Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-16 / 63. szám

2 Somogyi Néplap 1987. március 16., hétfő Megemlékezések, koszorúzások Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) felé és előre is napjainkig a történelemre, láthatóbbá, érthetőbbé és mérhetőbbé téve sorsot és gondot, szán­dékot és ^eredményt, s segít megvonni lehetőségeink és értékeink megőrzésének és elvesztegetósénék egyenlegét — hangoztatta, majd így folytatta: — Erire a napara emléke­zünk ma, ezt ünnepeljük itt együtt. A magyar forradal­mak és szabadságharcok ta­vaszát, a magyar irodalom­ban jelképpé avatott márciu­sát a magyar nép szívében jelképpé gyökeresedett Nem­zeti dalt és Kossuth nótát, s a nagy neveket, elsősorban Petőfiét és Kossutihét. Emlékeznünk kell ugyan­akkor mindazokra is, akik becsülettel akarták szolgám a haza és a haladás ügyét, s nemcsak a nagy pillanat­ra, hanem a folyamat egé­szére is, mert csak így ért­hetjük meg a történelem szavát, mert csak így válik világossá, hogy március zász- lai és kokárdái miért a nem­zet egészének, s miért nem csupán egy rétegének vagy csoportjának a tulajdonai. — Nem elődeinken, néma magyar népen vagy annak szellemi és politikai vezető­in múlott, hogy akkor Euró­pa nem lett gazdagabb egy erős, független, a polgári fejlődés útjára még idejében lépő Magyarországgal han­goztatta, majd arról szólt: az abszolutizmus logikájából és a belőle kisarjadt politi­ka esztelen gátlástalanságá­ból következett, hogy — a jól bejáratott adminisztrá­cióban és a fegyverékben bízva — észrevétlenek ma­radtak a reformkövetelések és a bennük rejlő lehetősé­gek. — Az abszolutizmusnak ez a korlátoltsága váltotta ki a magyar nemzeti egységet, s sodorta egy táborba mind­azokat, akik nemcsak vitat­koztak, de szemben is álltak egymással a mindennapos politikai küzdelemben. Döntő jelentősége a nemzeti egység létrejöttében mégis csak an­nak a magasrendű erkölcsi- ségnek volt, amely a re­formkor, a 48-as március és a szabadságharc korának nemzedékeit jellemezte, ök a haladás eszméjéhez hű em­berek, áteik az országot az európai fejlődés üteméhez akarták igazítani, akik gon­dolatot, munkát, s ha kellett életet tudtak áldozni az esz­mék beteljesüléséért. Tanul­juk meg tőlük, hogy ilyen erkölcsök, ilyen jellemek és a kor követelményei szerint szükséges áldozatok nélkül nincs alkotás, nincs haza, nincs demokrácia és nincs társadalmi haladás! Tanuljuk el a magyar történelemnek ettől a nagyszerű korszaká­tól és éppoly nagyszerű em­bereitől, hogy aki tenni akar a hazáért és az emberiségért valamit, annak fel kell emel­kednie a kar és a feladat követelményeihez, erkölcs­ben és tudásban egyaránt. Ez minden nagy vállalkozás alapja. így lehet győzni, és így lehet tisztességgel, lelki meghasonlás nélkül elviselni a vereséget is. A továbbiakban Pozsgay Imre a fél évszázada zászlót bontott progresszív nemzeti egységmozgalomra, a Már­ciusi Frontra emlékezett, amely ismételten igazolta: a kommunisták történelmének azok a legszebb napjai, ami­kor kezdeményezéseit és a nemzet szükségletei közvet­lenül találkoztak. Máig ható tanulság: a magyar nép érett saját sorsának irá­nyítására, ügyeinek intézésé­re. A Márciusi Front