Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

4 Somogyi Néplap 1987. február 14., szombat Az alkohol Mit ígér a kaszói kísérlet? Bióbrikett hulladékból hadállásai A Zöldént bolt ajtajában tábla: „Alkoholtartalmú italt csak 9 óra után szolgá­lunk ki”. Ez igen, itt be­tartják a rendeletet! Ilyes­mi jut az ember eszébe az első pillanatban. Csak ké­sőbb „esik le a tantusiz”: Hogy is van ez? A zöldség- és gyümölcsfélék eladására szakosodott üzlet egyáltalán milyen jogcímen tart alko­holos iitalt? Belátom, naiv kérdés. Persze, hogy árusít­hat ezt is, ha engedélyt ka­pott rá. Az indoka is egy­szerű. Nagyobb rajta a ha- szoh, minit a többi áruféle­ségen, amelyek vesztesége így kiegyenlíthető. De hát miért veszteséges egy ilyen botot, talán a nagy létszám miatt, vagy azért, mert él­hetetlen a boltvezető? Ne­tán alacsony a haszonkulcs? Lehet, hogy ezek is közre­játszanak. a kívülálló nem láthat a dolgok mögé. Tény. hogy a veszteségességre hi­vatkozva már zártaik be zöldségboltot nem is egy he­lyen. Érdekes, hogy hason­lók miatt kocsmát sosem kellett bezárni. Kilenc óra előtt, termé­szetesen^ az ABC-üzlet sem ad el szeszes italt. Az sem meglepő, hogy kilenckor már kosárral a kézben vá­rakozik a közeli lakásépíté­sen dolgozó munkások soros beszerzője, hogy elláthassa az unaloműző nedűvel tár­sait. Látni, hogy a belső munkára rendelt emberek délig a kokszos kályha kö­rül „pipál gatnak”. Egy-ket­tő piszmog csak közüli ük va­lami munkával, ali'bniként, ha netán betoppanna egy felügyelő. A kívülről rájuk bámészkodók jelenléte sem zavarja őket; ez a megszo­kott munkatempó errefelé. Az ABC-ben egyébként semmi sem változott a k'ó- rábblakhoz képest. Egy hosz- szú polcos-út mindkét olda­la telisteli alkoholfélék­kel, Az egyik oldalon csupa tömény szesz, valósá­gos raktár, a másikon pezs­gő és bor. De pezsgőt rak­tak helytöltőként az el nem érhető felső polcokra a bolt többi részében is. Ha­sonló a kép az állami gaz­daság városi boltjaiban, és miért lenne másként a szö­vetkezetieknél vagy a me­gyei élelmiszeripari vállalat üzleteiben. Cukrászdát hirdet a cég­tábla, odabent vágni lehet a füstöt. Aki nem dohányos, bizony viszolyogva lép itt a pult elé, hogy süteményt kérjen, mert annak is do­hányfüst szaga vain. Kocs­ma ez tulajdonképpen, süte­ményt nem látni az aszta­lokon,, főleg a sör és tö­mény szesz járja. Van né­hány söröző is a közelben, aztán egy étterem, tőle öt­ven méterre pedig egy úgy­nevezett termelői poharazó. A szeszmérésre mindegyik megkapta az engedélyt. Igény van rá, mondják, az embereknek el kell tölte­niük valahol a szabad ide­jüket. Apropó, időtöltés! Sem egy nyilvános klubhe­lyiség, sem egyéb szórako­zóhely nincs a lakótelepen. A munkahelyi italmérést, Italozást megtiltotta a ren­delet. De hogyan is van ez? — kérdezi megint a bennem lakozó kisördög. Eddig ta­lán szabad volt italt mér­ni és szeszesitalt fogyaszta­ni a munkahelyeken? Vagy volt valami rendszabály ed­dig is, csakhogy azt nem tartatták be? És ezután? Vajon lesz-e akadálya an­nak, hogy X-munkahely dol­gozói — mint eddig is — kettesével, hármasával sé­táljanak át a közeli büfébe, felhörpinteni a délelőtti, majd a délutáni serkentő adagjukat? Bocsánat, nem valami fa­rizeusi, képmutató erkölcs- bíró szemlélet mondatja ezt velem. Csak a saját kis kör­zetemből vett tapasztalatok egy részét soroltam itt fel annak bizonyítékául, hogy ne várjunk csodát semmi­lyen rendelettől. Még na­gyon messzi vagyunk attól, hogy a közismert alkohol- fogyasztási rekord ne növe­kedjék tovább. S attól még távolabb, hogy rohamosan csökkenjen a munkahelyi és munkahely környéki al­kati alí ogyasztás. Az elburjánzott rossz szo­kásokat például a családi élet­re és a munkamorálra is ki­ható túlzott alkoholfogyasz­tást nem lehet egyik napról a másikra egy-két központi rendelettel megváltoztatni, megszüntetni. Vannak, akik úgy vélik, hogy ha a ren­delet betűit a maguk mun­katerületén betartják — pél­dául kilenc előtt nem mér­nek szeszesitalt —, máris megtették azt, ami tőlük egyáltalán elvárható. Hogy a legtöbb helyen az alkohol kínálata reklámmal is fel­érő méreteket öltött, ezen nem óhajtanak változtatni. Látszólag érthető, hiszen ezek eladása továbbra is messzemenő üzleti érdeke a kereskedelemnek, s tegyük hozzá, az államnak is. En­nek az ellentmondásnak a feloldása valóban nem a kiskereskedő vagy a boltve­zető feladata. De élvárható tőlük is, hogy az élelmiszer­üzleteikben visszaszoruljon a túlzott —, olykor az alap­vető élelmiszercikkeket ki­szorító alkoholKínálat. Hasonló a helyzet az al­koholt árusító helyek enge­délyezésével is. .Az enge­délyt bizonyára a rendele­ték pontos beitlartásával ad­ták ki, formailag nem lehet kifogás ellene. De vajon ezeknek a környezetükre gyakorolt hatását felmér­te-e az engedélyező? Miköz­ben alapvető szolgáltatások hiányoznak mindenfelé, egy­mástól kőhajításnyira talál­hatók az italmérések. Az Alkoholfogyasztás ut­cai, munkahely környéki hadállásai széles frontsza­kaszon húzódnak, az álta­lam felemlegetett példák csak egy szeletkéjót mutat­ják a tényleges állapotok­nak. Mindenki tudna mon­dani hozzájuk hasonlót. Vajha egyszer az egészsé­ges életmód „frontján” is ilyen szívósság és szerve­zettség lenne tapasztalható! F. Tóth Pál A különböző hatóságok, a tanácsök többszáz féle ügy­ben tesznek intézkedést, és adnak ki határozatot. A sokféleségben is közös azon­ban a séma, azonos a „for­gatókönyv”. Néhány eset ki­vételével ugyanis mindig az államigazgatási eljárás álta­lános szabályait kell követ­ni. Közülük most azokkal ismerkedünk meg, melyek nekünk, ügyfeleknek az el­járások megindításához biz­tos fogódzót adnak. Az első kérdés, hogy en­gedély, jóváhagyás, felmen­tés nyiJvántartásbavétel iránt melyik szervhez kell fordulnunk. Ügyünk jellegé­ből ugyan következtethe­tünk, hogy építésügyi, gyám, szociális, egészségügyi, ke­reskedelmi vagy egyéb igaz­gatási feladatokat ellátó hi­vatallal lesz-e dolgunk. Az azonban, hogy a sok helyen — szinte minden városban, községben — működő hiva­talok közül konkrétan hol intézik az ügyet, á szabá­lyok alapján állapítható meg. Az illetékesség’ főbb rendező elveiben könnyen eligazodhatunk. Ha enge­délyihez vagy bejelentéshez kötött tevékenységre vonat­kor ügyről van szó — pél­A melléktermékek és hul­ladékok hasznosítcisa a gaz­dálkodóknál nem újkeletű. A sokféle kutatás és kezde­ményezés egyik területe az erdő- és a fafeldolgozás. Dr. Kiss István, a kaszói erdő- és vadgazdaság igaz­gatója elmondta: erdeinkben évente 7—8 millió köbmé­ter hulladék keletkezik afa- kitermelés során. A dél-so­mogyi erdőgazdaságban évente százezer köbméter fát dául magánkereskedelmi vagy kisipari engedélyt kér­nek — az a szakigazgatási, tanácsi szerv illetékes az el­járásra, amelynek terüle­tén a tevékenységet gyako­rolják, vagy gyakorolni kí­vánják. Ingatlanra (földre, házra, lakásra, más helyiség­re)' vonatkozó ügyben min­dig az ingatlan fekvése sze­rint illetékes hatóságok (.ta­nácsok, földhivatal) járnak el. Végül,, ha nem enge­délyhez, bejelentéshez kö­tött tevékenységet, és nem ingatlant érintő ügyről van szó, az illetékességet az ügy­fél állandó vagy ideiglenes iáik helye (székhelye, telep­helye) határozza meg. Az ál­lampolgárok dolgát kívánja könnyíteni a törvénynek az a szabálya, hogy az állam­igazgatási hatóságokra tar­tozó ügyekben, az eljárás megindítására irányuló ké­relem az állandó lakhely szerinti tanácsnál is előter­jeszthető, függetlenül az ügyintézés helyétől. Községek esetében fordul elő, hogy bizonyos ügyekben a döntést nem helyben, hoz­zák, nem a helyi tanács szakigazgatási szerve foly­tatja le az eljárást, hanem a városi tanács, illetve több községi tanács által közösen termenek ki, ennek húsz százaléka ment eddig ve­szendőbe. Ugyanakkor a feldolgozás során is 15—20 százalék megsemmisül. Mindehhez tegyük hozzá, hogy az új telepítések miatt hektáronként hétezer forin­tot kellett költeni a zsenge fákkal tarkított területek megtiszítására. Ha mindezt összeszámoljuk, a kárba ve­sző érték tetemes. A kaszói erdészetnél arra létrehozott igazgatási társu­lás. Ilyen esetben azonban esetleg utazni kell. Nyugod­tan fordulhatnak kérelem­mel a községi tanácsihoz is, ahonnan az ügyet az illeté­kes szervhez továbbítják. Természetes dolog, hogy saját ügyét ki-'ki maga sze­reti intézni. Különösen így van a személyes vonatkozá­sú, bizalmas jellegű ügyek esetében, amit másokkal nem szívesen beszélünk meg. Van azonban jónéhány olyan elintéznivaló, amikor nem feltétlenül szükséges a jelenlétünk, helyettünk és nevünkben megbízott is el­járhat. Mindig az elintézen­dő ügy természetétől függ, hogy milyen képviselet- r e van mód. Beadvány be­nyújtásával, irat bemutatá­sává!, engedély átvételével családtag, szomszédunk, vagy más ismerősünk „ is megbízható. A hatáskörrel és illeté­kességgel rendelkező hiva­talhoz személyesen vagy képviselőnk útján előter­jesztett kérelmünk elindítja az államigazgatási, hatósági eljárást, ami a másik oldal­ról- ' az eljáró, ügyintéző szervre határidőben vailó in­tézkedési, döntési kötele­zettséget ró. az elhatározásra jutottak; hasznosítják a hulladékot is. Egyebek között svájci, NSZK-beli és kanadai gépek beszerzésével, hiszen a ha­zai gépipar nem gyárt olyan berendezéseket, amelyek al­kalmasak a hulladék fel­dolgozására. Ma még a kísérleti üzem­nél tartanak Kaszóban, de annyi már bizonyos, hogy jó üzletnek ígérkezik. A fa- aprítékot ugyanúgy haszno­A kéreLem benyújtásával — egészen pontosan a kére­lem eljáró szervnél történő nyilvántartásbavóteMel — ugyanis elkezdődik az ügy­intézési határidő. A törvény előírja, hogy az ügyben döntő érdemi hatá­rozatot 30 napon belül kell meghozni. Amennyiben ez valamilyen méltányolható okból akadályba ütközik, egy esetben 30 nappal meg­hosszabbítható a határozat kiadására rendelkezésre ál­ló időtartam. Erről a kére­lem előterjesztőjét értesí­teni kall. Az elintézési ha­táridő persze értelemszerűen meghosszabbodik azzal az idővel, amit a kérelem ki­egészítésére vagy újabb ada­tok közlése végett az eljáró szerv szab meg a kérelme­zőnek. Ma már egyébként általános gyakorlat, hogy fő­ként a tanácsok, de más hi­vatalok is, az ügyek na­gyobb hányadát 30 napnál