Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

1987. február 25., szerda Somogyi Néplap 5 NAPLÓJEGYZETEK AMERIKÁBÓL ......................................... T IZENNYOLC TANULMÁNY Nyitott szemmel Július elején érkeztem meghívott vendégként New Yorkba,, az Atlanti-óceán ka­pujába épített, éjjel-nappal nyüzsgő Kennedy repülő­térre. Párás, trópusi forróság kellős közepébe toppantam, s a karácsonyt is abban a más világban ünnepeltem. Nem a Somogyi Néplap ki­küldött tudósítójaként, ha­nem az utca emberéként je­gyeztem fel ez időben ezt a híradásomat. Nem volt írás­beli kötelezettségem, nem volt a kabátom fazonjára tűzött, mindenhova érvényes belépési engedélyem, ponto­sabban : „tülekedési jogosít­ványom”. Semmiféle hivata­los elfoglaltságom nem volt, mindössze egy második nem­zedékbeli kislányt tanítgat- tairn magyarul beszélni, írni és olvasni, teljes ellátás és figyelmes szeretet fejében. Fél évig senki sem kér­dezte tőlem, hogy mivel ütöm agyon az időmet. Bő­ven volt tehát lehetőségem a jóízű bámészkodásra. A szíves látásért önszántamból segédkeztem a lakóházunkat övező kert rendben tartásá­ban. Nyáron locsoltam a szomjas gyepét, az azaleákat, agerétumokat, a bársonyvi­rágokat, madárbirseket és tu- jákat, ősszel pedig műanyag zsákokba gereblyéztem az éjszakák hidegétől színevál- tott, lehullott faleveleket, ágaikat. Időmilliomosfcént sokat és sokfelé kószáltam — látszó­lag céltalanul' —, de mindig nyitott szemmel és füllel. Lassú léptű gyalogosként talán többet láttam a hét­köznapi élet zajlásából, mint a hivatalos sajtótájékoztatók elegáns és kimért riporterei. Pedagógiai tevékenysége­met nem zártuk bizonyít­vánnyal. Vizsgánk is vélet­len műve volt. Egy őszies délutánon a reménytelenül meddő tölgylevél-gyűjtöge- tés közben megszólalt mel­lettem sürgölődő tanítvá­nyom: „Megrozsdásodtak a tölgyfák levelei, fázik az őszirózsánk is. Közeleg a tél. Nemsokára előkészíthetem a sílécamet.” Halkan annyit válaszoltam: „Magyarból je­les!” ő pedig csodálkozva Márkusné dr. Nádai Mag­da biológus-pedagógus szer­ző a Barátunk az erdő és a Számvető című könyvek után újabb kötetet jelen­tetett meg, a Természet cso­datára címmel. A szerző több mint tíz éve irányítja a balatoni út­törőváros környezetvédelmi felelőseként az úttörők ter­mészetvédő munkáját. Több­éves tevékenységén ék gyü­mölcse ez a könyv, mellyel nézett rám oikos, barna sze­mével. Érkezésem és hazaindulá­som időpontját eleve tud­tam, így megfontoltan gaz­dálkodhattam az idővel. „Az idő pénz” szólás igazsága azonban már a kezdet kez­detén összeomlott bennem. Időm bőven buzgott, cse­kélyke pénzem pedig egyre fogyott. Az ember jót-rosszat, min­dent képes megszokni, gyor­san belerázódtam hát át­meneti életem kereteibe. Megszoktam a hatórás zóna- különbséget, csak néhány napig számítgattam az időt. Egyre ritkábban jutott eszembe déltájt, hogy ná­lunk most reggel hat óra van; estebédlkor, hogy So­mogybán most van ebédszü­net. A gyomrom nehezeb­ben törődött bele a déli uzsonnába és az esti bőséges vacsorába, a roston sült vé­res marhahúsok ellen pedig kifejezetten tiltakozott. Megszoktam az ezerféle gépkocsi eladóinak változa­tos vetélkedését a vevőkért az újságokban, televízióban, rádióban, plakátokon. A phi­ladelphiai nemzetközi autó- kiálilífásról egy koffernyi prospektussal, hét autóügy­nök névjegyével és telefon - számával léptem ki, pedig nem tagadtam, hogy eszem ágában sincs Cedillacet vagy Buáck kocsit venni. Gyorsan rájöttem, hogy itt semmi sem kerül kerek dollárba, csak 99 centbe. Az egycentes érmét italán csak azért verik, hogy egyet min­dig visszaadhassanak. Elfo­gadtam, hogy az élelmiszer- áruházakban kemény szelle­mi és fizika munkát végző pénztárosnők (ők is csoma­golnak) „Kellemes napot!” kívánsággal köszönnek el tőlem, s hogy a lélektelen komputeres pénztárgép is megköszöni blokkomon