Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

2 Somogyi Néplap 1987. január 8., csütörtök A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Demokrácia és oktatás ABC — kínai módra Új lehetőségek a kapcsolatok elmélyítésére Nyikolaj Rizskov Helsinkiben A Szovjetunió és Finnor­szág kapcsolatai az eddi­giekhez hasonlóan a jövőben is a teljes egyenlőségen, a kölcsönös előnyökön, a hát­rányos megkülönböztetés és a mesterséges korlátok el­utasításán alapulnak. Ezt hangsúlyozta Nyikolaj Rizs­kov, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke és Kalevi Sorsa finn kormányfő szerdán Helsinkiben tartott megbeszélésükön. A találkozón a kétoldalú kapcsolatok, mindenekelőtt a kereskedelmi-gazdasági együttműködés helyzetéről ós kilátásairól esett szó. Rizs­kov megállapította, hogy a Szovjetnunióban lezajló vál­tozások új lehetőségeket nyitnak a szovjet—finn ke­reskedelmi-gazdasági kap­csolatok elmélyítésére, az együttműködés további, elő­remutató formáinak felkuta­tására. A nap folyamán különbö­ző kétoldalú megállapodáso­kat kötöttek. Így Nyákolaj Riizskov és Kalevi Sorsa egyezményt int alá a nukleá­ris balesetek esetién adandó tájékoztatásról, a nukleáris erőművekkel kapcsolatos in- formáaiócseróről, továbbá a világűr feltáráséban való együttműködésiről. A nyitány emelkedett hangulatú, sőt helyenként kimondottan ünnepélyes volt, elvégre a washingtoni Capitóliumon ezúttal az Egyesült Államok századik kongresszusa kezdte meg munkáját. Sor került az új szenátusi és képviselőházi vezetők eskütételére, a kü­lönböző bizottságok hivata­los megalakulására. A foly­tatás azonban — legalábbis a Fehér Ház szempontjából — korántsem sikerült ilyen fényesen:- már az első mun­kanapon heves összecsapá­sokra került sor (amint az többé-kevésbé előre látha­tó volt) az „iráni kapcso­lat” ügyében. Az amerikai belpolitika jó ismerői a törvényhozás összeülése kapcsán mégsem e konkrét vitatéma bukta­tóit és kulisszák mögött nap nap után felbukkanó újabb leleplezéseit említik, hanem azt a fordulatot, ami a ta­valyi időközi választások nyomán Reagan elnököt új helyzet elé állította. Kor­mányzásának hat éve óta ugyanis most első ízben kell, hogy szembenézzen olyan kongresszussal, amely­nek mindkét házában az el­lenzéki demokrata párt képviselői szerezték meg á többséget, s e megszilárdult pozíció várhatólag erőtelje­sen kihat majd a hivatali időszakából hátralevő két esztendejére is. A nyitó napok felszólalá- lásai. a költségvetési ügyek­ben megkezdődött kihallga­tások és a .bizottsági ülések máris kirajzolják a jubileu­Január 8-án a társadalmi fejlődésért küzdő erők, vala­mennyi haladó mozgalom és demokratikus csoportosulás világszerte megemlékezik az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus, — az appartheid re­zsim felszámolásáért, a de­mokratikus alapokon nyugvó és faji megkülönböztetéstől mentes független Dél-Afri- fcáért küzdő szervezett moz­galom — születésének 75, évfordulójáról. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság ez alkatomból nyil­vánosságra hozott nyilatko­zatában hangsúlyozza: kar­öltve e magyar társadalmi és tömegszervezetekkel va­lamint mozgalmakkal — az ünnepi alkalmat felhasználva — cselekvő szolidaritását és támogatását fejezi ki az ap- partheid-ellenes küzdelem vezető erejével, az Afrikai Nemzeti Kongresszussal. Az- ANC az ország gyar­matosítói, majd a fajüldöző rendszer elleni elkötelezett, elszánt harc 75 éve alatt az ország appartheid-eltenes erőit egyesítő, tudatos, kö­vetkezetes politikát folytató szervezetté vált. Az általa vezetett szabadságiküzdelem, s a többséget alkotó ősla­kosság politikai szerepválla­lása a nemzetközi reakció számára lehetetlenné tette a fajüldöző rendszer változat­lan fenntartását, s utat mu­tatott a mélyreható társadal­mi, 100. kongresszus néhány fő frontvonalát, például az USA kereskedelempoliti­káját, a szociális és hadi kiadások problémáját, a fegyverzetkorlátozás, a SALT—II. egyezmény érzé­keny témáját, és az admi­nisztráció közép-amerikai politikáját. Ami azonban a napi csa­tározásoknál, nyíltszíni vagy háttérben folyó kötélhúzá­soknál is érdekesebb, az a demokraták általános tevé­kenysége, vagyis az a kér­dés, hogyan akarják meg­növekedett befolyásukat ér­vényesíteni, mikor és miben hajlandók határozottabban szembeszállni a republiká­nus kormányzattal. Hiszen, s ezt az ellenzéki honatyák aligha feledhetik, mindösz- sze két év van már csak hátra a következő elnökvá­lasztási erőpróbáig, így (amennyiben reális esélyt akarnak biztosítani maguk­nak a Fehér Ház visszahó- dítására) a hátralevő idő­szakban érezhetőbb, kézzel­foghatóbb alternatívák ki­dolgozására és képviseleté­re lenne szükségük. Az el­múlt bő fél évtizedben a demokraták nemigen bizo­nyultak képesnek — mi több, fő politikai vonalukat tekintve nem is igen akar­tak — szélesebb körű ellen­állást tanúsítani a reagani vonalvezetéssel szemben. A mostani capitoliumi csaták tehát az 1988-as versenyfu­tás előkészületeire és kime­netelére is fényt vethetnek. Sz. G. , mi és politikai átalakulás fe­lé. Űj távlatok — egy de­mokratikus, nem fajüldöző Dél-Afriká távlatai — nyíl­tak meg az ország népe előtt. Örülünk és büszkék va­gyunk arra, hogy a világ né­pei antiimperialiista, antiko- lonialista szolidaritásának mi magyarok is részesei le­hetünk. Megerősítjük cse­lekvő szolidaritásunkat és támogatásunkat.- az Afrikai Nemzeti Kongresszussal és minden, hazája függetlensé­géért. demokratikus, amtiim- periai ista, an tikol onia 1 ista appartiheid-mentes átalaku­lásáért küzdő dél-afrikai ha­zafival. Követeljük a népel­nyomó apartheid-rendszer azonnali felszámolását, Nel­son Mandela és valamennyi politikai fogoly feltétel nél­küli szabadonbocsátását. Újabb összecsapások Csádban A Zouar oázistól északra újabb összecsapások voltak a csádi kormányhadsereg és a líbiai erők között — je­lentették be kedden N’dzsa- menában. A kiadott katonai közlemények szerint a kor­mányhadsereg offenzívájá- nak célja az, hogy ellenőr­zése alá vonja az északi te­rületek stratégiai fontossá­gú útjait. A csádi források először jeleztek harcokat a líbiai határhoz ennyire kö­zel eső körzetedből. Francia források határo­zottan cáfolták, hogy fran­cia katonák is részt vesz­nek a demarkációs vonaltól északra folyó harcokban. (A 16. szélességi fok, a Párizs által korábban meghúzott „vörös vonal” választja szét a kormányerők és az elle­nük harcoló felkelők által ellenőrzött területeket.) Jacques Chirac francia kor­mányfő keddi rádlóinterjú- jában viszont kijelentette, hogy Franciaország választ ad Líbia csádi akcióira, ds nem részletezte a tervezett intézkedéseket. * * * Párizsban szerdán beje­lentették, hogy a francia lé­gierő bombázta a Csád északi felében levő Vádi Dum repülőtér radarberen­dezéseit. Felhatalmazott ka­tonai helyen a hírhez csak annyit fűztek hozzá, hogy a bombázás elérte célját. Min­den valószínűség szerint ez volt a hivatalosan is kilá­tásba helyezett francia megtorlás azért, hogy Líbia vasánap bombázta Arada csádi várost Franciaországban szerdán számos közszolgálatban foly­tatódtak a bérkövetelő sztrájkakciók, Jacques Chi­rac miniszterelnök viszont kategorikusan leszögezte, hogy kormánya ellenáll a nyomásnak és nem enged bérpolitikai irányelveiből. Ezek az idén kétszázalékos emelést tesznek lehetővé az Földünk legnépesebb or­szágában, az egymilliárdos Kínában a tiltó rendelkezé­sek ellenére tavaly december óta újra és újra az utcára, terekre vonulnak a diákok, hogy hangot adjanak jogos vagy jogosnak vélt követe­léseiknek. Az újév első nap­jaiban már olyan esemény­re — pártlapok elégetésére — is sor került a pekingi egyetemen, amely baljós fényt vet a diákmozgalomra. Egy nagybetűs faliújság (tace- pao) ismeretlen szerzői pedig szabályszerű ultimátumban követelték az első számú kí­nai- vezetőtől, Teng Hsziao- pingtől, hogy tíz napon be­lül adjam választ a tüntetők­nek. Joggal vetődik fel a kérdés, mit is akarnak a diákok, ml rejlik akcióik mö­gött. Ugyanakkor érdekes le­het azt is bemutatni: melyek a kínai oktatási rendszer fő jellemzői ? A fiatalok követelései szer­vesen kapcsolódnak a kinai belpolitikai helyzethez. A megkezdett gazdasági refor­mok után elérkezett az idő a politikai intézmény-rend­szer átalakításához is, ám ez nem ígérkezik gyors fo­lyamatnak. Pekingben már megalakítottak egy bizottsá­got, amelynek feladata, hogy elkészítse a reform terveze­tét, de ennek elkészültét az év végénél előbb aligha le­het várni. A kidolgozandó reformnak a legfőbb feladata lenne az állami és pártfunk­ciók szétválasztása, a hiva­tali bürokrácia csökkentése, a szocialista törvényesség garantálása. E törekvéseket szeretnék a diákok megsür­getni, a reformfolyamatot meggyorsítani. Több tacepa- ón például azt hangoztatták, hogy nem felülről adagolt demokráciára, hanem alulról kiharcolt demokráciára van szükségük. állami szolgálatban. Chirac azzal riogatta a franciákat, hogy ennél magasabb emelés esetén az infláció „elszaba­dulna” és a munkanélküliség újabb hullámával kellene számolni. Szerdán a vonatok mint­egy fele közlekedett. A pá­rizsi metrón szintén a sze­relvények fele járt, de egyes A fentiekkel párosulnak azok a törekvések, amelyek a diákok szociális helyzetét érintik. A kínai parlament, az Országos Népi Gyűlés ta­valy tavasszal fogadott el törvényt a meglévő oktatási rendszer reformjáról. Most a diákok a mielőbbi korszerűsítéséért, életkörül­ményeik javításáért lépnek fel. A Kínai Népköztársaság­ban az elemi iskola öt vagy hatosztályos, (többségében in­kább öt). Ennek elvégzése után a jól tanuló diák kö­zépiskolában folytathatja ta­nulmányait, amelynek alsó foka háromosztályos, a fel- sőtagozat pedig két vagy há­rom éves. A középiskolának több fajtája van Kínában. A „teljesnek” nevezett változat hasonlít leginkább a mi gim­náziumunkra s ezenkívül mű­szaki és mezőgazdasági jel­legű iskolákban tanulhatnak a diákok. A tankönyvek újak, a „kulturális forrada­lom” idején forgalomban lé­vőket kicserélték. A kínai oktatás sajátossága, hogy nagy teret kap. benne a he­lyi kezdeményezés, a tan­könyvek néha tartományon­ként különböznek. Megszigo­rították a vizsgák-rendjét. A mai felvételi vizsgákon nem sok sikerre számíthatna az a diák, aki — a „kulturá­lis forradalom” idején — fel­vételi dolgozat helyett üres papírlapot adott be. Nagyobb fegyelemre van szükség, de az önálló gondolkodásnak is teret kell kapni, — vallják a kínai nevelők. (Az ország­ban a mintegy 800 felsőok­tatási intézményben »körül­belül másfél, millió egyete­mista tanul, s csaknem öt­venezren külföldön — első­sorban az Egyesült Államok­ban és Nyugat-Európában — végzik tanulmányaikat.) vonalakon szinte leállt a forgalom. A párizsi autóbusz­forgalomban helyenként „fe­hér foltok” keletkeztek. A villamos műveknél dol­gozókat képviselő szakszer­vezetek kedden este kivonul­tak a bértárgyalásokról, mert a művek igazgatósága nem tágított 1,7 százalékos emelé­si ajánlatától. Négy szak- szervezet 24 órás sztrájkot javasolt a dolgozóknak, akik országszerte közgyűléseken vitatják meg a javaslatot. A postánál kedden kezdő­dött a munkabeszüntetési ak­ció, szerdán már a párizsi főposta is leállt. Sztrájkokra került sor a hadianyaggyá­rakban, a raktárakban és a kikötőkben is. Chirac az Europe—1 rádió­nak nyilatkozva azt fejte­gette, hogy „normális idők­ben” elsőként igyekezne ki­elégíteni a dolgozók jogos követeléseit. Most viszont kormánya a tömeges munka- nélküliség enyhítését tekinti legfőbb feladatának. Ameny- nyiben akár egyetlen szakma bérkövetelésének is engedné­Felvonuló diákok Sanghaj utcáin Az oktatási törvényben a kilencéves kötelező iskola fo­kozatos bevezetését irányoz­ták elő. Ezzel a még gondot jelentős analfabétizmust sze­retnék leküzdeni. Az oktatás ingyenes, sőt a szegény családok gyermekei ösz­töndíjat is kapnak. Vi­szont a jobb eredmények el­érésében szeretnék érde­keltté tenni a hallgatókat, azért például a sencseni egyetemen olyan reformot dolgoztak ki, amelynek ér­telmében utóvizsga díjként magas összeget kellene fi­zetni, aki pedig gyenge eredményt ér el a vizsgá­kon, az a jelenlegi tandíj többszöröséért tudná csak tanulmányait tovább foly­tatni. Például ez ellen a tervezett intézkedés ellen is felemelték szavukat a kinai diákok. Hogy mi lesz a tüntetések kimenetele, megjósolni je­lenleg nem lehet. Az biztos, hogy sem a politikai, sem az oktatási rendszer reform­ja nem olyan kérdés, ame­lyet napokon belül meg le­hetne. oldani. A jelenlegi helyzetet mindenesetre mind a reformok hívei, mind az ellenzői megpróbál­ják kihasználni. (Ök arra hivatkoznak, lám ide vezet a nyitás, a nagy liberalizá­lás.) Egyesekben a jelenle­gi diáktüntetések és a ta- cepaók a „kulturális forra­dalom” időszakát idézik vissza. Egy munkás így írt erről a Pejcsing Zsipao cí­mű kínai lapnak: „Mind­annyian átéltük a zűrzavar évtizedét. Kína ezt nem en­gedheti meg magának még- egyszer. nek, „a példa ragadós lenne” és „az elszabaduló bérek maguk alá temetnék a kor­mány inflációellenes politi­káját. Ennek nyomán pedig még nagyobb lenne a mun­kanélküliség.”. Chirac egyrészt azt bi­zonygatta, hogy a több bért sürgetők közül „senkit sem akar térdre kényszeríteni”, másrészt élesen támadta az FKP-t és a CGT szakszer­vezetet, azzal vádolva őket, hogy politikai síkra terelik és a kormány sarokba szo­rítására akarják felhasználni a bérmozgalmat. „A kommu­nista szakszervezet és a kom­munista párt kézbe vette a dolgokat. Olyan akciót indí­tottak, amely révén közvet­lenül támadják a kormány politikáját... Ez eléggé ag­gasztó.” A kormányfő szokatlanul szókimondóan bírálta az el­nököt is. Chirac szerint Mit­terrand a sztrájkoló vasuta­sok újévi fogadásával nem segítette elő a konfliktus megoldását. Kétségbevonta, hogy az elnök pártatlan dön­tőbíróként viselkedne, mert „mindig csak a kormány el­len fúj, a baloldal ellen so­ha”. Kijelentette még, hogy a kormány egységes és át­alakítására semmi szükség. Franciaországban folytatódott több közszolgáltatási ágazat dolgozóinak munkabeszüntetése. A képen: a CGT szakszer­vezethez tartozó munkások felvonulása a párizsi utcákon Szerda esti kommentár Csaták a Capitoliumon Megkezdte munkáját Washingtonban az új összetételű tör­vényhozás. A kép előterében: immár két Kennedy szenátor is található a honatyák között (bjilra Edward Kennedy, jobbra pedig Joe Kennedy II.). Décsi Katalin Bérmozgalom Franciaországban A kormány ellenáll a nyomásnak

Next

/
Thumbnails
Contents