Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-05 / 54. szám

40 éves a Kaposvár és Vidéke Általános B Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet A földművesszövetkezetek és jogutódai, az áfészek fennállásának 40. évfordulója alkalmából néhány kérdésre kértünk választ a szövetkezet fejlődésével kapcsolatban a Kaposvár és Vidéke Áfész elnökétől, dr. László Jenőtől. 1. Melyek voltak az eltelt 40 év során a tagsági kapcsolatok főbb jellemzői? — A Kaposvári Földmű­vesszövetkezet 1946. decem­ber 16-án alakult 19 taggal, s összesen 37 darab, 20 fo­rint névértékű üzletrészt (részjegyet) jegyeztek. Az alakuló ülésen az alábbi ala­pító tagokat választották meg vezetőségi tagnak: igaz­gatóság: Vál József, Ruskár Péter, Csendes Mihály, Szri- teczky János, Saághy Géza, Kovács Vendel, Lengyel György, ifj. Maurer Árpád; felügyelőbizottság: ifj. Ber­talan Vince, Fekete Mihály, Major György. Néhány alapító tag külön­féle termékeket, épületanya­got, szerszámot adott át a szövetkezetnek üzletrésze fe­jében. Nemes cselekedet volt ez akkor az alapítóktól. Kez­detben ez jelentette a szövet­kezet vagyonát, az állam ál­tal nekik juttatott vagyon­tárgyakkal együtt. A Kapos­vár környéki falvakban ez idő tájt hasonlóképpen ala­kultak a földművesszövetke­zetek. E kis szövetkezetek gazda­sági fejlődését már kezdet­ben akadályozta az alacsony nyereség, sőt nagy többségük veszteséges volt. A tagok igényeinek kielégítése sok, helyenként megoldhatatlan »ondot okozott. A rájuk ne­hezedő gazdasági kényszer hatására kezdődtek az egye­sülések. Ez csak 1980 végén fejeződött be. Az egyesülé­sek főbb állomásai: 1951- ben 13 Kaposvár kör­nyéki földművesszövetkezet, 1952- ben a taszári és a ka- poshomoki földművesszövet­kezetek, 1975- ben a Nagyberki és Vidéke Áfész, valamint a ka- posfői áfészból kivált kapós- mérői és kaposújlaki szövet­kezeti tagság, 1976- ban a Mernye és Vi­déke Áfész, valamint a Ka­posvári Méhészszövetkezet, 1977- ben a Somogy Megyei Szövetkezetek Közös Válla­lata, 1980-ban a somogyjád—me- zőcsokonyai áfész tagsága kérte és döntött a kaposvári áfész-szal való egyesülés mel­lett. ' Ennek eredményeképpen, különösen az utóbbi évtized dinamikus gazdasági növeke­dése következtében a megye legnagyobb fogyasztási szö­vetkezetévé fejlődött szövet­kezetünk. Kaposváron kívül 61 tele­pülés tartozik még működési területéhez és majdnem tíz­ezer 500 forint névértékű részjeggyel rendelkező tagja van. Mindez jól tükrözi a tagsági kapcsolat helyzetét, a tagság anyagi kötődését, kü­lönösen ha hozzávesszük, hogy az utóbbi években mintegy 15 millió forint ösz- szegű célrészjegyet fizettek be tagjaink a gazdálkodás fejlesztéséhez. A tagok ré­szére a részjegyek után, va­lamint áruvásárlásaik, egy­ben termékértékesítéseik utáni visszatérítés címén évente mintegy hatmillió fo­rintot juttat tagjainak a szö­vetkezet a nyereségből. Emellett a tagsági kapcso­latok erősítésében kiemelke­dő szerepe van annak, hogy részükre helyben, kulturált körülmények között bizto­sítjuk az ellátást élelmiszer­ből és napi iparcikkekből, egyéb áruból. Az egyesülé­sek után mindenkor kiemelt figyelmet fordítottunk a szö­vetkezetünkhöz kerülő egy­ségek rendbetételére, a bolti, vendéglátóipari hálózat fej­lesztésére. A régi egysége­ket korszerűsítettük, a leg­többnek a színvonala kivív­ta a tagság, a lakosság elis­merését. Nagyobb részük vá­rosi színvonalú; erről a ta­gok is így nyilatkoznak. Mindez nagy anyagi áldoza­tot követelt a szövetkezettől. Fontosnak tartom még, hogy kiemeljem