Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-02 / 51. szám
V'iJIV Yb * AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 51. szám Ára: 1,80 Ft 1987. március 2., hétfő Világharang Cjabb magyar világszabadalom született: az alumíniumból öntött harang. A feltaláló, Jeney Tibor iparművész és Oborzi Edit képzőművész az alumíniumgyártás századik évfordulójának évében bejelentette: képesek helyettesíteni a méregdrága rezet a harangkészítésben. A feltaláló Budapesten, a Gundel étterem különtermében mutatta be a tavaszi fesztivál programjáról tájékozódó újságíróknak a különleges harangot, amelynek társai szerepelnek majd a kecskeméti tavaszi napokon. Megkondult az új magyar harangtalálmány, hangja valóban vetekszik a legkiválóbb réz-testvéreivel. A világhírű lengyel zeneszerző, Penderecki már zenekari szereplését is méltatta, ekkép: — A Te Deum című darabomban csodálatosan zengtek a harangok. Nagyon remélem, hogy az alumínium harangokat a jövőben is alkalmazhatom műveimnél. A harang, amelyet megkongatott a feltaláló, önmagában is szenzáció, olyan találmány, amelynek alapanyaga a „magyar ezüst”, világ- szabadalom. Nem az anyagban rejlik a titka — tiszta alumíniumból készült, nincä benne ötvözet —, ám hogy hangja szép legyen, arra Jeney Tibor hosszas kutatómunka során jött rá. Miért épp a Budapesti Tavaszi Fesztivál sajtótájékoztatóján mutatta be harangját a feltaláló? Azért, mert már nemcsak a kecskeméti harangkiállításról van szó, a találmányról, hanem arról, hogy Magyarországon elkészül a világharang. Fin- ta József tervezi az épületet, amely magába foglalja majd a kilenc és fél méter magas, a tetején másfél méter átmérőjű glóbusszal díszített harangot, s az Oszta- penkó-szobor környékén helyezik el. A Budapesti Tavaszi Fesztivál az idegenforgalom nagyszabású rendezvénysorozata, amely alkalmat ad arra, hogy nemzeti kultúránk bemutatkozzon a világ előtt. Hetedik éve hirdeti a fesztivál, hogy a nemzeti kultúrák gyümölcse az egész világé. A budapesti fesztivál nemcsak a magyarok ügye, számos országból várunk szereplőket és a rendezvényekre vendégeket. A nézőtéren ugyan többségben a hazai közönség foglal helyet, de országunk nyitott a világ előtt. Ezt csak békében tehetjük meg. A magyar világharang nemcsak a találmánynak állít emléket, hanem a béke jelképe is lesz. A tudomány fejlődését, bármennyire is együtt jár a korszerű haditechika kifejlesztésével, csakis békében képzelhetjük el. A találmányok épp úgy, mint a művészeti alkotások, magukban hordozzák a múltat, a jelennek, s a jövőnek is szólnak. A magyar világharang hangja a békét hirdeti majd. Kifejezi az emberiség vágyát, amit évezredek óta áhít; kifejezi azt is, hogy tenni érte minden ember dolga. A magyar feltaláló ötletét bizonyára értékelik a szakemberek, ám az az „ötlete”, hogy megvalósítja a világharangot, minden emberre tartozik. Nemcsak azért, mert a jelkép erejével hat, s hangja szívünkig hatol, hanem azért is, mert példa: minden ember képes tenni valamit a békéért. Tudását, tehetségét, munkáját a béke szolgálatába állíthatja s kell, hogy állítsa. Horányi tárná Mihail Gorbacsov nyilatkozata Különmegállapodást indítványoz az európai rakétákról A JAVASLAT NEMZETKÖZI VISSZHANGJA A Szovjetunió indítványozza, hogy kössenek haladéktalanul egyezményt külön az európai közepes hatótávolságú rakétákról — jelentette be Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szombaton este Moszkvában közzétett nyilatkozatában. Egyúttal közölte, hogy az erre vonatkozó javaslatokat előterjesztik a genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon. Mihail Gorbacsov a szovjet vezetés nevében kijelentette!: „A Szovjetunió javasolja, hogy az Európában lévő közepes hatótávolságú rakéták problémáját emeljék ki a kérdések összességéből, kössenek külön megállapodást róla, mégpedig haladéktalanul. Ilyen lépésnek nem csupán alapja van meg, hanem megvan hozzá a gyakorlatilag kész egyezmény is. Reykjavíkban megegyezés jött létre arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a következő öt évben felszámolja Európában állomásozó közepes hatótávolságú rakétáit. Ugyanezen idő alatt száz robbanótöltetre csökkentik a Szovjetunió ázsiai területén az e kategóriába tartozó szovjet rakéták célbajuttató kapacitását olyan értelmezéssel, hogy az Egyesült Államok ugyanennyi középhatótávolságú rakéta-robbanótöltetet hagyhat a maga területén. Amint megtörténik az