bizo­nyította a népi demokrácia jogosságát, a magyar dolgo­zók képességét az önkor­mányzatra. Igazolta, hogy a kori átolt magyar nacionalizmussal szemben a nemzet jövője az országban élő nemzetiségiek­kel, kisebbségekkel össze­fogva, a jDuna menti népek önrendelkezését tiszteletben tartó sorsközösségben kép­zelhető el. Pozsgay Imre ezután hang­súlyozta: Nekünk, mai .ma­gyaroknak bárhol a világon, s itt Magyarországon tud­nunk kell, hogy az emberi­ség választás előtt áE, s a ,tét: megmaradás és haladás együttes lehetősége, vagy a pusztulás. Előttünk is ez a végső kérdés áll. Nekünk mindenekelőtt itt, helyben van dolgunk. A magunk szo­cialista társadalmi reform­ját kell megvalósítanunk, a magunk országát kell rend­be tennünk, a magunk kör­nyezetét kell emberhez illő és nekünk megfelelő környe­zetté alakítanunk. Ez lehet a mi hozzájárulásunk az em­beriség jövőjéhez. Szaporodó gondjaink ellenére megvan minden okunk a bizakodás­ra. Az átalakuláshoz, a vál­tozáshoz és a megújuláshoz jók a hazai feltételek, s ked­vező a nemzetközi háttér is, mindenekelőtt az élénk visszhangot kiváltó szovjet- unióbeli folyamatok. Az ünnepi nagygyűlés szó­noka végezetül a mai ifjak­hoz szólt: — Ne kövessétek el hi­báinkat, merítsetek eré­nyeinkből 1 Magatoknak kell kiküzdenetek helyzeteteket; magatoknak kell felépítene­tek hazátokat, amelyben ott­hon érzitek magatokat. Min­den nemzedéknek ez a sor­sa. De azt se felejtsétek, nem akármilyen alapra épít­hettek: ezer év és a leg­újabb kor nagy vállalkozá­sai együtt vannak ebben a fundamentumban. A HNF OT főtitkárának beszéde után koszorúzás kö­vetkezett, majd A szabadság ébredése címmel fél órás látványos játék idézte fel jelképesen az 1848-as polgá­ri forradalom pillanatait, majd az elnyomás ellen fel­kelő, a szabadságharcot ví­vó nép hangulatát. A KISZ és a HNF buda­pesti és kerületi bizottságai megemlékezéseket, koszorú­zást ünnepségeket tartottak a Kossuth -szoborn ál, a Bem- szofoornál és a Batthányi örökmécsesnél is. Vasárnap esti kommentár ‘ ■ __________________________________ A Kazalt KP KB ülése Kedvező irányzatok I . .......................................—...........-................................. E lőkészületek az előkészítésre Michael Armacost ameri­kai külügyminiszter-helyet­tes hétfőn kezdődő moszkvai tárgyalásai nem az elsők a inaguk műfajában. A két or­szág rendszeresen folytat szakértői megbeszéléseket a regionális kérdésekről, s eze­ket szintén rendszeresen ösz- szegzik külügyminiszter-he­lyettesi szinten. Nagyon jó jel, hogy a 'két vezető nagy­hatalom annyi évi szünet után most már intézménye­sen cserél véleményt a vál­sággócokról. Ez már önma­gában is bizonyos feszült­ségcsökkentő tényező, s a mai viszonyok között ilyen­ből sosem lehet elég. Az előzetes hírek szerint Armacost elsősorban azokat a kérdéseket szándékozik fe­szegetni, amelyek szerinte „kellemetlenek” Moszkva szá­mára, ugyanakkor azonban elzárkózik azok megvitatása elől, amelyek Washington érdekeit sértik. Ezt nem le­het rossz néven venni egy profi diplomatától, hiszen ö éppen azért tölti be ezt a magas posztot, hogy a Fehér Ház elképzeléseit segítse elő. A Szovjetunió ugyanakkor nem rejti véka alá, hogy nem