Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-24 / 70. szám

1987. március 24., kedd Somogyi Néplap 5 Diák­randevú Ady emlékére Nem hinném, hogy vala­ha is volt annyi diák utasa a Somogy expressznek, mint a múlt héten, csütörtökön este. Az ország különböző részeiből jöttek a fiatalok, hogy részesei legyenek az Ady Endre nevét viselő kö­zépiskolai intézmények ta­lálkozójának, tisztelegjenek a költő emléke előtt. Érke­zésüket levelek jelezték Bu­dapestről, Ráckevéról, Ózd- ról, Csengerből, Sarkadról, Egerből és Szegedről. A bo­rítékban pályamunkáik is voltak. Számítógépes prog­ramok éppúgy, mint Ady és Léda kapcsolatáról szóié dolgozatok. A szigorú zsűri e jeligés pályamunkák közül választotta ki a legkiválób­bakat, így vád sem érheti a atádliakat, hogy itthon ma­radt a fődíj. Márpedig így történt. A harmadik „A” osztályba járó Beke Tibor ezúttal irodalmi tehetségét villantotta föl. E fiatalember neve nem véletlenül hang­zott el többször is. Tavaly az Arany Dániel matemati­kai vetélkedő első helyezett­je volt. Elnyerte a Hammer - alapítvány ösztöndíját, s így augusztusban két évre az Egyesült Államokba utaz­Már a fővárosi, illetve a megyei tanácsoknál van az a nyolc és félmillió forint, amelyből az idén több mint ezer doktori vagy ennél ma­gasabb tudományos fokozat­tal rendelkező tanár, tanító, illetve óvónő részesül rend­kívüli béremelésben. Az oktatáspolitika céljai­nak végrehajtásában, a pe­dagógusok és a nevelési- oktatási intézmények szak­mai önállóságának kibonta­koztatásában, az alkotó pe­dagógiai műhelyek létrejöt­tében minden eddiginél na­gyobb szerepet játszanak a magasan képzett, színvona­lasan oktató pedagógusok. Felkészültségük, tudomá­nyos és módszertani ismere­teik folyamatos bővítését — mint azt a Művelődési Mi­nisztériumban elmondták — hat. hogy folytassa tanul­mányait. Az érettségi vizs­gát is ott teszi le, szüksége lesz az angol nyelv tökéletes elsajátítására. Tanáraival he­tente hat órát gyakorol. Dol­gozatát Léda és Ady cím­mel így kezdte: „Szándékos a két névnek ez a sorrend­je, nem mintha az előbbi nagyobb szerepet játszott volna irodalmunkban, de ez a munka szeretne új képet festeni arról az asszonyról, akt (valószínűleg mindörök­re) egy finom profilként él a köztudatban Székely Ala­dár bravúrosan eltalált fényképén ...” anyagi eszközökkel is ösztö­nözni kívánják. A művelő­dési miniszter 1986. január 1-jén hatályba lépett rende­leté értelmében havi 500— 800 forintnyi béremelés jut­tatható azoknak a pedagó­gusoknak, akik korábban tudományos fokozatot sze­reztek, s munkájukban is­mereteiket eredményesen hasznosítják. Ezeket az ösz- szegeket április 1-jétől — az évi bérfejlesztéstől függetle­nül — kapják meg az érin­tettek. Az iskolákhoz eljutta­tott pénz felosztásáról az in­tézmények igazgatói dönte­nek a nevelőtestület és a szakmai munkaközösség ja­vaslata, a helyi szakszerve­zet egyetértése alapján. A jogszabályok szerint a jövőben ugyancsak rendkí­vüli béremelés jár azoknak, S még egy idézet, ezúttal a másodiikdíjas, ugyancsak nagyatádi, harmadik „B” osztályos Jäger Orsolya dol­gozatából : „ ... Augusztus volt. 1903 augusztusa. A