a fél gallon tej vásárlását. Napok alatt rájöttem, hogy ezen a tájon minden elképzelhető kapható — a NINCS kivéte­lével. Csak elegendő dollár legyen a zsebünkben. Ame­rikában gazdagnak lenni re­mek állapot lehet, annál fá­ötleteket, tanácsokat, mód­szertani fogásokat ad a ter­mészetért felelősséget'' érző, az ezért tenni akaró gyere­keknek. A könyv témaválasztásá­ról a szerző a következőket írja előszavában: „A téma­körök kiválasztásánál a 'ba­latoni úttörővárosban tábo­rozó gyerekeik segítettek. Az egyes fejezetekben alapöt­letként számos, tőlük érke­zett írást használtam fel, és a könyv stílusához is segít­A batstói kastély (balra). Az óceán kapujában jobb a szegénység. Persze gazdagnak lenni nálunk sem utolsó érzés, legaláhbis így képzelem. Azt már rég tudom, hogy sem az áraikat, sem a kere­seteket nem tanácsos forint­ra átszámítani, mert akkor attól is elmegy az ember kedve, hogy zsemlét vegyen magának éhsége csillapítá­sára. Megvallom, nem sokat jártam boltokba és áruhá­zukba, csak amikor elkerül­hetetlen volt. Ilyenkor aka­ratlanul is kutatgattam a hazai áruk után. Sajnos, ritkán találtam rájuk. Az el­ső hazai árut a „K-Mart” áruházban pillantottam meg: a Kaposváron is gyár­tott, szeletelt ' császárhúst („Sliced bacon”) dobozban, amelyen jól olvasható volt a „Product of Hungary” fel­irat. Ára 1 dollár 77 cent volt, emlékezetem szerint itthon 60 forintba kerül. Nem sikerült fölfedeznem a korábban gyakran látott, Globus gyártmányú gyü­mölcsízeket és zöldfőzeléke­ket. Pick szalámiért is New Yorkba járnak a ked­velői. Állítólag időnként kaphatók a Szigetvári Cipő­gyár Innocent márkájú női cipői. Vajon miért ilyen ke­vés a magyar termék? Nem tudom. Egyébként minden bolt­ban kicserélik a nem tetsző árukat, vagy a vevő kíván­sága iszerint visszatérítik a pénzét blokk, indokolás és jegyzőkönyv nélkül. Kará­csony után özönlöttek' az áruházakba a csereberélők, vevő alig akadt. S erre a boltok megerősített személy­zettel fel is készültek. Ha pedig a használatban merül fel minőségi kifogás, leg­alább elnézést kérnek, ese­tenként „jóvátételként” ajándékokkal kedveskednek. Tudom, hogy mindezt bele­kalkulálják az árakba. A busás nyereségből sok min­denre futja, többre, mint az „árrésbőH”. (Folytatjuk.) Kellner Bernát séget adtak. Ezért úgy lát­tam helyesnek: a könyviben is ők adjanak tanácsot egy­másnak. hogy tehetnék szert szabadidejükben a természeti környezetben érdekes és tar­talmas élményekre.” A könyv ismeretanyagát az író1 hat képzeletbeli ösz- szejövetel köré csoportosít­ja, melynek résztvevői ter­més zetszeratő gyerekek, akik­kel a legváltozatosabb, leg- romantikusabb helyszíneken Vajon gondoltak-e arra a szerkesztők 1970-ben, ami­kor először adták közre So­mogy megye múltjából cím­mel az első levéltári évköny­vet, hogy több mint másfél évtized múltán kis szakmai könyvtárat alkot majd^igye­kezetük. A folyamatossá" vált megjelenés eredményeként azóta minden évben a me­gyei levéltári nap egyik fontos eseményének számít az új levéltári évkönyv meg­jelenése. A múlt év végén kiadott kötet már a tizenhetedik a sorban. A minden eddiginél vaskosabb kiadvány a soro­zat szerkesztőjét, Kanyar Józsefet, a Somogy Megyei Levéltár igazgatóját köszönti hetvenedik születésnapja alkalmából. Az általa szer­kesztett kötet tanulmányait a szerzők — ebből az alka­lomból — néki ajánlották. Az évkönyv minden eddi­ginél több, szám szerint ti­zennyolc tanulmányt tar­talmaz. Talán éppen a nagy számú munkák eredménye­zik azt, hogy Somogy tör­ténetének sokszínű feldol­gozását tarthatja kezében az olvasó. Sikerült egy-egy kor Olyan pontjait megvilágítani, amelyek egészében jellemzők a tárgyalt időszakra. Példa­ként említhetjük az azóta elhunyt Takáts Lajos mun­káját, amely a sertésmakkol- tatás dél-dunántúli helyzetét vázolja a XVIII. században úgy, .hogy . közben hiteles korrajzot is kapunk. A kötet szerzői között ugyancsak gyászkeretben szerepel Pé- terffy Ida irodalomtörténész neve. Nekik is szerepük van abban, hogy az évkönyvnek rangja van, Mellettük a szakma több kiváló egyéni­ségének munkája bizonyítja ugyanezt a megállapítást. Hitvallásnak beillő beszá­molót hallottunk tegnap a megyei könyvtáriban megren­dezett tanácskozáson, me­lyen a múlt év munkáját értékelték, s a háromszáz- egy tanácsi könyvtár mun­katerve. alapján az idei főbb feladatokat vitatták meg. Egy híján négyszáz könyv­táros látja el a mind körül­tekintőbb, nagyabb figyelmet követelő munkát, hogy könyv ne legyen olvasatlan, ismeretekben’ és érzelmekben gyermek, felnőtt és idős gaz­dagodjon. Varga Róbert, a megyei könyvtár osztályvezetője sok értékes adatot gyűjtött össze a tanácsi könyvtárhá­lózat tevékenységéről, ám mindennél beszédesebb vált a tanácskozás pezsgő szelle­me. Somogybán háromszázegy könyvtárat tartanak fönn a tanácsok, 1986-ban két tele­pülésen zárták be ezt az in­tézményt, Rí nyaújnépen és Baráti-hegyen, hét helyen pedig egész évben zárva volt a könyvtár. Gadácson a ta­nács ígérete ellenére nem oldották meg még a könyv­tár elhelyezését. Új könyvtár épült So- mogysámsonban, Lengyeltó­tiban a gyermekrészleget újították föl és bővítették; találkozhatnak egymással. Megismerkedhetnek a Nagy és Kis-Göncöllel, a csillag- képelkkdl, - az égtájakkal, az évszakokkal, a gyógy- és fűszernövényekkel és még számos természeti jelenség­gel. Mindezeket az élvezetes olvasmányokat nem a ha­gyományos formában talál­juk meg a kötetben. A szer­ző a szót hol a gyerekek, hol a meghívott felnőttek szájába adja. Mint pedagó­gus nagyon sok ötletet ad arra vonatkozóan, hogyan lehet egy-egy foglalkozásra felkészülni, s azokat úgy levezetni, hogy minden per­cük élmény legyen. H. É. Levéltári évkönyv Egy évkönyv összeállítá­sát azonban nagyon nehéz úgy elvégezni, hogy minden­ki egyforma figyelemmel ol­vassa valamennyi tanulmá­nyát. Annál is inkább, mert a honfoglalást közvetlenül követő évszázadoktól egé­szen napjainkig, de legalább is a történelmi félmúltként számon tartott időkig talál­hatunk tudományos igényű írásokat. Az itt közölt mun­kák azonban úgy tárgyalják/ a helytörténeti kérdéseke^, hogy nem hagyják figyelmen kívül: a szűkebb pátria egy­ben egy nagyabb egység ré­sze is. Érdekes olvasmány a leg­régibb időikbe visszanyúló Guzsik Tamás-tanulmány, amely Eltűntnek hitt pálos építészet Somogy megyében címmel egy ma már csak gyér emlékeiben meglévő kultúráról számol be. Idő­ben ehhez a korhoz áll leg- legiközelebb Bandi Zsu­zsanna írása. ' A szakácsi pálos kolostor okleveleit gyűjtötte egybe, s tette köz­zé. A levéltári évkönyv tör­ténetén szinte végigvonul Komjáthy Miklós tudomá~ nyos publikációja, aki ez­úttal is a somogyi konvent II. Ulászló-kori okleveleit az Országos Levéltárban gyűj­tötte egybe. Ez a tizennegye­dik közleménye ebben a so­rozatban. Gyászos idők tör­ténelmi emlékeit dolgozta föl Kanyar József; olyan időkét, amikor „annyira le­csökkent népeink létszáma, hogy a vármegye hosszabb ideig Zala' vármegyével volt összeolvasztva, s a nemesség szebb lett a samogyvámosi könyvtár is; Csornában, Fo­nyódon, Csurgón, Kaposvá­ron több általános iskolában javultak az olvasás feltéte­lei. Ugyan egymillió forint­tal többet fordítottak tavaly könyvbeszerzésre a somogyi tanácsi könyvtárak, mégis kevesebbre tellett. Százöt­venezer forinttal növelte a könyvtár ellátását Barcs, száz-százezerrel Marcali és Siófok, ezzel szemben Tabon tizenegyezer-ötszáz forinttal csökkent a könyvtárnak nyújtott támogatás az új művek beszerzésére. Szőlős- györökön, Kaposfőn pedig egyetlen kötettel sem gyara­pította állományát támogatás hiánya miatt a könyvtár. Kü­lönösen szembeötlő a társ­községek fiókkönyvtárainak gyenge ellátása. Somogybán is a szakköny­vek aránya nőtt a