Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 27. szám Ára: 1,80 Ft 1987. február 2., hétfő Félévi értesítő Rosszul szóltam — az iskolás kiigazított. Arról érdeklődtem a gyerekek körében, hogy milyen lesz a félévi bizonyitványuk. Furcsán néztek rám, végigmértek, aztán egyikük megszólalt: — Bizonyítványt majd az év végén kapunk. A félévi osztályzatokat az ellenőrzőbe írják be. Még nem kaptuk meg. A válasz nem elégített ki. A pontatlanságért elnézést kértem, és ismét a munkájukról érdeklődtem. Mit várnak elismerésként? — Most már bizonytalanul néztek rám. Hát nem mondták, hogy majd év végén ... A tízegynéhány tantárgy közül talán egy-kettőnek az osztályzata lehet kétséges a diák számára; nem tudhatja, merre billen a mérleg nyelve a kétharmadnál, a háromnegyednél, a négyötödnél. A tantárgyak többsége esetében nem okoz gondot az osztályzás a pedagógusoknak. A diákcsoportban tapasztalt bizonytalanság, megvallom, kissé meglepett. Tudom, jórészt pontos tippjeik vannak a félévi értesítőbe kerülő jegyekről, nem ez okozza tehát néhányukban a vállrándítással is kifejezésre juttatott bizonytalanságot. Inkább az, hogy a február elején lezárt osztályzatok igazából nem is fejezik ki tudásukat, mert „majd év végére ráhajtanak”. Az a fontos, ami júniusban a bizonyítványba kerül. Elgondolkodtam rajta. A tanulói munka mérése körűi, tudom, nincs minden rendben. Ez azonban nem lehet oka annak, hogy magát az értékelést ne fogadjuk el s ne tekintsük szükségesnek. Az osztályzat — és ebben a félévi meg az év végi értékelés lényegileg megegyezik — a munkavégzés, a tanulás eredményességét (vagy épp eredménytelenségét) öt számjeggyel fejezi ki. A félévről szóló értesítő tehát azt mondja nekem, hogy szeptembertől januárig az elvégzendő tananyag elsajátításában menynyire jutott a tanuló. Ilyenkor a „becsúszott” gyenge osztályzat kapcsán fogadalmakat tesznek a diákok, hogy majd év végére kijavítják. Erre az iskola valóban módot ad. Sőt, a félévi osztályzatnak van is ilyen szerepe: ösztönözni kíván vele a pedagógus a jobb munkára, az eredményesebb tanulásra vagy a megérdemelt jó jegy megtartására. Ám nemcsak a fogadalmakat kell komolyan vennnünk, hanem azokat a jegyeket is, amelyek az ellenőrzőbe kerülnek. Ugyanis a gyengébb osztályzat nemcsak a képességeket mutatja, hanem a tanuláshoz való viszonyt, a szorgalmat is. S ha a szorgalom hiánya az oka a foghíjas tudásnak, akkor különösképpen látni kell, hogy az első félév anyagának „pótlása” nehezíti a következő időszak tanulását. Mert jobb jegyet csak akkor szerezhet ,a diák a második félévben, ha a tananyag egészét ismeri. Biztos alap nélkül ugyancsak inog a tető... A tanulás egész tanévre, illetve tanévekre szóló munka kell legyen. Éppúgy meg kell becsülni a szeptemberi osztályzatot, mint a decemberit, a februárit, s éppúgy, mint a júniusit... Javítani mindig lehet a munkán. Kell is. De nem úgy, hogy majd. félév után ... Horányi Barna Tanácskozott a XI. országos békekonferencia A számvetés és az előretekintés jegyében kezdte meg .munkáját szombat reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a XI. országos békekonferencia. A magyar béke-, mozgalom vezető fórumán csaknem 1200 küldött és meghívott vendég vett részt. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá jelen voltak a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezeti mozgalom, más társadalmi és tömegszervezétek, a kulturális és a tudományos étet, valamint az egyházak jeles képviselői. A konferencia résztvevőit Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnöke üdvözölte. Megnyitójában megemlékezett az OBT-nek a legutóbbi békekongresszus óta elhunyt tagjairól, s köszöntötte az OBT új tagjait, illetve tiszteletbeli tagjait, Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években a békemozgalom ereje világszerte tovább növekedett, s ma már mindenütt számottevő tényezője a háborús veszély elhárítását célzó kezdeményezéseknek, a világbéke megőrzésének. Meggyőződését fejezte ki, hogy a mostani tanácskozás is hozzájárul a magyar békemozgalom hatókörének szélesítéséhez, a háborúellenes erők világméretű küzdelméhez. Barabás Miklós vitaindító beszéde Vitaindítójában Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára hangsúlyozta: nagy változások jellemzik az előző békekonferencia óta eltelt időszakot. Olyan leszerelési program született, amely az ezredfordulóra az egész világot, annak minden szögletét meg kívánja szabadítani az atomfegyverek terhétől. Moszkva mellett Géni , Budapest, Stoűkholm és Reykjavik neve jelzi a kedvezőbb nemzetközi légáramlatot, Ebben a jó irányú és felgyorsult mozgásban vált napjainkra nemzetközileg is elfogadott követeléssé az atomfegyverek megsemmisítése, az űrfegyverkezés megakadályozása. Ugyanilyen újszerű javaslatok születtek a hagyományos és a vegyi fegyverek csökkentésére, a helyi konfliktusok megoldására, a biztonság erősítésére. Ezek a célok egyértelműek, világosak és cselekvésre ösz- tönzőek. Távlatot nyitnak, feladatot adnak és jó szívvel vállalható kötelességet kínálnak valamennyi békeszerető erő, így a magyar békemozgalom számára is — hangsúlyozta. Az OBT főtitkára a továbbiakban kifejtette: megsokszorozott cselekvési lehetőséggel szolgált a Nemzetközi Békeév tavalyi eseménysorozata. A hazai békemozgalom nem törekedett nagy tömegdemonstrációkra, ugyanakkor megszaporodtak a kisközösségi fórumok. Személyesebbé, közvetlenebbé, érdekesebbé és folyamatosabbá vált a munka. A mozgalom, amelyet élénk vitaszellem hatott át, teret kínált a különbözőségnek, bátorította az önkifejezést. Üjabb és újabb békeközösségek, csoportok alakultak, szakmai mozgalmak szerveződtek, s ezek életképessége, edzettsége mind egyre nőtt. Mlás és más értékelések fogantak, új módszerek terjedtek. Mindezekkel együtt a magyar béke- mozgaiom teljesebbé vált, s fő céljaiban egységes maradt. A magyar politikai és társadalmi életben olyan helyet vívott ki magának, amelynek megőrzése felelős magatartást, további elszántságot kíván valamennyi önkéntes munkásától. Annál is inkább — tette hozzá —, mert a magyar békemozgalom terveire és tetteire határainkon túl is sokan figyelnek, bár nem mindenütt buzdító rokonszenvvel. , Helyes volt az- a két évvel ezelőtti kiindulási alap, hogy ma Magyarországon is új helyzetben kell a maguk útját járniuk a társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak — hangoztatta az OBT főtitkára. Hozzájárulásuk nélkül elképzelhetetlen annak az 'össztársadalmi programnak a kidolgozása és valóra váltása, amelyben világosan kifejezésre jut a Magyar Szocialista Munkáspártnak az átalakulások és reformok iránti elkötelezettsége. A mozgalom társadalmi bázisáról szólva rámutatott: mindaddig, amíg ez közfelfogássá nem érik, hangsúlyozni kell, hogy a békemozgalomban mindenkinek helye van, aki a közös célokban a magáéra Hel, aki azokért felelősen tenni kész. Tekintse a békét akár a szocializmus eredményének, akár isten ajándékának, békességnek, belső békének vagy megvívandó küzdelemnek, a fejlődés céljának. A békemozgalom egységének alapja az, hogy valamennyien békét akarunk — mutatott rá Barabás Miklós. De arról már sokoldalú eszmecsere folyik, hogy milyen békét kívánunk, s megőrzésében, gazdagításában milyen utakat választunk. Ebben a szellemben, határozottan és egyértelműen foglalt állást a mozgalom egyebek között olyan kérdésekben, mint a csillagháború elutasítása, az atomkísérie- tek betiltásának sürgetése, a helyi konfliktusok békés megoldása, a hagyományos fegyverzetek csökkentése, vagy a terrorizmus megfékezése. Olyan, kevésbé megszokott kérdésekkel is foglalkozik a mozgalom, mint a katonai szövetségek kölcsönös feloszlatása, hazánk nukleárisfegyver-men tes státuszának megőrzése, a katonai költségvetések csökkentése. Külön említést érdemel a hazaszeretet ügye. Szomorú értékválság jele, hogy nálunk manapság egyesek a kokárda hosszúságával mérik ezt. Kell a kokárda is, de a hazaszeretetnek mindenekelőtt a XX. század végi, a következő évezred Magyarországáról, annak milyenségéről, és leginkább az ahhoz fűződő személyes viszonyról kell vallania. Nekünk nemcsak ebben a hazában, hanem ebben a térségben is kell élnünk, másokkal együtt. És ebben benne foglaltatik a határaink mentén élő magyarság és valamennyi szomszédos nép \ sorsa, lehetősége is. Nemzetünk nem gyarapodhat a közösség többi tagjától függetlenül, azok kárára. De ez ‘ fordítva is igaz. A béke ügye sem haladhat. előre, ha fontos gazdasági kérdésekben nincs meg az egyetértés — emelte