Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

1987. február 2., hétfő Somogyi Néplap 5 SOMOGY HÉPESEDÉS[ HEL Kedvezőtlen tendenciák Megyénk népesedési helyzete, a népesedés- száma, jelentékeny a népesség elöregedése, politikai munka tapasztalatai és a teendők A helyzet megváltoztatása átgondolt és átfo- meghatározása szerepelt legutóbb a megyei gó, az eddiginél következetesebb intézkedése- pártbizottság napirendjén. A testületi vita is két sürget. A népesedésről szóló elemzésnek érzékeltette: Somogybán kedvezőtlenek a de- és a testület határozatának alapvető tényezöi- mográfiai tendenciák. Alacsony a születések rőt ad képet sorozatunk. legritkábban lakott terület. népesedéspolitikai intézke­déseinek hatására („Ratkó- korszak”) emelkedett a szü­letési arány, de a népsza­porulat mutatói még így is az országos átlag alatt ma­radtak. Somogy ma is a legalacso­nyabb születési arányú me­gyék egyike. Ä szülések szá­ma az időszak folyamán erős eltéréseket mutatott; a hullámhegyeket mélypontok követték. A családok gye­rekszámla fokozatosan visz- szaesett, ám a megszületett gyerekek közül egyre töb­ben maradtak életben, igya generációk tényleges teljes reprodukciója osak a leg­utóbbi években vált kedve­zőtlenné. Somogy lakónépessége je­lenleg 355 m, ez 1 százalék­kal — 3 596 fővel — keve­sebb, mint 1970-ben volt. 1978-tól területenként eltérő, lassú csökkenés következett be. Napjainkban a megye lakóinak 38,8 százaléka él a városokban. Csökkent a köz­ségek, a megye belső terü­leteinek lélekszáma, ezzel szemben napjainkban is nő a városok — különösen Ka­posvár, Siófok — és a Ba- laton-parti települések la­kossága. Somogy ma is az egyik rejelzés szerint e jelenség megállítása, megfordítása összehangolt intézkedéseket tesz szükségessé a megye párt-, állami- és társadalmi szervei részéről, annak tu­datában is, hogy mindezek befolyásoló hatásúak, hiszen a somogyi népesség alakulá­sának fő iránya szervesen összefügg a hazai tenden­ciákkal. Tovább módosult a megye lakosságának összetétele. Az extenzív ipartelepítés zöme befejeződött, a munkásság létszáma tetőzött, majd — főleg az utóbbi öt évben a szövetkezeti parasztsághoz tartozókkal együtt — csök­kent. Növekedett viszont a szellemi foglalkozásúak és — az arányosabb területi elhelyezkedéssel együtt — a magasan képzett szakmun­kások, középvezetők száma. Erőteljesebbé váltak a belső A teljes foglalkoztatás feltételei kiemelt feladat volt a lakásépítés, vetkezett be. Munkájuk jel­lege átalakult: életmódjuk korszerűbbé, kulturáltabbá vált, szakképzettségük gya­rapodott. A megye gazdasá­gi, társadalmi fejlődésének lényeges tényezőjévé vált az értelmiség. Számuk az utób­bi évtizedben dinamikusan nőtt, bár a népességen belü­li arányuk így is elmarad az országos átlagtól. arányú csökkenését döntően pótolta a nők munkába ál­lása.) Az inaktív keresők aránya nagyobb mértékben (7,3 százalékkal) nőtt; ez alapvetően a nyugdíjjogo­sultság kiterjesztésével, az átlagéletkor meghosszabbo­dásával, a gyermekgondozási segély és a gyed rendszeré­nek bevezetésével függ ösz- sze. Növekedési ütemük meghaladja az országos át­lagot. Az eltartottak 6,4 szá­zalékos csökkenése elsősor­ban a fenti jelenségek kö­vetkezménye, de nem hagy­ható figyelmen kívül a szü­letések csökkenése sem. A népesedési folyamatok­ra is ható feltételrendszer fejlesztése hangsúlyt kapott a tervekben, noha a végre­hajtás egyenetlen Az elmúlt évtizedben is tősen befolyásolja népese­déspolitikai céljaink eléré­sét. Bár — elsősorban az üzemek részéről — nőtt a munkáltatói segítés (kamat­mentes kölcsönök, fuvarok, a lakáshasználatbavételi díj átvállalása stb.), mégis te­temes gondok érzékelhetők. Egyes