Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

2 Somogyi Néplap 1987. február 25., szerda Szovjet szakszervezetek kongresszusa Gáspár Sándor beszéde (Folytatás az 1. oldalról) A kongresszus délutáni ülésén szólalt fel Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, a magyar küldöttség vezető- le. Többek között ezeket mon­dotta: — Nagy megtisztelte- és, hogy jelen lehetünk longresszusukon, amely olyan időszakban ülésezik, "likőr a Szovjetunióban új "kasza bontakozik ki a szocialista társadalom építé­sé: ek. iO folyamatok jelentősége ran van, hogy a hatalom intézményei csak a széles u 'p tömegek ellenőrzésével működtethetők. A szocialis­ta társadalom csak így hite­les és demokratikus. Feiis- nertók, hogy a dolgozók nem tárgyai, hanem hordó­iról, megtestesítői a halta­mnak, ugyanis az értük Min. Számos tapasztalat bizo- • Úja, hogy a kibontakozó yamatok a szkszervezete- : v sem hagyják érintetle- n ü. A megújulás kényszeré- . i hatnak rájuk, és maguk a változások fontos húzó- t jévé válnak. A társadalmi és gazdasági viszonyok át- r ütése nagyon is közvetle- érinti a dolgozókat, és :{■" megvalósításukban a kszervezeteknek nagy a íi'ielősségük. Magyar tapasztalatok is "nyitják, hogy a dolgozó derek aktív cselekvésére rnító programok nem va­lósulhatnak meg a bérből és stésből élők többségét tö­ntő,. képviselő és mozgó- . ó szakszervezetek nélkül, 'történelmi tapasztalat, gy önálló és jelentős Jár- úiallmi szerepet betöltő rakszervezet nélkül egyetlen sadalom sem lehet szocia- ia és igazán demokratikus. A szákszervezeteknek 'Isi­iéit helyük van abban a nini szoeializmus-félifogás- >an, amely a jelenlegi szo- dista társadalmak alapve- ideológiai tartópillére. Nincs elméletileg feldol­gozva, hogy a szocializmus építésének eltérő feltételei, különböző körülményei kö­zepette hol van a szakszer­vezetek helye a társadalom­ban. Milyen feladatokat és hogyan kell a szakszerveze­teknek megoldaniuk egy munkásállamban? Milyen le­gyen viszonyuk a párthoz, az államhoz, más társadalmi szervezetekhez? Milyen mélységű lehet önállóságuk és milyenek lehetnek harci eszközeik? E kérdések megválaszolá­sa ma már különösen idő­szerű a munkásfiatalom vi­szonyai között. Ha ez nem történik meg, akkor a szak- szervezetek a velük szem­ben támasztott igényeket nem tudják kielégíteni. A százéves szakszervezeti mozgalom egyik nagy törté- J nelmi értékmérője, hogy mi­lyen hatást tud gyakorolni a társadalom fejlődésére, és a másik: milyen eredménye­sen tudja a munkásosztály érdékeit képviselni. Egy- egy szakszervezet megítélé­sét nem az dönti el, hogy mit tart önmagáról, hanem hogy tagsága miként véleke­dik róla. A szakszervezetek nem függetlenek a társadalmi rendszertől, de önállóknak kell lenniük konkrét állás- foglalásaikban. Ezzel szol­gálják elsősorban nemcsak saját, hanem az általuk tá­mogatott r endszer érd ekeit is. Minél inkább konkrét kérdésekről van szó, a szak- szervezeteknek annál in­kább kell, hogy legyen ön­álló véleményük. Kívánjuk, hogy céljaikat, reményeiket váltsák valóra. Ez nemcsak a Szovjetunió népeinek boldogulását szol­gálja, hanem ihlető je a nem­zetközi forradalmi szakszer­vezeti mozgalomnak is. Ma folytatja tanácskozását a szovjet szakszervezetek kongresszusa'. Abdallah pere A párizsi nagy terroriz­mus-per egyhetesre terve­zett tárgyalása már a vád­lott jelenléte nélkül folyta­tódik. Georges Ibrahim. Ab­dallah, a libanoni forradal­mi fegyveres frakciók 36 éves feltételezett vezére mi­után elmondta félórás nyi­latkozatát, visszatért zárká­jába és másnap sem jelent meg a tárgyalóteremben. A héttagú bírói testület (öt férfi, két nő), a köz­vádló, a magánvád képvise­lői és a védőik mellett csak száz újságíró és 20 néző, többségben joggyakornokok maradtak. Abdallah a börtönben megszerkesztett és szó sze­rint betanult politikai nyi­latkozatot adott elő. Ebben nem szólt az ellene