Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-12 / 9. szám
1987. január 12., hétfő Somogyi Néplap 5 Somogyi kiállítások Egry emlékére — Dunántúli tárlat Hét helyszínen rendez képzőművészeti kiállítást 1987-ben a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága. A Somogyi Képtárban februárban megnyílik az Egry-em- lékkiállítás, mely a kilencvennégy éve született balatoni festő munkásságát mutatja be. Azért esett a választás a késő téli,, kora tavaszi időre, mert a múzeum szeretné minél teljesebben bemutatni Egry művészetét a badacsonytomaji emlékmúzeum anyagának kölcsönzésével, míg az ki nem nyit. Az idén sor kerül ismét a hagyományos Dunántúli tárlat megrendezésére Kaposváron. A szeptembertől decemberig nyitva tartó, kor- társművészetünket reprezentáló bemutatónak a Somogyi Képtáron kívül helyet ad a Kaposvári Galéria is. Kaposvár emléket kíván állítani Széchenyinek. Az ország jeles szobrászai kaptak meghívást a pályázatra, az erre készített terveket ezúttal kiállítják a Somogy Megyei Múzeum kamaratermében május .7-től 18-ig. A Somogyi Képtárban a nyáron a lengyel toruni Kopernikusz egyetem grafikai tanszékének tanárai mutatkoznak be. A világhírű lengyel grafika ismert nemzedékének a kiállítása áprilistól látható. Anna Margit festészete a mesék világába repít. A nyáron az ő kiállítására is számíthatunk a Somogyi Képtárban. A Kaposvári Galéria a kortársművészet otthona, ezúttal a Pécsett élő Pincehelyi Sándor grafikus mutatkozik be itt, majd Valkó László. Barcson a Dráva Múzeumban többek között Leitner Sándor, Kelle Sándor festészetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők, bemutatkozik itt egy jugoszláviai festőcsoport is. Marcaliban a város szülöttének, Szabó Bélának a gyűjteményes tárlatára kerül sor. A boglár! kápolnákban a nyáron rangos kiállításokat terveznek. A kora nyáron XIX. századi európai kisplasztikákból láthatunk ízelítőt, majd egyházművészeti kiállításban, illetve Szántó Piroska tárlatában gyönyörködhetünk. A Boglárlellei Tóparti Galériában a szombathelyi textilgyűjteményből mutatnak be válogatást a rendezők. MNCSÓ-TERVEKRŐL KAPOSVÁRON A francia Alain le Quernec művészi plakátjaiból nyílt kiállítás a Kaposvári Galériában. A Párizsban rajztanárnak tanuló fiatalember Lengyelországban ismerkedett meg a plakátművészettel; a reklámgrafikáról áttért a politikai témájú rajzokra. Shakespeare Jancsó Miklóst elsősorban filmrendezőként ismerjük. De tudunk kalandozásairól más műfajokban: kipróbálta tehetségét a színházművészetben is. Forgatott itthon és külföldön. Kaposváron Baráth Ferenc újvidéki grafikus kiállításának megnyitóján járt. Jancsó Miklós és Baráth Ferenc az újvidéki színházban ismerkedett meg. Monodráma rendezésére hívták a magyar filmrendezőt a jugoszlávok. Az 1981/82-es bemutató óta tart kapcsolata a színház alkalmazásában álló grafikussal. Jancsó Miklóst a mai filmről hiába kérVeronában deztük, nem nyilatkozott. Az okát így magyarázta: a napokban ülnek össze a filmkritikusok, hogy döntsenek az 1986. évi díjakról. Sem értékelni, sem jósolni nem kíván. Legújabb filmjét most „adta le”; a Balaton-felvidéken forgatott, Szörnyek évadja címmel. A mű hamarosan a mozikba kerül. A forgatókönyvet Hernádi Gyula irta, az operatőr Kende János. — Nem vagyok elméleti ember — mondta. — A színháztól semmi sem idegen. A színház: zene, tánc, építészet, és nem tudom még mi minden. A televíziózás óta különösen érzékelhető ez. De valójában úgy gondolom, a színház mindig is minden művészeti ágnak otthont adott. —i Milyennek ítéli általában a plakátokat? — Mintha felhívó jellegükből vesztettek volna. Európa-szerte tapasztalható, hogy a plakátgrafikusok a kispolgári ízlést igyekeznek kiszolgálni. Ez ma divat. — A filmjeihez készített plakátok közül melyeket tartja számon? — Az Így jöttem plakátját, jó a Még kér a nép plakátja, no meg a Csillagosok, katonák című filmemé. Színházi rendezéseim közül Poór Péter plakátjának örültem a legjobban, a Lüzisztraté-parafrázisra gondolok. — A filmrendező most pihen. A színházrendező mire készül...? — Meghívtak Veronába, hogy rendezzek egy Shakespeare-bemutatót. Azt választok, amit akarok — mondták. Életemben először rendezek Shakespeare-t. Azt tudom, hogy az olaszoknak a vígjáték való, de hogy melyiket választom, még nem tudom. Először /megismerkedem azokkal a színészekkel, akikkel együtt fogok dolgozni. Aztán valami vicceset csinálunk ... Horányi Barna TARI 3ÁNOS eftfudiíz 5. Az asszonyt elárvult pillanataiban csak Éva értette meg. Simogatta a vállát, vigasztalta, kedveskedett neki, mint egy kiscica. Irma ilyenkor őszintén szerette a lányt, és igyekezett viszonozni a ragaszkodását. De önmagához szigorú és következetes maradt a tervei érdekében. Az első hétvégeken hiába futott be Tibor lelkendezve a szülői házba, Éva tartotta magát a megegyezéshez. Hideg és keserű világot talált itt. Az asszonynak egy szava is elég lett volna a feszültség feloldásához, de még akkor sem enyhített rajta, amikor észrevette, hogy a fia arcán megütközés tükröződött, ha a lány színlelt hidegsége túlságosan szembe ötlőre sikerült. Éva pedig egy kicsit megjátszotta az áldozati bárányt. Csak hadd ábrándul jón ki a lányból, gondolta az asszony, ha ugyan tényleg valami szerelem kezdett kivirágozni Tiborban. Az életnek sokkal könyörtelenebb törvényei vannak, mintsem hogy valami kis szerelmi gyötrődés gátat vethetne a tervezett céloknak. Közben eljött az ősz. A Fő utca híres gesztenyefái elhullatták levelüket, a november teleszemetelte az utcákat falevelekkel és a szél által letört gallyakkal. Tibor magával vitte melegebb holmijait is Pécsre, s az asszony megbeszélte az urával, hogy Évának a régi, kopott télikabátja helyett divatos újat vegyenek. Elkísérte a lányt az egyik divatházba, s Éva hosszasan válogatott a kabátok között. Végül egy prémes gallérú, elegáns kabátot találtak a lánynak. Irma szemrebbenés nélkül fizette ki az érte járó nagy összeget. — Na, mutasd magad ... Olyan vagy benne, mint valami színésznő! — Nekem is nagyon tetszik. — Viseld egészséggel! A kislány újra elsírta magát, s összekönnyezte Irma kezét, amikor megcsókolta. Tiborról is csupa jó hír érkezett az egyetemről. Tanárai meg voltak vele elégedve. Zárthelyi dolgozatai mind jól sikerültek, úgy látszik, át tudott állni a középiskola tanulási szokásairól az egyetemi szintre. Mikor azonban itthon tartózkodott, korábbi jókedve mintha alábbhagyott volna. Anyja kritikus szemmel figyelte. Tibor és Éva között valami nagyon udvarias, de egyúttal fagyos viszony alakút ki. A fiú nem értette a lányt, akit mint valami meleglelkű, bizalmas teremtést ismert meg. Mostanában alig lehetett ráismerni. önmagáról semmit se közölt, sokat beszélt az új osztálytársairól, akiket józanul és találóan jellemzett, de mihelyt kettesben maradtak, s Tibor megfogta a lány kezét, azonnal kihúzta a tenyeréből. A fiú kétkedve figyelte a lány viselkedését. Mi lappang emögött? Éva szeme, amelyet néha fájdalmasan ráemelt a fiúra, egészen mást mondott neki. A fiú kezétől való menekülés és a lány tekintete nem volt összhangban. Tibor teljesen megzavarodott. Miféle titok lehet itt? Miért árad Évából olyan hűvösség, amely korábban nem volt benne, és a természetével is ellenkezik? Annyira kínozta a gondolat, hogy egyik este bekopogott Évához. A lány az Jigy szélén ült, a melegben valami kis könnyű ruha volt rajta, az ölében tankönyv, a szoknyája kissé felcsúszott, s kivillant combjának remek vonala. Amikor Tibort meglátta, gyorsan rendbekapta magát, s arcát hirtelen pi- rosság öntötte el. Megérezte, hogy kettőjük furcsa kapcsolatára vonatkozó kérdések következnek. A fiú leült. Arca komoly volt. .A lány meghatottan nézte. — Nem zavarlak? — Nem. — Éva ... Szeretnék tőled valamit kérdezni. Már hetek óta figyellek. Mostanában mintha nem az lennél, aki nyáron voltál. Mondd meg őszintén: haragszol rám? Valami olyat tettem, amiért felelős vagyok? Válaszolj, kérlek! Varázslat? — Nem! Korszerű gondolkodás Számítástechnika minden korosztálynak Az elmúlt két évtizedben a számítástechnikai oktatást támogató határozatok sora született. A tervezőmunkában, az irányításban, ügyeink intézésénél, a közlekedésben, a termelés valamennyi területén átveszi a „hatalmat” a számítógép. Hogyan tart ezzel lépést az oktatás? Páris Györggyel, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatójával beszélgetve kapunk a kérdésre választ. — Még két esztendeje is csupán 11 800 számítógép működött a különböző iskolákban, művelődési központokban. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. 1986 végére a közoktatásban már mintegy 15 800 számítógép volt. Az iskolai számítástechnikai oktatási program korábbi szakasza 1985-ben lezárult. Egy évvel ezelőtt lehetővé vált, hogy a programba bekapcsoljuk az általános iskolákat is. A jövőben tehát megteremtjük a számítástechnika, informatika oktatás feltételeit az alapfokú képzésben is. Hangsúlyozzuk, nem tantárgyként! Felelni nem kell belőle, sőt vizsgázni sem. Viszont ma már az általános iskolák 25—30 százalékában működnek számítás- technikai szakkörök. — A VII. ötéves tervben hány számítógép kerül a közoktatásba? — Terveink között csaknem 50 ezer szerepel. A változás nemcsak mennyiségi, hanem minőségi is lesz ... Természetesen az imponáló számok ellenére nem felhőtlen az élet. Gondjaink számosak. Eredetileg az iskolákat azonos típusú gépeikkel kívántuk felszerelni: a rendelkezésre álló pénzforrások, és gépek nem tették — ma sem teszik — ezt lehetővé. Megértjük, hogy az iskolákban egyfajta egészséges türelmetlenség van. Félnek, hogy lemaradnak, nem tudják kellő ütemben követni a számítástechnika fejlődését. Bizonytalanságukban mindenféle — fajta gépet megvásárolnak. Ma még nehéz eldönteni, hogy egyforma, vagy különböző típusú számítógépek működjenek az iskolákban. Mind a kettő mellett szólnak érvek. A sokféleség azonban nemcsak színesíti a palettát, de nehezíti is a képzést, a programozást, a programkészítést. A lány elpirult. Szemmel láthatóan gyötrődött a nehéz helyzetben, s igyekezett elkerülni a fiú tekintetét. — Nem tettél semmit, Tibikéin ... Én itt vendég vagyok nálatok, s akkor még én haragudjam? Magad is beláthatod, hogy ez lehetetlen! — 'Akkor miért vagy ilyen hideg hozzám? . — Hideg vagyok? Én?... — Te ... Ha véletlenül megfogom a kezedet, elrántod tőlem, mintha fertőzött lennék ... Ha melléd ülök, mint a jó barátok szokták, elhúzódsz mellőlem. Már nem tudsz olyan vidáman mosolyogni, mint azelőtt. Ezen én sokat töprengtem ... Valami megváltozott benned irántam ... — Dehogy változtam meg. Épp úgy szeretlek, mint azelőtt. — Ezek csak frázisok. Ne haragudj, hogy ilyen kíméletlen szavakat használok! Beszéljünk őszintén... Van valakid? Megtetszett neked egy fiú... Ha így van, mondd meg nyíltan, s én nem zavarlak többé. — Nincs senkim — válaszolt őszinte tekintettel a lány. (Folytatjuk.) — Hogyan lehet géphez jutni? — Az első időszakban a központi elosztásból az oktatási intézmények jobbára a Híradástechnikai Szövetkezet iskolaszámítógépeit kapták meg. Ezéytől a központi választékból maguk az iskolák választhatnak . . . Üjdonság, hogy ha nem „külső cégtől” szerzik számítógépeiket az iskolák, akkor a gépek árának egyhar- madát nem saját kasszából kell kifizetniük, hanem központi költségvetésből, támogatásként kapják. Tapasztaljuk, az iskolák élnek a felkínált lehetőséggel. — A tábla, a kréta után nem könnyű a tanároknak sem a váltás. — Kezdetben jócskán kellett agitálni, hogy megszerezzék maguk is a számító- gépes alapismereteket. Ma már a többség felismerte szükégességét. Mondhatom, alapvető szemléletváltozás ment végbe a pedagógus társadalomban. Az iskolák szívesen küldik a tanárokat a számítógépes tanfolyamokra. Aki pedig megtanulta a számítógépes nyelvet, készség szinten elsajátította az anyagot, az mind nagyobb tudásra vágyik. Ezért is hívtuk életre az ELTÉ-n az úgynevezett „C”-szaikat. Itt a már valamilyen tanári diplomával rendelkezők két év alatt magasszintű számítástechnikai, informatikai ismeretekből is szerezhetnek diplomát. — Milyen tantárgyaknál hasznosítható a számítógépes ismeret? — Bármelyiknél, s szerencsére ezt felismerték a tanárok is. Fizika, kémia, történelem és nyelvtanárok érdeklődnek: tantárgyaikhoz, milyen pedagógiai módszerrel alkalmazható a számítástechnika. Elértük hát, hogy nemcsak központilag szorgalmazzuk a számítás- technika oktatását, hanem maguk a tanárok is igénylik a program széles körű elterjesztését. Varázslat? Nem. Korszerű gondolkodás. — Számítógép program nélkül nem használható ... — Három éve hirdettük meg azt a nyílt pályázatot, amelyre bárki ötletét szívesen fogadtuk. Eddig nem kevesebb, mint 400 féle program készült, és ezekből mintegy 15 ezer program- csomag állítható össze. Bővítik a kínálatot azok, akik programok eladásával kereskednek, illetve maguk készítenek újabb változatokat. A szakmában vita folyt: az iskolák milyen programokat vásároljanak. Nem biztos, hogy pont a legjobb mellett döntenek. Az OPI egyébként megbízást kapott, hogy gyűjtse össze a pedagógiai tapasztalatokat, dolgozza ki a programok rendszerét. Ez alkalmas lesz arra, hogy általa a legoptimálisabban tanítsák a számítástechnikát, informatikát. Az informatikát alkotó módon alkalmazhatjuk. Kár lenne — sőt talán késő — csak az egyetemen elkezdeni tanulni. Már kisiskolás korban segíti az alternatív gondolkodást, döntéselőkészítést és ítéletalkotást. Fejleszti az absztrakciós készséget. Ami pedig a legfontosabb: ha ai gyerek megtanulja a programnyelveket is, akkor az fegyelmezettebb gondolkodásra ösztönzi. A számítógépes nyelv egy új írás-olvasás tudásával gazdagít. Aki magas szinten alkalmazza a számítástechnikát, annak a pályaválasztáskor nem lesz gondja. A népgazdaság valamennyi ágazatában nagy a kereslet e területen a jó szakemberek iránt. Szulyovszky Csaba
