Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

1987. február 23., hétfő Somogyi Néplap 3 Á béke őrhelyén A maga módján az ame­rikai propagandagépezet is felkészült a Szovjet Hadse­reg február 23-i születésnap­jára. Az Egyesült Államok televíziós állomásai éppen ezekben a napokban kezd­ték meg az Amerika című, több mint 14 órás 'film su­gárzását, amely minden ed­digit felülmúló torz és ha­mis képet fest a Szovjet­unióról, s kiváltképpen fegy­veres erőiről. A film készí­tői minden bizonnyal az át­lagamerikaiak meglehetősen hiányos történelemismeretére alapoznak. Az „utca embe­re”, s a felnövekvő nemze­dékek alig, vagy semmit sem tudnak arról, hogy az annak idején éppenhogy . világra jött szovjet" hatalom első szava a béke volt. A lenini békedekrétum már 1917-ben mindenki tudtára adta: a munkások és a parasztok új­típusú államától idegen bár­miféle hódító, vagy milita­rista szándék. Bár eziránt a korabeli csá­szári Németország vezetői­nek sem lehettek igazán két­ségei, mégis úgy döntöttek, ha lehet, már a bölcsőjében fojtják meg a fiatal proletár- diktatúrát. 1918 februárjában a keleti front egész hosszá­ban támadást indítottak, s a fő csapás iránya Petrográd, a forradalmi vezérkar székr helye volt. A Lenin felhívá­sára szerveződő Vörös Had­seregbe önként jelentkezők tízezrei — gyengén felsze­relten, de a győzni akarás el­szántságával — szálltak szembe az állig felfegyver­zett támadókkal. Pszkov és Narva térségében sikerült feltartóztatniuk az előretörő német csapatokat, s február 23-án kivívták első nagy győ­zelmüket. Azóta: ez a nap lett a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta szüle­tésének napja. Ez a kiemelkedő dátum-a Szovjetunióban — és nem­csak ott — alkalmat ad az eddig megtett történelmi út számbavételéhez, egyúttal a jövő tennivalódnak felmérésé­hez. A múltra emlékezve, a szovjet emberek soha nem felejtik el, hogy 1941 nyarán, amikor a honvédő háború elkezdődött, ^ismél a német imperializmus agressziójá­val kellett szembenézniük. A szovjet nép és hadserege azonban — óriási anyagi és véráldozatokat hozva — nemcsak önmagáért állt helyt, hanem egy olyan egye­temes í\gy szolgálatában is, amelynek végső célja a „bar­na pestis” megsemmisítése, a világuralomra törő náci „harmadik birodalom” szét­zúzása volt. Senki sem ta­gadja, hogy ebben a közös erőfeszítésben a Hitler-elle- nes koalícióban részt vett más hatalmak is jelentős szerepet játszottak, a hábo­rú fő terheit mégsem ők vállalták. Nyugaton sajnos sokan vannak, akik a békeszerető szovjet külpolitikáról és az ennek alárendelten védelmi feladatait teljesítő Szovjet Hadseregről nem az igazsá­got terjesztik. Miközben a gyűlölet konkolyát hintik, egyetlen szót sem ejtenek például arról, hogy a szov­jet kormány 1982-ben ünne­pélyes kötelezettséget vállalt az atomfegyverek elsőkénti bevetéséről való lemondásról. Pedig ennek a döntésnek a meghozatala — figyelembe véve az Egyesült Államok, a NATO „megelőző” csapás­mérésre vonatkozó elképze­léseit — katonai szempont­ból egyáltalán nem volt problémamentés. Arról sem beszélnek, hogy a szovjet ka­tonai doktrína kifejezetten védelmi jellegű, s mi sem áll tőle távolabb, mint bármi­lyen támadó harccselekmény kezdeményezése. Az 1985 au­gusztusában Moszkvában meghirdetett egyoldalú nuk­leáris robbantási moratóri­um, az 1986. január 15-én is­mertetett nagyarányú lesze­relési program —, amely le­hetővé tenné a világ atom­fegyvermentesítését az ezred­fordulóig —, vajon nem elég tanúbizonysága-e