hul­lócsillagok éjszakája. A Ro­yal szálló előtt ezüstösen csillogott a Körös. Nagy ár­nyak imbolyogtak a vizen, a szállóból füst és zene szi­várgott ki, és elvegyült a tiszta, langyos, nyári levegő­vel. A fák megőrizték azt az éjszakát, amelyen Ady meg­ismerte Lédát...” S a dol­gozat végéről: „Szeptember volt, 1912 szeptembere. Nem hulltak a csillagok. A fák akik részt vesznek, s kiváló, illetve jó minősítéssel végez­nek az intenzív pedagógus­továbbképzésben. Ök a ta­nulmányaik befejezését kö­vető második évben kapják meg a fizetésemelést. Mint ismeretes, tavaly hazánk 27 felsőfokú pedagógusképző intézményében szervezték meg az intenzív továbbkép­zést, s az első tanévben mintegy kétezer óvónő, taní­tó, illetve általános és kö­zépiskolai szaktanár bővítet­te ismereteit ebben a formá­ban. A tanfolyamokon a pe­dagógusok áttekintést kap­tak az iskolai tananyagot tudományosan megalapozó, a felsőoktatásban korábban nem tanított ismeretekről, a pedagógia, a pszichológia, valamint az egyes tantár­gyak módszertanának új eredményeiről. úgy őrködtek a Körös-par­ton, mintha titkot sodorna a szél és a víz. Valahol meghalt egy szereleth ...” Egy nagy szerelem, amely a magyar irodalomban örök nyomot hagyott. Czine Mihály pro­fesszor erről is beszélt, ami­kor a szavalóverseny zsűri­jében, utóbb a hazai és a környező országok irodalmá­nak kapcsolatáról szóló elő­adásában Ady munkásságát méltatta. A professzor dísz­vendége volt Atádnak. Vé­leményére, közvetlen ember­séggel kifejtett álláspontjá­ra nemcsak a diákok voltak kíváncsiak, hanem a város iskoláinak irodalom szakos oktatói is. Egy-egy diáktalálkozó tétje többnyire a vetélkedés. Így van ez a tízéves AIOT-ok történetében is. Vizsgázni ezúttal Somogyról is kellett. Hogy miért a ráckeveieknek sikerült a legjobban? Alig­hanem azért, mert nagy hí­rű szövetkezetük gazdasági együttműködése révén itthon vannak a Rinya-parti város­ban is. Bár sokan ezúttal jártak itt először. A kedvü­kért rendeztek kirándulást a szobortelepre, majd Niklára, ahol a szegediek — csakúgy, mint a gimnáziumban levő Ady-szobomál — Berzsenyi emléke előtt is koszorúkkal tisztelegtek. Diákhagyomány ez is. A tisztelet virágait mindig an­nak az iskolának a diákjai helyezik el, akik a követke­ző találkozón lesznék házi­gazdák. Jövőre a szegedi Ady Endre Középiskolás- kollégium várja az AIOT vendégeit. Nagy Jenő Színvonalasabb pedagógiai munka 18. Alig találták meg a spanyol­fal hátsó oldalát, ahol pihen­ni szoktak. Miközben félhol- tan letámolyogtak a dobogó­ról, mi széles kényelemmel fizettünk a rózsakosaras asz­talnál, Szalámilábú Matild retiküljéből. Távozáskor szenvtelen arckifejezéssel ka­roltam alkalmi arámba. Rá­érősen sétáltattam karomon a ruhatár felé, mert minél tovább tanulmányozni kíván­tam a spanyol fal mögül hall­ható puffanásokat, nyögé­seket, csattanásokat, hördülé- seket. Maga a spanyolfal is úgy hánykolódott, mintha őr­jöngő vihar szagatta volna. Püfölés közben, a boldogta­lan Vámpír Satyán követel­ték beosztottjai azt a rajon­gással áhított valamit, amit maguk között lóvénak nevez­nek, de amibőil egy árva pe­ták sem volt szegény Satya szmokingzsebében. Nem