Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-26 / 48. szám

2 Somogyi Néplap 1987. február 26., csütörtök Mitterrand Olaszországban ÁTKOZOTT PÉNZÜGYI HÉTVÉGE Űj feladatok előtt Olaszországba érkezett teg­nap Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. Bár e látogatás magánjelle­gű, a francia államfő tár­gyal majd olasz kollégájá­val, Francesco Cossigával és Bettino Craxi miniszterel­nökkel is. Mitterrand „hirtelenszerű” oillaszországi látogatását Ró­máiban az „átkozott pénz­ügyi hétvégével” hozzák ösz- szefüigésbe, vagyis azzal, hogy vasárnap Olaszország távol maradt a legfejlettebb ipari országok pénzügyi cso­portjának üléséről. Olaszor­szág szorgalma zására a ta­Hivatalos közlés szerint sikerrel hajtották végre Ka­nada északi területén egy újabb amerikai robotrepülő­gép próbáját. A B—52 típu­sú hadászati bombázóról in­dított manőverező robot több mint kétezer kilométe­Diplomáciai nagyüzem Nem sok nyugalmat hagy­tak az események a Közel- Kelettel foglalkozó megfi­gyelőknek az elmúlt napok­ban: a szír csapatok bevo­nulása a libanoni főváros­ba, az izraeli külügyminisz­ter egyiptomi (odahaza máris belpolitikai viharokat kivál­tó) látogatása, a Közös Piac feltűnést keltő reagálása Gorbacsov főtitkár rendezési javaslataira — e néhány ki­ragadott példa is érzékelteti talán, hogy most valóban „diplomáciai nagyüzem” mű­ködik a térségben és a tér­séggel kapcsolatban. A legjelentősebb fejle­mény — bár a világsajtóban a bejrúti összetűzések, illet­ve a nyugalom helyreállítá­sának esélye egyelőre na­gyobb teret foglal el — va­lószínűleg a Moszkva és az EGK között kibontakozó vé­leménycsere. Ügy tűnik, hogy a nyugat-európai főváro­sokban különös fontosságot tulajdonítanak annak a tény­nek, hogy Gorbacsov sze­mélyében első ízben fordult szovjet pártvezető a közel- keleti rendezést, a Szovjet­unió által javasolt nemzet­közi konferenciát érintő kez­deményezéssel a közös piaci államcsoport egészéhez. A nyugat-európai reagálások­ban a jelek szerint az a fel­ismerés is közrejátszik, hogy az „lrangate” szövevényé­vel küszködő Fehér Ház az utóbbi hetekben nem tudott megfelelő módon fellépni a robbanásveszélyes régióban. Ezt jelzi: mind az egyip­tomi elnök, mind a jordá- niai király elutasította, hogy Washingtonba utazzon. A heztelés oka mindkét eset­ben az amerikai fegyverszál­lítások ügye. Óvatos megközelítés jel­lemzi eközben a libanoni eseményekkel kapcsolatos reagálásokat. Számos forrás hangoztatott fenntartásokat Damaszkusz katonai jellegű döntése kapcsán, ám az is kétségtelen, hogy a hivatalos és félhivatalos visszhangok egybehangzóan elismerik: aligha akad Szírián kívül más erő a térségben, amely alkalmas lenne a cédrusok földjén állandósult vérontás megfékezésére. Kételyek ide, alkotmányos megfontolások oda, úgy tűnik, hogy a bej­rúti harcok hevessége, az emberrablások megszaporo­dása túllépett az elviselhe- tőség szintjén, így bármilyen kísérlet a megnyugvás elő­segítésére nagyobb megértés­re számíthat, mint a múlt­ban bármikor. Sz. G. valyi tokiói tőkés csúcson megállapodás született arról, hogy a legf ontosabb nemzet­közi pénzügyi folyamatokat befolyásoló „ötök” csoport­ját (Egyesült Államok, Ja­pán, az NSZK, Franciaor­szág és Nagy-Britannia) ki­egészítik Olaszországgal és Kanadával. Olaszország azon­ban „megsértődött” . amiatt, hogy Párizsban szombaton az „ötök” előzetes ülést tar­tottak, s azon gyakorlatilag mindent eldöntötték, kész helyzet elé állítva a „hetek” vasárnapi találkozójának résztvevőit. Róma ezért egy­szerűen megtagadta r.ésavé­res, változó irányú utat tett meg kis magasságban cél­jáig, több pályamódosítást hajtott végre. A kísérleteket most egy­éves szünet után újították fel: Kanada tavaly eltiltotta a folytatást azt követően, hogy egymás után két robot is hibásnak bizonyult. Kanadai békeharcosok és a Greenpeace szervezet tag­jai ismét megkísérelték a próba megakadályozását és behatoltak a célterületre. A próbát ennek ellenére végre­hajtották. Románia a jövőben is szorgalmazza a széles körű nemzetközi együttműködést minden állammal, pártolja az átfogó tapasztalatcserét a szocialista országokkal és más államokkal, de ellenzi más országok tapasztalatai­nak vagy gyakorlatának me­chanikus másolását. Egyebek között ezt hangoztatta Ni- colae Ceausescu, az RKP fő­titkára, köztársasági elnök az állami és szövetkezeti ag­ráripari tanácsok elnökei, más mezőgazdasági szakem­berek országos értekezletén kedden mondott beszédében. Kijelentette, hogy Romá­A Vásárlási ut. (3000 Ft) B Dacia 1310 szgk. C Skoda 120 L. szgk. D Szerencse ut. (30 000 Ft) E Vásárlási ut. (10 000 Ft) F Vásárlási ut. (9000 Ft) G Vásárlási ut. (7000 Ft) H Vásárlási ut. (5000 Ft) 2 868 436 i 2 893 087 f 2 917 738 f 2 942 389 d 2 958 823 f 2 975 257 i 2 983 474 i 2 991 691 h 78 004 684 i 78 Ó21 118 d telét, és a francia partnert tekintette a leginkább fele­lősinek a történtekért. Ennek alapján szinte bi­zonyos, hogy Mitterrand lá­togatása soránt ezt az inci­denst is érinteni fogja meg­beszélésein. Nem egyszerűen presztízskérdésről van szó: júniusban Velencében kel­lene megrendezni a „Hetek” állaim- és kormányfőinek soronikövetkező találkozóját, de a program időpontja bi­zonytalanná vált az olasz álláspont miatt. Az olasz kormány a velencei találko­zó tervezett időpontban való megrendezését ahhoz a fel­tételhez köti, hogy az érin­tett országok tisztázzák új­ra egymás között, mi is valójában a tokiói csúcsta­lálkozón született megálla­podás tartalma. A francia államfő eluta­zása előtt közölte, hogy lá­togatását már két hete terv­be verték, de „most a leg­jobbkor jön”. Ezzel arra utalt, hogy az olasz kor­mány a közelgő velencei tőkés csúcsértekezlet előtt magyarázatot vár partnerei­től, főleg Franciaországtól a pénzügyminiszterek idézett párizsi eljárására. A francia kormány egyéb­ként e heti ülésén igen ered­ményesnek, nagyon sikeres­nek mondatta a Louvre-ban rendezett megbeszélést. niában a tudományos szocia­lizmus elveiből, az ország realitásaiból kiindulva, min­dig figyelemmel kísérték azt, ami más országökban tör­tént, s levonták a szükséges következtetéseket mind a negatív jelenségekből, mind pedig abból, ami jónak bizo­nyult. Hozzátette, hogy a jö­vőben is olyan döntéseket hoznak, amelyek figyelembe veszik az ország realitásait. Emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszak célja: megteremteni a felté­teleket ahhoz, hogy Románia közepesen fejlett szocialista országgá váljon. I Vásárlási ut. (4000 Ft) A nyertes szelvényeket 1987. március 18-ig kell a Totó-Lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy posta útján a Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóság címé­re (1875 Budapest V., Münnich Ferenc utca 15.) eljuttatni. 78 440 185 i 78 448 402 g 78 481 270 e 78 489 487 i 78 497 704 i 78 522 355 i 78 530 572 g 78 538 789 f 78 547 006 f (Folytatás az 1. oldalról) A munka a párt irányítá­sával folyik, az SZKP tekin­télye növekszik — mondotta Mihail Gorbacsov, majd le­szögezte : nem eltávolodunk a szocializmustól, hanem az átalakításon keresztül kibon­takoztatjuk és megerősítjük annak potenciálját. A de­mokráciának a dolgozók ér­dekében történő kibővítése irányában haladunk. Le­mondhatunk-e minderről, le­mondhatunk-e a szocializ­musról, a nép érdekeiről csu­pán azért, hogy kielégítsük azokat, akiket kellemetlenül érint és újfajta gondolkodás­ra kötelez az átalakítás? — tette fél a kérdést. Majd kijelentette: az ilyen eljárás nem politika, hanem egyes személyek érdekeinek és ambícióinak kiszolgálása. Nem értünk egyet és a tár­sadalom sem ért egyet az ilyen magatartással. Minden, ami a szocialista államban történik, a népre tartozik. Ezért van szükség az ügyek nyilvános intézésére. A nyílt­ságnak nem kampánynak, hanem normának kiéli lennie. A demokratizálás kibővíté­se — folytatta — egyesek számára fölvetheti a "kérdést: nem ziláljuk-e szét a társa­dalmat, nem gyengítjük-e az irányítást, nem csökkent­jük-e a fegyelemmel, a rend­del és felelősséggel kapcsola­tos követélményeket? A de­mokrácia nem ellentéte a rendnek, sőt ellenkezőleg: ez magasabb szintű rend, amely nem a gondolkodás nélküli engedelmességen, a vak vég­rehajtáson alapul, hanem azon, hogy a társadalom tag­jai egyenjogúan és kezdemé- nyezően részt vesznek az ügyek intézésében. A demok­rácia nem ellentéte a felelős­ségnek, niem jelent egyet az ellenőrizetlenséggel1. Ellenke­zőleg: ez a társadalom önel­lenőrzése, amely a bizalmon, az állampolgári érettségen és a társadalmi feladatok meg­értésén alapul; ez a jogok és kötelességek egysége. A demokrácia elmélyítése természetesen nem egyszerű. Nem kell megijedni, ha npm megy minden simán. Társa­dalmunk érett, pártunk erős. A szocialista rend a nép tá­mogatásának szilárd alapjá­ra épül, és éppen a demok­ratizmusból meríti erejét. Minél szélesebb körű lesz a demokrácia, annál gyorsab­ban haladunk előre az átala­kítás, a szocialista megújulás útján, annál erősebb lesz a rend és a fegyelem. A kérdés tehát ma ez: vagy demokra­tizálás, vágy társadalmi te­hetetlenség és a konzervati­vizmus. Harmadik út nincs. A szónok ezután arról be­szélt, hogy az átalakítás egye­seket lelkesít, új erővel tölt el, másokban a bizonytalan­ság érzetét kelti, megint má­soknak nem tetszenek a vég­bemenő változások. Különö­sen azoknak nem, akik meg­szokták, hogy egykedvűen, gépiesen dolgozzanak, akik közömbösek, tehetetlenek és nem klezdeményezőek. De vannak olyanok is, akik cini­kus módon személyes jólétük gyarapítására használják ki az ellenőrzés korábbi hiá­nyát. Fyrcsa lenne — mondotta a szovjet vezető —, ha az át­alakítás mindenkinek megfe­lelne, a becsületeseknek és a becsteleneknek, a szorgalma­saknak és a lógósoknak egy­aránt. Az ellenzők között azonban vannak önzetlen, be­csületes emberek is, akik egyelőre a régi elképzelések foglyai, nem ismerik fel a társadalom problémáinak kiéleződött, kritikus voltát. Őket meg kell győzni, az ügy igazsága révén kell kivívni bizalmukat. A demokráciára nem azért van szükség, hogy akárki előtt is kedvező színben tün­tessük fel magunkat. A de­mokráciára azért van szük­ség, hogy teret adjunk az al- kotómunkánák, az új esz­méknek és kezdeményezések­nek. Nagy jelentőséget tulaj­donítunk a választási gya­korlót korszerűsítésének. A választások intézményét min­den szinten erősíteni fogjuk, a pártalapszervezetektől a Központi Bizottságig, a bri­gádoktól a vállalatokig, trösztökig. A nyíltság légköre azt is nápvilágra hozza, ki kicsoda, de nem beosztása tekinteté­ben, hanem valójában: meg­világítja az átalakításhoz va­ló viszonyát. Az átalakítás mindenkit érint: a KB poli­tikai bizottságának tagjait is, a kormány tagjait is, a mun­kásokat, kolhozparasztokat, az értelmiséget is. A szakszervezetek felada­taira áttérve Mihail Gorba­csov hangsúlyozta, hogy az elmondottak természetesen a szakszervezettek munkájára is vonatkoznak. A kongresz- szuson folyó vita középpont­jában éppen az a kérdés áll, hogy mik ezzel kapcsolatban a szakszervezetek legfonto­sabb feladatai. A feladatok és megoldási módok két, egy­mással összefüggő szemszög­ből vizsgálhatók. Az első: a szakszervezetek szerepe a társadalom egészében, alkot­mányos jogaik és kötelezett­ségeik, viszonyuk a párttal, az állammal és annak szer­veivel — a minisztériumok­kal és a főhatóságokkal —, továbbá a többi társadalmi szervezetekkel1. A másik: á szakszervezeteknek közvet­lenül a dolgozók kollektívái­ban végzett tevékenysége, a tömegekkel, az emberekkel való mindennapos és sokré­tű kapcsolata. Az átalakítás körülményei közepette a szakszervezetek új szerepét abban látom — fejtette ki Mihail Gorbacsov —, hogy egyfajta ellensúly­nak kell lenniük a gazdaság­ban a műszaki szempontok túlzott érvényesítésével szem­ben, és küzdeniük kell a gaz­dasági döntések szociális tar­talmának erősítéséért. Ez pe­dig azt jeltenti, hogy a szak- szervezeteknek nem csak jó­vá kell hagyniuk a tervek és programok szociális kérdé­sekkel foglalkozó fejezeteit, hanem tevékenyen részt is kell venniük azok kidolgozá­sában, s ha szükséges, meg kell fogalmazniuk saját al­ternatív javaslataikat. Orszá­gos méretekben- a szakszer­vezeteknek tevékenyen kell küzdeniük azért, hogy ne le­hessen elszakítani a szociális fejlesztést a termelési fel­adatok megoldásától. A szovjet vezető ennek kapcsán a Központi Bizottság nevében a kezdeményező­készség fejlesztésére, új utak keresésére és az alkotó hoz­záállás erősítésére hívta fel a szakszervezeti kongresz- szust. Amennyiben vannak olyan próblémák, amelyek törvénykezési megoldást igé­nyelnek — nos, akkor, mint mondani szokás, itt is nyi­tott kapukat döngetnek. Az ilyen szakszervezeti javasla­tokat őszinte érdeklődéssel fogadja a párt és állami vezetés, amely érdekelt tá­mogatásukban. Valószínűleg nem kevés hasznos és érté­kes tanácsot adhat a test­véri szocialista országok szakszervezetei, a nemzetkö­zi szakszervezeti központok munkájában szerzett tapasz­talatok tanulmányozása. A kongresszusnak a kor követelményeivel összhang­ban meg kell határozni a szakszervezeti tevékenység átalakításának széles körű programját. Lényegesen nö­velni kell a szakszervezetek harcosságát, gyökeresen ki kell irtani a formalizmust, a kampányszerűséget, az akta­gyártást és a bátortalan­ságot. A szakszervezetek le­gyenek állhatatosak és kö- vetkezeteáek a szovjet em­berek létfontosságú igé­nyeinek kielégítésében. En­nek érdekében pedig a dol­gozó embert kell munkájuk középpontjába állítani. A szakszervezetek véleményé­nek a dolgozók véleményét kell kifejeznie. Ahogy a dolgozók kollek­tíváiban alakulnak a dolgok — állapította meg az SZKP KB főtitkára —, úgy men­nek majd gz egész társada­lomban. Ha sikerül megszer­vezniük a magas termelé­kenységű munkát, ha bizto­sítják a termékek jó minő­ségét, fejlődni fog az ország egész gazdasága. Ha a kol­lektívákban rend és szerve­zettség uralkodik, ez lesz a jellemző az egész társada­lomra. Ha megtanulunk nor­mális emberi kapcsolatokat kialakítani a kollektívában, s ott egészségesebbé válik az erkölcsi és szellemi légkör, ugyanilyen egészséges lesz a társadalmi légkör ország­szerte. Mihail Gorbacsov kifejtet­te: a gazdasági önelszámolás rendszerének általános el­terjesztésével a dolgozói kollektívák és a szakszerve­zetek az állam erős partne­reivé válnak a szociális prog­ramok végrehajtásában. A szovjet szaktanács és a köz- társasági szakszervezeti ta­nácsok szélesebb körben él­hetnének törvénykezdemé­nyezési jogukkal a dolgozók érdekében, és határozotab- ban szembeszállhatnának a gazdasági szervek olyan tö­rekvéseivel, amelyek szűkí­tik a dolgozói kollektívák te­vékenységi körét. Elfogad­hatatlan, ha a szakszervezet jóváhagyása nélkül változ­tatják meg a termelési ter­veket, elvesznek a gazdasá­gi ösztönzési alapból és más szabálytalanságokat kö­vetnek el. A szakszervezetek nem békülhetnek meg mind­ezzel. Figyelmet érdemel a Szov­jet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának az a ja­vaslata, hogy a szakszerve­zeteknek legyen joguk meg­akadályozni az olyan dön­tések végrehajtását, amelye­ket részvételük nélkül hoz­tak a bérezésre vagy a mun­ka és pihenés rendjére vo­natkozóan. A szakszerveze­teknek tevékenyen részt kell venniük a különféle termé­kek és szolgáltatások árai­nak kialakításában. Lehető­séget kell számukra adni, hogy határozottan felléphes­senek, ha az újonnan épült üzemekben hiányoznak a szociális létesítmények, a környezetvédelmi berende­zések. A főtitkár rámutatott, hogy sok szakszervezet mintha az átalakítás második vona­lában maradna, még olyan fontos kérdésekben is, mint a dolgozók érdekvédelme, a társadalmi igazságosság ér­vényesítése. Csak a munka lehet az ember értékmérője, társadalmi tekintélyének és anyagi jólétének alapja, a szakszervezetek azonban nem tesznek meg mindent azért, hogy tevékenyen hassanak a bérpolitikára. Sok vállalatnál még mindig nem szűnt meg az egyenlősdi. Beszédének befejező részé­ben az SZKP KB főtitká­ra a nemzetközi nemzetközi élet főbb kérdéseit tekin­tette át, hangoztatva, hogy azok a legközvetlenebb mó­don kapcsolatban vannak az ország belső fejlődésével. Az „átalakítás” és a „nyíltság” szavakat különösen a janu­ári KB-ülést követően vi­lágszerte a „haladás” és a „béke” sajátos szinonimái­ként értékelik. Külföldön helyesen ismerték fel a leg­fontosabbat: az az új gon­dolkodás, amely a párt irányvonalának alapjául szolgál, az SZKP válasza az idő kihívására, amley ma az emberiség/ előtt álló fel­adatok megoldásához minő­ségileg új viszonyt követel meg. A Szovjetunió védelmi ere­jéről szólva Mihail Gorba­csov végezetül hangsúlyozta: az ország mindent megtesz a jövőben is a maga, bará­tai és szövetségesei bizton­ságának szavatolására, ám nem fejleszti a szükségesnél jobban védelmi erejét. Nem ismétli automatikusan és gondolkodás nélkül az impe­rializmus fegyverkezési lépé­seit, s a jövőben is kész minden becsületes lépésre a fegyverzet korlátozása és csökkentése, ennek megbíz­ható ellenőrzése terén, a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása érdekében — mondotta a szovjet vezető. Robotrepiilőgép-kísérlet Ceausescu-beszéd Manilában tegnap megemlékeztek arról, hogy egy éve dön­tötték meg Marcos elnök rendszerét. A képen: az ország vezetőinek egy csoportja a ceremónián (balról jobbra) Ra­mos vezérkari főnök, Laurel alelnök, Corazon Aquino ál­lamfő és Ileto hadügyminiszter (Telefoto — AP—MTI—KS) Tévé-lottó gyorslista Nyereményjegyzék az 1987. február 24-én megtartott februári tv-lottó jutalomsorsolásról, melyen a februári tv- lottószelvények és a február havi előfizetéses szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítése­ket használtuk: 78 029 335 e 78 169 78 037 552 e 78 185 78 053 986 e 78 193 78 078 637 f 78 210 78 086 854 g ^ 78 218 78 103 288 h 78 226 78 111 505 h 78 251 78 144 373 i 78 259 78 152 590 i 78 275 78 160 807 e 78 284 024 i 78 292 279 e 458 e 78 300 496 i 675 e 78 308 713 i 109 g 78 316 930 i 326 i 78 341 581 h 543 g 78 374 449 i 194 i 78 390 883 e 411 1 78 407 317 f 845 f 78 431 968 i 062 e

Next

/
Thumbnails
Contents