annak, hogy a Szovjetunió minden tőle telhetőt elkövet a ra­kéta-nukleáris katasztrófa elhárításáért?! A szovjet fegyveres erők­nek — és a szervezetén be­lüli, különlegesen nagyfon­tosságú feladatokat ellátó hadászati rakétacsapatoknak — nincs és azután sem lesz más küldetésük, mint a le­hetséges támadó visszatartása a kockázatos katonati ka­landoktól. Az új felfogásban ehhez a Szovjetunió és az Egyesült Államok, illetve a NATO és a Varsói Szerződés szervezetének hozzávetőle­ges hadászati egyensúlya, az egyenlő és kölcsönös bizton­ság „elegendőségi foka” megfelelő garanciát nyújt, de ezt az indokolatlanul magas szintet a jelenleginél jóval alacsonyabbra kell leszállíta­ni. A szovjet politikai és ka­tonai vezetés azonban —, amint ez az SZKP KB leg­utóbbi plénumán megfogal­mazódott — a jelenlegi bo­nyolult helyzetben, amikor az Egyesült Államok ural­kodó körei igyekeznek fel­borítani a katonai egyen­súlyt és megpróbálnak nuk­leáris előnyre szert tenni, szükségesnek tartja, a gazda­sági potenciál gyors növelé­sét, az ország védelmi ké­pességének és a fegyveres érők harckészségének meg­felelő szinten tartását, az ál­landó éberséget. S. L. Munkába álltak a repülők Az enyhe időjárás lehető­vé tette, hogy a MÉM Re- pülőigépes Növényvédő Szol­gálatának kaposvári területi ■központjában megkezdhessék a ibrigádoik a fejtrágyázást. A területi központ az idén egy­millió hektárnyi területen végzi el a növényvédelmi munkákat. Huszonhárom brigádja közül tizenhárom KA—26 típusú forgószárnyú helikopterrel, hat AN—2 tí­pus, négy pedig M—18-as merevszárnyú gépekkel lát munkához. Szemző Ernő termelésvezető pilóta el­mondta, hogy eddig hét bri­gád települt ki a Kaposvár körzetében levő gazdasági területekre, a jövő héten pedig további öt követi. A mezőgazdasági gépek javí­tása, 'karbantart ása folya­matos, időszerűségét a re­pülési órák határozzák meg. Tovább folyik a területi központban a szocialista or­szágokból érkező gépek nagyjavítása. HÁROM NEMZEDÉK TALÁLKOZÓJA Közérdekű bejelentések CSÖKKENT A MEGJELENÉS A helyőrségi művelődési otthon, színházterme feldí­szítve várta a találkozó részt­vevőit. A Himnusz hangjai­ra három generáció állt vi- gyázban: az ősz hajú nyug- állományúak, a jelenleg szolgálatot teljesítők és a jö­vőt képviselő ifjú- és úttörő gárdisták. A megnyitón me­leg szavakkal köszöntötte a megjelenteket Fehér János, a a marcali Kovács József munkásőregység parancsno­ka. Ezután Flór László, a megyei munkásőrparancsnok helyettese . a munkásőrség megalakulásának 30. évfor­dulója alkalmából emlékjel­vényt és oklevelet adott át az alapító munkásőröknek. A bensőséges ünnepség után baráti beszélgetésre gyűltek össze a megjelentek. Köztük volt Varga István, a marcali Lady János Gimná­zium és Szakközépiskola igazgatója is. — 1955-ben kerültem Tap- sonyba, s fiatal tanárként a falu párttitkára lettem. Az elsők között léptem be a munkásőrségbe. Feladataink közé tartozott szocialista ha­zánk védelme és a termelő­szövetkezeti vagyon megőrzé­se. Tanítás után következett a kiképzés, a szolgálat; többször hetekig jártuk a já­rás tanyáit, falvait és szer­veztük a termelőszövetkeze­tet. Lángi Béla, a marcali Vö­rös Hajnal Termelőszövetke­zet párttitkára. — A munkásőrség megala­kulásának idején általános iskolás voltam, az akkori történelmi események azon­ban meghatározták utamat. 1968 óta vagyok az MSZMP tagja. Fiatalon Nógrád me­gyében dolgoztam, majd visszakerültem szűkebb ha­zámba, Marcaliba. 