Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLIII. évfolyam, 2. szám Ára: 2,20 Ft 1987. január 3., szombat Változatlan célokért korszerűbb eszközökkel Eredményesen fejlődtek hazánk nemzetközi kapcsolatai Az 1987. évi népgazdasági terv viszonyát a VII. ötéves tervhez az határozza meg, hogy a gazdasági folyamatok 1986- ban — de már 1985 vé­gén is — több lényeges pon­ton eltértek a VII. ötéves tervben alapul vett, illetve megjelölt pályától. 1986-ban a népgazdaságban megter­melt források jóval kiseb­bek, a belföldi felhasználás, ezen belül főleg a lakosság fogyasztása — elsősorban a megalapozatlan, túlzott mér­tékű keresetnövekedés miatt — számottevően magasabb a tervezettnél. A teljesítmény­hiány és túlfel'használás kö­vetkezményei a konvertibilis elszámolású áruforgalomban csapódtak le, ahol a tervezett aktívum helyett passzívum jött létre. Az állami költség- vetés deficitje magas szintet ért el, nőtt a külföldi adós­ságállomány. Az MSZMP Központi Bi­zottsága november 19—20-i ülésének határozata elemezte a kialakult helyzetet, annak okait és meghatározta a gaz­dasági fejlődés és a gazda­ságirányítás fő feladatait. Ezzel összhangban az 1987. évi népgazdasági terv abból indul ki, hogy a párt XIII. kongresszusán meghatározott és a VII. ötéves tervben rész­letezett gazdaságpolitikai cé­lokat nem másokkal kell fel­cserélni, hanem mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gazdasági fejlődés közelítsen a középtávú terv­ben megjelölt pályához. Ahol az előrehaladásban elmara­dás mutatkozik, ott tevé­kenységünket fel kell erősí­teni, a fejlődést gyorsítani kell, ahol viszont túlszalad­tunk — mint például a bel­földi felhasználásban —, ott fékezni szükséges, hozzá kell igazodni a valóságos lehető­ségekhez. Az utóbbit is diffe­renciáltan kell tenni. A gazdaságpolitikai célok közül elsődlegesnek ugyanis 1987- ben is — a középtávú tervnek megfelelően, sőt még inkább — azt kell tekinteni, hogy felgyorsítsuk a világ- gazdasági folyamatokhoz va­ló igazodást, a műszaki fej­lődést, a termelésszerkezeti változásokat, a hatékonyság javulását és erre alapozva élénkítsük a gazdasági fejlő­dést. Ez a termelési, elosztási és külgazdasági politika együttes feladata. Javítani kell ugyanakkor a népgazda­ság egyensúlyi helyzetét, ami a konkrét körülmények kö­zött azt jelenti, hogy számot­tevően le kell lassítani a kon­vertibilis valutákban fennál­ló adósságállomány növeke­dését. Ami pedig a lakosság életszínvonalát illeti, itt az 1985—86. évi szint stabilizá­lására vállalkozhatunk. Az 1987. évi terv tehát a VII. ötéves terv gazdaságpo­litikai céljait iránymutató­nak tekintve, a konkrét kö­rülményekhez igazodva ha­tározza meg a gazdasági fej­lődés időszerű feladatait. A Központi Bizottság ha­tározata nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági fejlő­dés élénkítésének. Az adott helyzetben elengedhetetlenül fontos, hogy a gazdaság az 1985—86. évinél gyorsabban fejlődjön, számottevően bő­vüljenek a hazai teljesítmé­nyek alapján rendelkezésre álló források. Ez azonban nem azt jelenti, hogy vissza­térünk a mennyiségi fejlődés erőltetésének politikájához. A termelés nem akármilyen növelésére van szükség, ha­nem olyanra, amely a belföl­di piacokon jól, gazdaságo­san értékesíthető termékek­ből eredményez többletet. Ezért a termelés olyan élén­kítését tűztük célul, amely erőteljesebb szerkezeti válto­zásokkal és a hatékonyság javulásával jár együtt. Ezt figyelembe véve irányozza elő az 1987. évi terv az ipari termelés 2—2,5 százalékos, a mezőgazdasági termékek — az alacsony 1986. évi szint­hez képest — 4,5—5,5 száza­lékos (az 1984. évihez képest csak mintegy 1 százalékos) emelkedését, ezen belül a hatékony és exportképes ter­melés — ezen belül a feldol­gozóipari konvertibilis elszá­molású kivitel — dinamiku­sabb fejlődését, a gazdaság­talan termelés visszaszorí­tását. A gazdaságirányítás e cé­lokat különböző eszközökkel, mindenekelőtt a gazdasági szabályozás egyes fontos ele­meinek módosításával és más széles körű állami intézkedé­sekkel és akciókkal kívánja elérni. Számít arra, hogy mindez felerősíti a gazdálko­dó szervezetek aktivitását, kezdeményezéseit, vállalko­zókészségét. A termelésnek a külgazda­sági célokkal összehangolt fejlesztését szolgálják a kül­kereskedelmi szabályozók változásai, az exportnövelő fejlesztések forrásainak bő­vítése és az ezzel kapcsola­tos kedvezmények, a külföldi piacépítést, a KGST-orszá- gokkal az áruforgalom köl­csönösen kiegyenlített bőví­tését, a vegyesvállalatok ala­pítását, külföldi működő tő­ke beáramlását segítő állami kezdeményezések és intéz­kedések. A keresetszabályozás mó­dosításával és központi esz­közökkel is előmozdítjuk a munkaerőmozgás élénkítését — oly módon, hogy a haté­konyan nem foglalkoztatható mukaerő felszabaduljon és dinamikus fejlődésre képes tevékenységekhez áramoljon. A nemzeti jövedelem bel­földi felhasználása 1987-ben a terv szerint nem növeked­het. A belföldi felhasználás ugyanis már 1986-ban meg­haladta az ötéves tervben 1987-re számított szintet, mi­közben a megtermelt forrá­sok elmaradnak attól. A gazdaságpolitika fő tö­rekvésének megfelelően 3—4 százalékkal növeljük a ter­melő — főleg vállalati — be­ruházásokat. Ugyanakkor összességében csökkennek — ezen belül differenciáltan alakulnak — a nem termelő beruházások, a költségvetési szervek és intézmények kia­dásainak reálértéke. A la­kosság reáljövedelmei és fo­gyasztása nem haladják meg az 1986-os — az eredetileg 1987-re tervezettnél is jócs­kán magasabb — szintet. Ehhez mérsékelni kell a no- mináljövedelmek növekedé­sének dinamikáját és nem kerülhető el, hogy a fogyasz­tói árszínvonal az 1986. évi­nél jobban emelkedjék. Gon­doskodni szükséges arról, hogy a keresetek a tényleges teljesítményekkel, gazdasági eredményekkel összhangban, differenciáltan növekedjenek. Gazdasági céljaink megva­lósításának sikere alapvetően a vállalatok és szövetkezetek munkájának eredményessé­gén múlik. Minél inkább szé­les körű lesz ez a fölismerés, és minél inkább követik ezt tettek mindenütt, annál in­kább és annál hamarabb szá­míthatunk arra, hogy a gaz­daság rááll a kiegyensúlyo­zott és hatékony gazdasági fejlődés pályájára. Dr. Balassa Ákos az Országos Tervhivatal főcsoportfőnöke Az elmúlt esztendőben to­vább erősödtek hazánk nem­zetközi kapcsolatai; gazdasá­gi, társadalmi épíitőmurikánk eredményeire támaszkodva szélesedett a magyar külpo­litika mozgástere, s fokozó-' dott aktivitása. Kapcsolat- építésünk pioriitásainak meg­felelően erősödtek a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal fenntartott baráti, szövetségesi kontaktusaink, új elemekkel gazdagodott együttműködésünk. Ugyan­akkor a kölcsönös előnyök elve alapján, a béke megőr­zésének jegyében fejlődött a más 'társadalmi berendezke­désű országokhoz fűződő vi­szonyunk. A kontaktusok épí­tését jól szolgálták a ma­gas szintű küldöttségek, párt­ós állami vezetők kölcsönös látogatásai. Az 1986-os esztendő ki­emelkedő eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresz- szusa: a világpolitikai jelen­tőségű eseményen február­ban Kádár János vezetésével magyar pártdelegáció vett részt. A szovjet testvérpárt tanácskozásának tapasztala­tait értékelve az MSZMP Központi Bizottsága méltattá az SZKP belpolitikai straté­giai irányvonalát, amely a társadalmi-gazdasági fejlő­dés meggyorsítását tűzte ki célul, s támogatásáról bizto­sította a Szovjetuniónak a világhelyzet megjavítását, az emberiség békés, biztonságos jövőjének megteremtését szolgáló kezdeményezéseit. Az MSZMP főtitkárának márciusi munkalátogatása a Lengyel Népköztársaságban tovább erősítette a hagyo­mányos magyar—lengyel ba­rátságot és együttműködést, amely mindkét nép javát és az egész szocialista közös­Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken az Országházban fogadta a Bu­dapestre akkreditált diplo­máciai képviseletek vezetőit. A diplomaták az új év al­kalmából jókívánságaikat fejezték ki Losonczi Pálnak. ség egységét, összeforrott- ságát szolgálja. A jKGST-tagátlamok társa­dalmi, gazdasági fejlődésé­nek, műszaki-tudományos ha­ladásának meggyorsítását, a nemzetközi munkamegosz­tásban elfoglalt pozícióinak megszilárdítását szolgálta a tagországok testvérpártjai vezetőinek novemberi moszk­vai munkatalálkozója, ame­lyen — a magyar küldöttség élén — részt vett Kádár Já­nos. A résztvevők egységesen támogatták a Szovjetuniónak a reykjavíki csúcstalálkozón előterjesztett javaslatait. A KGST-csúcs lehetőséget adott Kádár János és Mihail Gor­bacsov találkozójára is. Mozgalmas évet zárt az Elnöki Tanács elnöke. Lo­sonczi Pál vezetésével ma­gyar küldöttség járt május­ban Finnországban. A már hagyományossá vált magas szintű látogatások — hang­súlyozták a tárgyalópartne­rek — lendületet adnak a két nép hagyományos baráti kapcsolatai sokoldalú fej­lesztésének. A kontaktusok eredményes fejlődését hang­súlyozták az Elnöki Tanács elnökének áprilisi nigériai látogatásán is, ahol a gazda­sági együttműködés újabb lehetőségeit tárták fel. A Szíriái Arab Köztársa­ságban szeptemberben tett látogatás alkalmával is ákét ország eredményesen .fejlődő együttműködése állt a tár­gyalások középpontjában. Losonczi Pál <— hazánk ál­láspontját tolmácsolva — a közel-keleti válság tárgyalá­sos rendezése mellett foglalt állást, támogatva a feziarab csúcsértekezlet határozatát, valamint a Szovjetuniónak a térséggel kapcsolatos kezde­ményezéseit. A magyar—szovjet kapcso­A fogadáson részt vett Gás­pár Sándor és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnökei és Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára is. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. latok jelentős eseménye volt a kormány elnökének decem­beri moszkvai munkalátoga­tása, amelyen a fő figyelmet a gazdasági együttműködés fejlesztésére fordították. Hangsúlyozták a termelési kooperációk különböző for­máinak gyákorlati alkalma­zását, így például a gazdál­kodó és tudományos kutató szervezetek közvetlen kapcso­latát és közös vállaltatok, nemzetközi egyesülések, szer­vezetek létrehozását. Ezekhez a tennivalókhoz adott ösz­tönzést a KGST november­ben Bukarestben megtartott 42. ülésszaka is, amelyen de­legáció élén részt vett Lá­zár György. Országaink népgazdasági terveinek összehangolása, illetve a hosszú távú gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködés kérdései áll­tak a középpontban a máju­si magyar—csehszlovák kor­mányfői tárgyalásokon, illet­ve Lázár Györgynek és Willi Stophnak, az NDK Minisz­tertanácsa elnökénék szep­temberi megbeszélésein. A belga kormányfő két évvel azelőtti látogatását viszonoz­ta szeptemberben Lázár György. A brüsszeli tárgya­lásokon hangsúlyozták, hogy sök lehetőség kínálkozik a két ország kapcsolatainak, mindenekelőtt a gazdasági Kedvező eredménnyel zár­ta az évet a Csepeli Szer­számgépgyár. A vállalat igyekezett kihasználni a vi­lágpiacon tapasztalható fel­lendülést. A külföldi vásár­lók elsősorban a legkorsze­rűbb szerszámgéptípusokat, köztük a számítógépvezérlé­sű megmunkálóközpontokat, robotberendezéseket és a gyártócellákat keresték, s a együttműködésnek a fejlesz­tésére. A hazánk iránt megnyilvá­nuló nemzetközi érdeklődést bizonyítja, hogy az elmúlt esztendőben is több, hivata­los látogatókra érkező párt­vezetőt, államfőt, miniszter­elnököt, illetve képviselőiket, vezető beosztású diplomatá­kat és más politikusokat lát­hattunk vendégül, s Magyar- ország nemzetközi tanácsko­zásoknak is otthont adott. Júniusban a pártjaink, né­peink, országaink közötti kapcsolatok fejlesztésének kiemelkedő állomásaként hazánkbarf üdvözölhettük Mi­hail Gorbacsovot, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kárát. Kádár János és Mihail Gorbacsov tárgyalásai — miként az MSZMP Központi Bizottsága megállapította — ismételten megerősítették a közös elveken nyugvó szi­lárd egységünket, tanúsítot­ták pártjaink nézetazonossá­gát a társadalmi fejlődés és a nemzetközi viszonyok megítélésében, s újabb len­dületet adnak politikai, gaz­dasági és kulturális kapcso­latok dinamikus továbbfej­lesztésének, elősegítve az együttműködés fejlettebb formáinak kialakítását. (Folytatás a 2. oldalon) csepeliek gyártmányfejleszté­seik gyorsításával több sike­res üzletet tudtak kötni. A vállalat új piacokat is szerzett az iparilag fejlett országokban és a fejlődő ál­lamokban, miután évi 10 szá­zalékos konvertibilis export- növekedést vállaltak a ex­portbővítő pályázat kereté­ben. összesen mintegy 350 millió forint értékben szállí­tottak szerszámgépeket nyu­gat-európai és tengerentúli cégeknek. A legnagyobb si­kert az MK 500 típusú meg­munkálóközpont aratta, amely alkalmas komplett gyártórendszerbe való beépí­tésre is. Az első ilyen gyár­tórendszert a következő hó­napokban a csepeli üzemben is felszerelik, s ez jó refe­renciám szolgálhat a kon­vertibilis kivitel további bő­vítéséhez. Javult a csepeli szerszám­gépekbe szerelt hazai gyárt­mányú vezérlések minősége is, különösen azoké a típuso­ké, amelyeket a VILATI szállított. Ugyanakkor to­vábbra is alkalmaznak még külföldi, köztük Siemens-ve­zérléseket. A Csepeli Szerszámgépgyár 1986. évi árbevétele megha­ladta a kétmilliárd forintot. Bár az első félévben még veszteséget könyveltek el, a második félév rugalmasabb és jobb munkája eredménye­ként végül is 150 millió fo­rint körüli nyereséggel zár­ták az évet. 1987-ben az ár­bevételt legalább 10 száza­lékkal kívánják növelni, amihez jó alapot nyújt a tő­kés kivitel hasonló arányú bővítése. Ehhez már kellő rendelésállománnyal is ren­delkeznek. A Mikroelektronikai Vállalat hibrid szakágazata berendezés-orientált vékony és vastag­réteg integrált áramköröket gyárt. Tavaly mintegy 350 ezer darab áramkört készítettek, 10 százalékkal túlteljesítve az éves tervet. A professzionális berendezésekbe kerülő áram­körök nélkülözhetetlenek az ipar számára Diplomáciai fogadás BŐVÜLŐ SZERSZÁMGÉPEXPORT A legkorszerűbbet keresték

Next

/
Thumbnails
Contents