a sántosi, mos- dósi, szennai, kaposfüredi, szentbalázsi, somogyjádi, bő- szénfai, somogysárdi, so- mogygeszti, batéi, mernyei, bodrogi, kaposmérői, simon- fai kereskedelmi egységeket. A kisgazdaságok termelé­sének segítésével, a szakcso­portok támogatásával jól szolgálta szövetkezetünk a tagsági kapcsolatokat. A szükséges vetőmagok, takar­mányok, oltványok, napos­baromfi stb. beszerzésére mindenkor kellő gondot for­dítottunk. A tagsággal való kapcsolat kifejezésre jut a tagoknak a tagsági fórumo­kon való nagy számú részvé­telében, a bátor vélemény- nyilvánításban ; ez nélkü­lözhetetlen is az igazgatóság számára a feladatok megha­tározásakor. 2. Hogyan fejlődött a szövetkezet tevé­kenysége a megalaku­lástól kezdve? — A szövetkezet alapvető tevékenysége a kereskede­lem, a felvásárlás, az értéke­sítés; a szolgáltatás lényegé­ben nem változott, ezen be­lül azonban sokrétű a fel­adat. Nehéz lenne mind fel­sorolni, csupán néhányat említek. Az a tény, hogy kez­detben a tagok mezőgazda- sági foglalkozásúak voltak, a szövetkezet tevékenységét is meghatározta. Ez elsősorban mezőgazdasági eszközök, ve­tőmagok, kéziszerszámok, vas- és kötéláruk beszerzésé­re, értékesítésére terjedt ki. Üzemeltetett két cséplőgépet, darálókat, állatmérlegeket; a szövetkezet végezte a takar­mányfelvásárlást, majd a magánkereskedelem államo­sítása során a bolti ellátás, a vendéglátóipari tevékeny­ség is feladata lett. Az igé­nyek következtében feladat­köre állandóan bővült. A ta­gok, termelők által megter­melt termékek: zöldség, gyü­mölcs, tej, tojás,' baromfi felvásárlásával segítette tag­jait, s egyben a város ellá­tását. Abban az időben a kenyér- és takarmánygabona begyűjtését, tárolását is vé­gezte. Budapesten 1950-ben a Tolbuchin körúti vásárcsar­nokban és a csepeli gyár előtti piacon árusitópavilont nyitott, segítve ezzel a gyári munkások ellátását. Kapos­váron is üzemeltetett piaci árusítóhelyet. Az 1950-es évek elején Ka­posváron mezőgazdasági szaküzletet, könyvesboltot nyitott az FMSZ, s biztosí­totta a mezőgazdasági ter­meléshez szükséges felszere­léseket. A tartalék földek megművelése is feladata lett. Szövetkezetünk 1955-ig az ország egész területén vásá­rolt és értékesített állatot, te­jet, bort, terményt, zöldséget, gyümölcsöt stb. A felvásár­lás egy részét később állami vállalatok vették át a föld­művesszövetkezettől, helyet­te újabb feladatokat kapott az olajcseretelep, a gyapjú- átvevő-telep, a faggyú-, a tollbegyfljtés, a hulladék- gyűjtés, a gyógynövény-fel­vásárlás átvételével. A szer­ződéses termelés szervezését, amely a mezőgazdasági ter­melés tervszerű befolyásolá­sának kezdetét jelentette, a földművesszövetkezetek vé­gezték. Szövetkezetünk szolgálta­tási feladata az ipari tevé­kenység terén volt számotte­vő ebben az időben. Szik- vízüzemeket, szeszfőzdéket, terménydarálókat üzemelte­tett, vető- és magtisztító gé­peket, permetező- és poro­zóeszközöket adott tagjai ré­szére kölcsönzés keretében. A szövetkezet ellátási te­vékenysége, színvonala a me­zőgazdaság szocialista át­szervezése után tovább fej­lődött. Jelentős változást ho­zott a nagykereskedelmi te­vékenység, a környező szó - cialista országokkal pedig a kishatármenti forgalom. Kaposváron kívül a terü­letünkön levő lakosság élel­miszer- és napi iparcikk­ellátását csaknem kizárólag az áfész látja el. Növekvő arányban vállal részt a me­gyeszékhely ellátásában is. A Zselic Áruház, a nagy számú szaküzletek szívóhatása érvé­nyesül fiz egész megyére — esetenként azon kívül is —, és átmenőforgalmi