rétegek szinte kilátás­talannak látják helyzetüket, főleg az alacsony keresetű­ek és azok, akik csupán bér­jellegű jövedelmükre tá­maszkodhatnak. Ha minden lehetőséget .igénybe vesz­nek, egész életükre eladó- sódnak. így legföljebb egy, ritkábban két gyermeket vállalnak. A családnagyság­tól függő lakások biztosítá­sa, a lakáscserék sokaknak megfizethetetlenek. Mindez kihat a több generáció együttélésének lehetőségei­re és az újabb gyermekvál­lalásának szándékára. A szociális bérlakások alacsony száma — íőleg Siófokon és Kaposváron — tovább növe­li a gondokat. A magánerős lakásépítés anyagi, beszer­zési vonzata, valamint be­rendezési költségei is nehe­zítik a gyermekvállalást, olykor vissza is vetik. Egy áttáncolt nap Gyermek néptáncszólisták megyei versenye A szennai páros hagyományőrző tánca — Mi, akik ott ültünk a Történelmi sajátosságok is érvényesülnek megyénk népességének alakulásában. A feudalizmus kori Somogy népességére tragikus hatás­sal volt a török uralom, amely elpusztította a megye lakosságának több mint a felét, szétzúzta a királyi vár­megye településszerkezetét, évszázadokra visszavetette gazdasági, kulturális föl- emelkedését. Ez időben Eu­rópa más területein „de­mográfiai robbanás” zajlott le. A megye lélekszáma ké­sőbb — az 1720-as években kezdődő betelepítésekkel — fokozatosan emelkedett, bár a természetes szaporulat (néhány progresszív évtized kivételével) még mindig el­maradt az országos átlagtól. A polgári fejlődés idősza­kában jelentősebben nőtt a megye népességének száma, a századforduló évében már 304 331 lakosit tartottak nyil­ván, ám a növekedés ebben az időszakban is csak 10 ez­relékes volt. A felszabadulást követően 1945—60 között — az ipar hiánya, a határ menti tele­pülések elnéptelenedésé, a balatoni idegenforgalom megélénkülése stb. követ­kezményeként — előbb az elvándorlás, majd a telepü­lésszerkezet módosulása volt a jellemző. Az ötvenes évek A népsűrűség átlaga 59 négyzetkilométerenként. Az ország lakónépességént!-. 3,4 százaléka él megyénkben. Az elmúlt időszak viszo­nyait elsődlegesen a termé­kenység és a halandóság ala­kította, mert az elvándorlás számottevően megcsappant; az utóbbi négy-öt évben mi­nimálisra zsugorodott. Je­lentősebb tehát a megyén belüli népességmozgás. A változások településtípuson­ként eltérő iránya és mér­téke következtében módosult a népesség területi megosz­lása. Korábban a természe­tes szaporodás nagy részét adó, falun élő mezőgazdasá­gi népesség családtervező magatartása is megváltozott. Egyes előrejelzések szerint az ezredfordulóig — a ked­vező népességpolitikai in­tézkedések hatásával együtt is — számolnunk kell a né­pesség fogyásával. Más elő­li. Északról feltűnt két va­dászrepülő, dübörögve ala­csonyra szálltak, m|ajd ma­gasra húzva, a vár felett kö­rözni kezdtek. Virthegyi vezetésével a lányok és a bizottság, futva igyekezett ki a várkapun a mikrofon felé. Feltűnt a Várva várt helikopter, mint egy óriási szitakötő közele­dett. Mindent betöltött a légi- járművek dübörgése. Az óriási szitakötő a vár fölé érve süllyedni kezdett. Már látni lehetett a bent ülőket, és a propellerek szele meg­csapta a fogadóbizottságot, amikor a gép oldalazó moz­gásba kezdett. Eltűnt a vár melletti fák mögött és a motorhang élhalkuLt. — Ez landolt — szólalt meg a gépkocsivezető. — De hol, az Istenért?! — kiáltotta kétségbeesetten a külügy munkatársa. A gép­kocsivezető megvonta vállát. — Csak itt a környéken, valahol... rétegződési folyamatok. A szövetkezeti parasztság éle­tében minőségi változás kö­— rövidebb időszakok és kisebb térségek gondjaitól eltekintve — alapvetően biz­tosítva vannak. Gazdálkodó szervezeteink képesek voltak a munkát keresők