Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-27 / 49. szám
1987. február 27., péntek Somogyi Néplap Különbségek és azonosságok a bérezésben A szocialista itársadalom- ban minden dolgozónak joga van arra, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjon. Ne legyen — azonos munka esetén — bérben különbség nő és férfi, öreg és fiatal, fehér és fekete között. Ezt ma is természetes dolognak tartjuk, de az elv most már kicsit mást jelent. Felvetődik például, hogy eltérő munkakörülmények között végzett azonos munkáért vajon azonos bér jár-e? Hiszen a munkakörülmények eltéréseit a bérben érzékeltetni kell. Mi a munka mércéje? Napjainkban, amikor a vállalati bérszínvonal és ennek emejési lehetősége függ a vállalat jövedelmezőségétől, gondot jelent az is, hogy az eredményesebben gazdálkodó vállalatnál elvileg ugyanolyan munkáért többet adnak, a gondokkal bajló- dófcnáí kevesebbet. Hol itt az igazság? Mi jelenti két munka „egyenlőségét”? Az erőkifejtés, a fizikai, ideg- rendszeri igénybevétel azonossága? Vagy talán az előállított új érték azonossága? Mi a munka mércéje: a munkaidő, az erőfeszítés, az igénybevétel vagy az eredmény? És melyik eredményt vegyük állápul? Az egyéni vagy a kollektív eredményt? Az egyenlőség lényege Évtizedek óta hangsúlyozzuk, hogy csak egyenlő munkáért jár egyenlő bér, különböző munkáért nem. Harcolunk a „kispolgári egyen- lősdi” ellen, mert ez gyengíti a dolgozók anyagi érdekeltségét, sérti igazságérzetüket. A szocialista egyenlőségnek nem az egyenlő elosztás a lényege, hanem az, hogy minden dolgozó megszabaduljon a kizsákmányolástól, azonos legyen a termelési eszközökhöz való viszonya, mindenkinek egyformán kötelességévé váljon a munka-. A munkadíjazásban az egyenlőség: mérceegyenlőség. Mindenkit azonos mércével kell mérni, hogy a különbségek világossá váljanak. Aki nagyobb mértékben járul hozzá a javak termeléséhez, a nemzeti jövedelem előállításához, az nagyobb mértékben is részesedjék belőle. Amióta általános lett nálunk a folyamatos ár- és bérszínvonal-emelkedés, az „egyenlő munkáért egyenlő bért” követelménye máshogyan is megfogalmazódik. Mondhatnám: nemcsak térben, hanem időben is. Ha valaki ugyanott, ugyanany- ny-it, ugyanolyan eredménynyel dolgozik, mint tavaly, béremelésben csak méltányosságból, jóindulatból részesedik, vagy sehogy. Azonos munkáért azonos bér jár, s ő bizony nem csinál most se többet, se kevesebbet. Akkor is jó könyvelő volt, most is. Csakhogy a reálbére néhány év alatt hét százalékkal csökkent. Lehet-e az elvet „idődimenzióban” és reálértelmezésben (vásárlóerőként) felfogni ? Ha romlanak az ország cserearányai, kell-e romolnia a dolgozó „cserearányainak”? Ügy hat, igen. Lényegesen többet, jobban kell ma dolgoznunk azért, hogy ugyanazon a szinten maradhassunk, mint régebben. Végéemkázunk, taxizunk, maszekolunk, túlórázunk szertelenül. Kialakult a „több munkáért azonos reálbért” elve, de főként gyakorlata. Nem fér ez bele a szocializmus ideológiájába. Ha pedig valami nem fér bele az eszmerendszerbe, akkor jön magyarázatként a „helyzet”, amely mindig fokozódik, a „helyzet”, amely tőlünk független tényezők eredménye. Bérezés, szabadidő Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve általános igénnyé vált napjainkban annak hatására, hogy a kisvállalkozásokban ugyanazért a teljesítményért többet fizetnek, mint az állami vállalatban főmunkaidőben. Ez egyébként természetes is, hiszen a túlmunka mindig is túl volt fizetve 25, 50, illetve 100 százalékkal. A többletmunka díjának konkurrálnia kell a hétvégi maszekbrigádokban elérhető óradíjjal. A kilencedik és a tizedik órára nem vonatkozhat a béregyenlőség elve, mivel itt olyan nagy a szabadidő-áldozat, hogy ezt mindenképpen ellentételezni kell. A kisvállalkozásokban végzett túlmunka díja azért is magasabb a szocialista szektorban főmunkaidőben elérhető munkadíjnál, mert ebben van egy kicsi vállalkozói haszon, kockázatfedezeti rész. Arra persze lehet törekedni, hogy azonos jellegű és mértékű túlmunka díja a nagyüzemben és a kisvállalkozásban egymáshoz közeli legyen. A nagyüzemben pedig abba -kell hagyni egyes dolgozócsoportok „kiemelt kezelését”. Égnék állt a hajuk a vállalati vezetőiknek, amikor megkapták az irányelveket: a bérfejlesztéskor előnyben kell részesíteni a pályakezdő fiatalokat, a nőket, az alsó tarifahaitárhoz közelieket, a többszakmásokat, a többműszakosakat, az alkotó műszákiakat. A vállalat pedig a kiemelt kezelést nem alkalmazza. Ha van pénze, inkább nivellál: nagyobb emelést ad azoknak, akik saját kategóriájukban — és nem munkájukhoz képest — alacsony beállásúak. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve érvényesülésének sok feltétele van, így a kiegyensúlyozott munkaerőhelyzet, a vállalatok, vállalkozások nagyjából azonos jövedelmezőségi szintje, adóterhelése, közteherviselése. De felitétel az is, hogy a mindenki számára igazságosnak tartott elvet a mai helyzethez igazodó tartalommal töltsük ki és ne engedjük, hogy pusztán jelszó maradjon. Dr. Pirityi Ottó BESZÁMOLÓ TÁGGYÜLÉSEH A teljesítmény rangja Ha nagyobb lehetőség és törekvés lenne arra, hogy a pártszervezetek közvetlen tájékozódás útján is tapasztalatokat cseréljenek, föltétlenül érdemes lenne az alapszervezeti vezetőknek meglátogatniuk a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat szakipari pártalapszer- vezetének valamelyik taggyűlését. Itt ugyanis nem hosszú távú célul tűzték ki a formalizmus nélküli, lényegre törő tanácskozást, -hanem megvalósították. Ez nem csupán az a-lapszerve- zeti murtka szempontjából fontos, hiszen a párttagok problémaérzékenysége, magatartása, saliLangmentes kifejezésmódja hatással van munkahelyi környezetükre is. Beszámoló taggyűlésükön az érződött, hogy az alap- szervezetben magától értetődő természetességgel beszélnek az eredményekről és a gonddkról is. Király László párttitkár bevezetőjében átfogó tájékoztatót adott a vállalat helyzetéről. A Sáév a múlt évet sokmilliós veszteséggel zárta, ez azonban nem csupán a tavalyi munkának tudható be. Most csapódtak le az évek óta húzódó kötbérek, a határidő- csúszások következményei. Ráadásul a Sáév gondjainak mintegy keretet ad, hogy országos szinten sincs könnyű helyzetben az építőipar, ilyen körülmények között az ' egyik legfontosabb teendő a dolgozók és az eszközök „átmentése” jobb időkre. A jobb időiket persze nem passzívan kell várni, hanem a gazdálkodás ésszerű alakításával, a minőségi munkára való törekvéssel. A pártalapszervezetbe tavaly januárban két új jelentkezőt vették föl, azóta huszonegyen vannak. A kommunisták munkahelyi befolyása jelentős, mivel többen közülük szakszervezeti vagy KlSZ-tisztségvise- lők, brigádvezetők. Az alapszervezet folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy a társadalmi tisztségeket betöltők milyen színvonalon tesznek eleget pártmegbí- zatásukna-k. így került szóba például a beszámoló taggyűlésen, hogy bár a szakipari területen viszonylag sok tagja van a KISZ-nek — majdnem nyolcvan fiatal — mégis mindössze húszra tehető az igazán tevékeny KISZ-ta- gok száma. Az aktívak körének bővítése nem csupán a KISZ-nek, hanem a párt- szervezetnek is_ feladata. A beszámoló a nehezen megoldható feladatok között említette a kommunisták politikai ismereteinek bővítését. A sok gazdasági munkának és a szétszórt munkaterületek miatt a politikai oktatásokon a megjelenési arány nem mindig jó. Minden párttagnak van valamilyen szintű politikai képzettsége, gondot inkább a továbbképzés okoz. Á kommunisták lényeges előrelépésnek tekintik, hogy a vezetői lépcsőfokokat csökkentették. Így kevesebb az áttétel, gördülékenyebb a munka és javult az információáramlás. Egyetért az alapszervezet az alkoholizmus elleni következetesebb föllépéssel, és azt a felfogást támogatják a munkahelyeken, hogy ez a dolgozók testi épsége szempontjából is fontos. A további hetek, hónapok nehéz, de fontos feladata, hogy a párttagok segítsenek megértetni a dolgozókkal: milyen összefüggés van a csökkenő bérkeret és a növekvő munkakövetelmény ék között. Hegedűs János, a vállalati pártbizottság titkára arról szólt, hogy a tavalyinál kisebb bérkeret nem azt jelenti, hogy mindenki kevesebbet fog keresni. Sóikkal inkább azt, hogy a munkát fizeti meg a vállalat, vagyis az eddiginél jobban differenciál. A korábbi években a béremelés és a premizálás gyakran nem állt arányban a teljesítménnyel. ~ A vállalat vezetőségének intézkedései, tervei azt mutatják, hogy van kiút a nehéz helyzetből. A kibontakozáshoz azonban szükség van a kommunisták meggyőző készségére. példamutató munkájára is. Az a feladat, hogy a maga munkaterületén minden párttag járuljon hozzá a munkaidő jobb kihasználásához, a minősági munkához, a tennivalók megértetéséhez és elvégzéséhez. K. Gy. Az Eais exportsikere KISGAZDASÁGOK NAGY GONDJAI Befejeződött a mezőgazdasági könyvhónap somogyi eseménysorozata A február a mezőgazdasági szakkönyvek hónapja is; alkalmat kínál újabb ismeretek szerzésére, az író—olvasó találkozókon elmélyült eszmecserékre. Amikor tegnap délelőtt Kaposváron a megyei könyvtárban Bogó László, a Teszöv titkára megnyitotta a könyvhónapot záró — a kisgazdák számára szervezett — rendezvényt, egyebek között erről beszélt. Mint mondta, a hazai szakemberképzésnek rangja van a nemzetközi élvonalban, s ez a rang a hazai szakkönyvkínálatnak is köszönhető. Természetesen nemcsak a nagyüzemekbe készülő hallgatók forgatják ezeket, hanem azok az agrár szakemberek is, akik lépést akarnak tartani az újat hozó változásokkal. A szakkönyvek azonban nemcsak a „hivatásos” szakembereknek készülnek — bizonyítja a mostani könyvhónap „termése”. Több népszerűsítő kiadvány, füzet készült a kisgazdaságokban termelőknek és a hobbikertészeknek. Azoknak, akik leginkább rászorulnak az ismeretszerzésre. Dr. Boruzs Gyula, a MÉM főosztályvezető-helyettese az utóbbi tényt tartotta fontosnak. Elmondta: a magyar mezőgazdaság bruttó termeléséből évente átlag 35 százalékkal részesedik a háztáji kisegítő gazdaság, öt év alatt 500 milliárd forint értékű terméket állítottak elő. Elsősorban olyasmivel foglalkoztak, aminek a termesztése, a tenyésztése a nagyüzemekben nem oldható meg, mert kézi-munkaigényes. Gyémántcsiszolók Szél János tizennégymillió forintos nyereségről beszél, és mégsem érzi jól magát a csurgói Metalluxnál. Alighanem igaza van az elnökhelyettesnek. A galvanizáló kádakat és zsírtalanító berendezéseket készítő szövetkezet tipikusan háttéripari üzem. Ha nem megy jól az iparnak, nem mehet jól nekik sem. Egyik legnagyobb megrendelőjük a csepeli kerékpárgyár volt. Tőlük is alig jön rendelés. Órák hosszat faggatjuk egymást az előrelépés lehetőségeiről. A jó szándék megvan bennük, de az anyag( lehetőségekből nem sokra futja. A Metalluxnak mégis neve van a szakmában. Tavaly bizonyítottak a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Űj zsírtalanító berendezésekkel jelentek meg a piacon. Amiről viszont kevesen tudnak: ipari gyémánt csiszolásával is foglalkoznak. — Ausztriában egy ipari vásáron vettünk részt, ahol találkoztunk a Qussa konszern Friedla leányvállalatával, és bérmunkaszerződést kötöttünk. Nálunk nincsenek gyémántbányák, így a csiszolásnak sincsenek hagyományai. Mindössze a fővárosban van egy gazdasági közösség, amely ismeri a szakma fortélyait. Velük szerettünk volna megállapodni egy közös vállalat létrehozásáról, de erre nem került sor. Nálunk a gyémántcsiszolás szinte jelentéktelen. Viszont ezek a szerszámok a legkeményebb anyagok megmunkálására is alkalmasak. Most két dolgozónk csiszol gyémántot az osztrák partner megbízásából. A két évvel ezelőtti megállapodás szerint évente 5—600 darabot készítünk el. Hogy hova kerülnek ezek az értékes szerszámok? Nos, a legnagyobb autógyáraknál is ezekkel dolgoznak. Kis nyereség, piaci reklám. De talán elegendő ahhoz, hogy megismerjék a csurgóiak nevét a nagyvilágban, s kopogtassanak náluk más termékekért. A szövetkezetnél erre is számítanak. Tavaly a vágóhidakra kerülő sertések 59 százalékát a háztáji adta. A baromfi 44 százalékát a kisgazdaságok szállították piacra. Sajnálatos tény, hogy részben az urbanizáció, részben a generációváltás miatt évről évre csökken a háztájiban a szarvasmarha-állomány. De nemcsak ez kedvezőtlen, hanem az is, hogy mind kevesebben foglalkoznak gazdálkodással a háztájiban, igaz, a termelés nagysága nem csökkent, hanem ha kismértékben is, de növekedett. A legutóbbi pártkongresszuson is megfogalmazódott, hogy hosszú távon kell számolni a kisegítő gazdaságokkal. Ezért kedvező lehetőségeket kell teremteni, segíteni kell a vállalkozókat. Csupán néhány tény: tavaly a háztájiban felhasznált takarmány hetven százalékát, valamint 130 ezer kocát, s a szaporítóanyagok túlnyomó részét a nagyüzemek biztosították a háztájinak. Szükséges természetesen a szaktanácsadás is. Dr. Seprős Imre kandidátus, a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának osztályvezetője erről is beszélt. Hiányzik a kellő információ és ismeret a kisgazdaságokban. A jó szakkönyvekből több kellene, mert hiányuk „ku- ruzslásos módszereknek” adhat táptalajt. Dr. Seprős Imrének épp a könyvhónapra jelent meg a Környezetkímélő növényvédelem a házikertekben című munkája; ezt a helyszínen — más munkákkal együtt — megvásárolhatták az érdeklődők. Érdemes belelapozni, hiszen közérthető, világos, könnyen áttekinthető. Nem úgy, mint a forgalomban levő növényvédő szerek használati utasításai. Gazda legyen a talpán, aki el tud igazodni rajtuk! — hallottuk az érintettektől. Hogy mi a véleménye erről dr. Magyari Istvánnak, a Borsodi Vegyi Kombinát igazgatójának? Előadásában elmondta: tavaly már próbálkoztak a változtatással, s ha valaki megfelelő megoldást talál, akkor szívesen lesznek partnerek. A BVK-t egyébként azért hívták meg erre az előadássorozatra, hogy ajánlásokkal segítse a kertbarátokat két gombaölő szer, a Mikai és a Rovral felhasználásában. A könyvhónap véget ért, de ismeretszerzésre továbbra is lesz mód. Erről dr. Jasin- ka János, a megyei kertbarátszövetség elnöke számolt be. Ismertette az idei programjukat, amelyben előadások, tapasztalatcserék is szerepelnek. Újdonság, hogy Budapesten megkezdi működését a telefonos növényvédelmi tanácsadó, s a Televízió teletext-adásai is adnak majd információkat. A megyei szövetség elnöke köszönetét mondott a rendezvény- sorozat szervezőinek, külön is kiemelve a Móricz Zsig- mond Művelődési Ház kertbarátainak segítségét. Az Egis Gyógyszergyár újabb saját fejlesztésű készítményét, grandaxin nevű, feszültségoldó hatású gyógyszerét törzskönyvezték Japánban. Ezt megelőzően a szigetországban hosszú éveken át vizsgálták a gyógyszert, azt minden tékán,tet- , ben megfelelőnek találták, s engedélyezték gyártását és forgalomba hozatalát. A gyógyszer licencét a Mochi- da cég vásárolta meg.