igényeket is kielégít. Az áruház, a szak­üzletek mellett az áfész-egy- ségek látják el a lakosságot a peremkerületekben is. A szö­vetkezet városi színvonalú egységeket üzemeltet a vá­ros környéki területeken, s ezek a helyi, idegenforgalmi igények kielégítésében jelen­tős szerepet vállaltak. A vendéglátóiparban a szerződéses alapon való üze­meltetés hódított teret, 38 egységünk működik szerző­déses formában. A háztáji, kisegítő gazda­ságok, a mezőgazdasági szak­csoportok termelésének szer­vezésében, segítésében fontos szerepe volt és lesz a jövő­ben is a szövetkezetnek. Fel- vásárlási tevékenységünk nagyon szűkült, de még je­lenleg is több ezer termelő­vel vagyunk termelési kap­csolatban. Évente 80—90 va­gon zöldséget, gyümölcsöt vásárolunk fel. 3. Hogyan értékeli 40 év távlatában a szövetkezet fejlődé­sét? Melyek voltak a gazdálkodás főbb jel­lemzői, milyen ténye­zők segítették vagy akadályozták a gaz­dálkodás fejlődését? — Az alapvető szövetke­zeti feladatok a tagsági ér­dekeltségre épülnek; gazdál­kodásunkban mi is a tagok érdekeit tartottuk mindenkor szem előtt. Ez kifejezésre ju­tott hálózatfejlesztési politi­kánkban, az ellátás biztonsá­gához szükséges technikai és személyi feltételek megte­remtésében, folyamatos, az igényeknek megfelelő bizto­sításában. Gazdálkodásunk­ban tervszerűségre töreked­tünk. A szövetkezet áruforgal­mára különösen az utóbbi években a gyors ütemű fej­lődés volt jellemző, ez első­sorban a hálózatfejlesztéssel függ össze. A 175 bolt- és vendéglátóegység alapterü­lete 1986 végén meghaladta a 25 000 négyzetmétert. Be­ruházásokra, korszerűsíté­sekre évente 20—25 millió forintot fordítottunk. A nagykereskedelmi tevé­kenység árbevétele néhány év alatt a korábbinak négy­szeresére nőtt, bár tavaly a növekedés megállt. A szövetkezet évi árbevé­tele 1986-ban meghaladta az 1,6 milliárd forintot. A dina­mikus bevételi növekedés jó alapot teremtett a nyereség és hatékonyság folyamatos javítására. A ’ szövetkezet nyeresége töretlenül fejlő­dött, az utóbbi években meg­haladja a 44—46 millió fo­rintot. A nyereség kedvező alakulása azt is eredményez­te, hogy a szövetkezeti érde­kek mellett kellő összhang alakult ki a dolgozók jöve­delme és a tagsági juttatá­sok között. A több mint 900 fős dolgozói létszám jövedel­mi viszonyai évről évre ja­vultak. A tagság érdekeltsé­gét leginkább a hálózatfej­lesztések szolgálták, de a nyereség növekedése jobb le­hetőséget teremtett a tagsági érdekeltségi alap évenkénti emelkedésére is. Szövetkezetünk gazdálko­dásában évekig gondot oko­zott a szikvíz- és üdítőital­üzem, valamint a meleg­konyhás vendéglátóegységek veszteséges üzemelése. A gya­kori szabályozóváltozások olyan költségtöbbletet jelen­tettek — energia szállítás, fo­gyóeszköz, alapanyag, adózás —, hogy azok hatását teljes mértékben nem tudtuk el­lensúlyozni, veszteségük nö­vekedett. A magas költségek miatt szállítási tevékenysé­günk gazdaságtalan volt, ezert gépkocsiparkunkat fel kellett számolni. Meg kell említenem, hogy az 1960-as években végre­hajtott „területrendezés” ked­vezőtlenül érintette szövetke­zetünket, miután a megye- székhelyen több üzletet ál­lami vállalatnak kellett át­adni. A városban hosszú évekig, amíg a tilalmat fel nem oldották, a szövetkezet nem fejleszthetett. A gazdálkodásban — e ked­vezőtlen jelenségek ellenére is — szövetkezetünk a fej­lődésképes szövetkezetek kö­zé sorolható. Nagyságrend­ben eléri a közepes vállalati mértéket. A fejlődés egyrészt az extenzív növekedés, más­részt a sokirányú együttmű­ködésnek