hajlandó passzív, véde­kező szerepet játszani a vi­lágpolitikában. Az utóbbi években, hónapokban lezaj­lott ilyen irányú változás nem kerülte el az amerikai megfigyelők szemét sem, s joggal keltett némi riadal­mat az Egyesült Államok ve­zetőköreiben is. Armacost most Afganisz­tán és Kambodzsa ügyében szeretné „megszorongatni” szovjet tárgyalópartnerét. Ezzel is álcázni kívánja, hogy éppen az amerikai po­litika az, amelyik érdekelt e válságok elhúzódásában, s amelyik mindent megtesz a szovjet illetve a vietnami csapatok kivonásának meg­akadályozásáért. Moszkvában már teljesen nyíltan a vi­lág értésére adták, hogy döntés született az afganisz­táni szovjet csapatok kivo­násáról, is csak a szükséges feltételek megteremtésén mú­lik a végleges menetrend be­jelentése. Hanoi sem titkol­ja, hogy gazdaságilag és po­litikailag is terhet jelent a kambodzsai misszió, amely ráadásul akadályozza a Kí­nával való kibékülést is. Az érintett szocialista országok részéről tehát megvan a készség a tárgyalásos rende­zésre. Nem így reagál azon­ban a washingtoni kor­mányzat az ismételt nicara- guai békefelhívásokra. Az Egyesült Államok Af­ganisztán, Kambodzsa és Ni­caragua esetében egyaránt kormányellenes erőket tá­mogat, abban ,a rer ényben, hogy amerikai áldozatok nél­kül viselhet hadat a haladás erői ellen, lekötheti a Szov­jetunió figyelmét, és saját propaganda céljaira használ­hatja ki a konfliktusokat. Armacost látogatása Geor­ge Shultz április 13-án kez­dődő moszkvai megbeszélé­seinek előkészítését is szol­gálja majd, ez pedig végső soron az év vége előtt Wa­shingtonban esedékes Rea­gan—Gorbacsov csúcstalál­kozó előkészítését célozza, így a külügyminiszter-he­lyettes esetében nem túlzás az előkészítő (tárgyalások elő­készítéséről beszélni. Hosszú folyamat veszi most kezde­tét. Reméljük sikerrel startol és ér majd a célba a két or­szág — mindannyiunk érde­kében. H. G. Kazahsztán lakossága tá­mogatja a párt irányvonalát, amely a pangási jelenségek megszüntetését, a korábbi súlyos tévedések és mulasz­tások következményeinek félszámolását célozza — álla­pította meg a Kazah KP Központi Bizottságának szombaton Alma Atában tar­tott ülésén Gennagyij Kol- bin, a KB első titkára. Mint rámutatott, ezt tanú­sítják a köztársaság gazdasá­gi és társadalmi fejlődésé­nek idei kéthavi eredményei is. Az ipar teljesítette áru termelési tervét, az élelmi­szergazdaság pedig fokozta a hús- és tejtermelést. Ka­zahsztán életének más terü­letein is kedvező irányzatok mutatkoznak — mondotta. Az első titkár a további­akban kifejtette: a Kazah Kommunista Párt Központi Bizottsága, amely az átalakí­tást önmagán kezdte, s kri­tikusan felülvizsgálta saját tevékenységét, gyakorlati Herman de Croo belga közlekedési miniszter jelen­tést tett a szenátusnak a Zeebrugge-i komphajó -ka­tasztrófájáról. Az áltállá kö­zölt adatokból kitűnik, hogy az áldozatok száma nem 134, mint korábban jelentették, hanem jóval 200 fölött van és a szerencsétlenül járt ha­ján több utas tartózkodott, mint korábban mondták. Változatlan a bizonytalan­ság a katasztrófa okát ille­tően. Nem igazolódott az, hogy a hajó betontömbnek ütközött vagy zátonyra fu­tott volna. Bizonyosnak lát­i n tévedésekkel mutatta meg, hogyan lehet véget vet­ni a szavak és tettek között azelőtt tapasztalt eltérésnek. Határozottan szembeszállt a nacionalista törekvésekkel és a közéletet züllesztő ár­talmas tüneteikkel, Így min­denütt létrejönnek a bírálat és önbírálat, a nyíltság és a hibáikkal szembeni kibékít­hetetlen magatartás feltéte­lei. Az ülésen a testület meg­bízta a Kazah KP KB Iro­dáját, hogy vizsgálja meg, milyen felelősség terheli a párttal szemben Gyinmuha- med Kunajevet, a KB volt első titkárát a pártélet nor­máinak durva megsértéséért, saját személyi kultuszának bátorításáért, a káderpoliti­ka eltorzításáért és önké­nyességéért, amelyek folytán a köztársaságban elburjá- noztak olyan káros jelensé- gök, mint a protekeiózás, a hivatali hatalommal való visszaélés, a vesztegetések. szik, hogy a gépkocsik be­hajózására szolgáló ajtó nyit­va volt, de ez három méter­rel a vízszint felett van, a tenger pedig tükörsima volt, így nem hatolhatott be az az 1500—2000 köbméter víz, amely a hajót felbillentette. Egy holland hajómentő cég több belga alvállalkozó­val dolgozik a még mindig oldalára borult hajó felállí­tásán majd kivontatásán, de még hetekbe telhet, amíg a fcivontatott hajót majd át­vizsgálhatják, és az áldoza­tok számára, valamint a sze­rencsétlenség okára választ kaphatnak. Komphajó katasztrófa: TÖBB AZ ÁLDOZAT? A Szovjetunió és Ázsia Emeletépítés Csaknem kéthetes időtar­tam, sokezer kilométeres tá­volság, fél tucatnyi felkere­sett ország, beható tanács­kozások a helyi politikai és gazdasági vezetőkkel —. sa csupán e leltárszerű felsoro­lást tekintjük is, tisztek e méltó az a teljesítené.’./, amely Eduard Sevardna ize látogató körútja mögött meg­húzódik. A szovjet külügy­miniszter Thaiföldön, Ausz­trálián és Indonézián kívül az indokínai szocialista álla­mokat kereste fel, s a világ­sajtóban máris megindult a találgatás, az elemzés: mit tükröz a mostani látogatás­sorozat, hogyan illeszthetők a Szovjetunió Ázsia-politiká- nak keretei közé Sevardnad- ze megbeszélései? SZEMLELETES HASONLAT A megnövékedett figyelem, a nemzetközi érdeklődés tel­jesen megalapozott. Egyre szembetűnőbb ugyanis, hogy a Szovjetunió megélénkült lent, hiszen olyan, önmagá­ban is igen összetett, bo­nyolult problémákat foglal magába, mint például az atomfegyvermentes öveze­tek létrehozását, vagy aka- tomiai támaszpontok meg­szüntetését az ázsiai—csen­des-óceáni régióban. A Sevardnadze-körút még­is azt mutatta, hogy e rea­litást nem feledve, s a ne­hézségeket tudatosan nem kisebbítve Moszkva követ­kezetesen igyekszik az épít­kezés „alapozó munkálatai­nak” megkezdésére. S ilyen szempontból a látogatás-so­rozat kétségtelenül bizonyos áttöréshez vezetett. Első íz­ben tárgyalt például szovjet külügyminiszter Thaiföl­dön, Ausztráliában és Viet­namban is! A nyugodt alap­hangú megbeszéléseken a világpolitikai 9úlyú témák és a régiót érintő biztonsági vi­ták mellett szóba kerültek a kereskedelmi együttműkö­dés lehetőségéit A délkelet-ázsiai szocia­lista testvérországok főváro­Dzsakartában M. Kusumaatmadja indonéz külügyminisz' fogadta Sevardnadzét (Fotó: EPA—MTI—T diplomáciai tevékenysége (amely persze alapvetően összefonódik a hazai válto­zásokkal) mind kevésbé kö­tődik mereven a hagyomá­nyos kérdéskörökhöz és fó­rumokhoz. Ázsia, földünk legnagyobb, s válságokkal talán legterhel­tebb kontinense jó példa­ként szolgálhat erre. Az a beszéd, amelyet Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára tavaly Vlagyivosztok­ban elmondott, egyfajta át­fogó áttekintést adott a Szov­jetunió Ázsia-poliitikájáról, s azokról a célokról, amelye­ket a megújuló moszkvai ve­zetés a földrész békéje, biz­tonsága megteremtése, akét- és többoldalú kapcsolatok ja­vítása érdekében kifejt. Ugyanezt a témakört érin­tette egy emlékezetes, azóta is sűrűn idézett nyilatkoza­tában Mihail Kapica kül­ügyminiszter-helyettes, aki az ázsiai—csendes-óceáni térségre vonatkozó szovjet politikát egy háromemele­tes épülethez hasonlította. A szemléletes megfogal­mazás szerint az „első szin­ten” a kétoldalú kapcsolatok bővítése, vagy (ahol erre van elsőként szükség) nor­malizálása áll. A „második szint” a különböző feszült­séggócok felszámolását jelké­pezi, beleértve az Irak és Irán közti vérontást éppúgy, mint a mostani Sevardnad- ze-körúton is súlyponti kér­désként szereplő kambodzsai helyzetet. A „harmadik eme­let”, pedig az össz-ázsiai biz­tonsági rendszer kialakítása, egyfajta, a helsinki rend­szerre emlékeztető rendszer kidolgozása lenne, amelyhez egy leendő nemzetközi érte­kezlet szolgálhatna keret­ként. KONSTRUKTÍV MEGKOZELITES A körülmények ismereté­ben aligha voanható kétség­be, hogy e szintek „felhúzá­sa” hosszabb történelmi kor­szakra szóló feladatot je­saüban, Phnom Penhbei entianéban és Hanoiba- kétoldalú kapcsolatok ku jesztése, a hatékonyabb gaz­dasági kötelékek szorgalma­zása mellett) érthetően az indokínai helyzet került az eszmecserék élére. Sevard- nadze ismételten leszögezte, hogy a Szovjetunió aktívan támogatja a kambodzsai konfliktus békés rendezését, a nemzeti megbékélés folya­matának előrevitelét. VÁLTOZATOS ESZKÖZTÁR Fontos, de az ázsiai poli­tikai horizontot természete­sen csak részben tükröző kér­déskörök szerepeltek tehát a szovjet külügyminiszter tár­gyalásainak napirendjén. Ám ha a mostani látogatás-soro­zat mellett utalunk néhány korábbi eseményre (például Gorbacsov főtitkár sikeres indiai útjára, a Kínához fű­ződő viszony fokozatos javu­lására, a felújított határtár­gyalásokra, az afganisztáni válság megoldása érdekében tapasztalható messzemenő rugalmasságra, az ASEAN- tagálliamok regionális szerep­körének fel- és elismerésére, a csendes-óceáni szigetálla­mok irányában mutatott ér­deklődésre), akkor szemléle­tesebbé válhat, milyen szé­les fronton, mennyire válto­zatos eszköztárral folyik a Kapioa-féle hasonlat kifeje­zését használva — az „ala­pozás”. Ez persze nem sokat mó­dosít az „építkezés” időigé­nyességén. De hát emlékez­hetünk, milyen hosszú évek­re volt szükség ahhoz, hogy — viszonylag kedvezőbb fel­tételek közepette is — hatá­rozott körvonalat öltsön a helsinki biztonsági rendszer. Ázsiában ennek esélye egye­lőre még haloványabb, ám Moszkvában teljes joggal vallják, hogy a kellő alapo­zás nélkül nemhogy egy fel­hőkarcolót, de még egy há­romemeletes épületet sem lehet felépíteni ... Szegő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents