Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

Somogyi Néplap 1987. február 9., hétfő Közgyűlést tartott a Magyar Közgazdasági Társaság (Folytatás az 1. oldalról.) Simái Mihály, az MTA Világgazdasági Kutatóinté­zetének igazgató-helyettese a közgazdászok magyar tár­sadalomban elfoglalt hely­zetét elemző tanulmányához fűzött megjegyzéseket. Ki­emelte, hogy nemcsak itt­hon, hanem határainkon túl is megnőtt az érdeklődés a magyar közgazdasági élet, a hazánkban bekövetkezett gazdasági folyamatok iránt. Ezt bizonyítja, hogy szerte a világon számos doktori disszertáció készült a ma­gyar reformról, s a legkü­lönbözőbb országokban csaknem 300 tanulmány, ki­advány, könyv foglalkozott ezzel a témával. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az elmúlt három évtized során jelentős értel­miségi réteggé vált a köz­gazdászok tábora. A főisko­lát, egyetemet végzetteknek ma már több mint 8 száza­léka rendelkezik közgazdász képesítéssel, míg az ötvenes évek elején arányuk alig érte el a 3 százalékot. A vitában elsőként Berecz Frigyes emelkedett szólásra. Berecz Frigyes felszólalása Elöljáróban az MSZMP Központi Bizottsága és a dinásztertanács. nevében kö­szöntötte a közgyűlés részt­vevőit, majd gazdasági helyzetünket elemezte. — Bár a gazdaság hely­zete ma valóban nagyon ne­héz, nem vagyunk a csőd közelében — hangsúlyozta. — Vannak erőforrás-tanta- ékaink a termelésben — pénz, áru, munkaiidőalap 'ormájában —, van deviza­tartalékunk, áruellátásunk továbbra is kiegyensúlyo­zott. — Váló igaz azonban, hogy nem viselhetünk el következmények nélkül még egy olyan évet, mint ami­yen 1986 volt. Ezért még az Idén érzékelhető fordulatot kell elérnünk a gazdálko­dásban. Valami gyökeresen újszerű gazdaságpolitikára nincs sem lehetőségünk, sem szükségünk, a fordula­tot a gazdaságpolitika, a kormánymunka, a gazdálko­dói magatartás és az egyéni _ ■se lek vés összhangjának megteremtésétől várhatjuk. A Minisztertanács elnök­ei yettese ezután arról izólt, hogy a párt gazda­ságpolitikájának céljai kö- 'ött — a gazdasági egyen­súly minden összetevőjének javítása, majd egy kedve­zőbb egyensúlyi helyzet ál­landósítása mellett — ismét megjelent a dinamikus fej­lődés újraindítása is. — Nem a célokkal van gondunk — folytatta Be­recz Frigyes —, hanem az elérésükért eddig végzett munkánk színvonalával, a gazdaságpolitika érvényesí­tésének gyakorlatával. Kö­vetkezetesebb, célratörőbb összehangoltabb munkáró van szükség a kormányzat szintjétől kezdve a végre­hajtásig, minden fázisban. — A gazdasági reform to­vábbfejlesztése a Központi Bizottság 1984. áprilisi ál­lási ogltalásában megjelölt irányiban halad. Három ki­emelkedően fontos feladat közül kettőt — az új válla­latvezetési formák bevezeté­sét és a bankrendszer két­szintűvé tételét — végrehaj­tottuk. A soron következő lépés a hozzáadottérték-típu- sú adórendszer meghonosí­tása a gazdálkodók körében, s ezzel egyidejűleg a szemé­lyi jövedelemadó bevezeté­se. Sokan állítják: ez a lé­pés egymagában felér egy gazdasági reformmal, s eb­ben nem kevés igazság van. A feladat elméleti bonyo­lultsága. a sok gyakorlati nehézség, valamint a beve­zetéséig rendelkezésre álló idő rövidsége egyaránt nö­veli a kormányzat felelőssé­gét. A cél az, hogy az új adórendszer előnyösebb le­gyen az átlagosnál valóban jobban gazdálkodó vállalatok számára, érdekeltté tegye a társadalomnak a jövő épí­tése szempont jóiból legfonto­sabb rétegeit, felszabadítsa s a fejlődés szolgálatába ál­lítsa a gazdálkodói és a la­kossági szférában rejlő erő­forrásokat. A továbbiakban Berecz Frigyes külkaipcsolatainkról szólva hangsúlyozta: szeren­csés körülménynek kell te­kintenünk, hogy a szocialis­ta együttműködés mélyreha­tó fejlesztését ma már min­den KGST-tagország igény­li. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a magyar népgazdaság megfelelően bekapcsolódjék a szovjet gazdaság egyre intenzívebbé váló korszerűsítési folyama­tába. — Továbbra is jelentős marad a nem szocialista or­szágokkal való gazdasági kapcsolataink szerepe. Fize­tési mérlegünk javításának legjobb módja termékeink versenyképességének növe­lése, az áruforgalom tartós aktívuma. A közgazdaságtudomány szerepét, lehetőségét értékel­ve a iMinisz tér tanács elnök­helyettese rámutatott: — Néha úgy tűnik, mintha egyedül a közgazdászok érez­nék a felelősséget gazdasá­gunk gondjaiért, iúgy véle­kedve, hogy nekik kell meg­találniuk a kivezető utat. A reformfolyamat kibontakoz­tatásának gyorsasága azon­ban nem egyszerűen attól függ hogy milyen rövid idő alatt gondolják ki a megol­dást la közgazdaságtan tudó­sai. A miniszterelnök-helyet­tes beszédét követően töb­ben is hozzászóltak az el­hangzottakhoz s az írásos dokumentumokhoz. A közgyűlés végezetül megválasztotta a Magyar Közgazdasági Társaság új választmányát, amely sorai közül megválasztotta vezető tisztségviselőit. A Társaság elnöke ismét Csikós-Nagy Béla, az új főtitkár Kerne- nes Ernő. Országos titkárrá Szabó Imrét választották új­já, a tudományos titkár tisz­tét pedig Tarafás Imre tölti be. I Országos konferenciát tartottak a családi eseményeket rendezők A Parlamentben zajlott le szomlbaton és vasárnap a családi eseményeket rende­zők országos konferenciája. Részt vették ezen a politi­kai, az állami, a társadalmi szervek képviselői, valamint a családi eseményeket ren­dező tanácsi szervek és in­tézmények dolgozói, s azok a társadalmi aktivisták, akik önzetlenül segítik a családi események társadalmi meg­rendezését. A konferenciát Czinege Lajos, a kormány elnökhe­lyettese köszöntötte. Hang­súlyozta: a család a jelen­ben és a jövőben is a tár­sadalom legfontosabb pillé­re. Szükséges, hogy az állam fokozza a család és a fiatal­ság támogatása, védelme ér­dekében tett erőfeszítéseit. A teendők közé tartozik a családi események méltó megrendezése is. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnöke tartott elő­adást. Hangsúlyozta, hogy a család összetartó erejének erősítése jelentősen hozzájá­rulhat társadalmunk erősö­déséhez, gondjaink leküzdé­séhez, majd így folytatta: Az öröm érzése feleme- lőbb, a bánat, a gyász fáj­dalma enyhébb, ha érzése­inkkel nem maradunk egye­dül. A tanácsok a társadal­mi szervekkel együttműköd­ve igyekeznek gondoskodni a születéshez, a házasságkö­téshez kapcsolódó ünnepsé­gek, a polgári gyászszertar­tások méltó megszervezésé­ről. Ezek a rendezvények jelzik: a család örömében, bánatában a társadalom megértőén osztozni kíván. A továbbiakban elmondta, hogy a családi és társadalmi ünnepségeket szervező, ren­dező intézmények száma .ma már eléri a 140-et, és pél­dául a tavaly született 130 ezer gyermek közül mintegy 60 ezernek rendeztek névadó ünnepséget, a házasságköté­sek csaknem 90 százaléká­nál működtek közre a csa­ládi eseményekét rendezők. A névadás, a házasságkö­tés és a polgári gyászszer­tartás alapszolgáltatásait a lakosok állampolgári jogon vehetik igénybe — mondot­ta a Tanácsi Hivatal elnöke. Ám lehetővé kell tenni, hogy teljesítsék azoknak a kíván­ságát is, akik különlegesebb szolgáltatást akarnak és ezért anyagi áldozatra haj­landók. Felhívta a figyelmet a hagyományok gondosabb ápolására. Felszólalt a konferencián Drecin József művelődési minisztériumi államtitkár, aki a családi eseményeket rendezők szerepéről szólva arra mutatott rá, hogy a családi és társadalmi ese­ményeket gondozó intézmé­nyek sajátos feladatot telje­sítenek: rendezvényeik kul­turáltságával, színvonalával, emberi kapcsolatformáló erejével sokat segítenek az életmód-kultúra fejlesztésé­ben. A tanácskozáson a to­vábbiakban áttekintették a családi események társadal­mi megrendezésére hivatott tanácsi intézményeknek az utóbbi 5 évben kifejtett te­vékenységét; megvitatták a minisztertanácsi határozat­ból és a módosított család­jogi törvényből adódó fel­adatokat. A konferencia vasárnap szekcióülésekkel folytató­dott. Szovjet— pakisztáni külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában A Szovjetunió és Pakisz­tán támogatja az ENSZ-fő- titkár személyes képviselőjé­nek erőfeszítéseit, amelye­ket az ő közvetítésével Géni­ben folyó afgán—pakisztáni tárgyalásokkal kapcsolatban .tesz. Többek között ezt hangsúlyozta szombaton Moszkvában végét ért tárgya­lásain Eduard Sevardnadze szovjet és Jakub Han pa­kisztáni külügyminiszter. A szovjet fővárosban ki­adott záraközlemény sze­rint a tárgyalásokon Eduard Sevardnadze kifejtette: a Szovjetunió következetesen síkra száll az Afganisztán körüli helyzet politikai ren­dezéséért. Nem szándékozik otthagyni katonai kontingen­sét Afganisztánban, és kész meggyorsítani ezék hazaté­rését, mihelyt a rendezés létrejön. A szovjet külügy­miniszter felhívta a pakisz­táni fél figyelmét az afgán kormány nemzeti megbéké­lési programjának és az af­gán forradalmi -tanács tűz- szüneti felhívásának fontos­ságára, rámutatva, hogy ezek nyitják meg a járható utat a ibéké és nyugalom helyreállítása, a helyzet po­litikai rendezése felé. Az ENSZ-főtiitkár képviselőjé­nek közvetítésével zajló gen­fi tárgyalásokkal kapcsolat­ban mindkét fél fontosnak nyilvánította e tárgyalások február végén kezdődő újabb szakaszát. A külügyminiszterek a szovjet—pakisztáni viszonyt áttekintve kijelentették: or­szágaik érdekeltek a kétol­dalú politikai, kereskedelmi Szovjet—pakisztáni 'külügyminiszteri tárgyalások voltai Moszkvában. A képen: Jakub Han pakisztáni és Eduard Se­vardnadze szovjet külügyminiszter kézfogása a megbeszélé­sek előtt és gazdasági kapcsolatok fej­lesztésében, s .megállapítot­ták, hogy megvannak a le­hetőségek a jó viszony és a minőikét nép érdekeinek megfelelő, kölcsönösen elő­nyös együttműködés erősíté­sére. Nemzetközi kérdésekről tartott véleménycseréjük so­rán Eduard Sevardnadze Sizólt a Szovjetunió jelentős külpolitikai kezdeményezé­seiről, s külön kiemelte az ázsiai—csendes-óceáni tér­ség problémáinak megoldá­sára vonatkozó, Mihail Gor­bacsov tavaly júliusi vlagyi- vosztofci beszédében elhang zott javaslatok jelentőségét Jakub Han megállapította hogy Pakisztán és a Szovjet unió álláspontja sok megvi tatott nemzetközi kérdésber megegyezik vagy közel var egymáshoz. A felek állást foglaltai! amellett, hogy folytatódjé! országaiknak .a kétoldali kapcsolatok, a világ- és i regionális helyzet kérdései re vonatkozó párbeszéde építő szellemű vélejnényose réje. Összekapcsolódott a Szojuz—TM-2 és a Mír—Progressz-27 Vasárnap kora hajnalban (moszkvai idő szerint 2 óra 28 perckor) összekapcsoló­dott a Szojuz—TM—2 űrha­jó és a Mír—Progressz—27 űrikomplexum. Az összekapcsolás és a hermetikus zárás ellenőrzé­sét követően a Szojuz—TM —2 űrhajósai, Jurij Roma- nyenkó és Alekszandr La- vejkin, átmentek az éppen egy éve működő Mír űrál­lomásra. Az űrkomplexum berendezései normálisan működnek. Űrhajósok most először repülnek Szojuz—TM típusú űrhajóval. Pilóta nélküli változatát 1986 májusában próbálták ki remek ered­ménnyel és ezt követően döntöttek alkalmazásáról. Az új típust felszerelték automatikus megközelítő és összekapcsoló