1980-ban munkatársaim és njunkásőr barátaim javaslatára hatá­roztam el, hogy kérem fel­vételemet a munkásőrségbe. Vékony, szőke fiúval be­szélgettem a szünetben. Ba- nitz Attila, a marcali Mik­száth Kálmán . utcai általá­nos iskola 7. osztályos tanu­lója. Elmondta, hogy testvé­re is úttörő gárdista volt, sok szép élményben volt ré­sze. A három nemzedék talál­kozója történelmi példa. A jelen eredményeinek megbe­csülése, alkotó formálásának igénye, s a jövőbe vetett bi­zalom tükröződik benne. (Tudósítónktól.) A tanácsok mindennapi munkájában lényeges, hogy miiként veszik figyelembe a választópolgárok véleményét, észrevételeit, javaslatait. Tá­maszkodnak-e a lakosság közérdekű bejelentéseire, il­letve mondanak-e őszinte véleményt egy-egy község, város lakói. Mostanában kü­lönös hangsúlya van annak, hogy jobban kell támasz­kodni a véleményekre, igé­nyelni kell a lakosság ész­revételeit. Ennek formái a falugyűlések, a lakossági fó­rumok. Tavaly Tab társközségei­ben 11 falugyűlést, a szék­helyközségekben pedig 4 la­kossági fórumot tartottak, s ezeken több mint hétszázan vettek részt. Közülük 192 felszólaló összesen 147 ja­vaslatot; tett arra vonatko­zóan, miként lehetne javíta­ni egy és alapellátási hiá­nyosságokon. Az ügyintézést igénylő 45 felvetés pénzhez van kötve, s két változatot terjesztettek a tanács tes­tületé elé. Az első — ame­lyet később elfogadtak — az volt, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a közérdekű javaslatok meg­valósításának időtartama szerinti ütemezés legyen. A másik, hogy a jóváhagyott rangsor módosításával a sorrendiség szempontjából ütemezzék az 1986. évi felve­téseket. Mindez végül is azt jelentette: a rövid távú fel­adatok között szerepel Lul- lán a Kossuth utcai vízel­vezető árok kitisztítása. Kö­zéptávú megvalósításra ter­vezték Tengődön a Dózsa és a Petőfi utcát összekötő iskolaköz közvilágításának megépítését, a Petőfi utca 143. szám alatti állami la­kás felújítását. Bábonyme- gyeren a Haladás és a Hu­nyadi utcában vízáteresz építését. Kányán a Rákóczi utcára csatlakozó földút vé­gén sárrázók építését, Be- degkéren pedig ugyancsak a Rákóczi utca középső szaka­szának felújítását. A hosszú távú föladatokhoz rangso­rolták Bábonymegyeren a Haladás utca murvázását, Bedegkéren pedig a gépmű­hely és a Csaba—Rózsás közti út alapkövezését, va­lamint közvilágításának ki­építését. A határozat megvalósítá­sáért a tabi tanács pénzügyi osztályvezetője, illetve a gamesz vezetője a felelős. Esküvőre készülődnek Töröcskén Kisebb lesz a légszennyezés ÚJ CSUKLÓS AUTÓBUSZOK KAPOSVÁRON Töröcske vasárnap dél­előtti csöndjét csak autónk pöfögése zavarta meg. Nyu­galom és béke uralta a te­lepülés tavasaillatú házso­rát. Az ablakok kitárulkoz­tak, a szél enyhe fuvallatai előtt függönyök lebbentek szét — csalóka tavaszt en­gedve a falák közé. Az Arany János utca egyik portáján Kocsis József szor­goskodott, baltája alatt si- kalitva hasadtak szét a nagy farönkök. — Esküvőre készülődünk — mondta- —; húszéves ka­tonafiam lakodalma lesz egy hét. múlva, A lagzi az itte­ni kultúrházbao lesz, de itt sütünk, főzünk. Reggel jöt­tünk ki, mert Kaposváron lakunk; a töröcskei ház édesapámé volt, most csak a mama lakja, de télen ő is beköltözik hozzánk a város­ba. A ház ápolt kertjét régi szódásüvegek ölelték körül, a középen pedig egy neve­zetes kút állt. — Édesapám szikvízgyár­tó volt, a szódásüvegek így kerültek a kertbe. Ö mesél­te, hogy egyszer egy tehén beleesett az akkor még fa­kávás kútba és félúton meg­akadt. Ügy