Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-03 / 28. szám

1987. február 3., kedd Somogyi Néplap 3 A tanácsok és a tanácstagok A HOZZÁJÁRULÁS NEM NÉLKÜLZÖHETŐ Segesden nem készülnek látványos fejlesztésre az idén. Nem kergetnek álmo­kat. Barakonyi János vb- tiitkár véleménye szerint egy-egy döntést nem a ve­zetőtestület akarásával, ha­nem a falu véleményével, egyetértésével kell megala­pozni. A háromezres tele­pülésen, ha valamit el akar­nak érni, ahhoz szükséges a falu összefogása, segítő­készsége is. Arra pedig csak akkor számíthatnak, ha mindenkit érintő célokat tűznek ki. Mindezt így elmondani egyszerű, megvalósítani már nehezebb. Mert hiába van választott testület, tanács, ha. tagjai nem ismerik vá­lasztókerületük lakóinak kí­vánságait, nem vesznek részt a tanácsüléseken, vagy ha meg is jelennek, néha semmit sem mondanak. — Ezek az ellentmondá­sok ismertek. De mit tehet­nek a tanácstagok? — Kezdjük azzal, hogy a városkörnyéken nálunk a legjobb a tanácstagok ak­tivitása, az üléseiken való megjelenése. Ennél is fon­tosabb, hogy felkészülten érkeznek a tanácsülésekre. Köszönhető ez annak is, hogy nem csupán a tanács­tagok kézikönyvét adtuk a kezükbe, hanem egy-egy té­mát fel is dolgoztunk, igye­keztünk minél több gyakor­lati tapasztalatot átadni. Szerintünk fontos, hogy az írásban kiküldött előterjesz­tések érthetőek legyenek mindenki számára, s ha mondjuk egy táblázatokkal megtűzdelt pénzügyi tervet kell megszavazni, akkor a szóbeli kiegészítőben érthe­tővé kell tenni, mit jelente­nek a számsorok. Szüksé­ges, hogy a döntések a ta­nácstagok és a választóik véleményét tükrözzék. Csak olyan beruházásokba sza­bad belefogni, amelyhez a falu támogatását is megkap­juk. — És segíti-e a falu? Je­lentkezik-e forintjaival, vagy akár társadalmi mun­kával? — Először a forintokról. Nálunk kétharmados több­séggel szavazták meg a te- településfejlesztési hozzájá­rulást út és járda építésére. Nem sok pénzről van szó. Éppen csak annyiról, hogy a tanács fejlesztési alapját ki­egészíthessük. A társadal­mi munka szervezését sem visszük túlzásba. Ha valaki végez a munkahelyén, ak­kor nem az az első dolga, hogy kapja az ásót vagy a lapátot és rohan a tanács­ra, hogy ezt vagy azt meg­tegye a faluért. Az idén sem számítunk több társadalmi munkára mint tavaly. — Segesd sajátos helyzete, hogy részben Nagyatád konyhakertje. A városlakók egy részének itt van a sző­lőjük, málnásuk, hétvégi telkük. Ebből adódóan bi­zonyos szolgáltatásra is igényt tartanak. Rájuk mennyire lehet számítani a településfejlesztésben ? — Az általuk fizetett adó forintjai a fejlesztési pén­zeinkben is megjelennek, ez azonban nem elegendő ar­ra, hogy igényeiket is kielé­gíthessük. Egyre többet halljuk tőlük, hogy a ker­tekbe szeretnének villanyt bevezetni, utakra lenne szükség. Ezt megcsinálni csak akkor lehet, ha vállal­nak áldozatot. Most éppen azt számolgatjuk, hogy mi­be kerülne a villanyhálózat kiépítése, mennyit kellene fizetniük a telkek tulajdo­nosainak. Ha zsebükbe nyúlnak, akkor valószínű ezt is megoldhatjuk. A valós igények nem teljesíthetetle­nek, ha az érintettek össze­fognak. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy csak akkor gyarapodhat egy- egy település, ha lakói is hozzájárulnak a fejlesztés­hez. N. J. Eurocsekk és gyorsposta Bővül a postai szolgáltatás A valutabeváltással már korábban is foglalkoztak a Magyar Posta hivatalaiban, idén tovább szélesedik a kör. Januártól a külföldi vendégek forintra kiállított és otthon kiváltott eurocsek- kel a legtöbb szállodában, vendéglőben fizethetnek. Az állami vállalatok mellett a magánkisiparosok, kereske­dők is kérhetik a Magyar Nemzeti Banktól a valuta- elfogadási engedélyt, s így ők is átvehetik az euro- csekket. A posta, mint egye­düli beváltó, készpénzt ad érte vagy az illető egyszám­lájára vezeti rá. Ez utóbbi­ért magasabb jutalék illeti meg a beváltót. Kísérletképpen egy éve az ország öt nagy városában bevezették a külföldre szóló gyorspostát. Kétoldalú szer­ződést kötöttek néhány or­szággal — köztük Ausztriá­val, Olaszországgal —, hogy a különleges jelzéssel . fel­adott küldeményt igen rövid idő alatt kézbesítik. Ügy lát­szik az elképzelés sikeres volt, mert az ország több városát bekapcsolták a há­lózatba. Év elejétől me­gyénkben Barcson, Nagy­atádon, Boglárlelilén, Marca­liban, Siófokon és a megye- székhelyen is feladhatók a gyorspostai küldemények. Ezek legrövidebb időn belü­li szállítása viszont minden hivatal kötelessége. Az or­szágba érkező ilyen külde­ményeket a vámnál azonnal kezelik. A csomag általában hetvenkét órán belül eljut a címzetthez, de — országon­Fejlődő baromfitermelés A termelést ösztönző köz­ponti intézkedések nyomán növekszik a baromfiállo­mány és több alapanyaghoz jutnak a feldolgozóüzemek. Az elmúlt időszakban nőtt az export is. A Baromfitermelők Egye­sülésében az MTI munka­társának elmondották: az egyesülés 47 tagvállalata kö­zül a 19 feldolgozó üzem tavaly 445 ezer tonna élő baromfit vásárolt és dolgo­zott fel, ami csaknem 60 ezer tonnával több az előző éviinél. A belföldi értékesí­tést 7 százalékkal növelték; 135 ezer tonna húst és ba­romfi terméket adtak a fo­gyasztóknak. A feldolgozó- üzemek, a választék bőví­tésére csaknem 20 új ter­mék gyártását kezdték meg 1986-ban; megjelent az üz­letekben a parajos baromfi­párizsi, a szentesi csemege­kolbász, a hortobágyi puly­kakolbász, a baranyai puly­kamell, a kiskunhalasi ka­kaskolbász, míg a libamáj - termékek családja, parfé­val, illetve a máj szeletelt változatával gyarapodott. Az egyesülés tagvállala­tai — a külkereskedelem közvetítésével — tavaly több mint 190 ezer tonna vágott baromfit értékesítettek kül­földön, 18 százalékkal töb­bet mint 1985-ben. Több mint kétszeresére növelték a rubelelszámolású exportot, az áru nagy részét a Szov­jetunióba szállították. A konvertibilis piacokon mint­egy 106 ezer tonna baromfi­húst — bontott és darabolt csirkét, pulykát, libát és ka­csát — adtak el. Ez a meny- nyiség valamivel kevesebb mint 1985-ben, ám a feldol­gozó üzemek több, jobb mi­nőségű, magasabb feldolgo­zottságé terméket adtak, így az egyesülés tagválla­latainak devizabevétele 2— 2,5 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Az idén további új ter­mékekkel jelentkezik a ba­romfiipar. Befejező szaka­szukhoz érkeztek a fóliás pulykasonka-, a fóliás ka­kassonka- és a különféle baromfikonzerv-készítmé- nyekkel folytatott kísérle­tek. A hazai fogyasztók ál­tal megkedvelt néhány áru­féleséget a külpiacon is be­mutatnak. ként változik — lehet az idő több vagy kevesebb. Mind­erről és a borsos díjról a felvételnél tájékoztatják a küldőt. A legalacsonyabb ta­rifa akár levél vagy cso­mag, egy kilóig ezerkétszáz forint. Az áruházi csomagküldő szolgálat, melyet karácsony tájékán próbáltak ki a fő­városban, megyénkben nem honosodik’ meg. A posta vál­lalkozna erre a szerepre, de a csomagokat az áruházaik­nak kéne elkészíteni, a szál­lítási díjat pedig nekünk, a vásárlóknak kellene megfi­zetni. A többletköltséget sen­ki sem vállalja szívesen. A pénzszállításban is sze­retne segíteni a posta: pán­célozott autót vásárait, ami­vel a banknál felvett pénzt — megfelelő díjazásért — elszállítják. Eddig kilenc in­tézmény kötött szerződést a szolgáltatásra. Bővül a ka­posvári főposta ügyfélszolgá­lata: ezentúl este hatig fi­zethetjük be a kaposvári főpostán a hírlap-, a tele­vízió-, a telefon- és más díjakat, s az ezekkel kapcso­latos kérdéseinkre is választ kaphatunk. Fiatalok teljesítmény a húskombinátban A szakma ismerete és a gyakorlat A megyei tanács közmű­velődési bizottsági ülésén, a Kaposvári Húskombinátban nemrég szóba került, hogy a végzett szakmunkások az exportüzemben hosszú ideig, csak 50—60 százalékos telje­sítményre képesek. Emiatt keveset keresnek, elkedvetle­nednek és hamarosa n odébb - állnak. Az üzemnek pedig kell a munkáskéz. A gyen­ge kezdés okát az oktatás módszerében látták: a har­madéves tanulók kevesebbet vannak üzemi gyakorlaton mint az elsőévesek. Jezeri Zoltán személyzeti és oktatási osztályvezető: — Az iskolák vezetői és tanárai megsértődtek, mert félreértették, amit mond­tunk. Mi nem a kaposvári szakmunkásképző és szakkö­zépiskola színvonalát bírál­tuk, hanem az oktatási rendszerben láttuk a hibát. Milyen dolog az, hogy az elsőéves tanuló sokkal több gyakorlati és kevesebb el­méleti oktatást kap, mint a harmadéves ? Ennek fordít­va kellene lennie. Tehát nem az iskola a hibás; országo­san kellene változtatni a módszeren. Bognár József, a kombinát párttiitkára: — Nem egyedüli, de egyik nagy oka a kezdeti teljesít­ményhiánynak az oktatás „fordított rendje”. Arra, ami rajtunk áll, próbálunk meg­oldást keresni, de ami nem tőlünk függ, azzal szemben tehetetlenek vagyunk. Németh Györgynek, a szakszervezeti bizottság tit­kárának mondtam: — Hallottam olyan véle­ményeket: a nagyobbik ok az, hogy sokszor és túlzot­tan megszigorították a nor­mákat. még az „öreg rókák” sem bírnak mindegyikkel. — Minden normairendezés­Együttműködési szerződés szovjet autógyárakkal Együttműködési szerző­dést kötött a Bakony Mű­vek a togliatti és a zap- rovzsjei autógyárral. A. két szovjet nagyüzemmel öt év­re kötött megállapodás a közös műszaki-tudományos tevékenységre, a gyártási kooperációs feladatok köz­vetlen és gyors megoldásá­ra vonatkozik. A Bakony Művek és a togliatti autógyár ilyen jel­legű kapcsolatára 16 éves kooperáció után kerül sor. A Lada személyautókhoz ugyanis már ennyi ideje szállítják Veszprémből az autóvillamossági cikkeket. A kapcsolat azonban eddig többszörös áttételen keresz­tül jöhetett csak létre, s a különböző szervezetek köz­beiktatása lassította a két gyár közötti információ- cserét. Előfordult, hogy kés­ve értesültek egymás igé­nyeiről, problémáiról. A közvetlen kapcsolatra azért is szükség van, mert már nemcsak több millió alkat­részt szállítanak Veszprém­ből, a Volga menti gyárba, hanem részt vesznek a fej­lesztő munkában is. A veszprémi kutató-fejlesztő munka eredménye például az új Lada Samara kor­szerű gyújtáskapcsolója, ablaktörlő berendezése és elektronikus gyújtási rend­szere, amelyek sorozatgyár­tását az idén kezdik meg. kor ott kell lennie aláírá­somnak a papíron — vála­szolta. — Csak akkor írom alá, ha a munkások úgy vé­lik: az új, a magasabb nor­ma teljesíthető. Előfordult már normacsökkentés is, amikor kiderült, hogy túl magasra tettük a mércét. A követelményt nem lehet az elnyűhetetlen és kiváló mun-1 kásokhoz szabni, a nagy több­ség még akkor sem érné el az ő szintjüket, ha vért iz­zadna. Lengyel János szakoktató a fiatalokat védi: — Három