emelt vádakkal kapcsolatban, vi­szont gyűlölettől izzó vád­beszédet mondott az egész , .zsidó-keresztény civilizá­ció”, a nyugati Igazságszol­gáltatás, de legfőképp a „jenki hóhérok” ellen. Shultz nyilatkozatát üdvözli Bonn Nyugatnémet külügyi for­rások megelégedéssel nyug­tázták, hogy George Shultz amerikai külügyminiszter személyében washingtoni po­litikus először foglalt állást hivatalosan a Mihail Gorba­csov főtitkár által bejelentett új politikai intézkedésekkel kapcsolatban, fontos lépés­nek nevezve a szovjet refor­mokat. Bonnban emlékeztettek ar­ra, hogy noha erre az első hivatalosnak mondható washingtoni reagálásra soká­ig kellett várni, Shultz érté­kelése némely vonatkozás­ban közel áll Hans-Dietrich Genscher , külügyminiszter felfogásáhóz. Egy nappal korábban az európai 'közösségek külügy­miniszterei nem hivatalos brüsszeli tanácskozásukon bonni kezdeményezésre ál­lapodtak meg abban, hogy a moszkvai új gondolkodásra válaszul a nyugatnak is ki kell dolgoznia „építő jellegű stratégiáját’. Genscher külügyminiszter szerint az új szellemű moszk­vai politikát és kezdeménye­zéseket „a gyakorlatban kell próbának: alávetni”. politikai együttműködés erősítéséről tárgyalnak Brüsszelben az Európai Gazdasági Kö- sség külügyminiszterei (Telefoto — EPA—MTI—KS) AVULÓ LÉGKÖRBEN Ma Genfben Afganisztán é Pakisztán képviselői ked­vező légkörben ülhetnek össze, hogy felújítsák az ENSZ közvetítésével folyó tárgyalásaikat. Kétségtelen, u légkör „kedvező” minősíté- e viszonylagos. Az Afganisz­tán körül kialakult válság rendezéséhez még várhatóan hosszú időre, hónapokra, sőt esetleg egy-két évre is szük­ség lehet, ám az immár négy éve folyó tárgyalássorozat ezúttal kínál első ízben esélyt az érdemi előrelépés­re. A közelmúlt fejleményei és különösen a szovjet diplo­mácia kezdeményezései ad­nak okot a derűlátásra. Ta­valy ősszel a Szovjetunió je­lentős, több ezer fős csapat- kivonást hajtott végre, majd az ezt követő magas szintű szovjet—afgán egyeztetése­ken — Nadzsib pártfőtitkár moszkvai, illetve Sevardnad- ze külügyminiszter és Dobri­nyin, az SZKP KB titkára kabuli látogatásával — len­dületet adtak a szélesebb diplomáciai erőfeszítéseknek. Az afgán kormány január 15- én tűzszünetet hirdetett. Az­óta 15 ezer éllenforradalmár tette le a fegyvert, s több mint 25 ezer menekült tért vissza Afganisztánba. Igaz, a legjelentősebb lázadó cso­portok vezetői egyelőre nem fogadták el a felajánlott bé­kejobbot. A Szovjetunió egyebek kö­zött a pakisztáni vezetőkkel folytatott megbeszéléseken is kifejezésre juttatta érdekelt­ségét a válság mielőbbi megszüntetésében. Most a hét végén, a genfi tárgyalá­sok felújításának előestéjén Moszkva vendége volt Ja- kub Han pakisztáni és Ha- bu Vdkil afgán külügy­miniszter csakúgy, mint Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárának személyes meg­bízottja. Ezeken a találko­zókon Sevardnadze szovjet külügyminiszter ismételten leszögezte: országa kész sa­ját konkrét lépéseivel segí­teni az ügy megoldását. Így kész a teljes csapatkivonás­ra, mihelyt megegyezés szü­letik az afgán belügyekbe való beavatkozás, a kabuli kormány ellen lázadók külső támogatása megszüntetéséről. A sorrendiség nem vélet­len: csak a megváltozott kül­ső feltételek teremthetik meg a szovjet csapatkontingens távozásához. A Szovjetunió készsége most felgyorsíthatja a tárgyalásokat, ám a csa­patkivonás menetrendje a másik fél szándékain is mú­lik. Mindazon kormányzatok, így elsősorban Pakisztán, il­letve fő támogatója, az Egye­sült Államok magatartásán, hogy az újabb genfi forduló hoz-e és ha igen, milyen ren­dezési megoldást. O. L. Gy. Peresz külügyminiszter Egyiptomba látogat Simon Peresz izraeli kül­ügyminiszter ma kétnapos hivatalos látogatást kezd Egyiptomban Eszmat Abdel- Megid miniszterelnök-helyet­tes és külügyminiszter meg­hívására — közölték Izrael­ben. Peresz folytatni akarja a dialógust az egyiptomiakkal egy közel-keleti formuláról, amelynek pontos tartalma nem ismeretes. A felek ak­kor fogtak hozzá a tervezet előkészítéséhez, amikor Pe­resz — akkor még kormány­Tajvani kémek Pekingben kedden bejelen­tették, hogy a kínai állam­biztonsági szervek letartóz­tattak két tajvani ügynököt, akik a tajvani katonai hír­szerzés meybízásából fejettek ki kémtevékenységet Kíná­ban. A két ügynök egyike a múlt év decemberében egye­temi diáknak adta ki magát, és agy nankingi diáktüntetés alkalmával nyilvános beszéd­ben rágalmazta és támadta a kínai szocialista rendszert, kikelt a kínai kommunista párt vezető szerepe ellen és a tüntetések folytatására szólította fel az egyetemistá­kat. ,,Lesöpri a silány újságot” Hírlapháború főként — szeptemberben fel­kereste Hoszni Mubarak el­nököt Alexandriában. A munkapárti vezető minden­esetre elkötelezte magát egy előkészítő konferencia, majd pedig egy nemzetközi érte­kezlet mellett, amelyeket vi­szont az azóta kormányfővé lett Jichak Samir ellenez. Samir közelebbi tervei nem ismeretesek, de azzal fenye­getőzött amerikai látogatása alkalmával, hogy ha nem lesz összhang az általa ve­zetett Likud-tömb, illetve Pereszék között az említett kérdésben, akkor inkább elő­rehozza a választásokat. Az úgynevezett nagykoalíció te­hát megszűnnék létezni. A legutóbbi közvélemény­kutatási adatok arról tájé­koztatnak, hogy a munka­párt szövetségeseivel együtt maga is elboldogulna. Az ilyen felmérések azonban a változó mindennapok függ­vényei, s ezzel mindkét fél tisztában van. Hétfőn még egy délutáni újságja volt Londonnak, kedden már három. Ezzel megkezdődött az utóbbi év­tizedek legádázabb háborús­kodása a Fleet Street két nagyhatalmú sajtóbárója kö­zött a brit főváros délutáni hírlappiacának uralmáért. Kedden reggel került utcá­ra a The London Daily News első kiadása, azt ígérve új­donsült olvasóinak, hogy ezentúl 600 000 példányban, naponta ötször fog a leg­újabb hírekkel felfrissítve megjelenni a főváros „első 24 órás újságja”. Áz új la­pot kiadó Mirror-újságcso­port ura, Robert Maxwell hétfőn este nyíltan hadat üzent Lord Rothermerenek, az Evening Standard Mail- lapcsoport — Associated Newspapers) tulajdonosá­nak. Maxwell kijelentette, hogy „lesöpri London utcai­ról az Evening Standardét, ezt az unalmas, silány új­ságot, amely monopolizálja egy nagy főváros délutáni hírlappiacát” Majd meglátjuk, hogy ki bírja tovább — jelentette ki az összesen több mint tíz­milliós példányszámban megjelenő Micror-lapok tu­lajdonosa. A nicaraguai hadsereg egyik parancsnoka sajtótájékoztatón mutatja be az ellenforradalmároktól zsákmányolt hadianya­got (Telefoto — AP—MTI—KS) Veszélyes a Gangesz vize Évente sók-sók millió hin­du zarándök mártózik meg a vallási hagyományoknak megfelelően a Gangeszben és kortyol az indiai szent fo- Lyó vázéból. A nagy fürdő­zési ünepsógek — a Kurnbh Méla — április második he­tére esnek. Egy tegnap köz­zétett tudományos vizsgálat azonban kimutatta: a hatal­mas tömegeket vonzó szer­tartás annyira beszennyezi a Gangesz vizét, hogy az sem fürdőzésre, sem ivásra nem alkalmast, sőt, ártalmas tehet a hívők egészségére. A vizsgálatokat a két nagy fürdőhelynél, az Uttar Pra- des-i Haridvánnál és Risi- kesnél végezték el a fo­lyam felső szalkszám. A szer­tartás előtt a Gangesz vize 0literenként 1100 baktériumot tartalmazott, ami alatta van a megengedett szennyezet- sógi szintnek. Április köze­pén azonban a baktériumok száma literenként 38 000-re emelkedik — hatszoroséra annak a szennyezettségi szintnek, amelynél még egészségügyi veszély nélkül meg lehet mártózni a szent folyamiban. Sokkal nagyobb mértékben fenyegeti a fer­tőzés veszélye azokat a za­rándokokat, akik kortyol­nak is a vízből. Becslések szerint április második hetében négy-öt­millió hindu hívő vesz für­dőt a Gangeszben Haridvár- nál és Risikesnél.

Next

/
Thumbnails
Contents