Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-14 / 62. szám

^ 'i->4&&'<> ftg&fffiföEi - gjg g&gj <M'" •> ' <>gsgg..J'-í--' v >> ira ^ - ■* am» sb &<*• - -w ^ mg, .. g grog» y .

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

1987. március 14., szombat _______________________Somogyi Néplap__________________________________________________________7. I W ü ‘ $ ' , > $3*1 ">' j\|P& ,-?V fX A% x i I? ^ ^ j$$jj$ $|

A TÁNC VARAZSA

A próbaterem: nyitott könyv. Pár perccel hat óra előtt gyülekeznek a táncosok. Az együttes új tagja sportos öltözetével hívja föl magára a figyelmet, mintha kosárlabdaedzésre készülne. Mások feszülő harisnya- nadrágban; a trikók színe tarka rétre emlékeztet. A diákok a leckefüzet fölött duruzsolnak. A próba gépzenére kezdődik. A technikus is „hangol”. A bemelegítő gyakorlathoz ismert és kedvelt mai zene szól. ötven percre felforrósul a színpad.

A Somogy Táncegyüttes próbáján jártunk.

Itt vált táncossá Rónainé Bódis Mária is; az alapítók közül már csak vele találkoztunk.

— Másfél éve nem lépek föl az együttessel. Huszonkét évig táncoltam. Jelenleg tánc- karvezetőként dolgozom.

— Mi a feladata?

— A híd szerepét töltöm be a koreográfus és a táncosok között. Mindenre figyelnem kell. Szinte nincs nap, hogy ne lenne feladatom. Meg kell tanulnom az új koreográfiákat is, hogy a részpróbákon a lányokkal foglalkozhassam. A szereplések sem jelentenek kisebb erőpróbát számomra. Minden feltételnek meg kell lennie, hogy sikeresen szerepelhessünk. Könnyebb volt táncolni ...

— Huszonkét évet töltött a színpadon. Ennyi idő alatt nemcsak kiváló táncossá vált, hanem, gondolom, szigorú kritikussá is

Táncegyüttest irányította. Mácz László néprajzkutató, a Táncművészet című folyóirat felelős szerkesztője így írt róla:

„Mosóczi István neve ugyan nem ismeretlen a néptáncosok körében, de az sem titok, hogy koreográfusi munkásságát több félsiker vagy éppen kudarc kísérte. Most a kaposvári Somogy Táncegyüttessel nem egyszerűen meggyőző, hanem elsöprő programot mutatott be. amelyben a táncok mesteri komponáltsága kivételes előadói feszültséggel, fűtöttséggel párosult.”

Hivatásos táncosként kezdett a BM Duna Táncegyüttesben, jelenleg az együttes vezető koreográfusa. A Vasas Táncegyüttesben Györgyfalvai Katalinnal dolgozhatott együtt. Koreográfus mesterének őt vallja.

— A Somogy egykori táncosa hogyan került az együttes élére 1979-ben?

— Ezt a kérdést sosem tettem föl a La- tinca művelődési központban. Kabalából. A fölkérésnek szívesen eleget tettem.

— Milyen együttest örökölt? Tudjuk, a Somogy hullámvölgybe került a hetvenes évek végére.

— Nem volt együttes már. Csak töredékében felelt meg a korszerű követelményeknek. Mindent elölről kellett kezdeni.

— A mozgalom már új utakon járt.

— öt-tíz évvel maradt le a Somogy. Csak itt volt új, amit igyekeztem meghonosítani az együttesben. A megújhodott néptáncmozgalmon belül kellett megtalálni azt a stílust, ami a Somogyra jellemző lehet.

„A legtöbb örömöt a sokat próbálkozó, ám valamiért sokáig kudarccal küszködő együttesek szerezték meglepetésszerű kibontakozásukkal” — írták a Somogyra is utalva az 1982. évi szegedi néptáncversenyről a Munka című folyóiratban. A kaposvári együttes csupán „egy pont volt a szegedi körképben”, de már miattuk is megérte megrendezni a találkozót. „Friss, önálló arculattal csatlakoztak a most is vezető Bartók és Bihari együttes színvonalához” — folytatta méltatását a lap.

— Tudományosan is törekedtünk a népi hagyományok, a tánckultúra megismerésére. Olyan színpadi műveket kívánunk létrehozni, amelyek kifejezik a mai néző érzelmi és gondolatvilágát is. Varázslatnak tekintem ezt. Olyan varázslatnak, amire csak a néptánc képes. A tánc: költészet, képzőművészet, minden, ami az életet jelenti. A Somogy az alkotó koreográfus és a táncosok közös munkáján alapul, ezt tartom a legjellemzőbbnek együttesünkre. Nagyon fontos szerep jut ebben a nézőknek is, számukra készül minden koreográfiánk — vallja Mosóczi István.

Arra a kérdésemre, hogyan születik egy tánckoreográfia, úgy érzem, nem kaptam olyan választ, amit receptnek tekinthetnénk. A műhelymunka legnehezebb része ez a folyamat.

— A Somogyot most az ország legelismertebb együttesei között tartják számon. Mosóczi István, a koreográfusunk arra ösztönzi a táncosokat, hogy mindennap többet nyújtsanak. Kritikai szemléletünket is próbára téve ösztönöz bennünket a még kiválóbb teljesítményre.

A próba szünetében átöltöznek a táncosok. Lígő-lógó szoknyákat öltenek magukra a lányok, a hajukba masnit kötnek, a fiúk a könnyű próbacipőt csizmára váltják át.

Mosóczi István visszafiatalítja emlékezetemet. Ebben az együttesben tette meg az első lépéseket — idézem föl neki.

— A hatvanas évek közepén a Táncsics gimnáziumba jártam. Krasznai Lajos tanár úr lelkes patrónusa volt az amatőrmozgalomnak. Az iskolában a diákszínpadot vezette, de minden érdekelte. Az ő ajánlatára iratkoztam be a Somogy Táncegyüttesbe. Vida Józsei koreográfus állt a csoport élén, az első lépéseket ő tanította meg nekem. Táncossá Olsovszki István keze alatt váltam, Zalaegerszegen.

A magyar néptáncmozgalom sikeres fiatal koreográfusa addig is, míg a pályára került, rögös utat járt be. Míg ki nem forrt a tehetsége, mindent megpróbált. A koreográfusi sikerért is meg kellett küzdenie. Három évvel azután, hogy már a Somogy

— A szolnoki országos néptáncfesztiválra készül az együttes. Tizenöt perces blokkot állítunk össze erre az alkalomra. Kiss Ferenc elkészítette a zenét, állandóan hallgatom, de hogy mit táncolunk, arra majd a május 13-i fellépés ad választ. A Ballada esetében megvolt már a téma, később született meg a zene.

A szakember így látta a Ballada bemutatóját;

— Mosóczi koreográfiája a sokszor látott, halálra táncoltatott lány témáját dolgozta föl. így még sosem láttuk. A koreográfia erénye, hogy túllép a téma szokványos szentimentális látásmódján. A zene és a tánc mintlia egymás mellett íródott volna.

A Somogy Táncegyüttest harminc lány és tizenhét fiú alkotja. Középiskolások, főiskolások, vagy hasonló korúak. Ügyelnek az utánpótlás nevelésére is. A Somogyi Aprók Németh Ágnes növendékei. A Somogy asz- szisztense. Tóth György vezeti a Surjánvölgye Termelőszövetkezet táncegyüttesét.

Tóth György a Zalka Táncegyüttesben nőtt fel táncosnak. 1982 óta táncol a Somogybán. Szakmája szerint az állattenyésztésben dolgozik.

— Mondhatjuk, hogy az együttes szólótáncosa?

— Szerintem mindenki szólótáncos a Somogybán. Ügy kell táncolni a hátsó sorban is, mint az első helyen. A Ballada áll hozzám a legközelebb, talán azért, mert abban kaptam az első komolyabb feladatot. És ezzel a tánccal arattuk az első kiemelkedő sikert.

Tehetséges táncosokban nincs hiány az arany minősítésű együttesben. Báli Klára, Fodor Zsuzsa, a már említett Tóth György, Szerecz Róbert, Kaposvári Krisztina közülük való.

A Somogy a jól ismert Zengő népzenei együttessel dolgozik. Bergics Lajos a vezetőjük, hárman nyerték el a népművészet ifjú mestere elismerést. A zenekarvezetőn kívül Csíkvár Gábor és Molnár Éva. Kiváló muzsikus Husi Gyula is. A zenekar az aprókkal próbált, amikor találkoztam tagjaival. Örömük csak úgy sugárzott. A bulgáriai világbajnokságra készülő magyar ritmikus sportgimnasztikai csapat számára az ő népzenei összeállításukat fogadta el a zsűri.

A Somogy Táncegyüttes gondos gazdája a Latinca Sándor Művelődési Központ. Pap János igazgatóval a fenntartásról beszélgettünk.

— Tavaly hétszázezer forint állt az együttes rendelkezésére, az idén már több mint egymillió forint. Ennyi elegendő, hogy biztosítsuk az együttes működését, fedezzük a hazai szereplések kiadásait. De nem telik ebből külföldi útra, a drága új ruhák megvásárlására. A gyermek- és a felnőttegyüttes ebben az évben mindössze százhetvenezer forintot költhet a kellékekre. Egy pár csizma négyezer forint! A táncosok maguk vásárolják tréningruháikat, az apróbb kellékeket. Ök tartják karban ruháikat is.

Huszonnégy éve alakult meg a Somogy Táncegyüttes. Számos elismerés és kudarc fűződik tevékenységéhez. Néptáncmozgalmunk történelme a saját történelmük is. Nélkülük szegényebb lenne a magyar néptáncmozgalom.

Horányi Barna