Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-20 / 43. szám
I 2 Somogyi Néplap 1987. február 20., péntek Elméleti tanácskozás a szocializmusról (Folytatás az 1. oldalról) lista világrendszernek most egy újabb, nagy történelmi kihívással kell szembenéznie. A tudományos-műszaki fejlődés új minőséget ért el, ami óriási hatással van a világgazdasági viszonyok alakulására és társadalmi következményeikre. Ennek előnyeit egyelőre nagyobbrészt a legfejlettebb tőkés országok használják ki, bár számos területen a szocialista országok is értek el korszakos eredményeket. — Kétségtelen,"a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején a szocialista világrendszer fejlődése lelassult, a gazdasági növekedés üteme veszített a kapitalizmussall szembeni előnyéből. Világméretű történelmi revans lehetősége villant fel'az imperializmus vezető körei előtt. A szocializmus sorsát érintő létkérdés megfelelően válaszolni erre a kihívásra. Ebben az összefüggésben meghatározó jelentőségű a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikájában bekövetkezett változás. Az SZKP vezetése az átallakítás gyorsítása révén a szocializmus belső viszonyainak olyan megújítását tűzte ki célul, amely megadja az eredményes választ a kihívásra. Világpolitikai jelentőségű XXVII. kongresszusán az SZKP tanúbizonyságát adta, hogy vállalja az újabb történelmi kihívást, kész szembenézni a realitásokkal, új módon megközelíteni és megoldani a felhalmozódott problémákat, megtisztítani a jövő útját, eltávolítani mindazt, ami akadályozza a belső és a nemzetközi problémák megoldását. — Természetesen a történelmi kihívás érinti valamennyi szocialista országot, és mindegyiknek megvan a maga felelőssége és része a megfelelő válaszhoz szükséges tennivalók kimunkálásában és elvégzésében. Döntő szerepe van a szocialista országok összefogásának és együttműködésének, nem feledve, hogy már csak a társadalmi haladásban betöltött szerepüknél fogva sem zárkózhatnak önmagukba; a szocializmus csak a civilizáció „fő országútján” fejlődhet egészségesen. Testvérpártjaink munkája azt mutatja, hogy — eltérő ütemben és mélységben — fokozatosan tudatosul az új gondolkodásmód és a problémák új megközelítésének, illetve megoldásának szükségessége. Rendkívül nagy a jelentősége, hogy a Kínai Népköztársaságban pozitív felismerések érlelődtek meg, s ezek nyomán széles körű reform- folyamatok kezdődtek, amelyek eredményeket hoztak a gazdasági fejlődésben. Egy újabb témakörre áttérve, a szocializmus fejlődésének hazai tapasztalatait elemezve Berecz János aláhúzta: elsődleges feladat a szocializmusról való gondolkodás realizmusának, a mai valósághoz fűződő kapcsolatának erősítése, a mai magyar társadalom mélyebb és sokoldalúbb ismeretének megalapozása. Egyrészt szélesebb körben kell tudatosítanunk, hogy nálunk szocializmus épül, s ez további tartós feladatunk, másrészt konkrétan kell elemeznünk a mai társadalmi folyamatokat, az ellentmondásokat és feszültségeket. Szorosabban össze kell tehát kapcsolnunk a társadalmilag racionális cselekvést a szocializnus elveivel és céljaival, ezek dialektikájában kell bemutatnunk a szocializmus építésének további útját, polemizálva az elvszerűség és a racionalitás szembeállításával. Belpolitikánkban ma rendkívül fontos a stabilitás és a fejlődés egysége. Nálunk most egyszerre érvényesül a társadalmi stabilitás, a politikai kiegyensúlyozottság és a politikai élénkség, a készség a változtatásra, a változások pozitív fogadására. — Történelmi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a politika kulcskérdése a szocializmus fejlődése során is változatlanul a hatalom. Ennek pedig fő forrása a dolgozó tömegeknek a hatalomhoz való viszonya: milyen a magatartásuk, milyen mértékben vesznek részt a hatalom gyakorlásában, tudjuk-e mozgósítani őket céljaink megvalósítására? A történelmi tapasztalatok azt mutatják: a népi hatalom legfontosabb feltétele, hogy a párt és a tömegek kapcsolata szoros és bizalomteli, élő, eleven legyen. A politika, a hatalom tartalma mellett azonban rendkívül nagy jelentősége van a hatalomgyakorlás módjának és stílusának. A szocializmus — lényegéből következően — demokratikus hatalom. Számunkra a demokrácia a népi hatalom szerveinek, szervezeteinek az egész közösség érdekeinek szem előtt tartó működését jelenti. Ugyanakkor elismerjük annak jogosultságát, hogy az egyének, közösségek, csoportok kifejezzék és érvényesítsék érdekeiket. Sőt, a közös célok megvalósítása, a társadalom stabilitásának biztosítása érdekében építünk is erre a bonyolult érdektagoltságra. A politika és a kormányzás feladata, hogy megkeresse azokat a találkozási pontokat, amelyeken a különböző érdekek közös erőfeszítésekké egyesülhetnek. A szocializmus magyarországi fejlődésének ma a gazdaság a kulcskérdése — emelte ki a Központi Bizottság titkára, hozzátéve: sorsdöntő számunkra, hogy áttérjünk az intenzív növekedési pályára, hogy maximálisan kihasználjuk a meglévő objektív és szubjektív erőforrásokat. Országunkban ehhez a lépésváltáshoz megvan a kezdeményezőkészség, a szellemi kapacitás és a fogékonyság a rugalmas irányításra. S bár a gazdasági alap nagymértékben meghatározza a politikát, nem tévesztjük szem elől: a politikáé az elsődleges szerep! Céljaink érdekében át kellett, át kell gondolnunk a gazdaságunk fejlődését ösztönző viszonyokat, köztük talán a legfontosabbat: hogyan lehet összekapcsolni a terv- szerűséget, az árutermelést, az értéktörvényt. A tervszerűség és az árutermelés, a piac törvényszerűségeinek egybekapcsolása, a szocialista elosztási alapelv és az egyéni anyagi érdekeltség találkoztatása igen bonyolult kérdés. Abból kell kiindulnunk, hogy a szocialista társadalomban minden fejlődés forrása a munka, s egyben ez a legfontosabb eszköze a személyiség fejlesztésének is. Vissza kell adni a munka, a teljesítmény becsületét, beleértve a tudás minden formáját: a szaktudás, a mesterség, a hozzáértés becsületét is. Az eszmei-ideológiai kérdések széles körét felvető bevezető előadásában Berecz János hangsúlyozottan szólt a párt meghatározó szerepéről. Rámutatott: pártunk sajátos szerepét úgy értelmezi, hogy annak lényege a magyar nép és a szocializmus ügyének szolgálata, és nem az uralkodás. Fontos döntésekhez a párt széles körből igényli a véleményeket, az elgondolásokat, amelyek formálják a kialakuló megoldásokat. Az így létrejött széles politikai szövetség óriási energiaforrás a szocialista építés számára, s egyben a rendszer tömegbázisának, stabilitásának egyik meghatározó tényezője. Vállaljuk az ezzel elkerülhetetlenül együttjáró vélemény- különbségeket, vitákat, de nem mondunk le a „két- frontos érzékenységről”, mert ennek hiányában mindig megjelenik a két hamis véglet: egyfelől a konzervativizmus, másfelől pedig a demagógia. Pártunk vállalja a politikai központ szerepét, ugyanakkor jól tudja, hogy nem helyettesítheti az egész politikai rendszert. — Ma már eléggé világos, hogy a szocializmus a történelmi fejlődés viszonylag hosszú szakasza, melynek során maga a szocializmus is jelentős változáson, fejlődésen megy keresztül. Pártunk ezt nemcsak felismerte, hanem többször is bizonyította, hogy képes a megújulást a gyakorlatban is megvalósítani. A megújító reformok szerves részei a szocializmus fejlődésének. Az MSZMP — mint eddig, úgy ezután is — a szocializmusban és a szocializmusért megvalósuló reformok pártján áll. Ezen az alapon természetesen szemben áll minden olyan törekvéssel, amely az újításoktól félve hátráltat ja-nehezíti a reformmunkálatokat. s szemben áll minden olyan szándékkal, amely a reformot ürügyként felhasználva a szocialista rendszer gyengítésére irányul. Örömmel üdvözöljük, hogy a szocializmus megújulására vonatkozó felismerés és elhatározás más szocialista országokban is utat tör magának. — Egy reálisabb szocializmus-szemlélet — zárta bevezető előadását Berecz János — csak a mai magyar társadalom viszonyainak reálisabb ismeretén és a problémák megoldásában való cselekvőbb és felelő- sebb szerepvállaláson alapulhat. Szorosabban össze kell kapcsolnunk a társadalmilag racionális cselekvést a szocializmus eLveivel és céljaival, s ezek dialektikájában kell értelmezni a szocializmus építésének további útját. A szocializmus hazánkban valóság, de nem befejezett mű. Eddigi fejlődésünk alátámasztja, hogy a szocializmus a legjobb lehetőség a magyar nemzet számára a boldoguláshoz. A szocializmus számunkra: valóság. program, távlat! Berecz János előadását követően a tanácskozáson elnöklő Lakatos Ernő megemlékezett Lukács József akadémikusról, a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai intézetének közelmúltban elhunyt igazgatójáról — a jeles marxista filozófus emlékének a résztvevők egyperces néma felállással adóztak. Az országos elméleti konferencia plenáris ülése referátumokkal folytatódott. Eb sóként Huszár . István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója tartotta meg előadását Történelmi utunk és a közgondolkodás címmel. Egyebek között hangsúlyozta: a felszabadulással kezdődő történelmi változások nyilvánvalóan másként érintették a még ma is élő generációkat, mint a szocializmusban már „beleszületett'’ fiatalokat. A fiatal generációkra is hat azonban a családi környezet, az ismerősök, a szemtanúk véleménye, s természetesen széles körben hatnak az irodalmi alkotások, filmélmények is. Fontos látnunk, hogy a történelmi közelmúlt felfogására nagymértékben hat a jelen is, elsősorban azok a problémák, amelyekkel ma kell megküzdenünk. A nehezebb gazdasági előrehaladás időszakában, amikor kiéleződnek az ellentmondások, vagy éppen „értékzavarok" keletkeznek, a történelmi eredmények is más megvilágítást kapnak, s az egészében sikeres fejlődés leértékelődhet. A gazdasági stagnálás, a nyugdíjak értékvesztése, a reálbérek csökkenése, a nem teljesítmény-alapú bérezés és jövedelemkülönbségek kialakulása, a munka nélkül szerzett jövedelmek növekedése ismert jelenségek. Ezek nemcsak morális problémák, hanem megkérdőjelezhetik a korábbi nemzedék erőfeszítéseinek, küzdelmének értelmét is, növelhetik a történelmi látásmód zavarait, s szinte szükségszerű, hogy elhomályosítják a szocialista rend kialakulásának jelentőségét, történelmi érdemeit és eredményeit. E körülményeket ismerve hangsúlyoznunk kell a társadalomtudományok, különösen a történelemtudomány fontos szerepét a közgondolkodás alakításában — mondotta. Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Gazdasági útkeresés és megoldások a szocialista építés magyar gyakorlatában címmel vállalkozott néhány elvi következtetés levonására. Részletesen szólt a gazdaságfejlesztési stratégiában, a tervezési-irányítási rendszerben, valamint a tulajdonviszonyokban az elmúlt, négy évtizedben bekövetkezett változásokról, a szocialista fejlődés sajátos hazai tapasztalatairól. Méltatta az MSZMP kezdeményező szerepét a fejlődéssel együttjáró új követelmények feltárásában, A felismert, szükséges lépések elvi, politikai megfogalmazása és azok gyakorlati megvalósítása között azonban nem egyszer jelentős a szakadék — mutatott rá az előadó. Foglalkozott a reform eddigi eredményeivel,, a gazdasági fejlődés támasztotta új követelményekkel, majd a szocialista tulajdonviszonyok új vonásait elemezte. Fontos történelmi tapasztalatként értékelte, hogy a nagyüzemi tevékenység keretei között is érvényesülhet az egyéni érdekeltség, és erősíthető a dolgozók tulajdonosi tudata, mint ahogy azt a magyar szövetkezeti modell is bizonyítja. Kitért a közvéleményt foglalkoztató magántevékenység és az ahhoz kapcsolódó tulajdon szerepére is, amely — mint mondotta — elsősorban a szolgáltatások területén még ma is jelentős hiányt pótol. Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese Társadalmi viszonyok és iolyamatok a 80-as években címmel foglalta össze mondanivalóját. Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője Politikai intézményrendszerünk működésének hatékonysága címmel tartott referátumot. Bevezetőben szólt arról, hogy a fontosabb állami, sőt párldöntések előtt már gyakorlattá váltak az úgynevezett társadalmi viták. A pártvezetés ennek során kikéri a társadalmi szervek véleményét, amivel kétségtelenül gazdagítja a születő elképzeléseket, javítja a döntések hatásfokát. Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztő- bizottságának elnöke Társadalmi folyamatok, tudati viszonyok, társadalompolitika című referátumával kapcsolódott a bevezető előadáshoz. Egyebek között arról szólt, hogy a közvéleményt ma leginkább a szocialista gazdaság helyzete, jövője foglalkoztatja. A több éve tartó stagnálás, az életszínvonal szélesedő kört érintő csökkenése miatt érthetően erősödnek az aggodalmak és kétségek, az emberek mind érzékenyebben reagálnak a társadalmi különbségek vélt vagy valós növekedésére. Ezek kapcsán átfogóan elemezte a szocializmus építésének, a társadalom fejlődésének néhány körülményét, jellemző folyamatát. kitért a szocialista útkeresés és értékrend néhány dilemmájára, így például arra: hogyan lehetséges a modern árugazdaság és a szocializmus közösségi értékeinek összekapcsolása. Az előadó részletesen szólt a szocialista társadalompolitikáról, annak komplex jellegéről, kitért oktatáspolitikai és szociálpolitikai kérdésekre is, majd a tudomány és a politika kapcsolatáról szólva egyebek között megállapította: — előrelépést jelentene, ha a politikai testüleleink többet és elmélyültebben foglalkoznának mind hosszabb távú, mind átmeneti céljainkkal. Az országos elméleti tanácskozás ma szekcióüléseken folytatja munkáját. Gorbacsov Rigából Tallinnba utazott A Szovjetunió léte az eredmény maga A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának évében a Szovjetunió népeinek van mondanivalójuk a világ számára, van mit megünnepelniük, van mire büszkének lenniük és van mit a történelem mérlegére helyezniük — mondotta tegnap Rigában Mihail Gorbacsov a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság párt-, tanácsi és gazdasági aktívaülésén elmondott beszédében. Mint mondta, a legfontosabb történelmi eredmény maga a Szovjetunió népeinek erős és korszerű közös állama, azoknak a politikai, gazdasági és szociális vívmányoknak sora, amelyeket a szovjet nép elért a szocialista építés útján. Az évforduló alkalmat ad a múlt átgondolására, a jelen figyelmes és kritikus értékelésére és a jövőbe tekintésre — mondotta, majd felhívta a figyelmet, hogy mostani utazása az első az SZKP KB januári ülése után, így természetesen szeretne minél többel megtudni az embereknek az üléssel kapcsolatos véleményéről. Az utcákon, a vállalatoknál, mezőgazdasági üzemekben és üdülőhelyeken folytatott beszélgetések azért is fontosak — mutatott rá a főtitkár —, mert most elsőízben jár Lettországban. Emlékeztetett: nehéz és bonyolult volt a Baltikum népeinek a szocializmushoz vezető útja. Az októberi forradalom után Lettországban. Litvániában és Észtországban mindössze néhány hónapig, szinte csak egyetlen történelmi pillanatig létezett a szovjethatalom. A Baltikumban a