Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-30 / 25. szám

1987. január 30., péntek Somogyi Néplap 5 Á kiapadhatatlan Ének Igor Az Unesco kezdeményezé­sére világszerte megemlé­keznek a ó-orosz állam leg­nagyobb irodalmi alkotásá­ról, a 800 éves Igor-énekről. Az Igor-énck első kiadásá­nak címlapja 1800-ból forrás hadáról Szerzője ismeretlen. A mű alapja megtörtént esemény: Igor Szvjatosalavics, éiszak- novgorodi fejedelemnek a pdlovecék éllená, 1185. évi A 800 éves évforduló alkal­mából megjelentetett Igor- ének egy példánya noxojti 1IA nO/tOBIJOBb y,l1>AbHAl 0 K11333 HOB A rOPOJA-CfeBEPCKAI 0 MTOP/I CBflTOCTABHHA, APWHHbWI. pyCCKHHb J13MK0MI cl ntpt.ioxix-e.nl hj ynompeónntMOe Hrnt Kaptat. Georgij Jakutovics, kijevi grafikus, Ukrajna érdemes mű­vésze az Igor-énekhez készített illusztrációért az Ukrán Köz­társaság Állami Sevcsenko-díját kapta. sikertelen hadjárata. A po- lopecek — az orosz fejede­lemségekkel határos sztyep­pékén letelepedett nomád néptörzs. A mű mondaniva­lója — a hazaszeretet gon­dolata, a közös ellenség el­leni egységes fellépés, a; sza­bad, önálló fejlődésért foly­tatott harc — a mai olvasó hoz is szól. Marx, a tudományos kom­munizmus atyja, így írt az Igor-ének hazafias szellemé­ről : „A poéma lényege, hogy / Kiállítások, filmvetítések Megemlékezés a drávai csata évfordulójáról A Bolgár Kulturális Központ terveiből \ Budapesten, a Népköztár­saság útján, a Bolgár Kul­turális és Tájékoztató Köz­pont székházában nagy a sürgés-forgás és „művészi” rendetlenség fogad. Festmé­nyek és grafikák várnak rendezésre. — Szokásos év eleji sajtó- tájékoztatónkra készülünk — mondta Nino Nikolov igaz­gató. — Utána pedig, im­már hagyományosan, ma­gyar művészek bolgár témá­jú műveiből nyitunk tárla­tot. Az idén — Gerzson Pál festő — és Mezey István, grafikusművész munkáit mutatjuk be, bulgáriai té­mák és motívumok láthatók a kiállításon. — Milyen volt a bolgár kultúrközpont számára a ta­valyi év? — Eredményes. Fő célunk munkánk minőségének és hatékonyságának javítása volt. Talán nem túlzás, ha határozott előrelépésről be­szélek ezen a területen. Si­kereinket azonban csupán kezdetnek tekintjük. — A sajtótájékoztatón a tavalyi eredmények mellett nyilván az idei tervekről is szó esik majd? — Munkánk középpontjá­ban mint eddig is, néhány fontosabb évforduló áll. Dim- cso Debeljanov költő szüle­tésének 100. évfordulója, Va- szü Levszki, a bolgár for­radalmi nemzeti felszabadí­tó mozgalom létrehozója születésének 150. évfordulója. Megemlékezünk majd Di­mitrov születésének 105., va­lamint Vaszil Kolarov szüle­tésének 110. évfordulójáról is. A szocialista országok bu­dapesti kulturális központjai a népfronttal közösen több rendezvénnyel köszöntik majd a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. év­fordulóját. — Kiket várnak Bulgáriá­ból? — Februárban Venceszlav Nikolov gordonkaművész Sebestyén János csemballó- művésszel közösen ad majd hangversenyt a központban. Várjuk Ivan Nenov grafi­kus-, Georgi Bozsilov festő-, Rumjana Szekulova és Konsztantin Valcsev ipar­művészeket. Vendégünk lesz Mircso Menolov filmrende­ző, akinek szerzői estjét a dél-dunántúli megyékben is szeretnék megismételni, ott is bemutatni magyar vonat­kozású dokumentumfilmjeit. — Említette a dél-dunán­túli megyéket. Ott mi lesz? — Már hagyomány, hogy máricusban, a drávai csata évfordulójának napjaiban Baranya, Somogy és Zala megyékbe látogatunk. Az idén március 10—17 között tartjuk a barátsági napokat. Mircso Manolov filmrende­zőn kívül a Bulgária vokáT lis kvartett is vendégünk lesz. — Mi a központ fő célja az idén? — Növelni szeretnénk a bolgár kulturális és szellemi értékek jelenlétét a magyar társadalom életében. L. K. az orosz fejedelmek egység­be szólítják a népet a mon­gol hordák támadása éllen”. Mint a történelemből isme­retes, a több évszázados mongol uralom, melynek az orosz nép férfiasán eilen- élll't, gátolta az ország gaz­dasági, politikai, kulturális fejlődését. Többek között ez is az Oka annak, hogy a Ki­jevi Rusz fejlődésben elma­radt a nyugat-európai álla­mok mögött. A mű hazafias szelleme méllett erősen művészi ih­letésű. Ezért is örök érté­kű: tisztasága, szépsége, tö­mörsége, s forró érzelmei folytán, s a XI—XII. száza­di Kijevi Rusz nagy művé­szi kultúrájáról tanúskodik — mondotta Gogol. 185 év telt el azóta, hogy rábukkantak a jaroszlavüi kolostor könyvtárában, s A. Muszin-Puskin történész és írástörténész kiadatta. Ä nagy orosz költő, Vaszildj Zsukovszíkij (1783—1852) költői átiratának jóvoltából az orosz társadalom széles rétegei ismerkedtek meg a művél. Tudósnemzedékék tanulmányozták, s több ta­nulmánykötetet hagytak hát­ra az utókor számára. Mind­ezek ellenére sók titkot rej­teget még az Igor-ének, me­lyek megfejtésén filológusok, szlavisták, s az'irodalom és a történelemtudományok művelői fáradoznak. Az iro­dalmi szöveggyűjtemények­ben régóta szerepel. A szov­jet iskolákban először ezzel a művel ismerkednek mega tanulók. Az Igor-énék évszázadok mélyéről hordozza az orosz irodalom és művészetek hu­manista hagyományát, amelyben az emberszeretet és a békevágy fejeződik ki; s szerepet játszik a villáig szellemi kultúrájának for­málásában. Nem véletlen, hogy amikor Jurij Gagarait megkérdezték, melyik köny­vet tartja a hazafiság és a hazaszeretet legjobb példá­jának, az emberi hőstettre való törekvés legjobb kife­jezőjének, az igor-éneket emllítette. HÉTVÉGI ItájolÓ A hét végén megkezdőd­nék a farsangi vígságok So­mogybán. A kaposvári far­sangi napok nyitányaként ma délelőtt, illetve délután a népszerű Linda lép a gye­rekek elé, azaz Görbe Nóra gyermekműsorral szórakoz­tatja közönségét a Kapos­vári Városi Művelődési Központban. Ugyanitt ma délután a somogyi művésze­ti szemle keretében kapos­vári középiskolások és mun­kásfiatalok mutatkoznak be. A bálok sorát szombaton a kaposvári iparosbál nyit­ja. A Dorottya Szállóban két hétig áll a bál a hétvége­ken. Karád neves táncosénak, Horváth Jánosnak, a nép­művészet mesterének emlé­kére ismét megrendezik a somogyi gyermek néptánc- szólisták és kamaracsopor­tok versenyét. Szombaton délelőtt fél tizenegykor kez­dődik a verseny, délután 15 óraikor a díjkiosztó ünnepség gálaműsorral zárul. A ver­seny színhelye a Kaposvá­ri Művelődési Központ lesz. A farsang jegyében hét­főn Itt a farsang, áll a báli címmel a népszerű szek­szárdi Holló együttes mutat­kozik be gyermekműsorával a kaposvári művelődési köz­pontban. Nagybajomban ma 18 óra­kor a művelődési házban népszerű karate-filmeket ve­títenek, másnap 14 órától ugyanitt, a klubteremben a gyerekeknek játszóház prog­ramot szerveznek, ezen a számítógéppel ismerkedhet­nek meg a fiatalok. Kéthe­tenként rendeznék ötórai teát felnőtteknek, szomba­ton a zenés baráti hangula­tú rendezvényre a kisgyere­kes szülőket is várják, mi­vel a kicsinyek foglalkozá­sáról az intézményben gon­doskodnak. Míg kint a hó és a jég kí­nál sportolási lehetőséget a téli sport szerelmeseinek, Homokszentgyörgyön a mű­velődési házban az ifjúsági klubban rendeznek sportdél­utánt. A Nagyatádi Helyőrségi Művelődési Központ min­den héten kétszer rendez gyerekfoglalkozásokat, pén­teken 15 órától várják az érdeklődőket. Csurgón a televízió mintá­jára beindították a „66” ne­vű lakossági fórumot, me­lyen ma a helytörténeti gyűjtemény helyzetéről, a műemlék jellegű épület sor­sairól hallhatnak, > illetve mondhatnak véleményt a résztvevők. A múlt évben megnyílt kaposvári képzőművészeti kiállítások anyaga is meg­újul a napokban. A megyei múzeum kamaratermében a grafikai gyűjteményből ren­deznék kiállítást. Somogyi Győző, Lacza Márta, Sulyok Gabriella, Maracskó Gabri­ella, Kovács Johanna és Gábriel József rajzait kedd­től láthatjuk a múzeumban, addig Orosz István grafi­kusművész alkotásai várják az érdeklődőket. Ma zárul az újvidéki színházi piaikát - kiállítás a Kaposvári Váro­si Művelődési Központban. A gyerekek szabadidejét gazdagítja a Somogy Megyei Művelődési Központ klub­ja, szombat reggeltől játszó­ház lesz itt. Vasárnap a szel­lemi játékokat, vetélkedőket kedvelő fiatalokat várják a szabadddőklubba. A kapos­vári Édosz művelődési ház­ban szombaton tekinthető meg az a kiállítás, amely a régi magyar várakat mutat­ja be. (Képünkön.) Emellett könyvkióllítás ad útmutatót a farsangolás iránt érdeklő­dőknek. A népszerű 101 kis­kutya című amerikai filmet vetítik szombaton a Kapos­vári Helyőrségi Művelődési Otthonban, a matiné tíz órakor kezdődik. A zenekedvelők sem ma­radnak élmény nélküli. Hét­főn este fél nyolckor a ka­posvári Liszt Ferenc Zeneis­kolában kamarazenei hang­verseny lesz. Húsz tojás Kábáról — Melyek voltak a legfon­tosabb rendezvények? — Erre nehéz válaszolni. Én sikeresnek tarjtOm a Bol­gár hétfők elnevezésű rendez­vénysorozatunkat. Ennek ke­retében nyitottuk meg kép­zőművészeti és fotódoku­mentációs kiállításainkat, rendeztük meg irodalmi és zenei estjeinket. De a Hun- garo-Bulgarica és a Bolgár valóság sorozataink rendez­vényeit is általában hétfői napokon tartottuk. — Kik voltak a nevezete­sebb vendégek ezeken a hét­fői rendezvényeken? — Alekszander Rajcsev és Kraszimir Kjurkcsijszki ze­neszerzők, Vaszil Gjuzelev történész" professzor, Király Péter, az ELTE szláv tan­székének vezetője, Utassy József és Kiss Benedek köl­tők, a bolgár költészet ma­gyar tolmácsolói s persze még sokan mások. — Vidéki rendezvényeik? — A Hazafias Népfront bizottságaival közösen már­ciusban Baranya és Somogy, majd pedig Zala megyében rendeztünk barátsági hetet. Az ősszel pedig Szolnok me­gyében volt hasonló rendez­vénysorozatunk. Üj színfol­tot jelentett, hogy ezek ke­retében bolgár képzőművé­szeti alkotásokat is bemu­tattunk. Rendszeresen hí­vunk bolgár vokális és hang­szeres együtteseket is ezek­re g hetekre. írva vagyon, hogy Csoko­nai Vitéz Mihály uram, mi­után megtépázott reményei­vel, fonnyadozó tüdejével megtért Debrecenbe édes­anyja, Diószegi Sára asz- szony fedele alá, egy alka­lommal húsz tojást kapott Kábáról. Ottani tisztelői, ba­rátai küldték, gondolom illő mentegetőzés kíséretében, hogy többre nem telik. Roússeau tanítványának jólesett a küldemény, való­színű, szép válaszlevelet küldött volna érte, ha föl­gyógyul, s talán még verse- zetet is, vidám anakreóni strófáikat. Csokonai uram javíthatat­lan ember volt, rögeszmés ember. Ügy vélite botorul, hogy szálkás irománya bu­sás fizetség mindazért, amit életében kapott, mert ka­pott, ez tagadhatatlan: el­végre nem az éhhalál, ha­nem a tüdőgyulladás végzett csenevész, magaslati fenyve­sek lélegzetére áhítozó szer­vezetével. Pedig sokra vi­hette volna, bizony. Szép talentumokkal bírt, járatos volt a tudományokban, ő le­hetett' volna a legelső pro­fesszor Debrecenben. De ta­lán még a püspökségig is felvihette volna, mint poéta őse, Kesinczei János, aki magát Janus Pannoniusnak nevezte, s a pécsi mandu­lafa korai virágáéhoz letlt hasonlatossá a sorsa. Nem csoda, hogy boitot fo­gott rá' a kálvinista Róma vaskalapos szigorúsága-, s hogy még a jó szándékú be­gy epesedettség is megcsóvál­ta busa fejét ilyen tehetség- pocsékolás láttán. Mert hát jópofa gyerek ez a Miska, jó vele mulatni disznótoron, új-borkóstoláson, névnapo­kon, általában ő a társaság lelke, ő mondja a legszelle­mesebb tósztokat, ő isme­ri a legtöbb adomát, és minden alkalommal fölolvas néhány maga csinálta ver­set is. El kell ismerni, jeles li-terátor. No de meglett, tu­dományos ember létére hogy veheti ilyen komolyan a poétaságot. Érthetetlen, hogy holmi versezetekért tisztes megélhetést, sőt tár­sadalmi rangot kíván magá­nak! Ki hallott már ilyet? Legyen professzor valame­lyik kollégiumban. Vagy tisateletes úr egy zsíros pa­rókián. Akikor majd 1-esz pénze és tekintélye. Tarthat­na maga is magyar házigaz­dához Illő lakomákat bará­tai tiszteletére, -és nem ven­dégként ülne mindig az ét­kekkel, boroskancsókkall megrakott asztaloknál. Még a verseit is kiadhatná — a jövedelméből nyomdakölt­ségire is telne —. mint pél­dául Édes Gergely tisztele- tes uram, vagy Gvadányi gróf, a nyugalomba vonult generális. De hát ennek a Csokonainak hiába a jóta­nács, ő a sült galambot vár­ja, mecénásokban remény­kedik és közben úgy él, mint egy vagabund, garabonciás diák. Ejnye, ejnye... ... Kedves barátom! Mi­óta Csokonaá-szobrodat lát­tam, megvallom, csaknem mindennap gondolok rá és Rád, aki főiskolai éveid és nétni ország járás után nem­rég téi-tél haza a szülőváro­sodba. Egy évvel vagy idő­sebb, mint Csokonai volt, amikor az életét földtta a homok, de gondolom, ötször ollyan erős, mint ő lehetett egészséges korában. Nem kell félned a kalapácstól, az anyagtól — legyen az kő, vas-, vagy márvány. Más, kisebb munkáid mellett Csokonait hoztad magaddal. Azt a Csokonait, aki miután megtépázott re­ményeivel, fonnyadozó tü­dejévé! megtért szülőváro­sába, egy alkalommal húsz tojást kapott Kábáról. Szin­te már anyagtalan, torz por­hüvelyén átdereng a halha­tatlan lélek, nincs már gondja disznótorokra, Bac- ohusra, Lillákra, főúri kö­zönyre. kupecbugrisságra és gráciákra, „egy boldogabb idő” gráciájába ajánlotta magát illő tisztelettel. Vaiion tudta-e valaki7 ak­kor, hogy Diószegi Sálra sze­rény szobájában a kor leg­nagyobb költője, legeurópa­ibb magyarja köhög utolsó kézirata, A lélek halhatat­lansága fölött?! Talán fő­hadnagy Fazekas Mihály úr, a kedves földi, aki a „gőgös­ség hagymázától irtózva, kertész leVe”, vagy Kazinczy Ferenc, aki egykor levél­ben költővé avatta („Az úr versei igen kedvesen foly­nak, az ideák nemesek és nem földszint csúszók”), ám aiki később „átfésülve” akar­ta közrebocsátani művét; vagy a diákok — közülük volt mindig a legtöbb híve —, netán a derék kabaiak, akik halála előtt nyolc, nap­pal húsz tojást küldtek ne­ki?!. Én azt hiszem, csakis ön­maga. Ezért a makacs — a kortársak szemszögéből na­iv vagy léha — kitartás , a szuverén költői életforma megvalósításának harcában és ezért az önérzetes jöven­dölés a sírról; „szent lesz tisztelt hamvaimért”. Kedves Barátom, tudom, nem ez az első Csókon a i- szobrod, és mint mondottad, valószínű, nem is az utolsó. Ahol eddig megfordultál, éltél hosszabb-rövidebb ide­ig, mindenütt hagytál ma­gadból egy Csokonait. Ki- sebb-uagyobb portrékat al­bérletekben, kölcsönmúter- mékben, barátoknál, mert Csokonai évek óta vándorol — mint egykor — Véled, Benned. ..Nem tudom, mi az oka — mormogtad a szakál- ladba két korty pálinka kö­zött — de én már ezzel a Csokonaival élem le az éle­temet.” Remélhetőleg a szü­lővárosodban, mondtam ma­gamban és a költő „kedves £üstű”-nek nevezett Debre­cenére gondoltam. És azt kívántam, hogy sose érezd szülővárosodat szűkkeblű mostohaapának, a Te „Nagyerdőd” ne tilalomfák­ból álljon, ne találkozz a rég volt, vagy vélt szabályok vaskalapos apostolaival, mindig legyen elég ételed, borod, kisüsti pálinkád, de mindenekelőtt hangulatod, mintázófához, vésőhöz, kala­pácshoz mozdító körérzeted és közeged, aztán ha Csoko­nairól elmélkedsz, ne gon- dolí a derék kabaiak jóté­teményére, mert bizony mondom, másfél évszázad múltán is napókig fáj tőle az ember. Szapudi András /

Next

/
Thumbnails
Contents