Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-09 / 7. szám
1987. január 9., péntek Somogyi Néplap 3 Mindenki elvárja, hogy időben megkapja a táppénzt, a családi pótlékot és az egyéb szolgáltatásokat. Sajnos, azt már nem mindenki tartja kötelességének, hogy időben és pontosan befizesse a társadalombiztosítási járulékot. Az állampolgári fegyelem lazulásának egyik példája, hogy Somogybán jelenleg több mint 37 millió forinttal tartoznak a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságnak. Maitzné Mórocz Etelka, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság számviteli osztályvezetője elmondta: az úgynevezett magánmunkáltatói és kisszervezeti szektorban 1984 óta állandóan nő a hátralék: akkor 15, tavaly már 29 millió forintot meghaladó volt. Ez az év sem hozott ' változást, sőt a helyzet még rosszabb. , Az okok természetesen nagyon összetettek, mi ebből csak néhányat emelünk ki. A megyében több mint más- félszeresére nőtt a kisiparosok és a magánkereskedők száma 1982 óta. Szembeötlő, hogy a tevékenységüket azóta kezdők körében lényegesen rosszabb a fizetési készség, mint a régebbieknél. Sajnos, olyanok ‘is kapnak iparjogosítványt, akik a gyors meggazdagodás reményében váltják ki, mégpedig megfelelő anyagi alap és szakmai jártasság nélkül. Aztán nem tudják teljesíteni a kötelezettségeiket, s alig lehet behajtani a tartozást. Tetézi a gondokat, hogy nem kell igazolni a tartozást, s többször előfordul, hogy iparengedélyt kap, aki a magánkereskedését járulékhátralékkal számolta föl. Ugyanez a helyzet, ha valaki gazdasági munkaközösséget létesít, netán gmk-tag lesz, amikor még a korábbi tartozás rendezése is reménytelen. Somogyra az is jellemző, hogy a Balaton déli partjának vonzása miatt lényegesen több a magánkereskedő, mint más, ugyanilyen nagyságú megyékben. Hasznos volt az a módszer, hogy az igazgatóság munkatársai- augusztus közepétől szeptember közepéig sorban fölkeresték a tóparti hátralékosakat, és naponta 80—100 ezer forintot szedtek be. Egyre több a gazdasági munkaközösség, s a hátralék ott nő a leggyorsabban. Közülük azokat, akik tartoznak, szinte a legnehezebb rászorítani a járulékfizetésre. Még a megyei tanács ipari osztálya is közreműködött, hogy fizetésre ösztönözzék az adósokat. A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság új járulékbehajtási rendszerének kialakítása óta tervszerűbbek következetesebbek, ha- tározottabbak az intézkedések. Már tavaly megkétszereződött az iparmegvonás, letiltás, helyszíni eljárás. Amikor a tanácsok kilátásba helyezték a háromhónapi járuléknál többel tartozó gazdasági munkaközösségek feloszlatását, érezhetően növekedtek a befizetések a közelmúltban. A gmk-tagok áltálában nem tudnak munkahelyük tartozásáról, akkor döbbennek meg, amikor nem kapnak meg valamilyen társadalombiztosítási szolgáltatást. Tőlük ugyanis levonják a járulékot, csak éppen a gmk nem fizeti be az igazgatóságnak, s a pénzt másra fordítja. A nagyobb szigort jelzi, hogy az év első felében 98, novemberben pedig hathónapinál több járulékkal tartozó 257 kisiparos, magánkereskedő iparjogosítványának a megvonását javasolták, s 36 szabálysértési följelentést tettek. Az előlbbi szám egyébként kétszerese a tavalyinak. A megyei társadalombiztosítási tanács is támogatja a következetesebb föllépést, hiszen megengedhetetlen ekkora tartozás Somogybán. A Kiosz, a Klsosz szintén egyetért a határozottsággal, ugyanis a tapasztalt lazaság a kisiparosok és a magánkereskedők társadalmi megítélését is kedvezőtlenül befolyásolja. A tisztességes, a szakmájukat kitűnően értő, a kötelezettségeiket teljesítő magán- vállalkozók is féltik emiatt tekintélyüket. A helyi kezdeményezéseken kívül azonban országos intézkedésekre is szükség van a tartozást előidéző egyes okok gyorsabb megszüntetéséhez. Lajos Géza Jó ütemben haladnak a téli gépjavítással a kapós- mérői Latinca Tsz dolgozót. Húsz erőgépen és a hozzájuk tartozó munkagépeken végzik el a szükséges javítást, az alkatrészek cseréjét. Mindezekre másfél-kétmillió forintot terveztek. A szövetkezet saját forgácsológépein állítja elő a hiányzó alkatrészeket. Befejeződött ◦ cukor gyártása A cukorgyárakban befejeződött a répa feldolgozása. Az új termésből raktárakba került a lakosság és az élelmiszeripari üzemek ellátásához újabb egy esztendőre elegendő cukor. A Cukoripari Szolgáltató Közös Vállalatnál elmondták: az ország tizenegy gyárában a felvásárolt 3 millió 577 ezer tonna répából az elmúlt idény alatt 454 ezer tonna cukrot állítottak elő. Ez még kiegészült azzal a 30—32 ezer tonnával, amely — magyar alapanyagból, szerződés alapján — jugoszA munkahely-változtatások tapasztalatai láv cukorgyárakban készült. A tavalyi aszályos időjárás a vártnál végül is kisebb kiesést okozott a cukorrépatermesztésben; bár a növény átlagtermése nem lett magas, a gyökér cukortartalma mégis fölötte volt az elmúlt tíz év átlagának. Ezzel párosult, hogy a feldolgozó üzemek az eddigi legnagyobb cukorkihozatalt érték el, vagyis: ebben az idényben egy tonna répából csaknem 130 kilogramm kristálycukrot nyertek. A közös vállalat szakemberei szerint az elmúlt időszakban megvalósult fajta- szelekció szintén jótékonyan hatott a termés minőségére. Magyarországon köztermesztésben van már a világ legjobb tíz cukorrépa fajtája, s ezeket használták a gazdaságok a terület háromnegyedén. „Elbliccelt" járulékfizetés 37 milliós tartozás A munkaerőpiac helyzetét, a munkaerőkereslet és -kínálat alakulását vizsgálták meg a közelmúltban az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Munkaügyi Információs Központjának szakemberei. Az átfogó elemzés megállapította: némileg felgyorsult a munkaerő mozgása, a korábbi évekhez képest valamivel többen változtatnak állást. A be- és kilépések aránya a foglalkoztatottak számához viszonyítva 23 százalék körül alakult, míg ez az arány a nyolcvanas évek elején 21—22 százalék körül volt. Nem változott lényegesen a foglalkoztatottság szerkezete. A legtöbb embernek — az ötmillió aktív kereső valamivel több mint 31 százalékának — ma is az ipar ad munkát. Az iparban foglalkoztatottak aránya öt év alatt másfél százalékkal lett alacsonyabb. Ennél is kisebb mértékben — alig egy százalékkal — csökkent a dolgozók aránya a mezőgazdaságban, amely az aktív keresők mintegy 20 százalékának a megélhetését biztosítja. A szolgáltató ágazatok súlya a foglalkoztatás szerkezetében — a gazdaságilag fejlett országokban tapasztalt erőteljesebb tendenciákkal szemben — alig néhány tized százalékkal emelkedett 1981 és 1986 között. A munkaerő tehát az ágazatok között viszonylag kiegyenlítetten cserélődött; nem volt olyan kiugró húzó ágazat, amely a másutt felszabaduló munkaerő nagyobb részét lekötötte volna, de a kevésbé hatékony területek sem kényszerültek arra, hogy jelentősen csökkentsék a létszámukat, mérsékeljék munkaerőigényüket. Korábbi munkaviszonyuk megszüntetését legtöbbször maguk a dolgozók kérik. A vállalatok és az intézmények csak nagyon ritkán mondanak föl valamilyen ok miatt dolgozóiknak. A munkahely-változtatások alig 12 százaléka történik a munkáltató kezdeményezésére. A vállalatok még akkor sem mondanak föl szívesen a dolgozóknak, ha ezt a termelés korszerűsítése, a gazdálkodás javítása megkívánná. Különösen tavaly volt ez tapasztalható. 1986-ban már csak körülbelül ötezer dolgozó szervezett átcsoportosítását kezdeményezték a vállalatok más munkáltatóhoz termelési érdekből, szemben az 1985. évi 15 ezerrel. A dolgozók általában azért keresnek maguknak új állást. mert ott nagyobb jövedelmet remélnek. Ez főként a fizikai foglalkozású férfiak körében igaz, akik általában minden második esetben anyagi okokból változtatnak munkahelyet. Ma már azonban nemcsak a főmunkaidőben elérhető nagyobb kereset > csábítja az embereket, mert a kisvállalkozások, a vállalati gazdasági munkaközösségek elterjedésével még a korábbihoz hasonló bérért is hajlandók átmenni egy másik munkahelyre, ha ott lehetőségük nyílik valamilyen túlmunka vállalására. A kedvezőbb kereseti lehetőségeket a nők is igyekeznek kihasználni. Mind a szellemi, mind pedig a fizikai munkakörökben dolgozó nők munkahely-változtatására 30—40 százalékban azért kerül sor, mert másutt többet ígértek. Nagyobbrészt azonban még mindig családi okok késztetik a nőket a megszokott munkahely föl- cserélésére^ Leggyakoribb az állásváltoztatás a pályakezdő fiatalok körében, közülük ugyanis a kezdeti tapasztalatok után sokan úgy vélik, hogy rosz- szul választották meg első munkahelyüket, netán a szakmájukat. A huszonévesek közül is sokan próbálkoznak azzal, hogy másutt jobban megtalálják a számításukat — e korosztályban évente általában minden nyolcadik fiatal változtat állást. A 30—39 éves korosztály is kész a változtatásra. Negyven év fölött már inkább ragaszkodnak az emberek megszokott munkakörükhöz, munkahelyükhöz. Az alapanyag feldolgozását gyorsította, hogy több üzemben az idény elejéig befejeződött a rekonstrukció. Kedvezőtlen viszont — s ez a gyárak kiadásait évről évre növeli —, hogy saját cukortároló kapacitásuk szűkösnek bizonyult. Az új cukor és a tartalékkészlet csaknem egy harmada jelenleg is bértárolókban van, és ezen a helyzeten egyelőre az üzemekben folyó rekonstrukció sem javított. A cukorgyártás befejeztével elkezdődött a gyárak karbantartása és felújítása. A gyártási melléktermékek téli szállítása folyamatos. A mintegy 190 ezer tonna melasz 90 százalékát a szeszipar már átvette, a többin a répatermesztő gazdaságok járandóságaként osztoztak. Az 1,1—1,2 millió tonna nedves répaszelet egy kisebb hányadához a termelők ugyancsak járandóság fejében jutottak hozzá, a többit — a MÉM diszpozíciója alapján — áz aszálykártól legjobban sújtott térségek nagyüzemei kapták meg. A mintegy 340 —350 ezer tonna mésziszapot részben máris a gyárakhoz közeli szövetkezetek és álla- lami gazdaságok az elsava- nyodott talajok javítására használták fel. Az anyaghoz minimális díjért bármely gazdaság hozzájárulhat, a megrendelőket mindössze a rakodási és a szállítási költség terheli. Kötvények a fejlesztésre MINDIG AKAD TARTALÉK Több mezőgazdasági üzem vezetőjét kértem a múlt év utolsó heteiben, hogy nyilatkozzon a várható eredményekről. Egyik sem vállalkozott rá. Így aztán egy cseppet sem csodálkoztam volna, ha Aradi Józsej, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója is nemmel válaszol. Beszélgetésünket azzal kezdte, hogy minden decemberben idegesebb a hangulat, mint mondjuk májusban... — A számadás ■ nagy figyelmet kíván. Főként ha ott a szorító tény, hogy többet várnak a gazdaságtól, mint egy évvel korábban. A délsomogyi kombinát tovább fejlődött: 1986-ban körülbelül százmillió forinttal több, összesen 13 milliárd forint termelési értéket állított elő. Ez így szépen hangzik, de az is tény, hogy a tervezettnél 64—65 millió forint értékű terménnyel kevesebbet tudtunk betakarítani az aszály miatt. S a veszteséget ellensúlyozni kellett. Mivel májusban és augusztusban láttuk, hogy mire számíthatunk, tötab másodvetésű növénnyel próbálkoztunk, s növeltük nem mezőgazdasági ágazataink termelését. Így sikerült elérnünk, hogy a növénytermesztés kivételével valamennyi ágazat többet termelt, mint 1985-ben. A növénytermesztés viszont a korábbi 30—40 millió forint nyereség helyett 30 milliós veszteséget termelt. — Nem ez volt az első kedvezőtlen időjárású esztendő a kombinát történetében. Az elmúlt három-négy évben gyakorta hallottuk őrlőktől, hogy a szigorú fegyelemmel, takarékossággal segíteni lehet a bajokon. — Mindig vannak újabb és újabb tartalékok. Bármi újat vezetünk be, újabb lehetőségeket is találunk. Példaként említhetem, hogy soha olyan kevés időszaki munkást nem foglalkoztattunk, mint 1986-ban. Lehet például tákarítóbrigádot alkalmazni úgy, hogy az nyolc órát dolgozik, de úgy is, hogy két-három órát dolgozik és nyolc órát van a munkahelyen. Nem egyszerűbb, ha minden dolgozó rendben tartja á saját munkahelyét? Máris fölösleges lesz a takarítóbrigád. Aztán ott van az alkatrész meg az üzemanyag. Bevezettük a szerződéses gépüzemeltetést. Hiszünk benne, hogy így kevesebb alkatrész meg üzemanyag kell, és jól jár a gép kezelője is. Csökkenhetnek a raktári készletek. És lehetne sorolni tovább a példákat. — Hogyan értékelik az 1986-os évet? — Ha nincs az aszály, a legjobb esztendőt zártuk volna. Ügy érzem, minden tőlünk telhetőt megtettünk. S ismét bebizonyosodott: a „több lábon” való állás segít a talponmaradásban. Az alaptevékenység mellett szükséges a kiegészítő gazdaság. De hadd tegyem hozzá: csakis olyannal szabad foglalkozni, ami valamilyen módon kötődik az előbbihez. Mi az élelmiszeripar fejlesztése mellett döntöttünk. — Mit terveznek 1987-ben? — Kötvényeket bocsátottunk ki november hetedikétől, ötvenmillió forint értékben, s a hónap végéig 40,5 millió forint értékű talált gazdára. Az összeg nagy részéből korszerű húsfeldolgozó vonalat építünk Lábodon, töltelék-, száraz- és füstölt- áru készítésére, a zsír és a belsőség feldolgozására. Ugyancsak a kötvények segítségével a következendő két évben ezer darabbal növeljük a kocáink számát, így évente majd 17—18 ezer sertést vághatunk, s egy kisebb összeget a gabonaprogram fejlesztésére fordítunk. Korszerű gépeket szeretnénk vásárolni. Számolunk más változásokkal is: 350—400 hektáron vetőmagot termesztünk, s csak kisebb területen foglalkozunk étkezési burgonyával. A burgonya ismét háztáji növény lesz, s van igény a vetőgumóra ... Mindent egybevetve: hiszünk abban, hogy 1987 is jó esztendő lesz. Nagy Jenő