berendezéssel is. Ez a szerkezet végezte vasárnap hajnalban az űr­hajó összekapcsolását a Mír űrállomásból és a Progressz—27 teherűrhajó­ból álló űrkomplexummal. A Mír az űrállomások harmadik nemzedékét kép­viselj és a jövőben állandó­an működő, a föld körül keringő űrállomás lesz. A hozzákapcsolható egyes ele­mek segítségével tudomá­nyos és népgazdasági célo­kat szolgáló kutatásokat vé­gezhetnek fedélzetén. A Mírihez további hat űrobjek­tum kapcsolható. Ezúttal a tervek szerint egy különle­ges csillagászati obszervató­riummal, az úgynevezett asztrofizikai modullal bőví­tik a komplexumot. Az űr­hajósok a csillagászai, geofizikai kísérletek mellet technológiai, műszaki és or­vos-biológiai kutatásokat ú végeznek majd. Ezt meg­előzően azonban még kirak­ják a Progressz—27 teh< > űrhajó szállítmányát, be­rendezik az űrállomást. Az amerikai flotta mintegy harminc hadihajót összpontosított beavatkozásra készen a Földközi-tenger keleti részén. Közben két újabb túsz került fogságba: jobbról Joseph James Cicipio amerikai egészségügyi szakember és Jean-Lois Normandin francia televíziós Vasárnap esti kommentár Afgán kilátások Hosszú idő után most végre valóban reálisnak tűnnek az afgán probléma megoldására irányuló remé­nyek. Jóllehet a szerdára tervezett afganisztáni—pa­kisztáni közvetett tárgyalá­sokat február 25-re halasz­tották, ezen a héten sok minden eldőlhet. Óriási dip­lomáciai aktivitás tanúi le­hetünk például Moszkvában: szinte egymásnak adja ma a kilincset Jakub Han pakisz­táni külügyminiszter, Diego Códovez, a felek között köz­vetítő ENSZ-főtitkárhelyet- tes és Szultán Ali Kistmand afganisztáni miniszterelnök. A jelek szerint Kabul és Moszkva áttörést szeretne el­érni a hosszú ideje húzódó válság békés megoldására, s ennek érdekében soha nem tapasztalt kompromisszumos készséggel újabb és újabb javaslatokat tesz a tárgyaló- asztalra. Az év elején beje­lentett egyoldalú tűzszüneti kezdeményezés, az amnesz­tia, a politikai hatalomból részesülők körének kiterjesz­tése a párton kívüliekre és az iszlám képviselőire gya­korlatilag egyenértékű an­nak a korábbi pakisztáni kö­vetelésnek az elfogadásával, amely közvetlen tárgyalások­ra szólított föl a kormány és az ellenforradalmi fegyveres szervezetek között. Moszkva hivatalosan is bejelentette, hogy elvileg megszületett a szovjet csapatok kivonásának ütemterve, s erről is hajlan­dó tárgyalni a közvetlenül érintett felekkel. Az Egyesült Államok azon­ban nem nézi jó szemmel o kibontakozó folyamatot Washington a jelenlegi hely­zetben, a polgárháború foly­tatásában érdekelt és min­dent megtesz azért, hogy ezi Iszlámábád politikai körei­ben is tudatosítsa. Pakisz­tánnak viszont megvannak a maga saját gondjai — a bel­politikai válság és az Indiá­val kiújuló konfliktusok Ezek mellé egyre súlyosabb teherként járul a harcias af­gán szervezetek jelenléte a határövezetben, s a pattu menekültek milliós serege. A szintén érdekelt Iránnak is vannak más, fontosabb prob­lémái — a közvetlen szom­szédok tehát érdekeltek a rendezésben, az objektív fel­tételek megvannak a meg­egyezéshez. Ez a megegyezés azonban csak úgy jöhet létre, ha min­den fél garanciát kap arra, hogy érdekeit a jövőben sem veszélyeztetik majd az af­ganisztáni belső folyamatok. A legfontosabb most a szán­dékok őszintesége. Moszkva és Kabul ezt már többszö­rösen bebizonyította — most Pakisztánon, Iránon és nem utolsó sorban a fegyveres csoportokon van a sor. Ügy látszik, hogy jelenleg éppen az amerikai támogatást élve­ző dusmanok jelentik a leg­nagyobb akadályt, mivel nem hajlandók a kormány tűz­szüneti javaslatának támoga­tására sem... H. G.

Next

/
Thumbnails
Contents