hit­tek neki, hiszen a szemük láttára tettem gazdagabbá őket és most tessék: Satya al­jasul becsapta, meglopta őket. Becsület szavamra, leg­alább egyetlen százast csak­ugyan nekik szántam. Vala­hogy mégis nálam maradt. Ennek ellenére szörnyű árat kellett fizetnem azért az estéért. Szalámilábú Matidd úgy magához bilincselt hur­kasütő dámasága iszonyú bá­jaival, hogy sokáig a hideg­lelés kerülgetett, ha bárhol hurkaszag ütötte meg az or­romat. Pedig mennyire ra­jongtam a hurkáért azelőtt! 11. A KIBÉKÜLÉS Imrus cimborám szőlője, présháza és pincéje a Bús­hegyen volt, Lécs keleti szé­lén, ahová a Sírszurdok veze­tett fel. Némi viszolygás rez­geti át érzelmeimen, amikor tudomást szereztem e külö­nös elnevezésekről, amelyek alig mutatnak némi rokon­ságot a vidámság fogalom­körébe méltán sorolható sző­lővel, présházzal, kiváltkép­pen pedig a borospincével. Megnyugtattak: a Búshegy nem attól kapta nevét, mert ott szokták félvakra sírni magukat a boldogtalan em­berek, hanem mert a legtöbb tőkeültetvény tulajdonosa a szerfölött népes, szomorúnak egyáltalán nem mondható Bús famíliához tartozik. Lu- káts Imre különleges bará­tom is a vidám természetű Bús nemzetségbe nősült be, midőn oltárhoz vezette Irma hajadont, aki azidőben sem­mivel sem lehetett kevésbé szép, mint a közreműködé­semmel nemzett mostani menyasszony, Ildikó Tündér Ilona. Csak közbevetve, Ir­ma asszony időközben nagy­lelkűen felhatalmazott, hogy tegezzem őt és tiszteljem meg az Irmus becenévvel. Ha .már így adódott, ehhez ala­kítottam Irhrussá a különben kifogástalanul csengő Imre nevet. Még annyit a BúshegyrőS, hogy két domborulata van, miáltal hasonl/t kissé a pu- putevére. Nem a dromedár- ra, mert annak köztudottan csak egy púpja van, ámbár feltehetően rokonságban áll­hatnak, olyan formán, mint Bús, meg a Lipics família. Ami pedig a két jellegzetes domborulatot illeti, azokat rövid dűlőút köti össze, amely utacska szerfölött festői, tő­kékkel sűrűn beültetett ho- moruilaton vezet át. Isten ments, eszemben sincs túristáknak voló ismer­tetőt adni. Azért részletezem a helyszínt ilyen lelkiisme­retesen, mert a továbbiakban jeles szerep jut a topográfiá­nak. Szóval: a Búshegy első púpján, amelyik közelebb esik a falhoz, imrus barátom szőlője található a regényes benyomást keltő présházzal, benne a szintén praktikus rendeltetésű pihenőszobával. A szomszédos alacsonyabb púpon meg özvegy Lipics Gá- borné született Stefán Zita, máskülönben takarmány- és tápanyagforgalmi boltvezető kúria-szerű borháza ékeske­dik a boldogsághoz és szere­lemhez való minden elkép­zelhető berendezéssel. Ide értve az elektroboyileres me­legvízszolgáltatást is. Ugyan­ennek a gazdag özvegyasz- szonynak — minden túlzás kizárásával nevezhetjük ön­kéntes rabnőnek is, mert va­lami érthetetlen fanatizmus­sal bomlik utánam — mind­járt a Búshegy aljában ta­lálható a rendes lakóháza. Itt, a nagy udvart határoló lába- zatos vaskerítés mellett kez­dődik a Sírszurdok, amely meglehetősen meredek alak­ban vezet föl egyenesen Lu- káts Imrus hivatásos, ám annál jámborabb méregrak­táros pincéjéhez. (Folytatjuk.) TV-NÉZŐ Katarzis nélkül A paragrafusok mélyebb ismeretére tanít, a kapcsola­tainkat átszövő jbgi helyie­tekben való jártasság kiala­kítására szolgál a Televízió népszerű Jogi esetek című sorozata; itt a valóságos ese- töket jeleneteik formájában ismerhetjük meg. Tanulsá­gos történetek ezek: ám mit kezdenénk velük, ha a jogi szakértők nem magyaráznák el, mi a tanulság. Ahányan a képernyő előtt ülünk, any- nyiféle válasz kerekedne ki a szakember segédlete nél­kül. Van ugyan családjogi tör­vény, amely szabályozza e fontos intézmény működését, ám zavarait — hogy már a témára térjek — nemcsak paragrafusokkal háríthatjuk el. A Televízió ismerős so­rozata, a Családi kör janu­ártól bővítette adását; az esti műsor előtt, kora dél­után a Családi társalgó je­lentkezik. S a jogi esetekhez hasonlóan ebben a műsor­ban is történetté kerekedik az egyes helyzeteket okulá­sul feldolgozó téma. A Csa­ládi kör szerdai adása egy, a pályán megkapaszkodni képtelen orvos elszigetelődé­sét mutatta be. Olyanét, akit italba fojtó magányából már aligha lehet fölrázni, leg­alábbis — ahogy a történet­ben láttuk — a családja er­re képtelen. De vajon akar­ja-e egyáltalán, vagy inkább vállalja a mártíromságat?. E ponton a történet vísz- szájára fordult. A tantörté­netben a figurák nem éltek igazán. Pedig fontos üzene­tet kellett volna közvetíteni­ük — hogy okuljunk belőle. Kardos István története ha­sonlatos tehát a jogi esetek helyzeteihez, ám a személyi­ség formálására az ilyen té­véjátékok kevésbé alkalma­sak. Lehet ugyan vitatkozni rajtuk a jobbítás szándéká­val, de mivel nincs recept, a tanulságot ki-ki másképp értelmezheti. Arra valók az országban megalakult csa- ládikör-klubok. hogy ott el­vitatkozgassanak az embereik az életazetü történeteken, amelyeket a Tefevfzió e í?Él- ra szán. A katarzis nélküli történe­tek hatásúiban azonban ke­vésbé hiszek. Sokkal inkább azokban, amelyek egész lé­nyünket, személyiségünket befolyásolhatják. A katar­zist — amely megtisztulást jelent — az irodalmi mű­vek sem nélkülözik. Ám a tanulságok kimondására, mi­vel belső azonosulással jár, maga a mű késztet. S a né­ző vagy az olvasó nem ma­rad a történeten „kívül”, hanem annak részesévé vá­lik. Ügy érzem, a magyar és a világirodalom számtalan példát sorakoztatott iöl a családi konfliktusokról is. Egy vers, egy zenei mű is ébreszthet olyan gondolato­kat, amelyektől tisztábbak leszünk. A szerdán látott Családi kör jelenetében szegény Kézdy Györgyöt — a rossz férjet és apát — szinte már kezdtem sajnálni; úgy érez­tem, rikácsoló felesége el­lenszenvesebb. S a történet alapján róla — ezen kívül — semmit nem tudunk meg. S hogyan próbáljunk vitat­kozni, ha csak az egyik felet látjuk, s azt is kimaszkíroz­va az emberi tulajdonságok rosszabbikával, a többi sze­replő pedig „vétlen”. Valaki azt mondta nekem a vetítés utáni napon, hogy ugye, olyan volt ez a film, ami­lyen az élet. Hát ha ezt a tanulságot szűrte le, akikor mit tesz az ellen, hogy más­képp éljen. Más normák szerint! Lehet, hogy Csehov vagy Gorkij, Hemingway vagy Thomas Mann, József Attila vagy Illyés Gyula tud­na segíteni. Mindenkinek. Horányi Barna A kaposvári erdei iskola Az 1930-as években a Cseri út kanyarulatánál volt a városi aggápolda. Az épü­let mellett vezetett fel a dombra egy kis gyalogút a Kecel-hegyi „víztartály” fe­lé, szép, erdős területre. E gyalogútról lehetett megkö­zelíteni a háromszintes, fá­ból épült „keceli kilátót”. A város lakói sokszor és szí­vesen keresték föl, hogy gyö­nyörködjenek a szép kilátás­ban. Erről a gyalogútról nyílt az akkori erdei iskola. Példa volt erre másutt is az országiban, hiszen többek között Veszprém megyében Farfcasgyepűn is működött egy erdei iskola — bár más rendszerrel, mint a kaposvá­ri. A jó levegőjű keceli dom­bon, a fejlődő fák közé épít­tetett a város egy szép, le­vegős tantermet, közelébe fürdőmedencét (a szomszéd­ban volt a cseri víztároló), homokozót, napozóteraszt, megfelelő fekvőhelyekkel, konyha- és kiszolgálóhelyisé­gekkel. Kora tavasszal a város tisztiorvosa megbízott orvosokkal megvizsgálta az összes iskolában az alsótago­zatos gyerekeket. 35—50 gyengén fejlett, rosszul táp- láltat kiválasztottak. Szer­zett a város Budapestről egy kimustrált, régi, sárga „om­nibusz”. Ez egy szép áprili­si reggelen elindult végig a városon, s az előre megálla­pított helyeken összeszedte az ott várakozó gyerekeket. A lovak szép lassan kocog­tak a Cseri úti kanyarig. Onnan a gyerekek tanítójuk kíséretében felsétáltak, az erdei iskolába. Napirend szerint folyt a foglalkozás. Délelőtt tanítás volt a városi iskolák arra az időre (hétre, napra) előírt anyagából. A tízórai szünet­ben a két szakácsnő (em­lékszem. az egyiket Dolezsár néninek hívták) tízórait osz­tott a gyerekeknek. Rend­szerint egy bögre tej, kávé és egy zsemle vagy kifli volt. Utána ismét tanulás következett délig. Bőséges ebédet kaptak a gyerekük, délután uzsonnát. Az ételt az aggápoldából szállítot­ták. Ebéd után szigorúan köte­lező kétórás pihenőt tartot­tak. Erre a teraszon ágyak álltak rendelkezésre. Utána pihenéssel, játékos foglalko­zásokkal (ha jó volt az idő, fürdéssel) tel az idő. Este hat óra felé már várt az omnibusz a gyerekekre. Az ellátásról a város gaz­dasági hivatala gondosko­dott, az egészségügyi ellen­őrzést pedig nagy szigorú­sággal a tiszti orvosi hivatal látta el. A tanítást két, oda kine­vezett pedagógus végezte. Az egyik reggeltől ebédig, a másik ebédutántól estig volt munkában; hetenként vál­tották egymást. Az iskola április közepétől október kö­zepéig működött. Utána a gyerekek anyái skolájufchoz kerültek vissza. Mivel az iskola folyamato­san, tehát a nyári szünetben is működött, az ott dolgozó tanítók télen — november, december hónapban — kap­ták ki a nyári szünetüket. Azt kölvetően a város külön­böző iskoláiban helyettesítet­tek, a megyei kir. tanfel­ügyelőségre is berendelték őket. Engem is ide osztottak be már az első téltől fogva. Örültem neki, mert így jól megismerhettem a város és megye pedagógusait, tanítá­si, iskolai viszonyaikat. 1936 augusztusától 1938 januárjáig voltam az erdei iskola tanítója. Utána ha­marosan — egy-két év múl­va — végleg megszűnt, a közbejött háborús esemé­nyek miatt. Ma már a nyo­mait is alig találni. Molnár Ferenc mg. népművelési felügyelő \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents