Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

1987. január 2Q., kedd Somogyi Néplap 5 FESTŐI TÉL A BELVÁROSBAN m . r K önyv és vállalkozás TV-NÉZÓ Szamár a háton Akár akarjuk, akár nem, a gazdasági élet törvénysze­rűségei azokban a szférák­ban is érvényesülnek, ame­lyek tudatunkban távol van­nak az üzlet, a nyereség, a kockázat világától. Tiltako­zunk az ellen, hogy a kul­túra — áru, de be kell lát­nunk, hogy bizony sokba ke­rül. Csillagászati összegeket emészt fel például a könyv­kiadás, és természetesen csak akkor van értelme, ha a könyvek el is jutnak az ol­vasókhoz. Az elmúlt évben 20 millió kötet talált gazdá­ra hazánkban a Könyvérté­kesítő és Könyvtárellátó Vál­lalat munkájának eredmé­nyeként. Több mint másfél milliárd forintos összforgal­mat bonyolított le a félezer­nyi dolgozót számláló kol­lektíva. Bár az elmúlt esztendő eredményeit mérlegre téve a vállalat igazgatója elisme­réssel mondta, hogy a tár­sadalom jelesre vizsgázott, mert a könyvekre költött összeg nagyobb mértékben emelkedett, mint a nominál­bérek; ehhez az eredmény­hez azonban hozzájárult a KÖNYVÉRT Vállalkozó szel­leme, kockázatvállalása is. Vállalták, hogy 400 milliós beruházásuk érdekében „el­adósodjanak”, mert csak így tudtak a Váci úti ipari mű­emlék épületben „fészket ra­kó” Könyvesházban európai színvonalú könyvszakmai infrastruktúrát kialakítani. Számítóközpontjuk csaknem 20 ezer címet — a hozzáva­ló adatokkal — tart nyilván, és lehetővé teszi a korszerű raktárgazdálkodást, az elfek­vő készletek gyors mozgósí­tását is. De eszük ágában sincs be­érni eddigi eredményeikkel, a korszerű technológiával, mely iránt több szocialista ország érdeklődik. Célkitűzé­sük például, hogy a Köny­vesházban a! megjelenés nap­ján, a nyomdai szállítás után egy órával már kézbe ve­hessék a vásárlók az új könyveket. A könyvtárakba is hamarabb akarják eljuttatni az újdonságokat, a központi raktárkomplexum létrehozá­sával 100 kilométeres „utaz­gatástól” kímélik meg a kö­teteket, — a- vállalat pénz­tárcáját pedig évi 15—20 millió forint kiadástól. A közeljövő tervei) közt szere­pel bolti hálózatuk bővítése, például februárban megnyit­ják a könyvtárosok áruhá­zát (a Honvéd utcában), ahol a „mindent egy helyen” elve alapján a magyar és idegen nyelvű könyveken, hangle­mezeken, video-kazettákon kívül könyvtári bútort és felszerelési cikkeket bemuta­tó — és árusító — terem, valamint tanácsadó szolgálat is működik majd. Az csak természetes, hogy már dol­goznak a közvetlen számító­gépes raktári kapcsolat ki­munkálásán, és tervezik a rendelések számítógépes programját. Tudományos könyvkiadá­sunk lassan szinte megszű­nik, évente 3—4 alapmű je­lenik meg. (Matematikából például a világ három leg­jobbja között vannak a ma­gyar tudósok, de ezt a könyvkiadás nem tükrözi.) A KÖNYVÉRT a .maga esz­közeivel úgy enyhíti ezt a lehetetlen helyzetet, hogy önálló kiadói tevékenysége keretében megindította a Tudománytár utánnyomás sorozatot. Olyan, 100—150 éve megjelent műveket ad­nak ki újra, mint az 1875- ben készült ógörög—magyar szótár, amelynél „frissebb” azóta sincs. Az idén induló Tudománytár füzetek soro­zat első kötete Semmelweis Ignác a gyermekágyi lázról németül írott cikkeinek ma­gyar nyelvű kiadása, mely .legutóbb” 1858-ban jelent meg. Ám a legújabb kutatá­sok is alátámasztják, hogy ma is helytállóak az anyák megmen tőjének megállapí­tásai. A könyv és vállalkozás te­hát nagyon is jól összefér egymással, a kockázatválla­lás és jó üzletpolitika — a kollektíva áldozatkészségével párosulva — csak hasznára lehet a kultúra ügyének. Imre Erzsébet Egész évben számíthatnak szereplési, bemutatkozási