között a Pinka határfolyó Pornóapáti és Felsőcsatár közötti szakaszának, valamint a Rába Szentgotthárd feletti országhatárt képező (Tudósítónktól.) A Kutasi Állami Gazdaságban tegnap vállalati tanácsülésen összegezték a múlt év gazdálkodásának tapasztalatait. A gazdaságnak szakaszának szabályozásával, a Kecske patak mentére" tervezett víztározók építésével, továbbá a határvizek — a Rába, a Lajta, a Répce, a Gyöngyös, a Pinka és az Aranypatak — közös vízminőség-vizsgálatával kapcsolatos tennivalókat. Megtárgyalták a közös állandó fenntartási, karbantartási feladatokat. / 1986-ban 232 millió forint volt a termelési értéke és a nyereség meghaladta a 35 millió forintoL Mindezt változatlan nagyságú területen és mintegy 20 százalékos létszámcsökkenés mellett érték el. Az országosan „válság- ágazatként” emlegetett két főágazat: a szarvasmarha tenyésztés és a gyümölcstermesztés ebben a gazdaságban mindig nyereséges volt. Ezért nem csökkentették például a gyümölcsös területét. A gazdaságban évente csaknem ezer vagon gyümölcsöt takarítanak be, és ötezer szarvasmarhájuk —köztük 1200 tehén — 5,5 millió liter tejet és 1200 tonna húst ad a népgazdaságnak. A korszerű technika és technológia alkalmazásával, '.akaré- kos költséggazdálkodással igyekeztek eredményeiket megtartani. A múlt évi eredmény azért is jelentős, mert a gyümölcsöst fagy, jégeső és aszály sújtotta. A tervezettnél alacsonyabb hozamok ellenére is maguk termelték meg állatállományuk takarmányszükségletét. Az aszály miatti kiesést a másod- és tarlóvelések területének növelésével sikerült pótolniuk. Almából a tervezettnél mintegy 1350 tonnával többet szedtek. Eredményességük biztos alapja az állattenyésztés volt a múlt évben is. Különösen kiemelkedő a tehenészet. amely megközelítően 6 millió liter tejet produkált, tehenenként 400 literrel többel; az előző évinél. A múlt évben mintegy 2 ezer hízott bikát értékesítettek. A Kutasi Állami Gazdaságnak jelentős kisegítő ágazatai — a gépjavítás, azépí- — is eredményesen zárták tészet, az ipari tevékenység az évet. Jó eredményt értei a versenylótenyésztési ágazat. Mintegy 8 százalékos jövedelemszínvonal növekedést tudlak biztosítani a gazdaság dolgozóinák. Üj csomagológépet fejlesztett ki a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat. A Line Pack berendezést elsősorban az élelmiszeriparban használhatják majd eredményesen, de ezen túl más jellegű darabos áruk csomagolására is alkalmas. Hasonló rendeltetésű gépeket mind ez idáig csak tőkés importból lehetett beszerezni. Magyar—osztrák vízügyi tárgyalások
