Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-19 / 66. szám

4 Somogyi Néplap 1987. március 19., csütörtök Japántól Indonéziáig Az éter hullámain bejárják a világot A reggeli kávékészítés köz- Hétközben mindenki a az élet és vagyon mentésé­ben Japánt hívja, majd Ausztráliával és a Fülöp- szigetekkel próbálkozik. Napközben tengernyi európai hívójel megy el a feje fölött, de hiába, ilyenkor a munká­ja várja. Este, amikor ismét a fejére kerül a hallgató, már Észak-Amerika és a sziget­világok jelentkeznek. A rádióamatőr sohasem unatkozik. Naponta akár több tucat hívást ad és fo­gad a világ legtávolabbi or­szágaiból. A leglelkesebbek naponta három-négy órát töltenek készülékeik mellett. Tarjányi József siófoki rá­diós már egész családját, fe­leségét és gyermekeit „meg­fertőzte”. — Aki egyszer bekapcso­lódik a mozgalomba, nem tud szabadulni - tőle, életét végigkíséri a rádiózás. Ma mégis egyre kevesebben vall­ják magukénak ezt a hobbit. Az okokat elsősorban az egy­re kevesebb szabadidőben kell keresni, márpedig ez időigényes mulatság, s a föl­szerelések megvásárlása is megkönnyíti az ember pénz­tárcáját. Mindemellett külön­féle engedélyek beszerzése és tanfolyamok elvégzése szükséges ahhoz, hogy vala­ki ilyen készüléket tarthas­son otthonában, s megkap­hassa az egyéni hívójelet. A kétszázötven somogyi rádió­amatőr körülbelül kétharma­dának van meg ez. A töb­biek a klubokban hódolhat­nak szenvedélyüknek. Az el­ső Kaposváron alakult az öt­venes években. Azóta Siófo­kon, Fonyódon, Marcaliban, Nagyatádon és Baglárlellén is összeülnek hetente általá­ban egy-egy alkalommal e sportág művelői. A kezdeti időkben mindenki maga épí­tette készülékeit, ma már azonban, ha nem is olcsóbb, de egyszerűbb megvásárolni ezt. maga örömére adja és fo­gadja a hívásokat. Hétvégén azonban komoly hazai és nemzetközi versenyek van­nak. Évente általában 150 versenyt, köztük Európa- és világbajnokságokat rendez­nek a különféle sportágak­ban, mint például a rádió- iránymérés, vagy a rádiótáv- írász. S hogy nincs szégyen­keznivalónk, azt bizonyítja, hogy a tavalyi szarajevói vi­lágbajnokságon Magyaror­szág csapata ezüstérmet szer­zett. ben. Ez a rendelkezések ér­telmében a rádióamatőrök­nek kötelessége. Nagyon sok készülék található gépkocsik­ban, így baleseteknél is se­gítséget tudnak nyújtani. A klub nemrégiben aján­dékozott a kaposvári moz­gáskorlátozottaknak egy ké­szüléket, hogy a beteg embe­rek legalább az éter hullá­main bejárhassák az egész- világot. A Magyar Honvédel­mi Szövetség pártfogásával tizenkét kollektív rádióállo­más működik a megyében. Aki összegyűjti a megadott hívásszámot, az emléklapo­kat, okleveleket, diplomát szerezhet. Magyarországon kilenc diploma van, ebből kettő a „Balaton”-nál és a HRD Somogyé. A szórako­zás, a hobbi mellett a rádió­amatőrök azonban fontos szerepet töltenek be veszély- helyzetek, katasztrófák al­kalmával is. Dobai József, a kaposvári klub titkára el­mondta, hogy számos esetben vettek részt készülékeikkel Kiállta a tél próbáját a pécsi napház Kiállta a hosszú, kemény tél próbáját az első magyar napház, amely a múlt évben készült el a Mecsek déli lej­tőjén. A 120 négyzetméter alapterületű, három és fél szobás lakóház a napenergiát hasznosítja, ez fűti télen és hűti nyáron. A pécsi Pollack Miháy