Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-14 / 11. szám
1987. január 14., szerda Somogyi Néplap 3 Á TARTALÉKOK NYOMÁBAN Középpontban az állattenyésztés A gazdaság két szélső pontja közti távolság ötvenegy kilométer. A megyeszékhely szomszédságától szinte szalagszerűen húzódilk le a déli országhatár közeiéig, de a területe mindössze hatezer hektárnyi, s ennek alig több mint a fele szántó. Méreteiben az átlagosnál is valamivel kisebb a Bárdibükki Állami Gazdaság — ám éppen az adottságai miatt az átlagosnál is nagyobb terheket „tart a vállán”. Ezekkel a terhekkel birkóznak történetüjk kezdete óta. Megannyi próbálkozás, siker és kudarc mérföldkövei kísérik az utat. Minden mérföldkőhöz — legyen az bármilyen — a többet és jobbat akarás szándéka kőlen fő elvet vett figyelembe a célok meghatározásánál: növelni kell a jövedelemtermelő képességet. Ilyen szempontból vettük sorra adottságainkat, vizsgáltuk a szabályozók ránk vonatkozó hatásait és határoztunk a termelés racionalizálásának programjáról. — Volt" vita? — Természetesen. De azt az elvet követjük, hogy a döntés megszületéséig vitatkozunk, érvelünk. De ha egyszer valamire igent mondunk, akkor mindenki ezt az „igen”-t képviseli a nap minden órájában, bárhol dolgozzék is. — Mire mondott igen-t a küldöttgyűlés? — Arra, hogy súlyponti, fő feladatnak az állattetödött. A legutóbbi mérföldkő az új tervidőszak kezdete, az új vállalatirányítási forma bevezetése, a mező- gazdaságot érintő szabályok változása, az eredményesebb munka érdekében az utóbbi két hónapban hozott fontos állásfoglalások. Mire késztet egy ilyen, kedvezőtlen adottságok között, alacsony hatékonysággal működő gazdaságot a mai közgazdasági környezet? Üj utak keresésére, a gondok, az esetedként változ- hatatlan nehézségek új módon való ellensúlyozására — ha lehet — legyőzésére. Klie Csaba igazgató: — A hetedik ötéves tervünk megvitatásakor a gazdaság küldöttgyűlése egyetnyésztés fejlesztését tekintsük. A gazdaság adottságai erre megfelelőek és erre ösztönöznek a szabályozók is. A cél érdekében három irányú munka kezdődött meg már a múlt évben. Az egyik a háztáji integráció fejlesztése. A bárdibükki gazdaság volt talán az országban az első, ahol évekkel ezelőtt megkezdték a szarvasmarhák háztájiba való kihelyezését. Eleinte a tejtermelés iránt volt érdeklődés, a tapasztalaitok szerint azonban az igények mind inkább eltolódnak a hizlalás irányába. — Ez a körülmény — magyarázta az igazgató — ösz- szefügg második Törekvésünkkel: a nagyüzemen belül a húságazatot megszüntetjük és ezzel párhuzamosan fejlesztjük a tejtermelő tehenészetet, vagyis a jelenlegi hatszázas tejelő állományt nyolcszáz-nyolcszáz- ötvenre növeljük. Természetesen elengedhetetlen ehhez egy rekonstrukció. A szendipusztai telepen ezekben a januári napokban is dolgoznak az építők. Egyszerű faszerkezetes ellető szállást készítenek, épületen belül betonoznak, átalakítanak. — A neheze majd akkor jön — jegyzi meg Kiss István, a telep vezetője —, amikor az istállóik belső átalakítására kerül sor. Mert nagy munka lesz itt — és itt nekünk közben termelni kell! Az ember viszont látja a célt, és ez feltétlenül erőt ad a nehézségek áthidalására. Ez a cél többek között egy olyan fejőház, amilyen még nincs a megyében. — Az agrárinnovációs bankrendszer egy olyan rekonstrukcióban támogat minket, ami legalább egy évtized múlva is korszerű lesz. Az egész telepi irányítás, a fejőházi technológia összekapcsolódik egy számítógépes rendszeriéi. Minden állatról minden számítógépre kerül — ezzel a termelésre, az eredményességre ható rengeteg emberi hiba iktatható ki. A