Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-21 / 68. szám
1987. március 21., szombat Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK l Bálványos, télutón Falu a tókaréjon Bálványosra úgy lehet eljutni, hogy az ember versenyt fut a Balatonnal. Ott van az egyik nem messze a másikttól, de meg kell járni a hosszabb utat, ha valaki a partra akar érni. Az, hogy szinte majdnem csak Ágostonékba botlottunk, lehet véletlen iis, de a 760 lelkes községiben öt Ágoston család van,, így érthető. Akivel legelőször találkoztunk — egy súlyos táskáit cipelő asszonyka volt. Ágoston Gyuláné, a postás. Először házvevőnék nézett bennünket, hogy a bálvá- nyosi utcán többedmaguink- kial sétáltunk. — Ez azért van — mondta a fiatalasszony —, mert vagy húsz pesti család itt vétt hétvégi házat magának. Sokszor engem kérdeztek meg, hogy nem tudok-e eladó házat. Ha ezt kérdezték volna, maguknak rossz, nekünk, bálványosiaknak jó hírt tudtam volna mondani. Most nincs egyetlen eladó ház sem a községben. Ágostonné naponta végigjárja a falut. Ez nem akármi. Aki kiadós sétára gondol, az is keveset mond. Egy nap alatt 12 kilométeres úton osztja az újságot. Somogyiból teszek a levélszekrényekbe a legtöbbet, 124 darabot. Mostanában Ugyan a fővár,ősi lapok után is élénkült a kereslet, de a helyit szeretik az itteniek a legjobban. A férje, Ágoston Gyula szívesen a segítségünkre siet, ha a falu gondjáról kérdezzük. — A mi falunk — örömmel mondhatom — túlélte a kisközségekre jellemző elvándorlást. Megmaradtak a fiatalok, sokan ugyan eljárnak dolgozni, de itt építettek házat, ide tervezik a jövőjüket. Szép dombos vidék a mienk, sokaknak a ,táj is a szívükhöz nőtt. Ágoston Gyula az áfész felvásárlója. Minden örömöt és panaszt ismer, hiszen naponta hoznak tojást, diót és más portékát, amelyet ő vesz át. — 1985-ben még 30 mázsa nyulat adott le a község, mára alaposan megcsappant a nyúttartás. Éppen egyharimadát adtuk át az idén. Legjobb, egyúttal elgondolkodtató példának azt tartom, hogy mi Ágostonok, tavaly 120 darab sertést adtunk le, az idén már egyet sem hizlalunk átadásra. Egyszerűen ilyen föltételek mellett nem éri meg. Rövid időn belül kétszer is drágultak a tápök. A felvásárló azért nem mondott le teljesen az állattartásról, most szarvasmarhákkal foglalkozik. Testvérei és édesapja is váltottak. Ök n övandékh izlaíást és a kocatartást tartják ’kifizetődőnek. Géczi István, aki éppen a taposnál vélt, elmondta, hogy Bálványos megőrizte állatthiizlaló kedvét. Itt még 110 szarvasmarha van az istáUl,ókban, s azért csak- csak folytatják a disznótar - tásrt is. Persze van, aki másban hisz. így például az idegen,- forgalomban, Van Bálványoson két kacsalábon forgó panzió, de egyik sem működik. Az egyiknek nem ment az üzlet, s az óriásra épített vendégfogadót most nem tudják eladni. A másik most épül. A Satzger kúriából építi át a tulajdonlása. Vállalkozó kedv van, csak a megvalósítás döcög. Ahol azonban biztosan munkát találnak a foálvá- nyosdak, az a termelőszövetkezelt varrodája. Negyven asszonynak kenyérkereseti forrása ez a kisüzem, s ahogy megtudtuk, tavaly terven felül termeltek. Nemesük honi földre, hanem a szocialista és a nyugati országokba is eljut a Bálványoson varrt szalvéta, asztali ruha és kendő. A varrodavezető szintén Ágoston családbeli, Ágoston Ferencné. — 1981 óta működik az üzem nyereségesen. Itt mindenki báilványosi, mindenki jó ismerős, és mindenki munkatárs. Műszak előtt elmondják egymásnak az asz- szonyok, ha gondjuk van, és rögtön orvoslást találnak. Horváth József né, aki a pergő varrógép mellett boszorkányos ügyességgel dolgozik, nem menne máshová dolgozni. — Biztosan másutt sem keresnek jobban. Egy nő, ha a falujában haza tud vinni a családjának ötezer forintot, az nagyon tisztességes keresetnek számít. Időközben megszerette a varrást. Az asszonyok azt tartják, ha Bálványoson meglesz a búzáknál a víz s a művelődési házi remények is megvalósulnak, nem kell jobb hely a becsületes munkához, a boldog élethez. Békés József Márciusi télben Hexaméterek járnak a fejemben, József Attila dallamos sorai, ahogyan Báté házai között igyekszem: Ros- kad a kásás hó, cseperész- get a bádogeresz már, elíe- ketült kupacokban a jég el- aliéfl, tovatűnik... a már ciusi tél' jégfoltokat dob az úttestre, botladozva, szétcsúszó lábakkal húzzák a székeret a lovak. A hatéi általános iskola sarkán a harangláb emlékeztet 'arra, hogy az intézmény valamikor egyházi kézben volt. Az előtérben csizmák sorakoznak, a nevelői szobából nyílt arcú, kék szemű férfi lép ki. Sandi István, a tanítóbácsi, így szólít ja őt mindenki. Harmiincöt éve tanít a faluban a feleségével együtt. Nyugdíj előtt áll, készülődik a nyugodtabb napokra. A harmadik generációt nevelik az iskolában, van olyan diák, akinek az édesanyja, a nagyszülője is ide járt Okosodni. Sandi Istvánná környezet- ismereti órára 'készül. Az iskolában összevontan oktatják az alsótagozatosokat, a második-negyedik és az első-harmadik osztályosok tanulnak együtt. Régi képeslap pereg a földre a környezetismereti füzetből. Üdvözlet Batéból. Az elmosódó felirat keresztbe fut a lapon, három fényképet szelve át. Itt az iskola, a jegyző lakása, a tanácsház. A képeslap hátán elmosódó tintával írt sorok, sokat gondolok magára, Lexi. — Nyolcszázötvenen élnek a faluban — mondja Sandi István. — Emberöltő óta vezetem a népszámlálásit, a népesség nem csökkent. Az emberék szeretnek itt élni, a fiatalokat nem hajszolja lenuni a városba. Jó a közBARANGOLÁS A VOLT-NINCS FALUBAN Csak (?) utca emlékeztet rá Az „egyszer volt” falu házai nincsenek elfelejtve... A térképen még megtalálható. Irányítószáma is van, és itt működik a postahivatali, a központi könyvtár, a körzeti iskola. Csak éppen a falu nem létezik 1982 óta. Nevére egy utca emlékeztet. Kuntelep. A falu egykor — a nyolcadik ikszhez közeledő Zsalakovics Béla szerint — a Nagykunságból érkezett és itt földet, telket vásárlókról kapta a nevét, ám a kiterjedt Józsa és Bo- zsik család leszármazottai azóta igencsak messzire kerülték a Rinya vidékéről. Kuntelep fél évtizeddel ezelőtt beolvadt Görgetegbe. Nem társ-, hanem a székhelyközség szerves része. A két falu már korábban ösz- szenőtt. A bares—nagyatádi vasútvonal még kettéválasztotta a településeket, de a sínéket azóta fölszedték. A görgeteg! Kossuth utca Kun- telepen folytatódik. Az így megduzzadt Görgeteg mintegy ezerháromszáz lelket számlál. A lakosságnak jóval több mint a fele a volt kuntelepi részen él. És egyre emelkedik azoknak a száma, akik itt telepszenek le: házat vesznek, építkeznek. Csalás István tanácselnök mondta: — Kulcsfontosságú létesítmények voltak és vannak a községnék azon a részén. Ott volt sokáig a körzeti orvosi rendelő is, ezt csak akkor költöztettük át a központba, amikor elkészült az új rendelő és a tanácsadó. A felszabadult épületben úttörőszoba, napközi otthon, ebédlő kapott helyet. A Kossuth utcában — ez volt a kuntelepi főutca — szilárd burkolatú út épült. Görgeteg kuntelepi részét járva csinos, mozgalmas falukép tárul elénk. Sejtjük, miiért