Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

I 1987. január 2., péntek Somogyi Néplap 5 Nem komor humor Barcsi erdőmérnök „góbéságai" Mintegy hétmillió forint költséggel elkészült Miskolcon az Magyar Orthodox Egyházi Mú­zeum. A négy helyiségből álló épületben 220 egyháztörténcti tárgyat, szertartási kelléke­ket, írásos dokumentumokat helyeztek cl. A Szentendrén levő szerv egyházművészeti és tudományos gyűjtemény mellett a most felavatott intézmény hazánkban a második ortho­dox múzeum. SIÓFOKON SZÜLETETT Boglárlellei az ÁB-bébi Újabb kötettel jelentkezett dr. Hajdú István barcsi er- dőlmémök. Esztendeje vicce - keft, adomáikat és böücs mon- d ásóikat gyűjtött a zsidó folklórból'. Ezúttal góbésá- gókfeal lKjpakodioitt a kará- osioinyifia alá a Minerva jó­voltából. A magyar értelmező szó­tár szerint a góbé a furfan­gos észjárású erdélyi pa­naszt. Kriza János viszomjt azt mondja a góbéra, hogy mi vetetten ember, természe­tes ártatlansággal. Hogy me­lyik meghatározás a helyt­állóbb, azt nehéz volna el­dönteni; a góbóságokra egy­aránt jellemző a furfangos- ság és az ártatlan naivitás. Dr. Hajdú látván ismét jó énzéktod nyúlt egy olyan témához, amellyel várhatóan sokaknak szerez majd kelle­mes perceket. Gyűjitőmun|ká- ja — amelyben segítője volt Gál István és Szentimrei Gá­bor — azonban számtalan veszéllyel fenyegetett. Hat évvel ezelőtt jielent meg a Gyorsuló idő sorozatban, Ka­tona Imre Mi a különbség? című tanulmánya a közéleti viccekről], vizsgálva keletke­zésűiket, körömkémti és táj­egységenkénti újraszüleité- süfcet, változásaikat. Ebben található a ‘következő né­hány sor: „Méltatlan ítélet Elkészült az első magyar növekedési standard, az if­júság biológiai fejlődésének mércéje. Dr. Eiben Ottó, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem embertani tanszé­kének vezetője és munka­társai ezekben a napokban közreadták a fiatalok növe­kedése és érése kutatásának első eredményeit. Az utóbbi öt évben az or­szág különböző természeti és gazdaságföldrajzi régiói­ban, 113 kis és nagy telepü­lésén, 350 óvodában, általá­nos iskolában, gimnázium­ban, szakközépiskolában és szakmunkásképző intézet­ben folytattak antropomet- riai vizsgálatokat. A ma­gyarországi népesség min­den rétegét reprezentáló, mintegy 41 000 egészséges fiú és leány 18 testméretét, így például a különböző ko­rú fiatalok testmagasságát, testtömegét regisztrálták. Részletes információt gyűj­töttek ezeknek a gyermekek­nek a szociodemográfiai, családszociológiai viszonyai­ról is. A mérési adatok elemzé­sének első szakaszában a Művészete igazán, hazájában virágzott Andrej Tarkovszkij alko­tóművészete igazán hazájá­ban virágzott — állapította meg a neves filmrendező halála kapcsán szerdán ki­adott nekrológjában a szov­jet filmművészek szövetsé­ge és a szovjet filmművé­szeti állami bizottság. Mint jelentettük, Tarkovszkij hét­főn huny el Párizsban, 54 éves korában. A nekrológ hangsúlyozza, hogy a történelem tanulsá­gainak feltárása, a népi gyökerek kutatása, a nagy honvédő háború témájának feldolgozása, a töprengés á világ sorsáról és jövőjéről Andrej Tarkovszkij művé­szetében egybeforrt a filo­zófiai általánosításra, az élet humánus átgondolására irá­nyuló törekvésekkel. sújitja a székelyt, s fel is fortyan' türelmet vesztve: — Meghalt Máltyás > ki­rály ... A bíró figyelmes lesz a szóra, s megkérdd: — No és aztán? A székely azonban résen van., ráz egyet az ujjasán, és nyugodtan kifoöki: — Osztón ... eltemették ...” Hajlandók lennénk tipikus székely góbóságnak venni ezt a viccet — írja Katona Im­re —, csakhojgy a Tisza men­tén is ismerős ez szóról szó­ra. Ö is figyelmeztet: nehéz megállapítaná, hogy egy-egy vicc honnan származik, mi­kor keletkezett. Dr. Hajdú látván gyűjteményét lapoz­gatva jutott ez eszembe. A 102. oldalon. bukkantam ugyanis az alábbi góbéság- ra: „— Na, vetkőzzék le! — De főorvos úr, kénem ... — Mondtam, ho,gy vetkőz­zék le. — Instállom, én ... — Na vetkőzzék gyorsan.. A székely végül levetkő­zik, az orvos megvizsgálja, ránéz. — Magának semmi baja nincs. — Az nincs! De hoztam egy szekér fát...” Valahonnan ismerősek ezek a sorok- Régen, egy kutatók táblázatokon és gör­béken ábrázolták a magyar fiatalok testméreteinek jel­lemző érékeit. A szakorvo­sok, a testnevelőtanárok, az edzők, a szülők immár a mi országunk fiataljainak adataihoz viszonyíthatják a különböző korú fiatalok testmagasságát, testtömegét, a jövőben nem kényszerül­nek arra, hogy külföldi nö­vekedési adatokat tekintse­nek mérceként. Ellenőrizhe­tik: megfelelően fejlődnek-e fiataljaink és következtet­hetnek a népesség egészségi állapotára. Az adatok tanúsága sze­rint a fiúk valamivel ma­gasabbak, mint a leányok. A 11—13 éves fiatalok közül a leányok átmenetileg maga­sabbak, a serdült fiúk vi­szont „elhagyják” a leányo­kat, s felnőttként is maga­sabbak. A 18 éves fiúk test- magassága 175,6, a leányoké 162,5 centiméter. A mai gye­Egy pillanatra csak, de megáll az idő, mint­ha tétovázna, ne for­duljon-e vissza a már-már eltűnő múlba, vagy épp csak gondolkodik, bele merjen-e vágni a nagy titokba, abba, ami ezután következik. Megáll hát, s egy időt­len pillanatra szembenéz ön­magával — és velem. Lélek- zetnyi csupán a lehetőség, hogy e szembenézés után a megméretés szülessen meg, sőt valójában nincs is szük­ség erre. Észrevétlenül pe­reg az idő, és a másodper­cnek halmaza az ősi rend sze­rint összeáll. Egy évben egy­szer, az óra átforduló muta­tóján a pillanatnyi tétovázás fontossága csak gondolatnyi; a tudat, hogy milliónyi szív­dobbanás mérte ezt az időt, s mégis úgy tűnhet el, hogy sóhajtás sem marad utána, szinte csCNc mellékes: jelen­téktelen és észre nem vehe­tő. Hiszen félelem szállna meg akkor az ágyból felke­lőket és rettegés gáncsolná lépteiket; előtte meg boszor­kányoktól és kísértetektől volna terhes az éjszaka. Az idő szerepe esetleges — és meghatározó. A múlandóság is csak egy lehetőség, ami­vel számolnom kell. Jó, ha eszembe jut, de nem áll szó­ba velem, nem ígér semmit, nyárt úttörőtáborban, a tábor­tűznél játszattuk el ugyan­ezt, csakhogy ott a villany­óra-leolvasó szerepelt' szé­kely fuvaros helyett. Olvas­va a gyűjteményt jókat kun­cogok, de néha kételyeim támadnak a góbéságok va­lódisága, a fentebbihez ha­sonló ,, vissza kös zönlfcgetések ’ ’ mliatt. Hiszek dr. Hajdú Ist­ván gyűjtői tisztességében. Viszont gyakorlatból tudom, hölgy miként lesz egy expor­tált viccből „eredeti” hazai termék. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a szerző csak efféle vicceket gyűjtött csokorba. A góbéságok zöme kétségkívül góbéság. Néha egyentesen halálosak a poé­nok, mert hogy fejfafelira- tok, mint például a követ­kező: »Itt nyugszik kedves orvosom, s körülötte, akiket gyógyított.” Vagy idézzük a légiismertebb székely sírfel­iratot, amelyet egyébként már az ókorban fölvéstek — latinul — a sírkövekre: „Itt nyugszom én, olvasod te. ol­vasnám én, nyugodnál te.” Mindenesetre kellemes ol­vasmány a barcsi erd őmór- niölk újabb gyűjteményié, amely a kaposvári nyomda tipográfiai munkáját is di­cséri. re.kek gyorsabban nőnek, s ifjúként csakúgy, mint fel­nőttként, magasabbak, mint amilyenek a korábbi nem­zedékek voltak — az évszá­zados növekedési tendenciá­nak megfelelően. Az adatok további elem­zése során azt kutatják: el­térő-e az elsőként a máso­dikként, a harmadikként vagy a sokadikként szüle­tett gyermekek növekedése, testi fejlődése vagy sem. Különböznek-e a városi és a falusi, az értelmiségi, a fizikai munkásak, valamint az alkalmazottak gyerme­keinek testméretei. A szü­lők iskolai végzettsége, a család kulturáltsága, élet­módja, táplálkozása miként határozza meg a gyermekek testalkatát, érését, fejlettsé­gét. Egyes alkati adatokból kiszámíthatják: mennyi a gyermekek aktív (vagyis so­vány) és passzív testtömege, azaz fölösleges zsírrétege. és én sem ígérhetek. Nem gondolok — s jó, ha nem gondolok — arra, hogy a másodpercek hullása egyszer betemet, rámhull a nagy, az örök idő. Csend. De hát az idő ma­ga a csend. Óvatosan és kö­nyörtelenül előrehaladó, s mégis szívből jövő szeretet­tel óvja az embert jelenlé- lététől. Nem harsog és nem kiabál, jutalmaz és bün­tet visszavonhatatlanágával. Nem akar fájdalmat okozni, s ha mégis, hát láttatja azonnal: jobb, szebb jön, bírd ki; lesz erő, és vidám­ság, ne félj! Az időben benne él a kö­zel és a távol. A hirtelen felemelkedés és a halál. A lemondó legyintés és a fe­gyelem. Ott él benne a bűn iránt a bocsánat, s magában hordozza a felejtést. Az idő nem ismer bírót, ügyészt, és nincs tárgyalás; nem kell védő sem; ítélet'! önmaga hoz, és nincs fellebbezés. Becsapni sem lehet: Tes­tetlen lelke elborít, valósága lekenyerezhetetlen, és állan­dó. Tovatűnik, ám maga az A televízió szilveszteri mű­sorában éjjel kést óra után lezajlott sorshúzás alapján a 0 óra 30 perckor a siófoki kórházban született Harai Tamás lett az új óv vidéki ÁBtoébije. A dr. Márkus Pál vezette szülés komplikáció nélküli volt, s a kisbaba, va­lamint édesanyja, Harai Ká- rolyné jól van, — Esté 8 óra körül jelent­keztek az első fájásaim, s ókkor férjem hozott be a kórházba; izgalmában meg sem próbálta betartani a Kresz sebességi előírásait. In­dokolt is volt a sietség: alig érkeztünk be, máris a szülő­szobába vittek... Az 1987. évi budapesti ta­vaszi fesztivál egyik érde­kessége lesz a tokiói gyer­mekkórus fellépése. A 120 tagú kórusból 45 gyerek lá­togat Haszegava Sinicsi kó- rusvezettővel és leányával, Szaeko karnaggyal együtt Magyarországra. Reneszánsz- korabeli és barokk kórusda- rabakát, valamint Schubert- és Kodály-gyermekdalokat adnak majd elő, továbbá a távol-keleti szigetország népdalvilágát, gyermekda­lait és az avanitgarde japán élet, s ha behunyom a sze­mem, elzárom gondolatai­mat, akkor is létezik. Az idő az a folyó, amelybe Hérak- leitosz belelépett, és ma is ugyanaz, s ugyanazt jelenti. A múlt is csak benne léte­zik, és szintúgy a jövő. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? — furcsa kérdés. Haragszom rádot sem játszhatok vele, hiszen az idő nem haragszik, és nem játszik. Csak van. A mozdulatlanság sem ál­lítja meg haladásában. Ha ravaszul becsapni készülök, s megfagy bennem a szere­tet és a gyűlölet, pillanat­nyi lélegzetvételt követelve akkor is teljes jelenlétében pompázik, és hagyja, hogy még csaljam egy kicsit. Hoz­zá kötődik a rossz és a ke­gyetlen, a szép és a jó, tőle ered a fájdalom és az öröm, ö érleli a hitetlenséget és a bánatot. Valaha egyszer va­laki megátkozta:, állni ne tudjon soha. Haladása maga az élet, beleégni csak a gyű­lölet tud. Harcoljunk — mondom, s ő legyintve kiáll, mert tudja, A család Boglárléllén él. Az apa, Harai Károly az Utasellátó helyi üzletének vezetője, a felesége magán- kereskedő. A házaspárnak van egy 16 éves lánya is. — Mikor megjöttek a fá­jások, gondoltam ar.ra, hogy italán épp az enyém lesz az év első újszülöttje, bár tud­tam, hogy ebben az időpont mellett a szerencsének is szerepe van. Aztán, már azt sem tudtam, hány óra van, s alighanem így volt ezzel az orvos is, hiszen, épp éjfél tájban éltük át a legnehe­zebb perceket. A szülés vé­gén néki jutott eszébe, hogy hírül adja Budapestre az zene mesterművei t hozzák közelebb az európai közön­séghez. Első ízben szerepel a kórus európai szocialista or­szágban.. A tokiói gyermekkórus méltán híres világszerte. A 35 éve alapított kórus 1964- ben lépett föl először külföl­dön, Washingtonban, a Lincoln Center megnyitóján, de szerepeit már az NSZK- iban Ausztriában, Angliá­ban, Olaszországban, illetve Dél-Koreában, Ausztráliában és Üj-Zélándon is. a győzelem is csak az idő­ben létezik. A benne elve­szett simogatás, és a szép szavak, örökre pótolhatatla­nok, s a fájdalom is csak az időben éghet. Hibákat jó­sággá átváltoztatni, sírással bűnöket megváltoztatni nem lehet. Nem így gondoltam — kiáltok —, nem így akar­tam! Meglehet — mondja az idő —, de így történt! S to­vább halad, mert fájdalom nem érinti meg. Haladtában sebeket osztogat, de a ki­csorduló vért már nem vár­ja meg; lába nyomába hiá­ba lépek, mert ő az egyet­len, aki nem vár. Illékony, akár a levegő, s megfogha­tatlan, mint a lélek bánata. Szavak nem rémisztik, s sza­vakkal tartani nem tudom; mire kimondom, szeretlek, már itt a múlt idő. Mire megfogalmazhatnám: szeret­nélek, hát már csak szeret­hettelek volna. Akkor fogott kézen, mikor megszülettem. S nincs erő, mi arra bírná, hogy elenged­jen. S ha egyszer mégis meg­teszi, követhetetlen kedvéből teszi, s ha kiáltok, ne hagyj el, mozdulatának ráncai kö­zött elveszek. S még akkor is ő uralkodik felettem, örökre. Klie Ágnes eseményt. Férjem mindvégig oft volt a kórházban, s a szülés után már beszélget­hettünk is. Együtt örültünk, mikor negyed háromkor megtudtuk Tamás szerencsé­jét. Tegnap délelőtt a tv-ka- merák keresZttü zében dr. Vukovics István, az Állami Biztosító megyei igazgatósá­gának megbízott vezetője ajándékkosárral köszöntötte a kismamát, egyben átadta az életbiztosítási kötvényt a legfiatalabb somogyi polgár részére, áki 18. születésnap­ján ezért 101 ezer fo­rintot kap kézihez. készül A kórus története vissza- nyúlik a második világhábo­rú utáni időkig. Haszegava zenetanár francia mintára hozott létre egy zenei klubot, fiúk számára. Ami Európá­ban! réges-régen. maghono­sodott, Japánban akkor tájt még ismeretlen, sőt „szent­ségtörés niek” számított. A hagyományok ugyanis nem engedtek, hogy a fiúk akár egyedül, akár csoportosan énekeljenek. Nem a szerep­lést tiltották a fiúknak, ha­nem egyszerűen a férfikorra neveléshez alkalmazott mód­szerekkel volt összeegyeztet­hetetlen az énekléshez szük­séges lágy érzelem. Haszega­va tanár úr tehát forradalmi tettet követett el: emanci­pálta a fiúkat a gyerekkóru­sokba, ugyanis félismerte, hogy a klasszikus gyermek­dal-irodalom vegyeskórus- sal előadva sokkal szebb hangzású. Ma minden hawmadiik kó- r.is|ta fiú. Hatéves kortól 14 éves korig lehet valaki tagja az együttesnek, amelyhez, hasonló egyébként ma már szinte minden japán város­ban megtalálható. A tokiói gyermekkórus egyébként 20 évvel ezelőtt került kapcsolatba a Magyai . Rádió gyermekkórusával amely Európa keleti részéből először látogatott Tokióba. A turnén közös fellépésre fc sor került a Haszegava kó­russal. Botka Valéria és Csányi László, a magyar gyermekkórus vezetői azóta sem felejtették el ezt a ta­lálkozót, s addig nem nyu­godtak, amíg meg nem te­remtették a lehetőséget a ja­pán gyermekkórus meghívá­sára. Több kis énekest a szülei is élkísérnek majd Buda­pestre. Olyanók, akik annak idején kórugtiagkémt megis­merkedtek a magyar együttes kisdiákjaival, s remélik, hogy újra találkozhatnak magyar zenebarátaikkal. Trom András Nagy Jenő 11—13 ÉVES KORBAN Magasabbak a lányok Á tokiói gyermekkórus a budapesti fesztiválra

Next

/
Thumbnails
Contents