rekonstrukció most kezdődött és a jövő évben fejeződik be. Az állattenyésztés fejlesztésének harmadik útja egy merőben újszerű vállalkozás. A korábban megszüntetett sertéságazat egy sor üres épületet hagyott maga után. — Minden olyan épületben, ami arra alkalmas, állatot kell tartani! Ez az elvünk — szögezi le Klie Csaba. — A szentesi Árpád Tsz-szel léptünk kapcsolatba és kis beruházással nagy árbevételt várunk a pecsenye- és gigan'tpulyka-neve- léstől. Egy ésszerűnek ígérkező együttműfködés alapján az üres ólak egy részébe már márciusban megérkeznek az első napos pulykák, a többi épületben pedig a húskombinát részére végeznek bérhizlalást. A másik főágazatban — természetesen igazodva az állattenyésztés taikarmány- igónyeihez — hasonló racionalizálást hajtottak, illetve hajtanak végre. Hozzátartozik ehhez a termelőképesség, a talajerő-gazdálkodás javításától kezdve a szerkezetváltásig, az intenzív gyepgazdálkodásig sok minden. — Semmi mást nem tettünk, más nem történt, mint számba vettük tartalékainkat. Borsos István termelési igazgatóhelyettes egyetértő- leg bólint az igazgató szavaira, aztán hozzáfűzi: — Csapatmunka vöt az is, és csapatmunka kell a Végrehajtáshoz is. Ma úgy vélekednek, ez a feltétel is biztosított. Vörös Márta (Folytatás az 1. oldalról) la járható volt. A mellékutakon tovább folyt a küzdelem. Somogysárd és Mező- csokonya között például egy veszteglő hómarót és egy hótolót kellett kiszabadítani fogságából — a Tátra vezetőjét fagyásos sérüléssel szállították a kaposvári kórházba. Ladán autóbusz és hótoló szorult mentésre. Marcali térségében a bekötő útszakaszokat tették szabaddá. Járhatatlan volt Csurgó térségében is néhány bekötőút és a visnyei, illetve a kőkúti bekötőút. Dolgoztak a so- mogybükkösdi bekötőút „kinyitásán” is. Információk utakról Az útviszonyokról, lakossági ellátásról a 12-379-es telefonszámon kívül a 14- 193-as, a 12-480-as telefonon is lehet tájékoztatást kérni. Ezeken a kaposvári számokon bejelentéseket, észrevételeket is fogadnak. A mentőszolgálat vezető főorvosa, dr. Szőllősy József tájékoztatása szerint a mentőszolgálat emberei csak a sürgős, halaszthatatlan eseteket látják el, ügyelve arra, hogy visszafordíthatatlan egészségkárosodás senkit se érjen a szállítás elmaradása miatt. Minden esetben biztosították például a művese- kezelésre szoruló betegek időbeni kórházba szállítását. A nehéz közlekedés okozta baleseti sérülések száma sem növekedett jelentősen, hétfőn is mindössze egy balesethez kellett kivonulniuk a mentőknek. Munkájuk ellátásához a honvédségen kívül a KPM dolgozói nyújtanak segítséget. Értesülések szerint az elromlott, útviszonyok miatt néhány központi lap példányszámát átmenetileg csökkentették, ez az intézkedés azonban nem érinti az előfizetőket, ők ezután is — ha késve is — megkapják a Somogyi Néplap mellett a központi lapokat is. Tegnapi tájékozódásunk szerint sem a Mehiv, sem a a postahivatalok — egyelőre — nem kértek példány- számcsökkenést semmilyen lapra Somogybán. A viszonylag csendes éjszaka után valamelyest normalizálódott a helyzet Dél- Somogyban. Az autóbuszok tíz-tizenöt perces késéssel közlekedtek. Egyetlen nagyatádi üzemnek sem kellett leállnia azért, mert bejáró dolgozói nem érkeztek be. Több helyen nem használhatták ki a teljes kapacitásukat a késések miatt, de folyamatos a termelés. Az alapvető élelmiszerek is eljutottak mindenhová, még a több mint negyven- nyolc órálya hófogságban tevő Somogybükkösdre is. A csurgói áfész a hótorlaszig szállította ki a kenyeret és a tejet, onnan gyalog vitték tovább. A hómarók délután túljutottak a kritikus ponton, az úgynevezett hétszer görbén, és az éjszakai órákra járhatóvá tették az utat. A közlekedési akadályok miatt több dolgozó nem, vagy csak 'késve érkezett meg a munkahelyére tegnapelőtt és tegnap. A legnagyobb volt a létszámhiány a Sáév-nál. Az ezerháromszáz fizikai dolgozóból háromszázhetvenen jelentek meg hétfőn és kedden a munkahelyeken. A közlekedés elsősorban a vidékiket kényszerítette otthonmaradásra. Ezért neki|k a héten fagyszabadságot rendeltek el. A kaposvári, a marcali és a siófoki építésvezetőségekre azonban továbbra is bejárnak a helyben lakó munkások. A választási lehetőség adott a Kaposvári Villamos- sági Gyárban dolgozóknak is. Ez azonban csak négy-öt százalékukat érintette hétfőn. Kedden pedig a dolgozóknak már csak két és fél százaléka hiányzott. AZ ELSŐ ÖRÖM Nem tagadhatjuk: izgalommal készültünk a Somogyi Néplap 1986. évi közvéleménykutatására, Ütmutatót. eligazítást vártunk — várunk — tőle, s mert az elmúlt évtizedekben kétszer is szerezhettünk tapasztalatot, tudjuk, hogy mindig meríthetünk az olvasók véleményéből. Még nem álltak le a gépek, még teljes egészében nem zárult le a számítógépes összesítés. Izgalmunkban és várakozásunkban nem voltunk egyedül. Ezt egy tegnapi telefon- hívás is bizonyítja. Dr. Óvári László, a Somogy Megyei Tanács Informatikai és Számítástechnikai Intézetének vezetője közölte, hogy az első „blokk” elkészült az összegezésből. Fél órán belül ott voltunk érte. Kíváncsian lapozgattuk a számrengeteget, amelyben somogyi emberek tízezreinek véleménye és állásfoglalása tükröződik. A visszaküldött kérdőívek száma ugyan kevesebb volt a nyolc évvel korábbinál —' miközben 6000-rel nőtt a Somogyi Néplap olvasótábora! —, de a 6431 részletes állás- foglalás így is általánosítható képet ad olvasóink véleményéről, és sok megszívlelendő tanulságot is hordoz. A következtetések levonása^ a módosító intézkedések természetesen még jó néhány hónapot vesznek igényben De mert olvasóink is kíváncsiak arra, milyen lehet az összkép, úgy érezzük nincs jogunk elodázni a tájékoztatást. Nos, hát eláruljuk: pz újabb dokumentumhalmaz első örömünk forrása, önmagában az a tudat, hogy több mint hatezren fontosnak tartották az együttműködést, a véleményalkotást, már ez is ösztönzés szerkesztőségünk számára. S ahogy beleolvastunk a százalékos adatokba, felderült az arcunk, jóllehet korántsem elégedhetünk meg munkánk színvonalával, törekvéseinkkel. De nézzük inkább a tényeket, illetve azok szűkített változatát, hiszen az eredmény, a véleményalkotás taglalása elmélyült, hosszadalmas munkát igényel. A tények azonban így is magukért beszélnek. Olvasóink 25 százaléka harminc éven aluli (1978-ban 43 százalék volt), s akik naponta kapják a Somogyi Néplapot, azoknak 59 százaléka városban lakik. Szembeötlő a változás: a kérdőívek visszaküldőinek 19 százaléka munkás, és ugyanennyi az értelmiségi olvasó. (Korábban 27:17 volt ez az arány.) Megyénk elöregedésével függhet össze, hogy a fentiekkel szemben a lapunkat olvasók 23 százaléka nyugdíjas. (Akkor csak kilenc százalék volt.) Érdemes lesz tehát többet törődni velük írásainkban is. Meglepő, de épp ezért megnyugtató is, hogy olvasóink fele más napilapot, 79 százalékuk hetilapot, 58 százalékuk folyóiratot is olvas. Mégis igénylik lapunkat, és nincs rossz véleményük róla. Közrejátszhat ebben az is, hogy a helyi hírekre, információkra, a helyi értékek és gondok feltárására egyre éhesebbek az emberek. S ez felelősségünket sokszorozza meg. A kérdőívek tanúsága szerint az emberek 86 százaléka rendszeresen hallgat rádiót, 94 százalékuk nézi a televízió adásait. Mégis: 80 százalékuk szívesen olvassa el, igényli a már korábban hallott híreket, eseményekről szóló beszámolókat nyomtatában is. Ez újfent arról árulkodik, hogy az elektronikus sajtó — jóllehet frissességében utolérhetetlen — nem pótolja az újságot, amiben újra lehet olvasni: a sorokat, történéseket... —Olvasóink 74 százaléka megfelelőnek tartja a megye közéletéről szóló tájékoztatásunkat,, s bár ezzel bizonyára sokan elégedettek lennének, mi szeretnénk eljutni legalább a 85—90 százalékig. Tehát van tennivalónk. És főként nem a krónikás-szerepkör betöltésének fokozásával, hanem a közélet tartalmi összefüggéseinek hitelesebb ; és sokrétűbb feltárásával. Ez csupán hirtelen jött következtetés, de hisz- szük, hogy nem megalapozatlan. Kimunkálása tehát figyelmet érdemel... És annyi mindenről kellene még beszélni! Arról, hogy a megye gazdaságának bemutatásával olvasóink) 51 százaléka elégedett (27 százalékuk néha); hogy elégedettebbek a mezőgazdaság helyzetének feltárásával (64 százalék), mint az iparéval (54 százalék), s hogy a kereskedelemről, az áruellátásról szóló tájékoztatóink csak az olvasók 38 százalékát elégítik ki. Mindehhez persze már korábban is hozzátehettük volna, hogy a beküldött kérdőíveken nem mindenki adott választ minden kérdésre. Előfordult például, hogy a beküldők 14—27 százaléka sem válaszolt egy-egy kérdésre. S ebből arra következtethetünk: nem mindenkit és nem egyformán érdekel ugyanaz a téma, amivel foglalkozunk s aminek megítélésére véleményt kértünk. Természetesen ez a tapasztalat is adhat alkalmat a következtetésre: a lapstruktúrára, munkánk tökéletesítésére ... De máris lehetőségeink végéhez közeledünk, pedig hol vagyunk még a kérdőívek tanúságtételének felsorakoztatásától? Visszatérünk rá, hiszen nincs — nem is lehet — el- hallgatnivalónk. Az olvasóért, az ő kívánságainak) megfelelően, a politika szellemében kíván tevékenykedni szerkesztőségünk. S ha néha botladozunk is, e hibákat mérlegelve, nem elhallgatva és felmentést sem adva, de némiképp megértőén foglalt állást olvasótáborunk. A számítógép ezernyi adatának tanulmányozása közben kiderült tehát, hogy az alapvető kérdésekben egyetértőkre találtunk olvasóinkkal. Ösztönzést olvastunk ki soraikból; az együttgondolkodás szándékát, a közös cselekvés akarását. Ne higgyék, hogy ezután el fogunk telni önmagunktól. Nem! De ahogy a kisgyereknek láthatóan jólesik a simo- gatás; ahogy a kamasz ifjú meghajol a felnőtt előtt, ha megérzi, hogy bízik benne, elismeri tevékenységét, magatartását; ahogy egy érett felnőttnek bizsergő érzése támad, ha megtudja, hogy értékelik a munkáját s jó szándékkal adhak biztatást; úgy engedjék meg, hogy mi is, akik naponta az élet valóságát igyekszünk eljuttatni önökhöz szűkebb hazánkból, az országból, a nagyvilágból: megnyerő bátorítást érezzünk ki szavukból. Munkánkat — hiszi vagy nem hiszi, bizonyítva látja vagy kételkedik az általánosítás igazságtartalmában az olvasó, helyzetétől és beállítottságától függően — elkötelezetten akarjuk továbbra is végezni. Nem ígérhetünk mást, csak azt, hogy mindenkor a politika szellemében, közös érdekből — tehát olvasóink érdekében — igyekszünk és akarunk megfelelni az egyre fokozódó követelményeknek, jó szándékkal feltárt igényeiknek. Botlásainkra sose adjanak fölmentést. Csupán megértést kérhetünk, hiszen emberek vagyunk .— tele gyötrelemmel, feszültséggel és belső vívódással, kételyekkel és meggyőzést indukáló elhatározással. De ha fölfedezik, hogy egy úton járunk — és bármilyen göröngyös, buktatókkal terhes is ez az út —, akkor megbizonyosodhatnak afelől is, hogy csak együtt szakíthatjuk át a célszalagot... A főutak járhatók
