Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-30 / 75. szám
1987. március 30., hétfő Somogyi Néplap 3 Esküt tettek a katonák A katonahónapok talán legszebb napja volt ez: az eskütételé, amely egy egész életre szóló fogadalmat jelent. Nagykanizsán a határőrség laktanyájában pontosan 10 órakor jelentette Mészáros Imre százados az érkező elöljárónak, Kovács Ernő ezredesnek, hogy az egy hónappal ezelőtt bevonult újoncok felvonultak az ünnepélyes eskütételre, őket, parancsnokaikat, szüleiket és hozzátartozóikat is köszöntötte Pásztor László alezredes, s arra is emlékeztetett, hogy a „végeink” majdani őrzői a következő hónapokban olyan harci feladatot látnak el, amelyek békés építőmunkánk biztonságát szavatolják. — Én, Giczi Ferenc határőr esküszöm... S megannyi torokból, más - más névvel, ismétlődött az eskü szövege Giczi Ferenc szavai nyomán. Somogyi szülőkkel hallgattuk az esküt, hiszen határszakaszunk őrzői között ott lesznek a somogyi fiatalok, őket is üdvözölte a kerületparancsnok. — A mai napon önök hitet tettek a haza és a Magyar Népköztársaság szabadságának, függetlenségének, szocialista vívmányainak megvédésére, akár a legnagyobb áldozat árán is — mondotta. A csapatzászló, amely előtt esküt tettek, a katonai becsület, a hűség és a helytállás szimbóluma. Ezt a zászlót a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat adományozta állományunknak, híven tükrözi forradalmi hagyományainkat, a határőrség és a dolgozó nép elválaszthatatlan összetartozását. Az eskü becsületre kötelez, erről beszélt Keresztúri Zsolt határőr is, amikor társai nevében kért szót. A fiatalember a segesdi termelő- szövetkezet dolgozójaként vonult be sorkatonai szolgálatra. Nevelőapja, Horváth István, a nagyatádi termelőszövetkezet elnöke viszont arról szólt, hogy a katonai eskü nemcsak ifjú határőreinknek, hanem a szülőknek is kiemelkedő esemény. nelmi küldetésének valóra- váltásához. Ezután dr. Pál János, az egykori siófoki járás első KISZ-titkára, majd Brachna János volt városi titkár idézte emlékeit. Az emlékülésen a Kőolajvezeték-építő Vállalat több mint 300 ,tagú KlSZ-szerve- zete 1986-íban végzett munkájáért — mindenekelőtt a gazdasági célok megvalósításában, a munka minőségének javításáért — a KISZ KB vörös vándorzászlaját vette át Mihalics Veronikától. Nagy Ilona Klára városi titkár az egykori KlSZ-veze- tőknek, aktíváknak emlékplakettet, s a legjobban dolgozó alapszervezeteknek, KISZ-tagoknak különöző kitüntetéseket adott át. — Meghatott, de büszke résztvevői vagyunk ennek az ünnepnek; megvalósultnak látjuk azt a munkát, amelyet fiaink nevelése jelentett számunkra. Látjuk, hogy fáradozásunk, lemondásunk nem volt hiábavaló, teljesítettük szülői kötelezettségünket, amikor átadtuk fiainkat az államhatár fegyveres őrzésére, hazánk védelmére. A határőrök esküje egyben alkalom volt arra is, hogy a szülők megismerkedhessenek fiaik megváltozott életével, a határőrség múltjával és jelenével. Szívesen kalauzolták őket a csapatmúzeumba, ahol egyebek között ott látták azt a régi csapatzászlót is, amelyet még a Nagyatádi Cérnagyár munkásközössége adományozott a végek őreinek. A régi fényképeket nézegetve a hősi halottak emléke előtt tisztelegve mindenki meggyőződhetett arról, hogy körülményeikben mára menynyi minden megváltozott. Határőr fiataljaink korszerű körülmények között végezhetik munkájukat — nyugalmunk érdekében. Emlékülés az Ezüstparton Vörös vándorzászló a KW fiataljainak A KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója alkalmából emlékülést rendezett a hétvégén a siófoki városi KISZ- bizottság a SZOT Ezüstpart üdülőszállóban. Itt adták át — már hetedszer — a KISZ KB vörös vándorzászlaját a Kőolajvezetéképítő Vállalat ifjúkommunistáinak. Az ünnepségen felszólalt Balassa Béla, a siófoki városi pártbizottság első titkára és Mihalics Veronika, a megyei KISZ-bizottság első titkára is. Juhász Attila, a vállalat osztályvezetője köszöntötte a résztvevő fiatalokat és azokat az idősebbeket, akik 30 éve alapító tagjai voltak a KISZ-nek, illetve az elmúlt évtizedekben a siófoki ifjúsági mozgalmi életet irányították. Kusz József, a megyei pártbizottság munkatársa ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy a KISZ zászlaján a „Hűség a néphez, hűség a párthoz” felirat olvasható, s hozzátette: e hűséget a KISZ tetteivel bizonyította. A Hanság lecsapo- lásában, a különböző nagy- beruházások megvalósításában részt vettek a fiatalok. A későbbi időszak építőtáborai, a szorgos ifjú kezek nélkül számos gazdasági feladat nem vagy csak nehezen valósulhatott volna meg. Nemzedékek ifjúkorát tette mozgalmasabbá, színesebbé, teljesebbé a KISZ. — Sok szép siker részesei, tanúi lehettünk — mondta a szónok. — Voltak feladatok, amelyben megmérettünk és könnyűnek találtattunk. Egyre nagyobb jogot és felelősséget követeltünk a társadalmi építőmunkában, az ifjúság életének alakításában. Hogyan éltünk vele? Néha jól, néha kevésbé jól. Az újabb kor nemzedéke remélhetőleg képzettebben, felkészültebben lát hozzá törtéTisztelgés a hősök emléke előtt Emlékházat avattak Nagybajomban Á munkaügyi II n r | r ■ |ellenorzesek uj rendje A Minisztertanács rendelet« alapján kibővült az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség hatásköre: ezentúl nemcsak a munka- védelemmel, hanem a mun- kaviíszonnyal kapcsolatos előírások betartásának hatósági ellenőrzésére is jogosult. Ezzel együtt Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségre változott a szervezet neve. A munkaviszonnyal kapcsolatos előírások betartását eddig a tanácsok munkaügyi szakigazgatási szervei ellenőrizhették. Vizsgálataik eseti jellegűek voltak, ezért az Állaimi Bér- és Munkaügyi Hivatal már korábban kezdeményezte egy olyan szervezet kialakítását, amely folyamatosan és átfogóan figyelemmel kíséri a munkaügyi rendelkezések betartását, ellenőrzi azok gyakorlati végrehajtását. A kormány döntése alapján erre a feladatra nem hoztak létre külön szervezetet, hanem egy már meglévő, a munkaügyekkel egyébként is ösz- szefüggő tevékenységet folytató szervezetet bíztak meg az ellenőrzések végrehajtásával. A tervek szerint a munkaügyi ellenőrzéseket az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség fővárosi és megyei szervezeteinél 25 szakember fogja irányítani, az új feladatok ellátására azonban felkészítik a főfelügyelőség valamennyi munkatársát. A munkavédelmi és munkaügyi felügyelőknek joguk van arra, hogyha a dolgozók foglalkoztatásában szabálytalanságot tapasztalinak, akkor annak megszüntetésére kötelezzék a -munkáltatót. Bizonyos esetekben szabály- séritési és fegyelmi eljárást is kezdeményezhetnek. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség hatásköre nem terjed ki azoknak az egyéni vitás kérdéseknek az ellenőrzésére, amelyekben eddig is, és ezután is a munkaügyi döntőbizottságok, a munkaügyi bíróságok járnak el. A felügyelők munkaviszonnyal kapcsolatos foglalkoztatási kérdések mellett folyamatosan figyelemmel kísérik majd a munkaidő- alap védelmére hozott intézkedések végrehajtását a vállalatoknál. Ünnepre ébredt szombaton Nagybajom. Pattogó zene mellett készülődtek a felszabadulás évfordulójának ünnepségére a nagyközség lakói. A szovjet hősi emlékmű koszorúzási ünnepsége katonai tiszteletadással kezdődött. Horváth István altábornagy honvédelmi miniszterhelyettes és Gyuricza Béla vezérőrnagy, a magasabb egység parancsnoka lépett el a díszszázad előtt. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után először Tolnai Sándor, a kaposvári városi pártbizottság első titkára, Horváth József, a nagybajomi községi pártbizottság első titkára és Horváth László, a nagyközségi tanács elnökhelyettese helyezték el a megemlékezés koszorúját. Horváth István miniszterhelyettes és Gyuri- cza Béla vezérőrnagy koszorúzott ezután, majd a nagyközség üzemeinek, intézményeinek képviselői helyezték el virágaikat. A ko- szoruzási ünnepség az Inter- nacianálé hangjaival ért véget. Ezután avatták fel a fel- szabadulási emlékházat. Az avatóünnepségen részt vett Vlagyimir Zotov ezredes, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese és Pásztohy András, ország- gyűlési képviselő is. Az emlékház létesítésének gondolata két éve vetődött fel. A falu lakói méltó emléket kívánták állítaná a félszabadító szovjet hősöknek. A szép gondolatat tett követte: a megyei tanács, a Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Múzeum, a megyei levéltár és a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága közös munkájának eredményeként rangos gyűjteményt tárhat ma már az emlékház a nagyközönség elé. Horváth István altábornagy avatóbeszédében köszöntötte a falujukat önzetlenül szerető, sorsáért felelősséget vállaló, fáradhatatlanul tevékenykedő embereket. — Hazánk történelmi múltjának feltárását, a szű- kebb és tágahb szülőföldünk megismerését szolgáló kezdeményezéseket a Honvédelmi Minisztérium mindig ösztönözte és támogatta — mondotta többek között —; különösen nagy örömmel veszünk részt a fiatalok nevelését szolgáló, a hazasze- retetet, a szülőföldhöz való kötődést elősegítő elgondolások megvalósításában. Kevés alkalommal adatik meg egy település életében, hogy történetének néhány napja ilyen nagy jelentőséget kap- jion. E nagyközségben 42 éve lezajlott események sorsdöntő jelentőségűek voltak. Az emlékház hirdeti majd a Nagybajom és Jákó körzetében harcolók hősiességét, kiemelkedő helytállását, s az országban először méltó módon állít emléket a háború nyomait eltüntető aknaszedők és tűzszerészek áldozatkészségének. Napjainkban, amikor nagy erőfeszítéseket követelő feladatok állnak előttünk, példa lehet számunkra az a kitartás, állhatatosság és bátorság, amelyet elődeink tanúsítottak a közösségi érdekek érvényesítéséért — mondta befejezésül. Az avatásit követően a nagyközség lakóival telt meg az emlékház: a tárlókban elhelyezett dokumentumok a falu történetének jelentős időszakát idézték. HAJLÉKONY FŰZ A szálegyenes fűzfaágakat ősz végén szokták összegyűjteni. Akkorra már csak annyi nedvesség marad a gallyakban, hogy be lehet fonni. Nem könnyű mesterség; az erős ágak nehezen engedelmeskednek a kéznek. Kapoly első házaival szemközt, az út mellett, megkopott prémű, vastag kabátban hajlongott egy svájcdsapkás ember. Botját a földre dobta. — Csak menni kell az, különben nem használom. Volt egy combnyaktörésem; a magamfajta idős szervezet nehezebben vészeli át az ilyen betegséget. Különben elkapálók egész nap a kertben. Csak lehetne már dolgozni! Szabó László „nagygazda”, hatszáz négyszögöl tulajdonosa. — Mindig van mát csinálni: rakunk belé krumplit, meg mindenféle kerti véleményt. A nyolcvanegy éves ember és felesége négyezer forint nyugdíjához jól jön néha a mellékes. — Cselédgyerek voltam, megcsináltattak velem mindent; így ragadt rám a kosárfonás is. Az út mellet tövig lesara- bolt fűzcsonfcok. — Könnyen megújul a fűz: vágok egy félméteres darabot valamelyik ágból, ledugom a földbe, és egy nyár alatt megered. Ezt a fűzsort is így ültettük... Két kosárnak való vessző van még otthon, be kellene fejezni, mielőtt istenigazából kitavaszodik. A földművelés, a mező- gazdaság az igazi szakmája Szabó Lászlónak. 1932-ben a pápai mezőgazdasági szakiskolában sajátította el tudása alapjait. Tapasztalt szakember lett. Az utolsó munkahelye az Iregszemcsei Állami Gazdaság kísérleti telephelye volt. — Az idei télen tíz kosarat fontam. Ezek a vékony vesszők a kisebb korsókhoz is jók, ha jön valaki, hogy kössem be az üvegét,, szívesen megcsinálom. Ebből az aranyfűzből mindent meg lehet fonni... Faragó László