Műszaki Főiskola szakembereinek kollektív alkotása kísérletnek számít, tapasztalata», alapján dolgoz­zák majd ki a napházak so­rozatgyártásának házai tech­nológiáját. Ez volt az első tél, amikor a pécsi napház még lakók nélkül ugyan, de már ren­deltetésszerűen működött. A szokatlanul hosszúra nyúlt és gyakran rendkívül hideg téli időjárás lehetővé tette, hogy ,a szakemberek figye­lemmel kísérhessék az ob­jektum viselkedését a szélső­séges körülmények között is. Az épület — a „bejáratás” minden gondjával-bajával együtt — nagyszerűen állta a zord évszakot. Különösen jó működött a napház egyik fő rendszerét alkotó üvegház, amely a déli oldalon csatla­kozik az épülethez, s felve­szi és továbbítja a napener­giát a belső terekbe. A tél leghidegebb szakában is — verőfényes időben persze — 30 fok fölé emelkedett a bel­ső hőmérséklet minden ki­egészítő fűtés nélkül. A napház létrehozásában a Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola négy intézete — a magasépítési, a mélyépítési, az épületgépészeti és a ma­tematikai intézet — vett részt. A matematikai és szá­mítástechnikai intézet mér­nökei számítógépvezérlésű automata mérő és adatrögzí­tő rendszert fejlesztettek ki. A több mint egymillió forint értékű berendezést a tél kez­detén helyezték el az épület­ben, azóta folyamatosan gyűjti és tárolja a különféle adatokat. Tagjai közül akadt olyan, aki a Kennedy-családdal, más a szaúd-arábiai király- lyal beszélgetett. A rádiósok készülékeikkel az egész vi­lágot megismerik, s mint el­mondták, szinte minden or­szágból érkezik magyar szó. Távolba szakadt honfitár­sainkkal rendszeresen tart­ják a kapcsolatot. Az, hogy a Szent Jupáttal hetente érintkeznek, talán nem is csoda. Utoljára Ausztráliá­ban beszéltek velük, s már­cius elején a Horn-fokról várják a következő üzenete­ket. Gyakran érkeznek hí­vások Nepálból, Indonéziá­ból. Az utóbbi időkben egy­re népszerűbb e mozgalom Japánban is, ahonnan pöt­tömnyi gyerektől az aggokig, szívesen küldik hívásaikat sporttársaiknak. A rádióamatőrök ha be­kapcsolják készülékeiket, mindig van valaki „a vonal­ban”. Aki ennek a nagy családnak a tagja, soha nincs egyedül, készülékeivel meg­ismeri és „lejárja” az egész világot. H. É. Karbantartás után Űj termék a hőszigetelő tégla A hajdani római utakhoz hasonló a kemence teteje. A téglák egyenletesen illesz­kednek a helyükre, a por néhol eltakarja a fugákat. A vízszintes felületből egy ti­zenöt-húsz méteres szaka­szon megannyi tüske áll ki. Azon a részen nyúlnak be a gázégőfejek és a hőmérsék­letérzékelő szondákat is ott bocsátják a tűztérbe. A mű­szer ötszáz fok körüli mele­get jelez, de az alagút távo­labbi felén ezer fokig hevül- het. A kemence újramelegítése néhány hete kezdődött. A technológiához szükséges hő­mérsékletet egy hét alatt ér­hetik el az alagútban. Az idén a lefagyásig folyamato­san dolgozott a gyár. A ja­nuár végére tervezett leállás helyett az év második heté­ben abbahagyták a munkát a Tégla- és Cserépipari Vál­lalat kőröshegyi téglagyárá­ban. Február tizenhatodikáig rendbehozták a lerakóhe­lyeket, ahonnan az alap­anyagot kapják. A technoló­giához tartozó minden gép­sort átvizsgáltak és elvégez­ték a kisebb-nagyobb javítá­sokat. A legnagyobb figyel­met a présgép ellenőrzése igényelte: a legapróbb alkat­részig szétszerelték a gépet, kicserélték az elöregedett tö­mítéseket és minden dara­bot, ami üzem közben a leg­csekélyebb hibát is okozhat­ná. Az automata vágó- és átrakó berendezéseket is ha­sonló gondossággal nézték át. Az idén tizenheten marad­tak a gyárban a karbantar­tás idejére. A többiek az év­közben összegyűjtött szabad­napokat és a tavalyról meg­maradt szabadságot vették ki. — Hiába melegít egy ke­veset a szárító és az égető alagút, azt sehogy sem tud­nánk megoldani, hogy telje­sen zárt legyen az üzem­csarnok — magyarázta Ba­logh Lajos, a gyár vezetője. — Hidegben mindenki a me­leget szereti, itt meg ha a szél fúj, keresztül fut a csar­nokon. Ahol lehet, hősugár­zókat szereltek fel, valamit az is segít. A gépek mellett jórészt csak nők dolgoztak. A „köny- nyebb” fizikai munkát bírják ők is. Vastagon felöltözve, kendővel a fejükön állnak a futószalagnál. A présből ki­jövő tégla még nedves, de elég szilárd ahhoz, hogy szál­líthassák a szárítóba. — Kemálás, úgy hívjuk ezt a munkát. Felváltva rakja GERENCSÉR MIKLÓS Siketet Hász avagy mit mesél a valódi vőlegény Ez a magyarázata, hogy a balszerencsés nyári napon Nyári Jancsika a kíváncsi szomszédasszonyok rossz szo­kásé kérdésére: mit főzött anyád, jóhiszemű nyíltsággal elárulta: — Töklevest. Azóta marólúggal sem tudnák róla lemosni az el­sődleges jelentőségűvé állan­dósult Tökleves művészne­vet. Ezek után merő szószapo­rítás " lenne bizonygatnom, hogy magát a prímást leg­alább annyira megilleti a művésznév, mint rangban ugyan szerényebb, de embe­ri méltóságban vele egyen­rangú társait. Ami a vámpír mibenlétét illeti, tudtommal a fogalom régóta tisztázott. Akikre passzol a fogalom, azok hátborzongató benyo­mást keltenek felső állkap­csuk hosszúra nőtt szemfo­gaival. Ezektől a két oldalt fehérlő tűhegyes szemfogak­tól az örökös vicsorítás arc­kifejezését viseli az igazi vámpír,f még akkor is, ha egyáltalán nem akar vicso­rítani. A mi szeretett Vám­pír Satyánk esetében szó sincs ilyesmiről. Azt ugyan el kell ismerni, hogy meg­lehetősen eredeti, ugyanezért a meghökkentésig figyelem­felkeltő a művészneve, de természetesen abszolúte tu­dománytalan. Nála ugyanis, ellentétben a valódi vámpírok azonosít­hatósági jellegzetességével, nem a felső, hanem az alsó állkapocsban nőttek a nor­málisnál némileg nagyobbra a szemfogak. De ne tételez­zünk |fel a jóravaló Satya hátrányára valamiféle vad­disznóagyarat. Helyénvalóbb úgy fogalmazni, hogy az al­kalmatlankodó csontkinö­vést észre sem vették . az avatatlanok. Ügyszólván rej­tőzködőn viselkedtek a na­gyocska szemfogak, méghoz­zá mindkét oldalon. Satya elmés leleményének köszön­hető ez. A varjútoilat meg- hazudtolóan fekete-fényes bajuszát dúsan megnövesz­tette és óránként többször lefelé fésülte. Kimondottan erre a célra hercig kisfésűt hordott a mellényzsebében. Számtalanszor láttam, hogy két nóta között ámulatkeltő ügyességgel szorította áliá­val a tokája alá hegedűjét és miközben lélegzetelállító biztonsággal lebegett a pusz­ta légben a drága hangszer, Satya vérfagyasztó nyuga­lommal fésülgette alá legen­dás bajuszát. Szerintem már ennyi bő­ségesen elegendő ahhoz, hogy valaki a dicsőség folyvást ragyogó glóriáját mondhas­sa magáénak, de Vámpír Satya messze felülmúlta az egyszerű ötletesség kritériu­mát. Ez az átlag feletti ado­mánya csakis magasrendű szépérzékével magyarázha­tó. Az ízlése iránt tanúsított általános bámulat indokolt­sága több, mint jogos. Mert mit talált ki személyisége előnyös esztétikai megkü­lönböztetésére a férfi nem egészével szemben? Követ­ve dús bajuszának csüngő firhangra emlékeztető fésü­lési módját, a szemöldökét is ugyanígy fésülte. Sőt, haj­zatát is. Minek folytán a homlokra tapadó brillanti- nos frizura a tünemények világába emelte ábrázatá­nak egyediségét. Vissza utalva emlékezetes megállapításomra, miszerint az emberek javíthatatlanul felületesek, most megint időszerű hangoztatni ebbéli véleményemet. Mert mihez szokott hozzá a léha felszí­nesség? Ahhoz, hogy a fér­fias díszekben nem szűköl­ködő úriemberek ivarjegyei fölfelé mutatnak és akik ráadásul büszkék erre, — amire én soha nem lennék képes — még ki is hangsú­lyozzák a nőkre hatást gya­korló előnyeiket. Bajuszukat kérkedve a magasba mere­vítik, hadd legyen igaza a nótának, hogy „Vikszos ba­juszom úgy áll, mint az öreg bika szarva”, szemöl­dökük szőrzetét luciferesen szintén fölfelé bozontosítják, hajukat pedig kefésen az ég felé kefélik, hadd higgyék szegény sóvár asszonyok, hogy az ilyen meredek irá­nyú szőrzetekkel kérkedő férfi maga a megtestesült szerelmi magnetizmus, erei­ben a csillapíthatatlan élet­erő kergeti a villamossággal telített vért, amely a női ke­zek első érintésétől képes a kisülésre. (Folytatjuk.) egyikőnk a faléceket, a má­sik pedig erre a téglákat. Mikor, hogy? Megegyezés szerint cserélünk. Bóza Gizella kesztyűje alatt erős kéz rejlik. A ka­rok engedelmeskednek a pa­rancsnak: emelik és arrébb teszik a nedvességtől nehéz építőanyagot. A tizenöt éves gyakorlat folytonossá teszi a mozdulatokat. Az átrakás után a szárítóba tolják a téglagúlákat. Ebben az alag­útban az égetőkemence „fá­radt melegével” fűtenek, ami feltétlenül elég arra, hogy a téglák nedvességtartalma a töredékére csökkenjen. Át­rakás után kerül az égetőbe a fehér-vörös anyag. A ke­mencébe hiába próbálna bár­ki is bekukucskálni, a tég­lákat úgy rakják egymásra, hogy az teljesen kitöltse a bejárat keresztmetszetét. Ezekben a hetekben kez­dődik meg egy új építőanyag' család nagyüzemi próbagyár­tása. A négyféle Rába téglá­ból egy ház teljesen felépít­hető a főtesttől a válaszfalig. Még folynak az ellenőrzések, de már most biztosnak lát­szik, hogy az új tégla meg­felel a szigorú hőtechnikai szabványoknak. A szigetelést a negyvenöt százalékos üreg- térfogat adja. A B—30-as hagyományos termékből harmincmillió kisméretű tégla egységet kellett volna gyártani, hogy a gyár nyereséges legyen.. Ezt a jelenlegi technológia sem bírná el, de a régebbi építőanyagokra — érthető okokból — igencsak meg­csappant a kereslet. A Rába téglákhoz kevesebb energiát használnak majd és biztos piacot találtak hozzá. Faragó László V Uj utazási kedvezmény vakoknak Február elején született a döntés a vakok és gyengén- látók új utazási kedvezmé­nyéről. Eszerint a Vakok és Gyengénlátók Országos Szö­vetségének tagjai 90 száza­lékos kedvezményt kapnak p MÁV, a Gyesev, valamint Volán járatain. A kedve, mény Somogybán 970 en bért érint. Az új igazolvá nyok már elkészültek, s át vehetők a szövetség megye, irodájában Kaposváron, i Dózsa György utca 14-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents