Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-18 / 65. szám
2 Somogyi Néplap 1987. március 18., szerda SZŰRÖS MÁTYÁS WASHINGTONBAN Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, áki Dante Fascellnek, az amerikai képviselőház külügyi bizottsága elnökének meghívására tesz látogatást aiz Egyesült Államokban, Washingtonban megbeszélést folytatott Christopher Dodd szenátorral, a szenátus külügyi bizottságának tagjával. A megbeszélésen elsősorban nemzetközi kérdésekről volt szó. Szűrös Mátyás találkozott Paul Freedenberg kereskedelemügyi miniszter-helyettessel, akivel egyebek között a gazdasági, kereskedelmi és technológiai együttműködés fej 1 esztésén ek 1 eh etőségei rő 1 folytatott eszmecserét. Látogatást tett az Aspen Intézetben is, ahol Dick Clark, volt szenátor tájékoztatta az intézet kutatási tevékenységéről, egyebek között a vezetőképzésről. A megbeszéléseken részt vett dr. Házi Vencel, Magyarország washingtoni nagyikövete. Szűrös Mátyás találkozott a washingtoni magyar kolónia tagjaival és tájékoztatta őket az időszerű hazai és nemzetközi eseményekről. Mitterrand—Schmidt-találkozó Önálló védelmi rendszer létrehozása volt a téma A spanyolországi amerikai katonai támaszpontokról tárgyalt Madridban Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter (jobbról), aki a képen spanyol kollégájával, Narcis Serrával látható Helmut Schmidt volt nyugatnémet kancellár Francois Mitterrand francia elnök meghívására Párizsba érkezett és kedden több mint egyórás eszmecserét folytatott az elnökkel. A téma egy önálló nyugat-európai védelmi rendszer létrehozása volt, ami néhány hónap óta egyre többet foglalkoztatja a francia államfőt. Az Elysée Palotából távozóban Schmidt kijelentette, hogy „Franciaország (nyugat-) európai vezető szerepe érdekében áll a németeknek ... Ugyanakkor úgy hiszem, hogy (Nyugat-) Európa jövője az Egyesült Államokkal fennmaradó szövetség, s ezzel egyetért Mitterrand is”. A francia elnök maga is kívánatosnak tartja a kétoldalú katonai együttműködés elmélyítését az NSZK-val, ám az eddig tett kisebb integrációs lépések mellett világosan látja a kérdés nukleáris dimenziójának összes nehézségeit. Tavalyi bonni látogatása alkalmával elvben elfogadta a nyugatnémet vezérkar igényét arra, hogy a francia rövid hatótávolságú rakéták esetleges bevetése előtt konzultáljon a fő érdekelt NSZK-val, de ennél többre eddig nem jutottak. Kedd esti kommentár FINNORSZÁGI VÁRAKOZÁSOK Hetekbe, akár egy hónapba is telhet, amíg megalakul Finnország új koalíciós kormánya a vasárnap és hétfőn tartott parlamenti választások után. A szélsőséges jóslatok nem igazolódtak be, gátszakadásra nem került sor, ugyanakkor a még nem végleges eredmények kétségtelenül az erővonalak bizonyos mérvű átrendeződését hozták. A baloldal szavazói bázisa valamelyest csökkent, míg a polgári pártok erősödtek. Nincs tehát szó alapvetően új helyzetről, a hagyományosan pozitív finn bel- és külpolitika nyilvánvalóan folytatódik, kérdés viszont, hogy milyen partnerekből tevődik majd össze az új kabinet. Az északi ország politikia életére eddig is a koalíciós kormányzás volt a jellemző, nem voltak ritkák a kabinetválságok sem. A legnagyobb politikai erő, a Szociáldemokrata Párt immár több mint két évtizede a meghatározó tényező, ám a kormányzati többséghez mindig társakra volt szüksége. Ka- levi Sorsa most leköszönő négypárti kabinetje volt hosszú ideje az első, amely kiegyensúlyozott, válságmentes négy évet tudhatott maga mögött. A szociáldemokraták ugyan maguk is veszítettek táborukból, ám megmaradtak a legtöbb szavazatot szerzett pártnak. így a megfigyelők azt valószínűsítik, hogy továbbra is részesei maradnak az új kormánynak. (Az viszont egyáltalán nem kizárt, hogy a miniszterelnöki tárcát más párt képviselője kapja.) Ugyanakkor a polgári középpártok, az úgynevezett centrista szövetség megerősítették helyzetüket, s a parlament legnagyobb politikai tömörülésévé váltak. Még fontosabb talán, hogy a hagyományosan ellenzéki nemMauno Koivisto finn államelnök és felesége elhagyják a szavazóhelyiséget zeti koalíciós párt húsz év óta a legjobb választási eredményét érte el, szavazat- arányában megközelítette a szociáldemokratákat is. S ez a körülmény valószínűsíti, hogy mindenféle koalíciós tárgyalásnál számolni kell a konzervatívokkal. A választási eredmények fényében a helsinki megfigyelők azt a megoldást tartják a legvalószínűbbnek, hogy az ország három vezető pártja, tehát a szociáldemokraták, a centrumpárt és az említett konzervatív erő együttesen lát hozzá a kormányalakítási tárgyalásokhoz. Állítólag egyetértés van máris atekintetben, hogy először egy közös programban kell megállapodniuk, utána következhet majd a vita a tárcák elosztásáról. Egy biztos, az új összetételű parlament április 2-án ül össze, s várhatóan ezután alakul csak meg majd az új kormány. O. I. Gy. Szovjet javaslat Genf ben A Szovjetunió kedden javasolta, hogy hozzanak létre egy olyan nemzetközi ellenőrző rendszert, amely megakadályozná, hogy bárki bármiféle fegyvert juttasson a világűrbe. A javaslatot az ENSZ égisze alatt, 40 ország részvételével folyó genfi leszerelési konferencián ismertette Ju- rij Nazarkin, a szovjet küldöttség vezetője. A szovjet javaslat értelmében nemzetközi felügyelőséget kellene létrehozni, amely minden olyan objektumot ellenőrizhetne, ahonnan űreszközöket lehet felbocsátani, sőt a testület ellenőrző hatásköre kiterjedne a felbocsátó eszközökre is. A valóságban ez azt jelentené, hogy bármilyen űreszköz felbocsátása csak a nemzetközi ellenőrző testület helyszíni felügyelete alatt történhetne. Nazarkin egyidejűleg javasolt egy olyan nemzetközi egyezményt is, amely megtiltaná békés célú nukleáris objektumok támadását. Az új szovjet javaslat szerint tehát nem lenne szabad a világűrbe juttatni rakétaelhárító fegyvereket, továbbá olyan űrrendszereket, amelyekkel földi vagy légtérbeli célpontok semmisíthetők meg, sem olyan fegyvereket, amelyekkel viszont világűr- beli objektumokat lehet támadni, akár a földről, akár a levegőből, akár a világűrből. Mint ismeretes, éppen ilyen célokat szolgálna az SDI amerikai űrfegyverrendszer, amelynek kifejlesztését 4 évvel ezelőtt hirdette meg Ronald Reagan amerikai elnök, s amelyet általában csillagháborús programnak neveznék. A nyugati hírügynökségek Nazarkin bejelentéséből kiemelik: a javaslat újabb jele annak, hogy a Szovjetunió számára a helyszíni ellenőrzés nem jelent problémát, ha arról van szó, hogy ilyen módon ténylegesen meg lehetne akadályozni a fegyverkezési hajszának a világűrre való kiterjesztését. Tüntetés Mintegy kétezren — közöttük ellenzéki politikai vezetők és a chilei emberi jogi csoportok képviselői — vettek részt hétfőn a dél-chilei Linares város templománál tartott tiltakozó megmozduláson. Támogatásukról biztosították Carlos Camus érseket, aki élesen szembehelyezkedik a fennálló chilei rendszerrel és legutóbbi bírálatai miatt Pinochet elnök Chilében a Vatikánnál tiltakozott. Két héttel II. János Pál pápa chilei látogatása előtt kiéleződött a Pinochet-re- zsim és a chilei egyház kapcsolata. A chilei egyházképviselői az utóbbi időben egyre élesebben bírálják a rendszert és több vezető egyházi személyiség nyíltan támogatásáról biztosítja a rendszer megbuktatásáért harcoló erőket. A kínai külügyminiszter Rómában A nemzetközi enyhülés, a béke és biztonság, a gazdasági együttműködés és az olasz—kínai kapcsolatok témáját vitatta meg az olasz vezetőkkel Vu Hszue-csien kínai külügyminiszter, aki hétfőn és kedden hivatalos római látogatásán Giulio Andreotti külügyminiszterrel, Francesco Cossiga államfővel és Bettino Craxi miniszterelnökkel tárgyalt. Róma és Peking között az utóbbi öt hónapban ez a második magas szintű politikai tárgyalás. Októberben Craxi és Andreotti járt Pe- kingben, s így a mostani római tárgyalások határozott folyamatosságot jeleznek. A Kínával fenntartott kapcsolatok egyre fontosabbá válnak Olaszország számára, ezt bizonyítja az is, hogy az olasz kormányválság sem hiúsította meg a látogatást. Környezetszennyezés Csehszlovákiában Nagymennyiségű klór került a közép-szlovákiai Teplá folyóba pénteken — közölte a Rudé Právo kedden. A mérgező anyag valószínűleg a Sklené Teplice-i gyógyfürdőből került a Garamba torkolló kis folyóba. Az esetet és a keletkezett kár mértékét a rendőrség vizsgálja. Mint a Rudé Právo megjegyzi, ebben a körzetben gyakoriak az ilyen esetek. Az elmúlt öt évben több mint kétszáz vízszennyezést jelentettek Közép-Szlovákiából. Szlovéniai politikai hétköznapok Szlovénia és lakói évek óta gyakran szerepelnek a jugoszláv és a külföldi sajtó hasábjain. Az utóbbi hetekben és hónapokban azonban még inkább előtérbe kerültek. Gazdasági eredményeik és megoldásaik, s nem kevésbé egyes politikai-társadalmi történéseik, javaslataik, kezdeményezéseik széles körben foglalkoztatják a közvéleményt, esetenként szenvedélyeket is keltenek. Szlovéniáról köztudott, hogy Jugoszlávia gazdaságilag legfejlettebb köztársasága, amely alig 1,9 millió lakosával a 24 milliós ország nemzeti jövedelmének 16 százalékát biztosítja, s külkereskedelmének közel egynegyedét bonyolítja le. Ezért Belgrádtól Titográdig mindig mindenki odafigyel arra, ami Ljubljanában és „környékén” történik. Ezt a legnyugatibb köztársaságot napjainkban két lényeges törekvés uralja. Az egyik a gazdaság hatékonyságának növelésére irányul, s az a közmondás vált vezérelvévé, hogy a halotton nem segít az injekció. Miután az utóbbi években mindent megtettek a veszteséges vállalatok gazdálkodásának megjavításáért, most bátran hozzákezdtek azok szanálásához, amelyek helyzetén nem tudtak gyökeresen változtatni. A másik: a vezető tisztségekből eltávolítják a feladataik ellátására alkalmatlan embereket. Meggyőződésük, hogy ez nemcsak a szocialista gazdaságnak, hanem az egész önigazgatási rendszernek is hasznára válik. A köztársaság egyik legismertebb nagyüzemének, a „Gorenje” elektromos készülékek gyárának munkástanácsa egyszerre leváltott 150 embert, két hónap elteltével pedig kicserélt újabb 38 vezető beosztású személyt. Most jobban megy a munka. A növő mesztoi autógyár, ahol főként a Renault típusú személyautók összeszerelését végzik, alig egy esztendő alatt négyszer cserélte ki szinte egész vezetőségét, s a kollektíva most a francia kooperációs partnert is kielégítő színvonalon termel. A szlovének nyíltan beszélnek a menedzser rendszerről. Véleményük szerint az nem ellentétes a szocialista önigazgatás elveivel. Kranj mellett menedzser- képző iskolát létesítettek, ahol a világ legfejlettebb országaiból meghívott szakemberek tartanak előadásokat. Nemrég elhatározták, hogy 2 000 fiatal tudományos kutatót állítanak munkába, akik már a jövő század technológia-fejlesztési témáival foglalkoznak. Érdekes szlovén sajátosság: a köztársaságon belül mélyreható gazdasági és társadalmi reformokat hajtanak végre, de rendkívül tartózkodók a jugoszláv föderáció helyzetéről és az általános problémákról folytatott vitákban. A ljubljanai újságok érezhető nyugtalansággal kommentálják azokat az itt- ott felvetődő nézeteket, amelyek szerint „Koszovo után Szlovénia a jugoszláv föderáció leggyengébb láncszeme”. Ezt a tévhitet a tájékoztatás hiányosságaival, dogmatizmussal és bizonyos lépések félreértésével magyarázzák. A belgrádi Politikában és a Borbában is jelentek meg olyan írások, amelyek Szlovéniát „különleges esetnek” tüntették fel, már-már szlovén szindrómát emlegettek. Pedig ez a köztársaság is ugyanolyan vagy hasonló problémákkal küzd mint a többiek. Igaz, hogy lakóinak életszínvonala a legmagasabb, a havi átlagkereset kb. a kétszerese a makedónjainak vagy a koszovóinak. Jozse Szmole, a Szlovén Dolgozók Szocialista Szövetség (Népfront) elnöke, nemrég a következőket mondta: „fel kell hagyni Szlovénia túlzásba vitt dicséretével, de eltúlzott bírálatával is. Szükségtelen például azt írni, hogy Szlovénia a legdemokratikusabb jugoszláv köztársaság, de azt is, hogy a szlovénok úgy viselkednek mintha nem is Jugoszláviában élnének, hanem különállók volnának.” A kedélyeket a legutóbbi hetekben rendkívül felkorbácsolta a ljubljanai Nova Revija című folyóiratban „a szlovén nemzeti programról” közölt tanulmány-gyűjtemény, amely egész sor reakciós, nacionalista nézetet tartalmazott. Egyebek között olyat, hogy „Szlovéniát kizsákmányolja az ország többi köztársasága”. Az egyik tanulmány szerzője, Szpo- menka Hribar egészen odáig ment, hogy kifejtette: az ország jelenlegi nehéz helyzetéből az lenne az egyedüli menekvés, ha a kommunista szövetség lemondana élcsapat szerepéről. Ez a „dokumentum-gyűjtemény” országszerte igen éles bírálattal és elutasítással találkozott, s természetesen a szlovénok körében sem talált hívekre. Mindmáig hullámzanak a kedélyek Sustar ljubljanai katolikus érsek karácsonyi rádióbeszédének engedélyezése miatt. Sokan azt sem tudják megbocsátani, hogy Jozse Szmole, a Népfront köztársasági választmányának elnöke is jókívánságait fejezte ki a népnek a karácsonyi ünnepek alkalmából. Szmole erre a következőket mondta: „Szerintem az állam és az egyház viszonya minden köztársaság belügye. Vallási téren az ország köztársaságai között nagyok az eltérések. A szlovének többsége katolikus. Miért ne hallgathatták volna meg az érsek jókívánságait? Talán jobb lett volna, ha nem a ljubljanai, hanem mondjuk a grazi adó szlovén adása sugározza? Az állam és az egyház különállásának semmi köze a karácsonyi ünnepekhez.” A szlovén köztársasági vezetők „újszerűén” közelítik meg az úgynevezett alternatív (környezetvédelmi, atomerőmű-ellenes stb.) mozgalmak és a sztrájkok kérdését is. Azt húzzák alá, hogy ezek a valóságban léteznek, tehát nem lehet struccpolitikát folytatni és nem venni tudomást róluk. Ha kell — hangsúlyozzák —, egyértelműen, határozottan fel kell lépni (például nyomban elvetették egy kis extrém csoportnak azt a követelését, hogy vezessék be az úgynevezett polgári — fegyvertelen — katonai szolgálatot), de más esetekben alapos tanulmányozás után kell marxista választ adni, megoldást találni. Tény, hogy Szlovénia a nyolcvanas évek eleje óta számos, első hallásra megJ hökkentő indítvánnyal állt elő. így volt ez például akkor, amikor Ljubljanában s párt, állami és közéleti tisztségviselők rotációjánál az egyéves megbízatási idő helyett bevezették a 2+2 éves mandátumot. Ez ma már egy' re általánosabb gyakorlattá válik. És ami a leglényegesebb a szlovén kommunisták, e szervezett szocialista erők gátat emelnek minden olyan reakciós, ellenséges erő elé amely támadja a szocialistE önigazgatás politikai, társadalmi, gazdasági rendszerét Jugoszlávia föderatív államrendjét, a kommunista szövetség vezető szerepét, a: antifasiszta népfelszabadíh háború vívmányait, Joszij Broz Tito történelmi érdemeit és személyiségét, a: ország el nem kötelezett külpolitikáját. Az is bizonyos hogy odafigyelnek az ország „többi részének” reagálására, hangulatára. Márkus Gyűli