fogadásá­ra. A korábbi elvándorlás megszűnése döntően ezzel magyarázható. A gyermek- vállalás (illetve több gyer­mek vállalása) alapvető anyagi-gazdasági háttere a •történelmi hátránnyal szem­ben javult, bár az országos átlagtól elmarad. Jelentősen módosult tehát a megyében élők foglalkoz­tatási helyzete és szerkeze­te. Az aktív keresők aránya 1970-hez viszonyítva kis­mértékben csökkent, de a nemek közötti ellentétes irá­nyú változás jelentős. (A férfi aktív keresők nagyobb a lakásigények kielégítése. Az V. ötéves tervidőszak legfőbb céljául a mennyisé­gi igények szerinti lakás­építést jelöltük meg, a terv viszont csak 85 százalékig teljesült. A VI. ötéves terv időszakában 12 600 lakás épült. Eredményeképpen a lakásellátottság valamennyi településkategóriában javult, s a terv csaknem teljesen megvalósult. Viszont csak az utóbbi három évben került előtérbe a kiemelt réteg (többgyermekes családok, fiatal házasok) lakáshoz jut­tatásában a program szerin­ti magatartás. Sikerült elér­ni, hogy e rétegek — a me­gye városaiban — az igény­léstől számított 3 éven belül lakáshoz jussanak. A több­lépcsős lakáshoz-juttatási gazdálkodási forma beveze­tése is megkezdődött, bár számottevő eredményről még nem lehet beszélni. Érzékel­hető, hogy a megyei párt- végrehajtóbizottság határo­zatának végrehajtása szá­mottevő késéssel kezdődött meg. Ez is kedvezőtlen ha­tással volt a népesedési fo­lyamatok alakulására. A lakáshoz való jutás, a la'kásméret — a társadalmi juttatások mellett — jelen­— A sportpályán! — ki­áltott fel Dodi, mint aki nagy dolog nyitjára jön rá. — Tudják hogy lehet a leggyorsabban oda jutni? — kérdezte könyörgőn, dr. Ke­resd!. — Naná! — mondta Ger­gő. — Gyerünk! — adta ki a parancsot dr. Keresdi, mi­közben bevágódott a sofőr méllé, a hátsó ülésre pedig Dodi és Gergő. Rövid gép­puska sorozatként hallat­szott az ajtók csapkodása, és már ki is száguldott az út­ra az Impala. — Blama, micsoda bla­ma! — tördelte kezét dr. Keresdi. — Mindjárt ott leszünk — próbálta nyugtatni Dodi az enyhén tépázott idegzetű külügyi munkatársat, aki közben a gépkocsivezetőt bíztatta a fénysebesség el­érésére. Mint a motorcsónak után a habok, úgy csapó­dott fel a földút pora a gép­kocsi faránál, és örvényelve gomolygott utánuk. „ Dodi és Gergő megdicsőült arccal dőltek hátra a ké­nyelmes ülésen, kezüket ott­honosan nyugtatták a tám­lákon, miközben az autó a vár utcájában robogott. A járókelők megálltak, és megbámulták őket. A köny­vesbolt előtt, amikor' az öreg megpillantotta a dip­lomáciai gépkocsiban ter­peszkedő, enyhén részeg kollégáit, eltátotta száját. Kalapját köszönésre emelte, és eszébe jutott nemrég le­zajlott agyvérzése. Keze a levebőbe dermedt és úgy döntött, hogy ebéd helyett elmegy megméretni vérnyo­mását. Egyben megfogadta, hogy mérsékli az emésztés­hez szükséges fröccsök szá­mát. Az Impala befordult abba a rövid utcába, amelynek végén volt a városi sportte­lep. A sportpálya gyepén állt a helikopter, mellette három zsaketban toporgó úr, két egyenruhás repülővel. A kapun berotoogott az autó. — Ott vannak! — kiáltot­ta diadalmasan Dodi. — Micsoda blama, nem fogadta őket senki! — ke­sergett a külügyminiszté­rium megtört munkatársa. — Itt vagyunk mi! — rik­kantotta Gergő. (Folytatjuk.) A táncos rendezvényeket többnyire este tartják; a jó­kedv feledteti az idő múlá­sát és a párok észre sem veszik, hogy éttáncolták az éjszakát. A somogyi gyer- mektáncszólisták megyei ver­senyét szombaton rendezték meg Kaposváron: a hatvan­négy résztvevő a városi mű­velődési központban délelőt- től délutánig ropta a táncot a színpadon. A Horváth János emléké­re kiíírt, hagyományos ver­senyen általános iskolások vettek részt. A tavalyi győz­tes. a barcsi Gasparek László a hármas számot húzta. — A hármas és a tizen- hármas szerencsés szám — ragyogott a fiú szeme. S míg beszélgettünk, meg nem állt a lába: szorgalmasan gyako­rolt a színpadra lépés előtt. — Mit csináltatok tavaly? — Kevesebbet szerepel­tünk, de a barcsi Kisboróka együttesben sok új számot tanultunk. Júniusban befe­jezem az általános iskolát, s a barcsi szakmunkáskép­zőben szeretnék továbbta­nulni. Az asztalos szakmát választottam. A Gasparek család is ott ült a nézőtéren. Lacin kívül Gasparek Éva is indult — és díjat nyert — a verse­nyen. Bátyja most második lett. Németh Agnes a kaposvári Tóth Lajos Általános Isko­lában már két korosztálynyi gyerekkel foglalkozik. Az ap­rók a felső tagozatból ke­rülnek ki, a picinyek alsó­sok. — Az iskolában nagyon sokan jelentkeztek a ver­senyre, ezért úgy határoz­tunk, hogy házi versenyen válogatjuk ki a kategóriák­ként! három-három indulót. Csikvár József, a megyei művelődési központ főmun­katársa a rendezvény házi­gazdája: —öt kategóriában verse­nyeznek a gyerekek. Külön a fiú és a lány szólisták, a páros szólóban indulók, a három-hat fős kamaratáfíc- csoportok, illetve ,a hagyo­mányőrzők. Kötelező tánc­ként a .berzencei páros ug- rós táncfolyamatot mutatják be a gyerekek. Jancsek Klári Boglárlellé- ről jött — a Szelence gye- rektánccsoportban táncol két éve. Ötödik osztályos. A fia­tal táncos öltözete, hajfona­ta is dicséretére méltó. Mel­lette ült izguló édesanyja. Maga is járta annak idején az iskolában, így Klárikában sem volt nehéz fölkelteni az érdeklődést a tánc iránt. Ez­úttal egy díjat ki is érde- iríelt. nézőtéren, nem tudhatjuk, mi zajlik le a színpadon táncoló gyermekekben. Nagy Zsolt elárulta: az ükmama táncát mutatja be. Az ötvenes években rög­zítették Szennában Kata né­ni táncát. Előkerült az ar­chív film, s ezt választotta a Zselic hagyományőrző táncegyüttes tízéves tagja. Egy kicsit az ükmama em­lékére ... Lánypartnere Sa­lamon Tímea volt. A nézőtéren két falusi asz- szonyra lettem figyelmes. Vízgázló Jánosné Rinyako- vácsiból jött el az esemény­re, Garzó Imréné pedig Csö- kölyből. — A kisunokánk miatt jöttünk — mondták mind a ketten. — A kis Attila any- nyira szeret táncolni: amint megszólal a muzsika, máris mozdul a lába. Otthon a tü­kör elé áll, úgy tanulja ... Horváth Jánosnak, a nép­művészet mesterének emlé­kére megrendezett gyermek néptáncszólisták versenyén a zsűri elnöke Keszler Mária táncesztéta volt. Vajon hogy vélekedik ő a látottakról? — Ezeknek a gyerekeknek a tánc már szinte az anya­nyelvűk. Ez a tudás gazda­gítja személyiségüket, segít felnőtté válásukban. A nép­művészettel való találkozás pedig egész életre szóló el­jegyzés a hazával. Új kate­góriával találkoztunk a ka­posvári versenyen, a hagyo­mányőrzőket is meghívták: emellett a kamaratánc is hozzájárult, hogy szélesedjen ez a találkozó. Simon Angé­la és Kovács Arnold egészen kimagaslóan táncolt; nagyon tetszett, kimagasló élményt nyújtott Horváth András szólótánca, valamint Pfeiffer Tímea és Gasparek Éva pá­ros szólója. A díjak: első helyezést ér­demelt szóló táncért Fucskár Dianna, illetve Horváth And­rás; páros szólóban Pfeiffer Tímea és Gáspárok Éva; a hagyományőrző kategóriában Nagy Zsolt és Salamon Tí­mea; kamaratáncban Vük Bernadett, Szabó Anett és Hahóti Ilona. Juniordíjat kapott Simon Angelika és Kovács Arnold. Pedegógiai díjjal ismerték el Kurdi Csilla, Németh Ágnes, Szabó Zsolt, Takácsné Békési Mar­git táncoktatói tevékenysé­gét. A viseleti díjat a szen­naiaknak adták át: Kovács Ferenc kaposvári kalapos, volt karádi lakos különdíját, a karádi kalapot Kreki Zol­tán nyerte el. Horányi Barna

Next

/
Thumbnails
Contents