ki az OBT főtitkára. Hiszen a béke a folyamatos fejlődés egyensúlyi állapota, amelyet gazdasági veszélyek éppúgy érhetnek, mint politikai, eszmei, erkölcsi fenyegetések. E szellemben a béke ügye nemcsak politikai kérdés, hanem erkölcsi is. Túl azon, hogy közösségteremtő erő, a társadalomban folyó értékátrendeződés figyelemmel kísérésében, sőt, formálásában is illetékes a béke- mozgalom. (Folytatás a 2. oldalon) Télidőben, buszra várva Az órámat otthon hagytam, így aztán fogalmam sem volt róla, mikor induljak a szőlőhegyhez legközelebbi buszmegállóhoz, hogy ne kelljen sokat várnom, tgy fordulhatott elő, hogy sokkal korábban érkeztem, mint kellett volna. Tenyerem égett, váltam sajgóit a hólapátolástól. Jó lett volna mielőbb buszba ülni vagy legalább jóízű beszégetéssel agyonütni az időt. Miiközben ezen morfondíroztam, társra leltem a várakozásban: ismerős öregember pakolta le demizsonját, szatyorjait a megálló aszfaltjára. Kölcsönös üdvözlés után mi más lehetett a téma, mint az időjárás meg a pincében szendergő bor állapota. Alig szóltam, csak éppen a kérdésekre válaszoltam, ő meg mondta a magáét ... — Nézze, én a nyolcvan évem alatt megszoktam, hogy már Erzsébet vagy Katalin napján, de karácsonykor mindenképpen havat kell lapátolni. Mostanában meg még az óév is feketén fordul az újba. Nem lehet hinni már a régi, az időjáráshoz kapcsolódó jövendölésekben sem... Mert miben hitt akkoriban a magamfajta parasztember? Itt van most például február másodika, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, amiről akkor úgy gondoltuk, hogy ha ezen a napon fényesen süt ránk a nap, nagyobb hideg következik a hátralevő napokban; ha meg a borz a lyukában marad, még szeles idővel is számolhatunk. Mégis bíztunk, mert február elsején a nap már több mint kilenc és fél óráig járt az égen; egy órával tovább, mint január elsején. És februárban további majdnem másfél órával nőtt a nappalok hossza... v — És a fejtett bor is segített, hogy bízzunk, meg a farsang, ami negyvenhat napig, vízkereszttől húshagyó keddig tartott. Ezekre azért is emlékszem mindig szívesen, mert a mi családunkban sokáig hiányzott az igazi tél, az igazi farsang, amit itt, á szomszédos Tolna megyében megszoktak az öregjeim. Merthogy épp az idén márciusban lesz nyolcvan éve, hogy a szüleim kivándoroltak Amerikába; én még azon az őszön, 1907- ben odakint születtem. A lehető legrosszabbkor jöttünk haza, amikor a trónörököst meg a feleségét Szarajevóban lelőtték és kitört a világháború ... — Apám gyakran mondogatta, hogy milyen bizakodással szálltak az Adrián a Slavonia gőzösre. A fedélközben viccelődtek, meg- hányták-vetették a szakcsi képviselőválasztás lefolyását. öreg óceánjárón utaztak; mesélték, a Slavoniát teherhajóból alakították át személyszállítóvá, és több mint tizenöt napba telt az útjuk Fiúmétól — a mostani Rijekától — a palermói, nápolyi és gibraltári megállás után New Yorkig. Húsvét hajnalán hó lepte el a hajó fedélzetét. Ragyogó, fehér hó, amilyet otthon, Tolnában lapátoltak, söpörtek ... Kimentek ketten világot látni, szerencsét próbálni. és hazajöttünk hárman. Amerikás magyarok... Sokáig azok voltunk, de a fene bánta, csak éppen fölmutatni alig tudtak többet a szüleim, mint mielőtt kimentek. Hát így tör ént. Apám gyakorta mondta: a magyar ember ne ugráljon, úgyis visszahúzza ide a szíve. mert erősebb gyökér köti ehhez a földhöz, mint amilyen a százéves tölgy alatt terpeszkedik ... — Hát a bora hogy telel? Mert nekem nincs okom panaszra. Igaz, ritkán is „járok rá” a hordókra, nem bontogatom őket. Levegőt nem kapnak, csak fejtéskor. Most, hogy ezt az öt litert leszívtam, úgy láttam, semmi baja annak a hordónak, eltart talán húsvétig is, ami benne van. Csak a pincét kell szellőztetni, mert kiveri a falát a pára. Hiába, nagy hidegek voltak januárban, a térdig érő hóban ki sem juthattam volna a pincéhez. Körüllapátoltam a présházat, adtam némi ennivalót a cinkéknek — azok is nehezen viselik a telet —, s most már igazán jöhetne a busz... Ennyiben maradtunk, mert a busz szinte végszóra kanyarodott az utcába, s fölszálláskor, a. várakozók sokaságábaH szétváltak útjaink. Az amerikás magyar demizsonostul, szatyrostul elvegyült a hótól-fagytól didergők sokaságában. Hernesz Ferenc