szovjethatalom kikiáltásáért, helyreállításáért és megerősítéséért vívott egész hősi harc arról tanúskodik, hogy nem lehet megtörni a népek forradalmi akaratát, nem lehet visszafordítani a történelem menetét. E három köztársaság a Szovjetunióhoz 1940-ben történt csatlakozás után, egyesítve anyagi és szellemi erőforrásait a többi szövetségi köztársasággal, lehetőséget kapott arra, hogy az egész ország népgazdaságának hatalmas erejére támaszkodjék. Ez nemcsak az erőkösz- szegzése, hanem megsokszorozása is volt. Az 1940-es évvel összehasonlítva például az ipari termelés Lettországban és Észtországban majdnem 60-szorosára. Litvániában pedig csaknem 80- szorosára nőtt. A szocializmus széles utat nyitott a Szovjetunió minden népének és nemzetiségének nemzeti újjászületéséhez. Mihail Gorbacsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szocializmus még többet adhat a dolgozóknak, ha a néptömegek alkotóerejének és kezdeményező készségének fejlesztése, a megújulás az átalakítás útján halad. Ma rendkívül fontos, hogy ne keletkezzék szakadék a politika és a gyakorlat között. Ezt a követelményt, a szavak és tettek egységét mindig szem előtt kell tartani — mondotta. A főtitkár hangsúlyozta, hogy nem lehet visszatérni a múlt gyakorlatához, amikor nem ritkán hiányzott az összhang a szavak és a valóság között. Ez a kettősség eltorzította az erkölcsöt, rossz hatással volt az emberek hangulatára, a gazdasági és társadalmi tevékenységhez való viszonyukra, kedvezőtlenül hatott a felnövekvő nemzedék állompolgári magatartásának alakulására. A központi bizottság januári ülése különleges mérföldkövet jelent a gyorsítás, az átalakítás útján — állapította meg. — Az 1985 áprilisi plénum lehetőséget adott arra, hogy átgondoljuk az országban kialakult helyzetet, és meghatározzuk a legfontosabb körvonalait annak a jövőbeni politikának. amelyet az ország társadalmi és gazdasági fejlesztése meggyorsításának neveztünk. Az áprilisi ülést követő egyéves munka lehetővé tette, hogy átgondoljuk ezt a politikát, és továbbfejlesztve terjesszük a kongresszus, az ország és a világ színe elé. Korábban is előfordult — folytatta —, hogy átfogó, nagy politikai és stratégiai jelentőségű döntéseket hoztunk, de ezeket nem hajtottuk végre következetesen, nem ülttettük át az életbe. A központi bizottság januári ülésének feladata olyan intézkedések elfogadása volt, amelyek végrehajtása egyben a kongresszusunk által jóváhagyott politika megvalósítását jelenti. Ezután arról szólt, hogy a kongresszus és a januári kb-ülés határozataiból eredő számos kérdést — min- denekeLőtt az átalakítás kulcsfontosságú, nagy horderejű kérdéseiről van szó — a párt országos konferenciáján fogják megvitatni. Ennek összehívásáról a központi bizottság együk, a közeljövőben megtartandó ülésén határoztak. Ezen az értekezleten áttekintik mindazt, ami a párton belüli tevékenységgel, az SZKP belső életének fejlesztésével függ össze, beleértve a választások jellegét, a választott párszervek létrehozásának módját. Beszédében Mihail Gorbacsov nagy figyelmet fordított az ország gazdasági életében tapasztalható hiányosságokra. Rámutatott, hogy a népgazdaság fejlesztése még nem érte el a szükséges ütemet, és nem vált töretlenné. Amikor a változásokról, a társadalmi élet minden szférájának átalakításáról beszélünk, akkor mindig hangsúlyozzuk, hogy nem valamiféle kozmetikázó intézkedésekről van szó, hanem a társadalomban végbemenő mélyreható folyamatokról. Mindez új munkafeltételeket szab meg a pártszervezetek számára. Mihail Gorbacsov csütörtökön Rigóból Tallinnba utazott. Az észt fővárosban virágot helyezett el Lenin emlékművénél majd a szovjet- hatalom védelmében elesettek emlékművénél. Utána a város utcáin elbeszélgetett a dolgozókkal.