választják ezt a helyet fészekrakásra a körPapp János: — Elégedettek vagyuk az ellátással nyékről ide települők. A tanácselnök arról beszélt, milyen nagy munkát adott a lakosság személyi Okmányaiban az adatválazás bejegyzése. Papp János nyugdíjas több mint három évtizeddel ezelőtt volt rövid ideig tanácselnök Kuntelepen. Ott él most is, a Görgetegről meghoszabbíitott Kossuth utcában. — Szerettük volna, ha ez az utca kapja a Kuntelepi utca nevet, de ha már így történt, az se baj. Nem élünk itt rosszul, mindenünk megvan. Hogy nincs saját faliunk? Nézze, a negyvenes évek elején egyszer már megszűnt Kuntelep, mint önálló település: egy volt a községi bírónk a göngete- gdekével, hivatalosan is csak A harangláb az új út elől „lépett” az udvarba 1-es és 2-es száminál jelölték a két települést. Gondozzuk az utcákat, a portákat most is, mint korábban. Jó a kereskedelmi ellátás. Bosszantott ugyan néhány éve, hogy egy Gyuláról érkezett barátomat nem segítette eligazító tábla a görgetegi faluközpomtfoan, hogy eljusson Kuntelepre, de hát ha egyszer nincs Kuntelep, akkor a táblának sincs helye ... A helye -megvan. Az egykori kunok telepe is megvan, csak éppen Görgetegen kell keresni. Hemesz Ferenc lekedés, már az is előfordul, hogy Kaposvárról jönnek ide az emberek letelepedni. — Ha nem látványos is a fejlődés, mindenképpen meghatározó — folytatja Sandiiné. — Bővítik a kul- túrházat, gyönyörű az orvosi rendelő. A község Ta- szárhoz tartozik, de nincs rivalizálás a községek között. A tanácselnök Batéban lakik... Az -osztály zsibong. Kíváncsiak a gyerekek, áldottan beszélnek az idegennel is. Szigeti Balázs negyedikes és célratörően fogalmaz. — Először is, azért jó Batéban, mert itt nem szeny- n-yeziik a környezetet. Aztán — kicsit elbizonytalanodik — nem szeretem a mező- gazdaságot, állattenyésztő leszek. — De hát — szól közbe a tanító — az is mezőgazdaság! — Igen, de nem a földeken keli dolgozni. Szél Anita pici lány, halkan beszél. — Üj házban lakunk, emeletesben — súgja. — A papám lakatos, gyönyörű kerítést csinált, ilyen csak nekünk van a faluiban ! Az ablak előtt tehervonat csattog, a hirtelen feltámadt szél megrázza az ablakát. Tél van még, márciusi tél. A hétutcás falu házai csendesen -terjeszkednek. Nincs mozgás az udvarokban. A főút mellett, a posta, az épülő művelődési otthon és az óvoda szomszédságában az ABC előtt teherautók állnak. A gépkocsivezetőik uzsonnáért térnek be a boltba. Zsalakó Ernő és felsége föl tudja mérni, milyen változás a község életében a három éve épült vegyiesüzlet. A régi boltban alig fértek el. Járnak ide Fonóból, Rákó- pusztáról, Kaposkeresztúrról is vásárolni. A November 7 tsz körül nagyabb a forgalom. Traktor hajt ki az útra, az ud- va-ron szerelők dolgoznak. Szigeti Imre termellésl elnökhelyettes büszkén mutatja a John Deer erőgépekét. — Távlatokban gondolkozunk — mondja Szigeti Imre. — Éppencsak átestünk a kedvezőtlen adottságú kategórián. Kétszázhatvan embernek adunk munkát, a varrodánkban elfoglaltságot találtak az asszonyok. Négyszáz hektárnyi erdőnk van, fakitermeléssel is foglalkozunk. A község megtartó ereje jó, a fejlődés folyamatos. Tizenegy éve élek itt, de -már házat építettem, megtelepedtem. Egymás után készülnék az új otthon-oik, fiatalok élnek bennük. Fontos, hogy a szakemberek nálunk maradjanak, öntevékenyebb legyen a település. Ügy hiszem, Batéórf nem kell aggódni. Sok értékes, felelős ember él itt. S tudja, ha végre kitavaszodik, ennél szebb környéket el sem tud képzelni az ember . .. Klie Ágnes