Európában állomásozó szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó egyezmény aláírása, a Szovjetunió az NDK-ból és Csehszlovákiából — e két ország kormányával való egyeztetés alapján — kivonja megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakétáit, amelyeket a Pershing—2-es rakéták és a manőverező robotrepülőgépek nyugateurópai telepítésére válaszul helyeztek el. Ami az egyéb harcászati-hadműveleti rendeltetésű rakétákat illeti, készek vagyunk azonnal tárgyalásokat kezdeni számuk csökkentése és teljes felszámolásuk céljából.” A Fehér Ház szóvivője, Dan Howard szerint „az Egyesült Államok kész igen gyorsan letenni a genfi tárgyalóasztalra javaslatát a közepes hatótávolságú nuk- leáros eszközök felszámolásáról”. A szóvivő azonban nem volt hajlandó részletekbe menően nyilatkozni Mihail Gorbacsov új javaslatáról. A közepes hatótávolságú eszközök felszámolására vonatkozó javaslat igen nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államokban. A televíziós állomások híradói, a rádió híradásai szombat délutántól vezető helyen fog- - lalkoztak azzal, hogy a Szovjetunió kész a megállapodásra és hajlandó a kérdést a leszerelés egyéb kérdéseitől ’ elválasztva akár azonnal megoldani. Az első kommentárok azt hangoztatták, hogy a szovjet javaslat mindenképpen megérdemli az azonnali komoly megfontolást, s egyúttal igen fontos lehet a Reagan-kor- mány számára is: az Egyesült Államok jelenlegi helyzetében kiutat jelenthet a teljes kátyúba jutott amerikai külpolitika számára. (Folytatás <^2. ^oldalon) Gazdag program a forradalmi ifjúsági napokra Veterántalálkozók és sportrendezvények Az idei tavasz kiemelkedő eseménye a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata. Ennek keretében a KISZ zászlóbontásának 30. (évfordulójáról is megemlékeznek. Ez évben ünnepli megalakulásának harmincadik évfordulóját a munkásőrség és az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda is. Az ünnepi rendezvényeket minden korosztály és réteg számára szeretnék emlékezetessé tenni a szervezők, a megyei és városi KlSZ-bizott- ság. Segítenek a rétegtanácsok és a lakóhelyi ifjúsági bizottságok is. A hagyományos rendezvények mellett az idén újszerű kezdeményezésekkel is találkozunk. Ezek közé tartoznak a 30. évfordulóhoz kapcsolódó rendezvények, a nemzedéki találkozók. A tavaszi évfordulók kapcsán a KISZ-szervezetek vállalják a Jövőnk a tét akcióhoz kapcsolódva a gazdaság- politikai céljainkat szolgáló nyílt politizálást. Az ünnepi megemlékezéseken az idén is fölelevenítik a múltat, a haladó hagyományokat. Újdonság lesz a Kossuth-téri KISZ-avató március 15-én, a nagybajomi ifjúsági nap, a Táncsics-kupa röplabdatorna, amelyen a megyeszékhely középiskolai csapatai mérhetik össze sporttudásukat. Az évforduló tiszteletére több találkozót rendeznek megyeszerte, „Harminc év — harminc ember — harminc történet” címmel. Ezeken alapító KISZ-tagokkal, veterán mozgalmi vezetőkkel találkoznak a fiatalok. A diáktanya rendezvényei a tavaszi szünetben is várják a résztvevőket, s egyre nagyobb önállóságot adnak nekik a rendezők. A kaposvári Munkácsy gimnáziumban a KISZ és a munkásőrség megalakulásának 30. évfordulója alkalmából ünnepi hangversenyt szerveznek. Nagyatádon ifjúsági napot tartanak, és szellemi meg sportvetélkedőkben mérik össze tudásukat a fiatalok. Futóverseny is lesz, s aki inkább a kényelmesebb széket választja, azt a Csók, anyu című díjnyertes magyar film díszelőadására várják a moziban. Siófokon József Attiila-sza- valóversenyt rendeznek, Fonyódon költőtalálkozót tartanak. Boglárlellén diák- sportkörök olimpiája lesz, a csurgóiakat pedig fáklyás felvonulásra hívják. Programban tehát nem lesz hiány, és a szervezők mindent megtesznek azért, hogy március közepétől április végéig színvonalas, érdekes rendezvények várják a fiatalokat. A megyei megnyitót március 14-én tartják Űj várfalván. Németh Károly hazaérkezett Finnországból Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese a Finn Kommunista Párt meghívására február 24. és 28. között pártküldöttség élén Finnországban .tartózkodott. A delegáció tagja volt Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára, Gecse Attila, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője, és Gróf Ferenc, a KB munkatársa. A látogatás során Németh Károly • megbeszéléseket folytatott Arvo Aaltoval, az FKP elnökével és. találkozott a Finn Kommunista Párt több más vezetőjével. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozókon kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, a pártjaik előtt álló legfontosabb feladatokról. Áttekintették a nemzetközi élet, valamint a nemzetiközi kam- munisita és munkásmozgalom kérdéseit. Kifejezték készségüket az MSZMP és az FKP közötti együttműködés további elmélyítésére, amely fontos részét képezi a két ország, a magyar és a finn nép közötti hagyományos, jó kapcsolatoknak. Finnországi tartózkodása során Németh Károlyt fogadta Mauno Koivisto köztársaság! elnök, és Kalevi Sorsa miniszterelnök, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke. Az MSZMP főtitkárhelyettese a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központban találkozott a Finn—Magyar Társaság vezetőivel. A megbeszéléseken és találkozókon részt vett Hargita Árpád hazánk helsinki nagykövete. Az MSZMP küldöttsége szombaton hazaérkezett. Németh Károly fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Arto Mansala, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. Számítógépes termelésirányító rendszert fejlesztettek ki a Kaposvári Villamossági Gyárban. A program a kereskedelmet, az anyaggazdálkodást, a termelés programozását és a gyártáskövetést foglalja magában Álmos ez a reggel. Vagy csak én érzem úgy a kihalt peronon? Máskor a zsivajban fel sem tűnt volna a szomszéd vágány mellett filmekkel bajlódó hordár. Hopp! Hát majdnem elejtette azt a dobozt. Játszom a gondolattal. Nem éri el. Elejti. Elfut a film. Este valahol nem vetíthetnek. De ő eléri, elkapja és este pereghet a film valahol, valamiről. Talán éppen a napsütötte tengerpartról ebben a szürkeségben. Vágyálmok. Hordozzuk magunkban így, vagy úgy. A kalauz sokadszor lapozza át a menetrendet. „Azt mondja, hogy huszonnyolca- dikáig nem közlekedik, de március elsejétől igen. Leadom a szolgálatot, s akkor még van időm... Nem, ez pont jó lesz! Nyolcra otthon vagyok, elmagyarázom az asszonynak... És ha késünk? Már megint tíz perc késésben vagyunk. Ha nem 'hozzuk be, akkor oda az egész!” Mellénk telepedett, megértőén bólintgattunk monológBESESSEN jára. Neki ez a legfontosabb. Az ősz öregúr mesélni kezd mellettem. A kotróról. Ott van bungija. „A fene se érti ezt az egészet! Most azt akarják, hogy mind egyforma legyen. Nekem jó így. Nem kell több, se jobb. A szomszédnak se. Levágták a lábát. Meg se csinálhatná...” Neki mindegy. Megszokta, s a szokás nagy úr. Aligha győzik meg az ellenkezőjéről. „ötvenegyben kitelepítettek bennünket a Hortobágy- ra, mert odaát születtem. A férjemet se nézték jó szemmel, pedig negyvenötven ő szérv.ezte a''faluban a ... ” Nagymama korban van már. Kedves emlékeket akar idézni, de valahogy mindig visszatér sérelmeihez. Nem tudja elfelejteni. Hogy megbékélt volna? Látszólag igen. Mutatja az unokák képeit, dicsekszik az orvos vő- vel, a nagy lakással meg a banánnal, amit az unokáknak ígért. „Mit mondanának, ha nem vinném. Hiszen megígértem." Neki ez a legfontosabb. Az ígéret. Ígéreteink, álmaink, vágyaink, keserveink, terveink, ötleteink. A vonat zakatolva viszi magával terheinket. Hol lassabban, mert a vágányt átépítik, hol robogva. Figyelem őket, s közben elidőzök a kalauz monológján. Valahogy meg kell beleélnem azzal, hogy már március van. Te jó ég! A jövő héten itt a nőnap, azután március idusa és elment egy negyedév. Mit is, kellett volna csinálnom februárban? MegtetterrC-e? Megtettük-e? Hogy állunk dolgainkkkal? Zötyög velünk a vonat. A kalauz készülődni kezd. Mindjárt befutunk az állomásra. Nézi az óráját. Lehet, hogy behoztunk valamit a késésből. Az arcán halvány mosolyg. Elképzelhető. Talán kétpercnyit? Meglehet. Neki annyi is boldogságot jelent. A végállomásig sokat jelentenek a kétper- cek. Talán össze jön az a tíz perc. És elérheti a ma először induló másikat. Korábban otthon lehet, elmagyarázhatja az asszonynak azt a bizonyos dolgot, segíthet a gyereknek a leckét megcsinálni. A nagymama banánjai az unokák, kezében lesznek, hiszen megígérte. Vesz- szük a kabátot. Lassít a vonat, leszállunk. Az öregúr ráérősen fordul a másik oldalára. Azt mondja, Pécsig még sok az idő. A szemközti buszmegállóban tucatnyian tolonganak. Alighanem természetbarátok. Sejteti bakancsuk, hátizsákjuk. Készülnek valahova. Március van. Bár csak a hóvirág bontogatja szirmait, megnyíltak az utak. Ilyen az ember természete. Mennie kell, ha az idő is úgy akarja. Nagy Jenő
