Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

2 Somogyi Néplap 1987. február 21., szombat Szekcióülések Szegeden (Folytatás az 1. oldalról) demokratizmusának széle­sítésében. A szóba hozott témasor elejére — s nem­csak azért, mert erről is közreadtak írásos korrefe­rátumot — mindenképpen a párt — a történeti átte­kintés példáival is igazolha­tóan — mindenkor a társa­dalmi folyamatok élén állt, politikájával a szocialista építés megnehezedett körül­ményei közepette is rugal­masan reagált a változások­ra. A politika igényesebb kimunkálása azonban — tet­ték szóvá többen — szüksé­gessé teszi a párt élet fej­lesztését, s ennek során fel­tétlenül erősíteni kell a pár­ton belüli demokráciát és demokratizmust, erősíteni olyan mértékben, hogy az példaerejű legyen a társa­dalmi demokrácia szélesedé­se számára is. Nagy súllyal, s olykor szenvedélyesen foglalkoztak a szekció tagjai a' párt- és a társadalmi szervék viszo­nyával. Abban mindenki egyetértett, hogy a társadal­mi szerveknek markánsab­bá kellene tenniük szerepü­ket, ám ehhez az is szük­séges, hogy a párt adjon ehhez kellő segítséget. Két­ségtelen: a mi rendszerünk­ben óhatatlan a párhuza­mosság a párt- és az állami szervek tevékenységében. A kívánatos azonban az lenne, ha a párt elsősorban politi­kai szempontból mérlegelné a különböző kérdéseket, ugyanakkor az állami, kor­mányzati szervek önállób­ban, határozottabban, fele­lősségteljesebben vállalnák a rájuk háruló teendőket.' Élénk és tartalmas vita bontakozott ki a legnépe­sebb szekcióban, amelyet Benke Valéria, a Társadal­mi Szemle szerkesztőbi­zottságának elnöke vezetett. Az „ideológia és közgondol­kodás” című szekció felszó­lalói kapcsolódva a bevezető előadásokhoz, elsősorban tu­dati oldalról közelítettek az átfogó témakörökhöz, főként ahhoz a kérdéshez: hogyan érvényesíthetők napjaink va­lóságában a szocializmusról vallott elveink? Gondolataik továbbmentek a kérdésfel­vetésen, ideológusok, köz­gazdászok, újságírók és marxizmus-oktatók, egyaránt arra törekedtek, hogy a kor követelményeinek megfele­lő választ adjanak a felme­rült problémákra. Valamennyien kiemelték az ideológia növekvő fon­tosságát azokban a korsza­kos változásokban, amelyek a szocializmus építésével a gazdaságban és a társada­lomban kibontakoznak. Töb­ben kifejtették, hogy na­gyobb összhang szükséges az ideológia és a politika között mind a reformok el­méleti megalapozásában, mind a döntések előkészíté­sében. Az ideológiai mun­kának innovatívnak kell lennie. Sálljon szembe a sablonokban való gondolko­dásmóddal, támogassa a társadalmi fejlődést segítő, újat mondó nézeteket. Szükség van a valóságból táplálkozó korszerű szocia­lizmuskép kidolgozására is. Ez azonban csak a gyakor­lat alapján, a demokratikus folyamatok közepette, aktív társadalmi részvétellel ala­kulhat ki. A köznapi tudat, a köz- gondolkodás' formálása hite­les propagandamunkát igé­nyel. Érvanyagot ehhez bő­séggel nyújt hazánk elmúlt negyven évének története, a megtett út számos tapaszta­lata. Most az a fontos, hogy a propagandában mindez egységes, korszerű Magyar- ország-képpé formálódjék, a tényleges értékek hordozója, képviselője legyen. Az ülésen többen szóltak szocialista értékeink meg­őrzésének jelentőségéről, megállapítva azt is, hogy értékeink változása szüksé­ges velejárója a társadalmi változásoknak, nem pedig a szocializmus válságának tü­nete. Egyetértettek abban, hogy a politikának azokat a közösségeket kell támogat­nia, amelyek igazi értéke­két hordoznak. Figyelmez­tettek egyes értékrendek fel­bomlására — így például a családokban s más közössé­gekben —, felhívva a figyel­met a munka-, a felelősség értékének jelentőségére. A tanácskozás ma plená­ris üléssel, a szekcióvezetők vitaösszefoglalóival folyta­tódik. Rizskov—Tarik Áziz találkozó Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök tegnap a Kremlben fogadta a Moszk­vában tartózkodó iraki mi­niszterelnök-helyettest, kül­ügyminisztert, Tarik Azizt. A találkozón a felek ag­godalmukat