a következménye. A szövetkezet fejlődésében kiemelt szerepet játszott az országos nagyvállalatokkal — Ferro, SZÉV, Metallo, Skála- Coop, Éptek, RAV1LL — végzett közös hálózatfejlesz­tés, a szövetségi, belkereske­delmi minisztériumi és tar nácsi pályázatok elnyerése. Az országos nagyvállalatok­kal lebonyolított áruforga­lom folyamatosan növeke­dett. Ezek a vállalatok mint­egy 50 -60 millió forint ér­tékű árukészletet hoztak le Kaposvárra, ez a helyi ellá­tást jelentősen segítette. Szövetkezetünk fejlődésé­ben a különböző szervekkel való együttműködésnek, a külső szervek támogatásá­nak meghatározó szerepe volt, s az lesz a jövőben is. A gazdálkodást kedvezőtle­nül befolyásolta a gyakori szabályozóváltozás, a nagy­mértékű állami elvonás; en­nek ellenére biztosítani tud­tuk a folyamatos fejlődést. A 61 település nagy része a kis település kategóriájába tartozik, ahol magán- vagy állami vállalkozás nincs; itt a szövetkezetnek kell meg­oldania az ellátást, a műkö­dés gazdaságtalan volta el­lenére is. Ez ideig a szövet­kezet ezt vállalni tudta. A lélekszám a kis települése­ken azonban állandóan csök­ken, s ez nem teszi lehetővé a forgalom növekedését, a gazdálkodás javítását. A meglevő kapacitást nem tud­juk kihasználni. A költségek folyamatosan növekednek, s az állami támogatások csök­kenése ennek ellensúlyozá­sát nem teszi lehetővé. Épp ezért egyetértünk kongresz- szusunk azon megállapításá­val: „A kis települések né­pességmegtartó szerepének betöltése, áruval és szolgál­tatásokkal való ellátásuk, tár­sadalmi érdek és közügy. Az érdemi előrehaladást ezek­ben a kérdésekben a szövet­kezetek önmaguk nem biz­tosíthatják, ezt kizárólag tő­lük számonkérni ezért nem indokolt. A társadalmi össze­fogás erősítését, s ebben a szövetkezetek megfelelő sze­repvállalását viszont a kong­resszus támogatja.” A gazdálkodás esetében utalnom kell arra, hogy a nagy számú település sajátos ellátási, szervezési feladato­kat jelent a szövetkezet számára, ugyanakkor a gaz­dálkodás hatékonyságát rossz irányban befolyásolja. 4. Hogyan teljesítet­te az áfész az eltelt 40 év során alapvető fel­adatait? Miben jelöl­né meg a jövőbeni leg­fontosabb tennivaló­kat? — Az elmondottakból ki­tűnt, hogy szövetkezetünk elérte alapvető célját. Tagsá­gunk megelégedéssel, jogos büszkeséggel tekinthet visz- sza a 40 év alatt megtett út­ra, az eredményekre. Szövet­kezetünk vagyoni helyzete szilárd. Tevékenysége nélkü­lözhetetlen része a társadal­mi és gazdasági életnek. Megfelelően szolgálta tagjait, az életszínvonal-politikai cé­lok megvalósításában. Folya­matosan javította az áruellá­tást, segítette a kisgazdasá­gok termelésének fejleszté­sét; felvásárlási, értékesítési, szolgáltatási tevékenysége fejlődött. Gazdasági tevékenységünk szerkezete mind jobban megfelel a hatékonysági kö­vetelményeknek, bár itt még van tartalék, amit ki kell használni. Nagy jelentőségű­nek tartjuk, hogy hálóza­tunk, különösen a kistelepü­lési rekonstrukciós program végrehajtása során megfele­lő színvonalat ért el a tele­pülések többségében. Az üz­letek felújítása, korszerűsíté­se, a választék bővítését és a vásárlási körülmények ja­vítását eredményezte. Figyelmet érdemel, hogy tagságunk elöregedett, nem elég intenzív a felnőtt fiata­lok szövetkezeti taggá válá­sa. Alapító tagjaink száma ma alig 300 főre tehető. Az iskolaszövetkezéstől várunk némi javulást. A három is­kolaszövetkezeti csoport­nak 504 tagja van, s bízunk abban, hogy jó utánpótlási forrása lesz taglétszámunk növekedésének. A jövő feladatait, a fejlő­dés "irányát a múlt év no­vemberében tartott X. kong­resszusunk határozta meg, ez számunkra is irányt mu­tat. A gazdaságirányítás to­vább korszerűsödik, a piaci viszonyok erősödnek, s ne­künk mindinkább lehetősé­geink kihasználásával kell helytállnunk a versenyben. Ebből következik, hogy gaz­dálkodásunkat intenzív irányban kell fejleszteni. A gazdasági eredmények növe­lése érdekében a fő figyel­met a belső irányítási és ér­dekeltségi viszonyaink kor­szerűsítésére kell fordítani. Takarékos költséggazdálko­dást kell megvalósítanunk minden területen, megszün­tetve a tartós veszteségforrá­sokat. A helyi lehetőségek kiaknázásában nagyobb kez- deményzőkészségre, vállal­kozó szellemre van szükség. A 40 év legfontosabb ta­pasztalatait, az alkalmazott jó módszereket hasznosíta­nunk kell a jövőben is. Na­gyon fontosnak tartom, hogy a párt-, állami, tanácsi s a területünkön működő külön­böző gazdálkodó szervekkel továbbra is jól együttműköd­jünk. A tanácsokkal való együttműködés jó példáját adta a kaposvári Toldi ABC, valamint a kaposmérői, a nagyberki, a hetesi új egysé­gek létrehozása. Kitűzött cé­lunk, hogy elérjük a 48—50 millió forint éves nyeresé­get, ennek kell alárendelni egész tevékenységünket. Ugyanis ez teremtheti meg alapját továbbfejlődésünk­nek, az elhatározott fejlesz­tések megvalósításának, a tagsági-dolgozói érdekeltség további javításának. Az ellátást Kaposváron és a kis településeken továbbra is fenntartjuk, ahol lehetsé­ges, javítani is szükséges. Magasabb színvonalra kell emelnünk a kereskedelmi munkát, ehhez — többek kö­zött — továbbfejlesztjük a nagykereskedelmet, olyan irányban, hogy a beszerzett áruk területünkön bővítsék a fogyasztási cikkek választé­kát. A vendéglátóipari egysé­gek szerződéses rendszerben való üzemeltetését továbbra is fenntartjuk, sőt, ésszerű továbbfejlesztése szükséges A szerződéses termeltetést szélesítenünk kell. Több fi­gyelmet fordítunk az ex­portra alkalmas termékek termeltetésére, felvásárlásá­ra. A kistermelők támogatá­sára célszerűbben kell fel­használnunk a tagsági érde­keltségi alapot. A kölcsönös előnyökre, érdekeltségre he­lyezzük a kistermelőkkel, árutermelő szakcsoportja­inkkal való kapcsolatainkat. Erősödjék a termelők ter­melési és értékesítési bizton­sága, szövetkezetünk pedig a szerződéses rendszer alkal­mazása útján jobb minőségű, piacképes áruhoz jut. Feladatunknak tekintjük az alaptevékenységhez kap­csolódó szolgáltatások fej­lesztését, az ez irányú tag­sági igények kielégítését. A tagok érdekeltségének növelése és módszereinek ki- terjesztése jelentős -feladat lesz ezután is. A tagsági bá­zis megszilárdítása, a taglét­szám bővítése, folyamatos megújítása fofttos teendőnk. Az alaprészjegyek állomá­nyánál növekedést kell biz­tosítanunk. Célunk, hogy gyarapodjon a több részjegy­gyei rendelkező tagok szá­ma, és szélesítsük ‘ a célrész­jeggyel rendelkező tagok kö­rét. A 40 éves jubileum során mindenütt fokozott figyelem irányul az áfészek tevékeny­ségének értékelésére; ez ért­hető is. Nagy utat tett meg a mozgalom, benne a mi szö­vetkezetünk. A fejlődés mé­lyebb elemzésére, a tanulsá­gok hasznosításárá minde­nütt sort kell keríteni, s ezt nekünk is el kell végeznünk. Alapító tagjaink, a több éve tevékenykedő választott tes­tületi tagok, szövetkezeti dol­gozók jó ügyet szolgáltak, megérdemlik az elismerést. Az eltelt négy évtizedben végzett munkájuk, a fogyasz­tási szövetkezeti mozgalom megerősödését hozta, ez jó alap a továbbfejlődéshez. (X) i

Next

/
Thumbnails
Contents