sdkikal rövidebb idő alatt — azonnal, 3—8—15 nap alatt — elintézik. A rövidített ügyintézési határidő betar­tása nem az ügyintézők be­látásán múlik, hanem szá­mukra ez helyben megálla­pított kötelező, szabály. (Folytatjuk.) Dr. Bálint Tibor sitani lehet, mint az eddig kidobott fenyőkérget, amely az exportra szánt fa feldol­gozásából származott. Szen­tén korszerű üzemet hoztak létre, hogy megfeleljenek az igényeknek. Mert a biobri­kettre van igény! Elsősorban külföldön, de talán idehaza is felismerik előnyeit. — Milyen érvekkel tudna rábeszélni arra, hogy hol­naptól én is ezzel fűtsek? — A biobrikett kalória- ,értéke négy-ötezer körül van. Ez a közepes szén kalória- értékének felel meg. Ugyan­akkor nem tartalmaz szeny- nyező anyagokat, és olcsó. Hazad fogyasztói ára 1500 forint tonnánként. — S ha holnap vásárolni szeretnék, hol kaphatok? — Remélhetőleg az ősztől már a tüzép-.telepeken is huszonötkilós zsákokban. A dél-somogyi kísérletet nagy figyelemmel kísérik a szakemberek, már csak azért is, mert az eddig hulladék­nak számító anyag felhasz­nálásának előnyét mind .töb­ben felismerik. Ugyancsak Dél-Somogyból adhatunk hírt arról, hogy megjelent a biobet on: szalma és faparí- tékoit dolgoznak össze ce­menttel építőanyagnak, s akár többszintes házakat is készíthetnek belőle. Tavaly arról is szó volt. hogy a dél- somogyi erdőkből származó fahulladák hasznosítására ilyen üzem épül Somogyud- vamhelyen. Ez azonban az érdekkülönbségek miatt nem valósulhatott meg. A bio- 'brilkettal várhatóan, nem ez történik. Az elmúlt hetek­ben egyebek között arról hallhattunk, hogy Barcson is terveznek a kaszáihoz ha­sonló üzemet; a Sefag otta­ni gyárának hulladékát dol­gozza, fel. A haszon forin­tokban mérhető, olyan fo­rintokban, amelyeket eddig nem vettünk észre. N. J. Gazdaságosabb export a Kaposvári Húskombinátból Megőrizte export-jogosít- ványát önállóságának az el­ső évét kezdő Kaposvári Húskombinát. A’ múlt héten megtartott higiéniai szemle során egyetlen kifogás sem merült fel. Az üzem tiszta­sága, technológiai rendje, berendezéseinek állapota, tokéi,etagen megfelel az Egyesülr Államok piacán tá­masztott szigorú követelmé­nyeknek. Hazánk egyik legkorsze­rűbb húsipari vállalata 1987- ben négyszáznyolcvanezer — a tavalyinál huszonötezer­rel több — sertés vágására, feldolgozására és értékesíté­sére készült fel. Az árualap bővítése mellett exportter­mékeikben bizonyos szerke­zetim ód osítást terveznek, csökkentik a dobozos és fó­liás sonka, s növelik a gaz­daságosabban értékesíthető darabolt húsok előállítását. A devizabevétel növelésé­re — a népgazdasági érde­keken túl — sajátos szem­pontok is késztetik a válla­latot. A húsipari tröszt fel­oszlása után a kaposvári húskombinát, új sonka-üze­mének tetemes hitel- és ka- matterheivel kezdte az ön­álló gazdálkodást. Bár adós­ságaiból százharrm-ncötimil- lió forintot átvállalt az ál­lam, s a maradék félmil- liárd forint törlesztését mél­tányos feltételek mellett át­ütemezték, de 1993-ig így is évi nyolcmillió forintnyi fi­zetési — ezen belül megha­tározott összeg devizakiter­melési — kötelezettsége ma­rad,t. Noha a részletes gaz­dasági terveken ezekben a napokban még dolgoznak, belső tartalékai,kait számítás­ba véve szerény, de biztos nyereséget szeretnének elér­ni 1987-ben. Berkics János ÁLLAMPOLGÁROK ÉS A HIVATALOK A hivatali eljárás megindítása

Next

/
Thumbnails
Contents