Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-20 / 43. szám
1987. február 20., péntek Somogyi Néplap 5 Hangversenyteremben Névmagyarítók A magyar színház, film és televízió leendő művészeinek — színészek, rendezők, operatőrök — képzéséről olvastam egyszer érdekes tájékoztatást egy hetilapban. Szó volt ebben arról is, hogy tanáraik — többnyire országos hírű művészek — milyen szerető gondossággal beszélik meg növendékeikkel nemcsak művészi, hanem más gondjaikat is. Ha például nevet kell váttoztatni- ok, közösen döntik el, hogy a fiatal színész milyen néven szerepeljen a színpadon. Arról van tehát szó, hogy a jövő művészei ne viseljenek rossz, „megjegyezhetetlen” és nem magyaros hangzású neveket. Például olyanokat, mint elődeik? Mondjuk: Psota, Sinkovics, Ruszt, Ruitner, Wegenast, Szteva- novity, Délhúsa Gjon, Fren- reisz! Ha így van, akikor miért érdemes egyáltalán foglalkoznunk a névváltoztatás ilyenfajta, erőteljesen „javasolt” módjával, amely — egyáltalán nem mellesleg, említve — sportolókkal kapcsolatban is gyakori? Azért, mert az idézett cikk egy véleményem szerint téves és káros nézetnek adott hangot, és ez társadalmi ügy. A színészeknek, rendezőknek, énekeseknek azt szokták mondani: azért kell megváltoztatni ok nevüket, mert végre Is ők a magyar művelődés ügyének szentelik magukat, kívánatos tehát, hogy nevük is magyar legyen. A sportolóknál az az érv, hogy ők külföldiekkel vívott, hazai vagy nemzetközi mérkőzéseken Magyarországot képviselik — képviseljék tehát nevükben is. Először is nem art emlékeztetni rá, hogy nemcsak sportolóink és művészeink — de közülük is kevésbé a színművészeik — hanem tudósaink, mérnökeink, munkásaink is képviselik hazánkat külföldön, éspedig mind gyakrabban. Ami azonban még fontosabb: Magyarország — nem csak magyarok országa. Hazánk, történelmi sorsa következtében, magyarok és nem-magyarok hazája. A magyarokkal együtt élnek itt évszázadok óta németek, románok, szlovákok, szerbek, horvátok, szlovének — egyszóval nemzetiségek. Természetesen amikor a fiatal színész végez, magyarul fog játszani, rendezni, a stúdiókban magyarul fog beszélni munktársaival, á magyar művészet és műveltség munkása lesz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszűnik nemzetiségének tagja lenni. És éppen ez a szerencsés kettősség, amely egyszersmind egység is, mutatja: mi az “évszázadokon át annyi szenvedést okozó úgynevezett nemzetiségi kérdésnek az egyetlen helyes, emberséges — azaz szocialista megoldása. Vagyis, hogy Magyarország egyenjogú polgára valaki, és ugyanakkor — akár anyanyelvében, akár csak anélkül — tartozhat valamelyik nemzetiséghez, és az többé nem ellentét. Nem lényegtelen mozzanata ennek az egész ügynek az, hogy amint ez eléggé közismert, II. József császár rendelettel kényszerítette birodalma zsidó lakosságát, hogy „polgári”, azaz család- és utónévből . álló neveket vegyenek fel. Lévén Magyar- ország az osztrák birodalom örökös tartománya, természetesen németes hangzású neveket vettek föl. Így azután az antiszemita uszítás is mindig szívesen lovagolt a zsidók németes nevén. Ezek hát azok az okók, amelyek miatt megvallom, mindig viszolygást kelt bennem, ha azt hallom hénytor- gatni, hogy Magyarország lakóinak legyen magyaros hangzású neve. Úgy gondolom, ez a követelés ellentétes országunk egész nemzetiségi politikájával. Ugyanis van sók nemzetiségi származású állampolgára az országnak, akit már csak a neve köt ahhoz a nemzetiséghez, de ő meg akarja tartani ezt a szálat. Joga van hozzá. És nem is árt senkinek. Hiszen az ország — nem a szavak, hanem a tettek szintjén — nem kis erőfeszítésekkel és anyagi eszközökkel támogatja a nemzetiségek fennmaradását. Van ennek különben még egy oldala, mégpedig