év alatt alapo­san megismerem a tanítvá­nyaimat. Tudom: többsé­gükből ki lehetne csiholni a jó telj esi trhényt. Igaz, hogy az oktatásban az utolsó év­ben túl kevés a gyakorlat, ám, ez csak az egyik ok. A frissen munkáiba álló gyere­kek legtöbbjét a hat hét „tü­relmi idő” alatt ide-oda do­bálják: így nem is lehet be­lerázódni a munkába. Egyéb­ként az öregeket is „dobál­ják”. Ilyenkor az ő teljesít­ményük éppen úgy vissza­esik. Sokféle művelet van az üzemben, s ha valaki egyi- ket-másikat sokáig nem csi­nálja, akkor eltelik néhány nap, amíg képes teljesíteni a normát. A belső szervezés­ben is sok a hiba, azért megy el a gyerekek egy részének kedve a munkától. Eddig a „felnőttek” véle­ményét ismertük meg. Kö­vetkezzenek a „gyerekek”, a végzett szakmunkások. Koleszár Gyula, már több éve jól dolgozik: — Van néhány norma, amit nem tudom kire mér­tek mert a legjobbak is meg­szakadnak, hogy teljesítsék. Különben meg nem tudom, hogy mi az oka a fiatalok ailigmunkáijának. A száz szá­zalék azért a legtöbb eset­ben elérhető. Van néhány gyerek, akit tényleg nem­igen érdékel, hogy mennyit csinál. Mitől kedvetlen? Akit egy darabig meghagynak egyhelyben az keres, mert bele tud lendülni. Aki meg ide-oda kénytelen menni, sokféle műveletet sűrűn vált, az nem keres ... Borbás Ferenc a legifjabb: — Nekem egy hét kellett, hogy teljesítsem a normát. Elég jól megy a munka. De van néhány gyerek, akivel együtt végeztem, s tudom, hogy úgy állt be tanulónak, hogy nem látott előtte még élő disznót. Itt hideg van, véres meg zsíros minden. Hamar elmegy a kedve a munkától. Magas a norma, ideges lesz, aki nehezebben bírja, aztán gondol egyet, és leáll. — Mennyi gyakorlatot le­het szerezni tanulóként? — Nem sokat. Harmadik­ban kissé kevés a gyakorla­ti óra. De azért ott vannak a nyári üzemi gyakorlatok. Erjábec Ildikó Borbás Fe­renc évfolyamtársa volt: — Nekem két és fél hó­nap kellett ahhoz, hogy be­lejöjjek a munkába és telje­sítsem a normát. Meg lehet csinálni, de nem könnyen. Aki nem teljesíti, annak va­lószínűleg nem kell a pénz, vagy egyszerűen nincs ked­ve dolgozni. Három ifjú beszélgetőtár­samat nem magam válasz­tottam. Viszont az kiderült: a két utóbbi nemigen moz­gott különféle műveletek kö­zött. És. teljesítik a követel­ményt. Lengyel János: — Tt)dok náluk ügyesebb gyereket, aki nem dolgozik úgy minit ők. Nos, „hadijuk” Berend Ba­lázst, aki csak nyolcvan százalékig jutott! — Tegnap fél órát állt a szalag, nem kaptam anyagot. Sokszor kell öt-tíz percet várni. Ha rendesen a kezem alá kapnám a munkát, ak­kor teljesíteném a normát. A művelet feszített tempót kí­ván, még azzal a pénzzel sincs megfizeve, amit a jó teljesítményért adnak. Több pénzért jobban hajtanék, ennyiért nem szakadok meg. De a száz százalék még így is kijönne belőlem, ha hagy­nék. És meg kell nézni, hogy mennyien mennek el innen. Vajon miért menekülnek? 1981-ben 28 tanuló vég­zett. Közülük már csak ha­tan dolgoznak a húskombi­nátnál. A következő évek hasonló adatai: 1982: 46 — 15, 1983: 51 — 15, 1984: 46 — 19, 1985: 32 — 22. Bizonyára igaz, hogy az oktatás rendje javítható, de másutt is lenne javítanivaló. Például az exportüzemben. A szakszervezeti titkár még a beszélgetés elején mondta: — Feszes a terv, hajt ben­nünket az export'kötelezétt- ség. Állandó az idegesség. Ilyenkor elfogy a türelem. Lehet, hogy kevés időt adunk a beilleszkedésre. Nem fog­lalkozunk eleget a jövevé­nyekkel. Azután elmennek... Pedig feszes a terv, keli a munkáskéz. Luthár Péter

Next

/
Thumbnails
Contents