fejezték ki a vi­lág több térségében meglévő veszélyes helyzet miatt, ami a nemzetközi feszültség kié­leződését idézheti elő. Szovjet részről hangsú­lyozták, hogy az iraki—iráni konfliktus folytatódása újabb, még bonyolultabb problémákat teremthet. Tarik Aziz tájékoztatta a szovjet miniszterelnököt az iraki—iráni konfliktusról, értékelte a szembenálló fe­lek álláspontját és kifejtette a háború befejezését célzó iraki elképzeléseket. TŰZ a bécsi Ringen Az elmúlt évtizedek legna­gyobb tüze pusztított tegnap­ra virradó éjjel az osztrák fővárosban: leégett az álla­mi Steyr—Daimler—Puch konszern székháza. A hat­emeletes épület a Ringen, az Operáitól kétszáz méterre ál­lott. Az épület, 350 tűzoltó nagy erőfeszítései ellenére, teljesen kiégett. A nyomozók feltételezik, hogy gyújtogatás van a ka­tasztrófa mögött, amely 600 millió schillinges kánt oko­zott. I ( A hét kérdései Libanonból állandó harcok­ról érkeztek jelentések e hé­ten is. Egy jó hír is volt: feloldották a palesztin tábo­rok ostromgyűrűjét. A ké­pen: palesztin nők és gyer­mekek élelmiszeredet horda­nak Az Egyesült Államokban tar­tózkodó Samir izraeli mi­niszterelnököt a Fehér Ház­ban fogadta Reagan ameri­kai elnök lodtunk ettől a konferenciá­tól. Samir izraeli miniszter- elnök Washingtonba látoga­tott s ott határozottan elve­tette a békeértekezlet gondo­latát. Pedig nagykoalíciós elődje, a jelenlegi külügymi­niszter, Simon Peresz is mu­tatott már halvány hajlan­dóságot s újabban — az irá­ni botrány, a közel-keleti zűrzavar fényében — az Egyesült Államokban is va­lamelyest nőtt a hajlandóság, hogy a kockázatos különút helyett a nemzetközi kerete­ket helyezzék előtérbe. Az előre tett fél lépést azonban hamarosan két lé­pés követte hátrafelé. Wa­shington — a mostani Samir- utazás kapcsán — szövetsé­gesévé avatta Izraelt, ennek külön hangsúlyozására nyil ván azért volt szükség, mert formálisan nem tagjai közös katonai blokknak. Mindez azt is jelenti, hogy az Egye­sült Államok áldását adta az izraeli miniszterelnök állás- foglalására, s ahhoz kato­nai—politikai—gazdasági tá­mogatást ígért. Ha viszont — s itt befejeződik a logikai láncolat — megkapja a maximális segítséget az, aki ellenzi a békekonferenciát akkor maga Washington is így vélekedik. Réti Ervin Miben állt a moszkvai bé­kefórum jelentősége? Amerikában a héten az Amerika volt a legtöbbet tárgyalt téma. Amerika, csaknem cirillesen írva, for­dított r-betűvel. Bemutatták azt a televíziós sorozatot, amely az észak-amerikai kontinenst szovjet ENSZ- csapatok megszállása alatt ábrázolja s a „gonosz biro­dalmát” képileg kívánja megjeleníteni. Ez a rendkí­vül primitív ellenségkép azt sugallná, hogy Moszkvával nem lehet tárgyalni, miköz­ben Washingtonban úgy pró­bálják csűrni-csavarni a ra­kétaelhárító rendszerekről tizenöt esztendeje kötött úgy­nevezett ABM-szerződést. hogy ne is lehessen tárgyal­ni az űrfegyverkezés meg­akadályozásáról. Olaszországban tett hivata­los látogatást Lázár György, s a Vatikánban fogadta őt a pápa is. A képen: megbeszé­lés vendéglátójával, Bettino Craxi kormányfővel terjesztett elő számszerű, konkrét leszerelési javasla­tokat, hiszen azok ott van­nak a leszerelési tárgyalások asztalain, mindenekelőtt Genfben. Ha úgy tetszik, fi­lozófiai mélységekben köze­lítette meg a nemzetközi hellyzet sajátosságait, új po­litikai gondolkodásmódot sürgetett s rögtön példát adott rá, amikor kifejtette az új szovjet biztonsági el­képzeléseket. A lényeget ki­emelve, ez úgy hangozhat, hogy kölcsönös biztonságot mindenkinek, ami magában hordozza az ésszerű tárgya­lásokat, a kompromisszumok keresését, a fegyverkezési hajsza megállítását. A Szovjetunióban a héten a Szovjetunió volt a legtöb­bet tárgyalt téma. Nyolcvan országból csaknem ezren ér­keztek Moszkvába a kötetlen békefórum kerekasztal--be- szélgetéseire: hosszú idő óta nem volt olyan találkozó, ahol a tudomány, a művé­szeti élet, a gazdaság és a politika ilyen széles alapo­kon képviseltette volna ma­gát. A nukleáris fenyegetés