nagyon érzékeny oldala, emberi, érzelmi része. Gondoljuk csak meg: a művészi vagy sportsiker a köztudatban, a közönség tudatában összekapcsolódik annak a nevével, aki azt elérte. Amikor azonban egy fiatal férfi vagy nő elindul — különösen a művészi — pályán, szülei többnyire már megteremtették a maguk helyét a társadalomban, és nem tudják, vagy nem is akarják megváltoztatni a nevüket. így a név- változtatás szétszakítja a családot a környezet szemében. Márpedig igazán jogos és tiszteletreméltó igénye a fiatal művésznek, sportolónak (tudósnak), hogy azt a nevet viselje, amelyet a szülei, akik fölnevelték, akiknek nyilván tehetségét, e tehetség kifejlesztését is köszönheti —, hogy így szülei is részesüljenek az elismerésben, a Siker örömében. Ettől pedig, ha más nevet viselnek, nyilván elesnek. Ezekbe az emberi érzésekbe beletiporni Olyan tapintatlanság, amely csak rossz vért szülhet. Magyarország lakosságának túlnyomó többsége magyar. Ez azonban egy szocialista országban nem jelent és nem is jelenthet semmiféle uralkodó pozíciót vagy előjogot. így hát tisztelnünk és védenünk kell nemzetiségi származású állampolgáraink emberi jogait, beleértve a névviselést is, aminek a révén megmaradhat a nemzetiségükhöz tartozás tudata. Azt hiszem, fontos, hogy tisztán lássuk- nem szabad még csak „szükséges rossz”-nák sem tekinteni a nem magyaros hangzású nevet viselőkkel való tartós együttélést. Ez a dolgok természetes rendje, és voltaképpen sajnálatos, hogy még ma is ennyi szót kell rá vesztegetni. Pető Gábor Pál kötött holmik divatja. A szoknyák hossza a minitől a bokáig érőig változik; a derék hangsúlyos, a ruhákat sok fodor, csipke, masni díszíti. Általában divat az egyszerű elegancia, a nőies megjelenés, de a „csicsás szerelés” is divatos. Az elmúlt évekhez viszonyítva a holmik szűkülnek, a lebe- gően bő, kissé síampos divat már a múlté. Visszatér a lábrafeszülő macskanadrág — akár szoknya alá is —. és a harisnyatartó divatja. A farmer pedig minden változatban — nadrágtól a kabátig — nagyon „menő". A francia manökenek gyönyörűek: mozgásuk fejedelmi, megjelenésük kultúrált. A divattervezőnő asztalán „művészi" rendetlenség uralkodott: vázlatok, divatlapok, újságok, ecsetek, szövet- és színminták tarka forgataga. A szekrényekre friss modelleket, kabátokat, dzsekiket, vászonzakókat aggattak föl. — Felsőruházati konfekciót tervezek a női kabáttól a sportruházatig — magyarázta. — Főleg női holmikat szeretek tervezni. Munkám nemcsak abból áll, hogy az asztal mellett ülve fehér papírra könyökölve újabb és újabb terveket készítek. Figyelembe kell venni, hogy az alapanyag beszerezhető, a terv technológiailag kivitelezhető, a termék eladható, tehát divatos legyen. — Kedvenc színei? — Saját öltözködésemben a fekete élvez előnyt, fehér, piros és kék kiegészítőkkel. De tervező asztalnál szinte nincs olyan szín, amelyet ne kedvelnék. T. R. Nyugat-európai turné után Hét-nyolc éve csendült föl Koós Tamás előadásában Dvorák cseh zeneszerző közismert műve, a Gordonka- verseny. A fiatal zenész már főiskolás korában készült arra, hogy előadhassa minden gordonkaművész álomdarabját. Erre csak a Kaposvári Szimfonikus Zenekarral volt módja, és most szerdán este, a Latinca művelődési központban a Pécsi Szimfonikus Zenekarral. A kitűnő gordonkaművész nemrég tért haza nyugatnémetországi turnéjáról, melyen az Állami Hangversenyzenekarral hangversenyezett. A korábbi kaposvári ellőadás óta sokat változott Koós Tamás előadásmódja. Először Dvorák müvének hangzásvilágát fedezte föl, majd az apróbb részletek is érdekelni kezdték. S hogy ezek a hangzásbeli finomságok milyen fontosak a zenemű előadásában, az hétnyolc év után kiderült ezen a hangversenyen. Dvorák művét számos muzsikus úgy tartja számon, mint a gordonkára írott legcsodálatosabb versenyművet. Éppúgy jellemzi ízt a művét a cseh népiesség, amit a zenében oly kiválóan jelenített meg, mint a szimfonikus költemény igényességével megfogalmazott dallamvilág. Koós Tamás a hangverseny szünetében azt is elárulta, hogy gondosan kezelt gordonkája „nem mindennapi” hangszer. Évekkel ezelőtt fedezte fel, s vásárolta meg az Állami Hangversenyzenekarral. Az ezernyolcszázas években készült, s minden bizonnyal ama neves hangszerkészítő műhelyében, akit Giovanni Austi Roccának hívtak. A Pécsi Szomfonikus Zenekar élén ezúttal a román Ovidiu Bálán állt, akit most ismerhetett meg a kaposvári közönség. A fiatal karmester először vendégszerepei hazánkban. Silvestri Három darab vonószenekarra, és a már említett Dvorák-mű mellett Mendelssohn IV.. Olasz-szimfóniáját szólaltatta nagy sikerrel. A zenekar ráadásként az Olasz-szimfónia utolsó tételével ajándékozta meg a hálás közönségét. Horányi Barna Négy nap a dival- fővárosában Nagy Józsefné, a Kaposvári Ruhagyár modellterve- zője beszélgetésünk előtti napon érkezett Párizsból. Négynapos tanulmányútjá- ról így beszélt: — Olyan volt ez a négy rövid nap, mintha egy gyönyörű ruhákkal teli szekrényt mutattak vollna meg, de mielőtt hozzá érhettem volna, gyorsan becsukták. Mintha álmodtam volna az egészet. Az asszonyból szinte sugárzott a szakma szeretete; divatos, szolidan elegáns ruhája választott hivatásáról árulkodott. Elragadtatással beszélt a divat fővárosáról, a divatbemutatókról, az iránymutató kollekciókról, a párizsiak raffinált és színes cSl tözködéséről. — Milyen a divat Párizsban? — A fekete-fehér és a piros-fekete színösszeállítás még mindig tartja magát. A kedves matróz-stílus sötétkék-fehére pedig a divatbemutatók színfoltjai voltak. Érdekes, változatos és színes a safari öltözet. A bemutatókon felfedezhető a a konzervatívabb diák-stílus is. A jó alakú lányoknak kedvez a testre simuló Versenymű gordonkára HÉTVÉGI jtájoló A Kilián György Városi Művelődési Központ ad otthont ma öt órától az élelmiszeripari szakközépiskolások báljának. Szombaton ugyanitt rendezik meg a mozgássérültek bálját. Az amatőr művészeti szemle körzeti bemutatói várják az érdeklődőket holnap három órakor Mernyén, vasárnap ugyanebben az időpontban pedig Szennán. Szintén a szemle területi versenyeire kerül sor holnap Csurgón és vasárnap Fonyódon. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ szabadidőtermében vasárnap délután két órától játékkészítésre hívják a gyerekeket. A művelődési központ kiállító- termében Péter János Erdélyi tájak, képek ... című fotókiállítása látható (képünkön). A héten fotókiállítás nyílt a homökszentgyörgyi művelődési házban Szirányi Imre munkáiból. A homok- szentgyörgyi művelődési központban ma fél háromkor az ifjúsági filmklub keretében vetítik a Queen vagy a Break II. című filmeket, majd este hét órától diszkó lesz. Holnap délután öt órától farsangi gyermekbált rendeznek a kálmáncsai zenekar közreműködésével. A barcsi művelődési központban szintén a vidámságé a hét vége: szombaton a KIOSZ barcsi szervezetének farsangi bálja, vasárnap pedig a Spirál együttessel ifjúsági táncest várja a táncolni vágyókat. A Hobo Blues Band lép színpadra holnap este a csurgói művelődési központban. Ugyanitt délután két órától a művészeti szemle területi döntője következik, amelyen Berzence, Csurgó, Gyékényes, Pogányszentpéter és Somogyudvarhely amatőr csoportjai és egyéni szereplői mérik össze tudásukat. A művelődési központ szabad- időkiubja szombaton és vasárnap délután négytől nyolc óráig várja vendégeit. A programban zenehallgatás, videofilm-vetítés, számítógépes- és társasjátékok szerepelnek. A marcali helyőrségi művelődési otthon előterében Juhász Árpád képeslap-kiállítása látható. A marcali városi kulturális központ A magyar rádiózás fejlődésének története című kiállítása ízelítőt ad a századeleji rádiótechnikától kezdve a repülőgépek rádióirányításáig, a rádiótávíráslól az adóhálózat kiépítéséig. A kiállításon megtekinthető Marcali kábeltelevízió-rendszerének terve is. A Somogyi Képtárban Eg- ry József festőművésznek — a „fény festőjének” — tárlata, a Kaposvári Galériában pedig Alain Le Quernec francia plakátművész kiállítása látható. A KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület holnap nyílt túrát szervez a városkörnyéki parkerdőbe. Találkozás háromnegyed kilenckor a Jókai liget bejáratánál. A résztvevők 16 kilométeres távon a Kaposhegy— Gyertyánosi, Töröcskei és Tokaji parkerdő piros jelzésű vonalán haladnak végig. Vizsgálat a fiatalok olvasási kultúrájáról Csökken az olvasási kedv, ezen belül a szépirodalmi művek iránti érdeklődés a 15—18 éves fiatalok körében — egyebek között ez derül ki az Országos Széchényi Könyvtár módszertani osztályának nemrégiben készült felméréséből. E korosztály olvasási kultúráját elemző vizsgálatból egyértelműen kitűnik, hogy a szabadidős elfoglaltságok listáján a szépirodalom csupán a kilencedik helyen áll. míg egy megelőző, 1968-as felmérésben a budapesti fiatalok a legkedveltebb tevékenységként emlegették ezt. Érdekes, hogy míg a gimnazista lányoknál még mindig a rangsor élén szerepel a szépirodalom, a fiúknál a hatodik, a szakmunkástanulóknál pedig a huszadik helyre esett vissza. A felmérés szerint nem kizárólag a szépirodalom olvasása szorult háttérbe az utóbbi két évtized alatt: az ismeretközlő szakirodalmi művek iránti érdeklődés a korábbi 10. helyett most a 1'7-re, a színházlátogatás az akkori 3. helyett a 15. helyre szorult. A tv-nézés változatlanul a 7. helyen áll, megelőzve a moziba járást, az újságolvasást, a rádiózást is. Figyelemre méltó az olvasáson belül a minőségi — a műfaji és esztétikai — megoszlás, amely a fiatalok ízléséről ad képet. Erősen háttérbe szorult a mai modern irodalom: a fiatalok olvasmányai, illetve maradandó könyvélményei között szerepelnek kortárs írók színvonalas alkotásai. Úgy tűnik, a gyermek- irodalom és a tudományosfantasztikus művek a korábbinál erősebben tartják fogva a fiatalok élményvilágát, s ez a generáció mintha kevésbé lenne kíváncsi a mai valóság, a felnőttek világára. A felnőttes magatartásmintákat, élményeket inkább a mindennapi tv- és videoműsorból merítik, s nem' a komoly figyelemkoncentrációt, érzelmi és intellektuális erőfeszítést is igénylő szépirodalmi olvasmányokból. Az adatok szerint a modern versek és a klasszikus költők iránt csökken az érdeklődés. Ugyanakkor figyelemre méltó a megzenésített versek és alkotóik ismerete: ennek lehetőségeit a televízió, a rádió, a könyves hanglemezkiadás a jelenleginél jobban hasznosíthatná. Mint arra a felmérés rámutat: e tények valószínűleg szorosan összefüggenek az általános és középiskolában az utóbbi évtizedekben lezajlott tantervi, követelményrendszerbeli változásokkal, a tanulók túlterhelésével, az irodalomórák csökkenésével, s az olvasás- tanítás problémáival, de bizonyos fokig összekapcsolhatók az értékrend általános változásaival is. A vizsgálat szerint a tanulást, a tudást, a tartalmas és sikeres életet elsősorban a teljesítmény- orientáltabb középiskolások tártjaik fontosnak; a szakmunkástanulók inkább a közvetlen anyagi javakat helyezték előtérbe. Mindkét kategóriában csupán a legutolsó helyeken szerepeltek az emberi kapcsolatokra, a klasszikus humanista értékekre — szeretet, szabadság, igazság — utolsó mozzanatok. s ezzel együtt az irodalom és a művészet által nyújtott örömök.