tudták csak ki­menteni, hogy egy hatalmas, mély árkot ástak a kúthoz, azon vezették ki az állatot. Míg mi a kertben beszél­gettünk, felesége a házat takarította. — Nagy munkában va­gyunk, rendet csinálunk a jövő heti eseményhez — magyarázta a fiatalos, mo­solygós szemű asszony. — A lakodalomhoz szakácsot fo­gadtunk, de így is sok mun­ka vár ránk. A vacsorát itt főzzük meg; lesz tyúkhús­leves, pörkölt, rántott hús, gombás szelet, rétes, torta és sóik sütemény. Mint kiderült, az ünnepet majd két disznó „bánja”. — Az egyiket nászaján­dékba kapta a fiam a só­gornőmtől — folytatta Ko- csics József. A háziasszonyra, bizony, nagy feladatot ró ez a nap: 180 vendégre számítanak. — Jobban örültem volna, ha az idősebb fiam nősül — .mosolygott az asszony —, de nagy örömmel készülök erre a napra is. — Elmentek Budapestre jegygyűrűt venni, hát es­küdjenek — ellensúlyozta a leendő após a felesége ke- sergését. — A fiamék majd itt fog­nak élni. A kislány iharos- berényi, gyerekkoruktól is­merik egymást. Mi is sze­retjük, aranyos menyünk lesz. A szobákban már tiszta­ság van. Kondérok, tepsik és levesesfazekak várnák arra, hogy aranykarikás hús­leves Totyogjon, vaníliaillatú sütemények piruljanak, ka­rikába tekert kolbászok sül­jenek bennük. És a falióra mozdulatlan mutatói is arra a pillanatra várnak, hogy benépesüljön a ház, hogy el­jöjjön a várva várt nap. Tamási Rita Az autóbuszokból átlátha­tatlan, szürkén ömlő füstért nem a gépkocsi vezetők a felelősek. Még csak nem is a szerelők. A Kapos Volán buszparkjának több mint a fele kiöregedett. Lejárt a számukra meghatározott idő, de „nyugdíjazásukról” szó sincs. Miég a múlt év végén hat csuklós busz érkezett, ezekkel most már naponta találkozunk a megyeszék­hely utcáin, Kívülről is lát­szik, hogy valamelyest vál­toztak a régiekhez képest. De „belsőleg” átalakultak-e? Harsányi László, a Kapos Volán műszáki igazgatóhe­lyettese mondta: — A 200-as típusesalád legkorszerűbb buszait vásá­roltuk meg. Alapvető mű­szaki változtatások vannak rajta, de előbb beszéljünk a megnövekedett motortel­jesítményről. A korábbi gé­pek induláskor minden erejüket kihasználták, a hu­szonnyolc lóerővel megnö­velt motorokban, azonban tartalék is marad, és keve­sebb szennyező gáz jut a levegőbe. A nagyobb telje­sítménnyel ezek a buszok jobban alkalmazkodnak a városi közlekedés ritmusá­hoz: gyorsabb az indulás, rövidebb a menetidő. Auto­mata nyomatékváltót szerel­ték ezekbe a kocsikba is, de ez nem igazán újdonság, hi­szen nálunk a helyi közle­kedésben nincs is kéziváltás gép. A futóműveket a Rába gyártotta; ru gaimasabbak, hosszabb élettartamúak és jobb rugózásúak, mint a régiek. — A műszaki változtatás mellett javult az utaskiszol­gálás is. — Az ajtókat két tagból építették, ezért kényelme­sebb a fel- és leszállás. Uitasérzékelőt is tettek az erősein dolgozó zárószerke­zet mellé. Ha valakinek odaszorulna a keze vagy a lába, azonnal kinyílik az ajtó. Sajnos, ezt még nem tudjuk használni, mert a buszok újak, az ajtószárnyak könnyen megszorulnak. Sok­szor fölöslegesen is kinyíl­nak vagy nem is lehetne őket becsukni. Ez nagyobb figyelmet ró a vezetőkre. — A belső tér is megvál­tozott? — Sötétek a fogantyúk, a kárpit is esztétikusabb lett, és a kocsi hátsó részébe önál­lóan működtethető olajkály­hát építettek. Ez utóbbinak nemigen vesszük hasznát a két-'hárompercénként nyitott ajtók mellett. Jobb lépcső­világítást is kapott a busz, s a leszállást bőrkapaszko­dók segítik. F. L.

Next

/
Thumbnails
Contents