szépiroda­lommal szemben. A múlt évben emelkedett a szolgál­tatások színvonala; ez is hozzájárult ahhoz, hogy mind több olvasó keres szakköny­vet. A tájékoztatás iránt Országos szakértői ta­nácskozás kezdődött tegnap Esztergomban; a kétnapos konferencián a gimnáziu­mokban kísérletképpen be­vezetendő kéttamnyelvű ok­tatás elvi és gyakorlati kér­déseit vitatják meg a Mű­velődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Inté­zet, valamint az érintett is­kolák vezetői és pedagógu­sai. A tanácskozást az teszi időszerűvé — hangsúlyozták a megnyitón —, hogy az 1987—88-as és az azt követő tanévben 14 gimnáziumban az egyetemes történelmet, a matematikát, a fizikát, a biológiát és a földrajzot ide­gen nyelven — angolul, franciául, németül, olaszul, csak lassacskán tért vissza ősi lakóhelyére'’. A Somogy megye közgyűlése a hódolt­ság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedek­ben című tanulmány hitele­sen ábrázolja azt az időt, amely a török pusztítás kö­vetkeztében osztályrészül ju­tott a somogyiaknak. Eddig kevésbé feldolgozott terület megvilágítására vál­lalkozott Szili Ferenc, ami­kor a 11. József korabeli Somogy vármegye út- és közlekedési viszonyait kutat­ta a szabadságharcig. Nem­csak azért fontos tanulmány ez, mert helyi vonatkozásai vapnak, hanem azért is, mert megyénk e tekintetben meg­lehetősen sajátos utat járt be. Folytatja az előző év­könyvben megkezdett közle­ményét Bősze Sándor, aki a dualizmus korabeli somogyi egyesületek történetét ku­tatja, Ezék az érdekes pub­likációk remélhetőleg folyta­tódnák. Izgalmas olvasmány Til- kovszky Lóránt munkája. A neves történész a magyaror­szági németség történetének kronológiáját adja közre. Talán éppen időbeni közel­sége miatt válik figyelemfel- keltővé, .izgalmassá. Meg­szokhattuk már, hogy a le­véltári évkönyv egyben a Somogy Megyei Levéltár egész évi munkájának kró­nikája is. Bő jegyzetanyag, kiegészítés teszi teljessé a tizenhetedik kötetet. Tartal­mazza a levéltár kiadványa­it és közművelődési életének krónikáját. Képeket, pillana­tokat láthatunk az 1985-ös levéltári napról. Bősze Sán­dor pedig közreadja Kanyar József munkáinak bibliográ­fiáját. Varga István nőtt az igény, több könyvtár rendelkezik videótárral. A városokban gyarapodott az olvasók száma, a községek­ben visszaesett kisebb mér­tékbeli. A megyében tavaly harmmcnyolcezerrel keve­sebb könyvet kölcsönöztek az olvasók, mint egy évvel ko­rábban. A beszámolót Fiola Pál, a megyei könyvtár igazgatóhe­lyettese az idei feladatokkal egészítette ki, kiemelve, hogy több gondot kell for­dítani a fiatalok olvasóvá nevelésére, a tájékoztatás színvonalának további eme­lésére, a könyvállomány fel- frissítésére. A tanácskozáson nagy hangsúlyt kapott a tanácsi könyvtárhálózat és az iskolai könyvtárak kapcsolata, er­ről Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója beszélt. A tanácsi könyvtárak ké­szek arra, hogy az eddiginél hatékonyabb módszertani se­gítséget nyújtsanak az isko­lai könyvtáraknak. H. B. oroszul vagy spanyolul — fogják tanítani. Az 1987—88-as tanévben hét iskola 10 osztályában megkezdődő képzést élénk érdeklődés fogadta, a 360 helyre csaknem tízszeres volt a túljelentkezés. Ezekben az osztályokban a képzés — a hagyományos gimnáziumok­tól eltérően — nem négy, hanem öt évig tart. Az első évben, az úgynevezett előké­szítőben heti 20 órában ta­nítják a választott idegen nyelvet. Az előkészítő máso­dik félévétől tanulják meg a diákok a tantárgy szakmai szókincsét. A sikeres munka érdekében külföldi vendég­tanárok is békapcsolódnak az oktatásba; számukra a tanácsok berendezett szolgá­lati lakásokról gondoskod­nak. TERMÉSZETI JELENSÉGEKRŐL GYEREKNYELVEN Csillagképek és gyógynövények Könyvtárak — az olvasókért Országos tanácskozás a kéttannyelvű gimnáziumokról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents