Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
Néplap 1987. január 24., szombat BERZENCEI MESÉLŐK AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Egy életen át játszott Bér zen ce utcáin mínusz 15 fok süvített a szél hátán, a kimerészkedők arcát sálakba burkolta a hideg. A tél csontig hatoló fagyos uj- jai azonban nem értek utol bennünket, amint beléptünk Komáromy Mária és húga: Erzsébet otthonába. A barátságos fogadtatás és a kályhaontotta meleg hatásaként vacogásunk megszűnt, kezünk lassan alkalmassá vált a fényképezőgép illetve a toll használatára. Az asztal varázslatos gyorsasággal megtelt újságokkal, fotókkal. — Hároméves lehettem, amikor először színpadra álltam — mesélte az idős Mária néni. — S ez a szerelem a színjátszás iránt egész életemet- végigkísérte. Iskolába jártunk, napszámban dolgoztunk, de erről a hobbiról soha nem tettem le. Szemében büszkeség csillant, amint az újsághalmazból elénk került egy 1937-es Belsősomogy. A korabeli lap Komáromy Mariskát „apró elemista művésznőként” emlegeti és kiemeli kiváló alakítását. — A gyerekszínjátszás gyökerei az 1800-as évekre nyúlnak vissza Berzencén — folytatta Komáromy Erzsébet. — Kavulák János, a település plébánosa alapította meg itt Somogy megye első óvodáját, ö kezdett el először gyerekekkel foglalkozni, felismerte, hogy milyen fogékony korszak ez egy ember életében. A színjátszás szeretetét az 1920-as években apácák oltották belénk. — Előfordult, hogy négy Komáromy testvér szerepelt egyszerre — vette át a szót Mária néni, majd a családKomáromy Mária járói beszélt. Édesanyjáról, mint az egész családot ösz- szekötő erős ‘kapocsról, sze- gépységükről, a fél évszázados távolságban lassan ködbevesző múltról. — Sajnálom, hogy manapság nem játszanak népszínműveket — igazította a beszéd fonalát újra a pódiumra. — Bözsi, vedd elő a másik fényképes dobozt is! A 40-es években készült fotók: A bor, A nánai bíró lánya, A juhászlegény és számos színmű előadásán készültek. A színpadon gyakran látható a még fiatal Komáromy Mária alakja, Komáromy Erzsébeté azonban nem. — Én végigsúgtam az életemet — nevetett a- fiatalabb testvér. — Mariska játszott, én súgtam. 15 éven át, minden darabot kívülről megtanultam, minden szerepet tudtam. — Az ötvenes évek végén még operettet is játszottunk. A Csárdáskirálynőt Mariska rendezte, én végigsúgtam. A díszletet és a jelmezt a pécsi kölcsönzőből hoztuk, a helyi káplán és kántor segített a zene betanításában. — A darab hat előadást élt meg, nagy élmény volt szereplőknek, i közönségnek egyaránt. De játszottam Süket Málit is, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színműben — emlékezett utolsó szerepére Komáromy Mária. — Lehet, hogy a nagyszínházak előadásai látványosabbak voltak, óm a KEVESEBB PÉNZBŐL TALÁLÉKONYAN1 Szaktanfolyomok TIT-előadásként (Tudósítónktól.) Számadó és tisztújító közgyűlésre készül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nagyatádi vezetősége. A szervezetnek Nagyatádon és környékén 110 értelmiségi tagja van. Az utóbbi években ez a szám állandó, pedig az értelmiségiek száma folyamatosan nőtt. Kutason, Lábodon és Segesden működnek helyi TIT-csoportok. A tagságnak csaknem a fele pedagógus. Kevés viszont a műszaki értelmiségi és az agrárszakember. A szervezet az elmúlt években sokféle programmal eredményesen járult hozzá az értelmiség továbbképzéséhez. Lehetőséget biztosított vitákra, eszmecserékre. Jól szolgálta az előadók és tanfolyamvezetők felkészítését, a lakosság jelentős rétegeihez juttatta el a társadalom- és természet- tudomány legújabb eredményeit. \ Az előadások helyett a tanfolyam-jellegű ismeretterjesztő formáikat alkalmazzák: öt év alatt 67-ről 111-re nőtt a számuk. A községekben az előadások száma lényegében változatlan. Az ismeretterjesztés anyagi feltételei a múlt évben romlottak: kevesebb jutott erre a tanácsok költségvetéséből, az üzemek kulturális alapjaiból is. A TIT ezért önfenntartó tanfolyamokat szervezett. Ilyenek az idén a német a matematika, a fizika, a számítógépes tanfolyam, valamint a növény- védelmi szakelőadássorozat. Látogatottak voltak a városi klubban rendezett vitaestek, a hétfő esti beszélgetések a lélektan, a szociológia, a köz- gazdaságtan, a kriminológia, a kibernetika és más tudományok, illetve művészetek köréből. Segesden és Kutason az egészségnevelési hét gazdája volt a TIT. Rendeztek tudományos tanácskozást a gyógyszerészetiről, az egészségügy történetéről, és a se- gesdi régészeti ásatásakról. A TIT tagjai vállalták a kórház-rendelőintézetnél és a városi tanácsnál a politikai vitakör, a konzervgyárban és a Danuviában a közgazdasági előadássorozat, a szakmunkásképzőben és az áfész- nél a régészeti előadássorozat megtartását. Tárlatlátogatást vezettek a faszobrász alkotótelepre ‘látogatóknak, fotókiállítást rendeztek, és több kirándulást is szerveztek. Az idén még több szakmai át- és továbbképző tanfolyamot indítanak az igények alapján. A mindennapi élet gondjainak megoldásához segítséget kívánnak nyújtani az életmód, az egészségvédelem, a környezetvédelem és a műkedvelés fejlesztéséhez. Gábor Andor omlókoxeto Vilcseva Gyorsszolgálat Kiró Kircsev hatalmas csomaggal állít be a mosodába: — Könyörgök, mossák ki a lehető leggyorsabban; megfizetem a sürgősségi díjat, ami jár érte. Kilátástalan helyzetben vagyok: a feleségem itthagyott két gyerekkel, és ismeretlen helyre távozott ... — Hát nem irigylésre méltó helyzet — mondta együttérző hangon az átvevőnő. — Higgye el, ennek a megrendelésnek a teljesítését a mi mosodai kollektívánk elsőrendű feladatának tekinti. Három nap múlva átveheti á fehérneműt. Ám három nap múlva nem volt kész a fehérnemű. Sőt, egy hét múlva sem. A felháborodott Kiró a központhoz fordult. — Per pillanat objektív nehézségeink vannak — magyarázta el neki lágy hangon az igazgató. — De energikus lépéseket teszünk, hogy változtassunk a helyzeten. Az ön megrendelésének a teljesítését, tisztelt Kircsev úr, á mi vezetőségünk elsőrendű feladatának tekinti. Még ma rendkívüli gyűlést hívok össze. Legyen nyugodt, nem hagyjuk magára a bajban! S valóban, már másnap felhívták Kircsevet a mosodából: — Problémája megoldódott, tisztelt Kircsev úr, bár emiatt az egész várost ösz- sze kellett szaladgálnunk. — Vagyis a fehérneműt még nem mosták ki? — Két oldalról közelítettük meg a kérdést: megkerestük a feleségét, és rábeszéltük, hogy menjen vissza magához. — De miért? — Hogyhogy miért? Amikor kollektívánk részletesen elmondta neki a maga búját-baját, egészen meghatódott, javíthatatlan méláknak nevezte magát, és nemcsak kimosta, de ki is vasalta a holmiját... Jöjjön ide gyorsan a mosodába; várja magát! Fordította: Juhász László Komáromy Erzsébet mi amatőr produkciónk mindig szívvel -lélekkel készült. Beszélgetésünk lassan a két asszony otthonában őrzött gyűjteményre terelődött. Elmondták, hogy az 1970-es évek nagy divathulláma egyre több népviseletet, népi használati tárgyat rabolt el Berzencétől. Ök ketten mindent megtettek azért, hogy ezt megakadályozzák. Egyik szobájuk ezeket a kincseket rejtegeti. Színpompás lakodalmas zászlók, népviseletek — ingek, gatyák, csizmák — rejtőznek itt, míg az új művelődési ház kiállítótermébe kerülhetnek. — Számos tárgyhoz ügy jutottam hozzá, hogy a honismereti szakkört vezettem — magyarázta Mária néni. — Bözsi még ma is éneKel a helyi vegyeskarban, a népi együttesbe^ én már csak pártoló tag vagyok. Nagyon szeretem Berzencét, jó visz- szagondolni az elmúlt hét évtizedre. Kár hogy mögöttem van és nem előttem még... Tamási Rita GÁZÁLARCOS BICIKLIZÉS Három hónap szünet után csütörtökön este újra jelentkezett a rádió Zöld telefon című környezet- és természetvédelmi műsora. A szignált követően elkeseredett hangok áradatát hallhattuk: „az ember már nem tudja kétségbeesésében, hogy hova forduljon ...”, „ez már tarthatatlan ..„jó volna, ha valaki már fölfigyelne erre...” A panaszok különbözőek voltak ugyan, de témájuk ..zöld”. Innen a műsor címe is. Az egyórás program vendébe dr. Mészáros Ernő volt. a Környezetlégkör Fizikai Kutató Intézet igazgatója, környezetvédő meteorológus (már ilyen is van!). Az első „mese” — a műsorvezető: Elek László így nevezte — egy cementgyárról szólt, amely holdbéli tájjá változtatta a környékét. A szörnyű állapot megszüntetését 1981-ben kormányhatározat biztosította. Az eredmény: a selypi cementgyár ma egy óra alatt nem ezer kilogramm port, „csak” 6— 700 kilót szór a világra. Ez környezetvédelem? — kérdezhetnénk. A gyárigazgató a riporter rámenős kérdéseire elmondta, hogy a cement egy olyan porszerű fehér anyag, amely ha leszáll „megmutatja önmagát” (!). Az évi 80—90 ezer forintos bírság pedig szerinte nem „meghátározó” (hát ez örvendetes). A stúdió vendégének véleményét kikérték, ám mit szól a bioszféra ehhez? A műsor oázisát az a tíz perc jelentette, amikor.a madarakról beszélgettek, mert hogy szerencsére nemcsak a por száll a levegőben, hanem még olykor madarak is röpülnek. A KISZ Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa nemrégiben összehívta a környezetet nagymértékben szennyező ipari nagyvállalatok KISZ bizottságait. A tanácskozáson kiderült, hogy a problémát pénzkérdésnek tekihtik, nem merik vállalni a konfrontációt a vállalat vezetésével szemben. A budapesti egyetemek kezdeményezésére tavasszal környezetvédelmi hetet rendeznek, amely során gázálarcos biciklizéssel hívják majd fel a figyelmet az egyre sürgetőbb gondra. (A figyelem- felhívásra ugyan szükség van, ám levegőnk nem tisztul tőle.) A természetvédelmi hírek hallatán Momo Kapor bo- rongós jövőképe jutott eszembe: „a világ egyik részén szerencsétlenségek, a másikon azonban katasztrófák várhatók”. Tudósítottak ugyanis bennünket nemzetközi természetpusztításról, vízszennyezésről, veszélyeztetett védett területekről, jó hír csak elvétve akadt. Az országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal információs és művelődési önálló osztályának (ilyen is van) vezetője elmondta, hogy tevékenységük eredménye aligha mérhető. Kiadványokkal, plakátokkal, animációs filmekkel járulnak hozzá a szemlélet- formáláshoz. A telefonos kérdésekre adott válaszokból megtudtuk, hogy a levegőben levő kénszennyeződés több mint fele külföldről érkezik hazánkba, mi hozzárakunk egy „keveset”, aztán tovább- küldjük. A „pozitív exportimport mérleg” azonban nem jelenti azt, hogy Magyarország fölött tisztábban ragyog majd a kék ég. A műsor egy órájának türelmes végighallgatása utár megerősödött bennem a gondolat: felhalmozódott adósságunk ellenértékeként nem biztos, hogy a természet elfogadja törlesztésként a környezetszennyezés ellen küzdő bizottságok, tanácsok, hivatalok sorát. A fauna és a flóra segítségért könyörög... T. R Az életmű teljessége Hegedűs Géza pipafüst (avagy szivarfüst) mellett oly élvezetesen mesélt Gábor Andorról a minap a televízióban, hogy csaknem megszólalt a néző is: kérdőn és szinte csodálkozom Gábor Andor életművét még mindig nem ismerjük eléggé, pedig az író, a publicista 1953- ban bekövetkezett halála óta „nagy utat tett meg” —ezt 1960-ban állapította meg Go- da Gábor, amikor a népszerű kabarészerző és harcos tollú író emlékére alapított díjat először adták árt Budapesten. Gábor Andor szobra áll Kaposváron, Rinyaújnépen 1983-ban emléktábláit avattak szülőháza falán. Somogynak fontos szerepe van abban, hogy az író emlékezete ne halványuljon, de munkásságát rangjához illően becsülni tudjuk. 1983 januárjában alakult- meg Barcson a Gábor Andor emlékbizottság, mely azt -tűzte feladatául, hogy az író születésének századik évfordulóján méltó megemlékezést tart. 1984 januárjában Barcson ültek össze az irodalomtörténészek, kutatók, akik sok, izgalmasan újat tudtak mondani az országosan is a figyelem középpontjába került Gábor Andor munkásságáról. Botka Ferenc, Nemes G. Zsuzsanna, Cséré- Béla, Szíjártó István, Petrányi Ilona, Tasi József, Szilágyi János és Mikes György beszélt arról, hogy mely területeken szükséges még .tovább kutatni Gábor Andor irodalmi tevékenységét, életét. A Petőfi Irodalmi Múzeum, Barcs város tanácsa, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága támogatásával a Somogy megyei KISZ-bi- zottság Gábor Andor politikai képzési központja megjelentette a tanácskozás anyagát. Sa jnos az '1985-ben engedélyeztetett kiadvány elég későn jutott el az olvasókhoz, az érdeklődőkhöz. Három évbe tellett, míg nagyon szerény kivitelű kötetté rendeződtek a Barcson elhangzott előadások. Sum- másan állapította meg Botka Ferenc, hogy az elmúlt évtizedekben nemegyszer némileg lebecsülték Gábor Andor pályakezdésének időszakát. munkásságának polgári szakaszát. Elsősorban újságírónak vallotta magát, munkásságának kilencven százalékát a sárguló újságpapír őrzi. (A Szépirodalmi Könyvkiadó még Gábor Andor életében megkezdte életművének kiadását, írói esszéi, novellái, regényei, színművei, műfordításai és publicisztikái tizennégy kötetet tesznek ki.) Szellemi hagyatékából elsősorban emigrációs éveiben írott cikkei várnak fölfedezésre. Bécsben, Berlinben, Prágában, Párizsban és Moszkvában — állítja Botka Ferenc, — lenne még dolga az irodalomtörténésznek. De nemcsak újságcikkeinek egy része föltáratlan még, a húszas évek elején írt Az út című színdarab szövegének földerítése is fontos faiadatul szolgál. A színdarabnak csak egyes jelenetei ismertek, a sajátossága, hogy benne somogyi élmények is megfogalmazódtak. Korántsem beszélhetünk még az életmű teljességének ismeretéről, noha az utóbbi évtizedekben sok újat tárt fölt a kutatás Gábor Andorról, munkásságáról. Ez a kései emlékkötet talán újabb lendületet ad a tisztázásra váró kérdések megfogalmazásának és a további elmélyült kutatómunkának. A Gábor Andor emlékezete című kötetet egy tartalmában hasonló mélységű, de igényesebb kiadvány követheti — újabb somogyi ösztönzéssel. Horányi Barna