megszüntetéséről, a közös túlélésről tanácskoztak s esz­mét cseréltek a szovjet köz­élet legkiválóbb személyisé­geivel. A béke eszméjének igenlése mellett ezért a leg­több vendég nyilatkozata ar­ról a hatásról szólt, amelyet a Szovjetunióban folyó át­alakítás gyakorolt rájuk. Voltak, akik nem titkolták korábbi előítéleteiket, bi­zonytalanságukat, de választ kaphattak a gyakorlatban. S amint három évtizede az orosz szputnyik szó bekerült a világszótárba, ma ez a helyzet az átépítést jelentő peresztrojkával és a nyilvá­nosságot jelentő, sokat em­legetett glasznoszttyal. A moszkvai „béke-hétvé­ge” azzal tetőzött, hogy a jelenlevők s a tömegkommu­nikációs eszközökön át az egész világ, az „első kézből”, Gorbacsov beszédéből érte­sülhetett arról, mi foglal­koztatja ma a ^szovjet veze­tést és a szovjet társadal­mat. A főtitkár ezúttal nem Costa Rica fővárosában a közép-amerikai válságról tárgyalt a térség négy államának vezetője, ám a legérdekeltebbet, Nicaraguát nem hívták meg. így nem is meglepő, hogy a megbeszélések eredmény nélkül végződtek. A képen: a részt­vevő államfők A szokásos diplomáciai szófordulatot, hogy tanulmá­nyozni fogják a beszédet, ez­úttal a maga közvetlen ér­telmében kell fogadni: való­ban hosszú távra szóló, alap­vető állásfoglalás volt. Milyen új fejleményei van­nak a közel-keleti válság­nak? Libanonban úgy tűnik, az az újság, hogy nincs újság. Átmenetileg feloldották ugyan az ostromzárat és az élelmi­szert szállító kékre festett ENSZ-teherautók be tudtak jutni a palesztin menekült- táborokba. Egy perccel ti­zenkettő előtt érkeztek, ami­kor ezrek és ezrek már ku­tya- és macskahúst, bőrda­rabkákat ettek s egy olyan fatva (iszlám rendelkezés) kimondását kérték a vallási vezetőktől, hogy ne legyen vétek a holtak elfogyasztása. A helyzet azonban órán­ként változik, amint módo­sulnak a szövetségek is. A héten a síita fegyveresek a druzokkal és a libanoni kommunisták önvédelmi fegyveres osztagaival ütköz­tek össze és Szíriái páncé­los alakulatok, valamint Libanon különben tehetetlen egységei próbálták szétvá­lasztani őket. A nemzetközi közvélemény valóban döb­benten kérdi, meddig süly- lyedhet még egy ország, hol a mélypont? Ha valamikor, hál most feltétlenül szükség lenne egy olyan közel-keleti békekon­ferenciára, amely rendezné a válság fő vonulatát s ezen belül a libanonihoz hasonló más törésvonalakat is. Csak hogy a héten inkább távo­HETI ESEMÉNYKRÓNIKA VASARNAP: Közép-amerikai csonka-csúcsértekezlet, Nica­ragua kizárásával, belső viszály a kontrák vezető hár­masában. - Az iráni külügyminiszter moszkvai tárgya­lásai. - A negyedmilliós Fülöp-szigeteki hadsereg fel­esküszik Aquino elnökasszonyra. HÉTFŐ: A szovjet fővárosban befejeződik a békefórum, Mihail Gorbacsov beszéde. - Brüsszelben, a Közös Piac külügyminiszteri bizottsága a hazánkkal terve­zett szerződésről tárgyal. KEDD: Konzultáció Bécsben a NATO 16 és a Varsói Szerző­dés 7 tagjának részvételével az európai leszerelési ér­tekezletről. - Új szovjet javaslatok Genfben, a lesze­relési bizottságban a vegyi fegyverek kikitatásáról. - Samir izraeli kormányfő Washingtonban. SZERDA: Szultán Ali Kistmand, afgán miniszterelnök Moszk­vában folytat megbeszéléseket, bejelentik Jakub Han pakisztáni külügyminiszter újabb moszkvai útját. CSÜTÖRTÖK: Lázár György befejezi hivatalos olaszországi látogatását, amelynek !során fogadta öt II. János Pál pápa is. - Megkezdődik a Team-Spirit '87 fedőnevű, amerikai-dél-koreai hadgyakorlat. - Hivatalos ame­rikai bejelentés a Lengyelországgal szemben alkal­mazott szankciók megszüntetéséről. PENTEK: Változatlan zűrzavar Libanonban: a palesztin tá­borok blokádját ugyan feloldották, de fegyveres ösz- szeütközés kezdődött a síiták, illetve a drúzok és a kommunisták önvédelmi osztagai között. - A szovjet pártfőtitkár a balti köztársaságokban tanulmányozza az átalakitási folyamat tapasztalatait. - Az iraki külügyminiszter a szovjet fővárosban. _________________________________ ________________

Next

/
Thumbnails
Contents