le­hetőségre a somogyi a mater - együtteseik és szólisták, A hagyományos művészeti szemle csupán a gazdag program nyitánya. Az sem mondható már, hogy csak a legkiemelkedőbbek jutnak színpadra. Megyénkben egy­re több helyen szerveznék találkozókat azok az együt­tesek, amelyeknek ez a lehe­tőség is fontos. A somogyi művészeti szem­le bemutatósorozata február közepén kezdődik, és csak­nem égy hónapiig tart. Ám ez idő alatt is számos más rendezvényre kerül sor. Az országos diáknapokra készü­lő előadóművészeti csopor­tokat együtt láthatjuk majd a művészeti szemle szerep­lőivel, s az sem különös, ha néhány fiatal arca újra és újra föltűnik a különböző rendezvényeken, hiszen so­kuk szinte hivatásnak te­kinti az amatőrmozgalomban való részvételt. A megyei művészeti szem­lét meghirdető Somogy Me­gyei Művelődési Központ megújítva az eddigi hagyo­mányt, megszervezi idén — a szemle keretében — a kö­Az elmúlt hét keddjén bizonyára akadtak olyanok, akik nehezen tudtak vá­lasztani az első műsor kul­turális hetilapja, és a ket­tesen a holland tévéfilm között. Nem ígért könnyű szórakozást az utóbbi, de azt hiszem, jól választottak, akik emellett döntöttek. Bár lehet, hogy az első percek után sokan csatornát váltot­tak — elhamarkodottan cse­lekedtek. A film alaptémája nem volt egyszerű. A középkort elevenítette meg, úgy, hogy abban egy ember teljes bel­ső gondolatvilága, vágyai, emberi mivolta mutatkozott meg. A pajkos csínyektől a gazdagságig, a hatalomig el­jutó Akárki, a középkor em­bere, egyre biztosabban használta ki saját önző lé­nyét, kányszerítette rá aka­ratát másokra. Mindig meg­találta azt az embert, aki elképzeléseinek tökéletesen megfelelt. A papot például, akinek titkos vágya volt, hogy -egy percre csak, de különbözzön a többitől. A belül lenni, kívül maradni örök problémája okozta a szerzetes vesztét. A bolondot, aki csak jel­lemének legsötétebb szegle­tében vált hasznára; a gyil­kosságot, mely megszabadí­totta a Szerelem terhétől — használta föl a meggazdago­dáshoz, a hatalom megszer­zéséhez. Így .'lett gyilkosból jóbarát, eszköz, hatalma kié­zépisikolai amatőrmozgalom bemutatkozását is. Fél-fél órás műsorral készülnek a csoportok és a szólisták erre az alkalomra. A diákhagyo­mányoktól nem idegen az amatőr tevékenység, ám an- náT is inkább fontos, hogy ápolják, mert ők alkotják a mozgalom utánpótlását A legkisebbek sem marad­hatnak ki a mozgalomból. A Hajlik a meggyfa népze­nei és népdalénefclé&i ver­seny mellett a táncosok be­mutatkozására nyújt lehető­séget az Együd Árpád emlé­kére megrendezésre kerülő gyermeknéptánc-verseny. A Magyar Ülttörők Szövet­sége, ápolva az. általános is­kolások amatörművészeti te­vékenységét, szakáganként hirdet évente bemutatót a csoportoknak. Nemcsak erre az alkalomra készülhetnek a somogyi gyerekek. Először rendezik meg az általános iskolái színjátszó együttesek megyei bemutatóját. Az utánpótlás-nevelés fontos fel­adatát és az eredményt jól tükrözte a múlt év végén Budapesten megrendezett út­törő-, illetve diákgála, melye­ken kiemelkedő sikerrel sze­repeltek megyénk fiataljai. pítéséhez. Aki tudja, kinek kell engedelmeskedni, nem egykönnyen téved — vallja Akárki. Féktelen önzésében mindenkit elpusztít maga mellől, felesége is csak esz­köz a hatalmához. Nyoma sincs már a pajkos csínyte­vőnek, a hiszékenyeket lóvá- tevő kuruzslónak. A több­ször megkísértő látomás el­len — hatalmát bizonyítan­dó — kínzóeszközt építtet. Elkészültét már csak barát­jával éri meg. Amire rájön, hogy egyedül maradt, állan­dó rettegéssé válik az élete. Saját lelki korlátjainak lesz a rabjává, árvaságát magá­nak sem meri bevallani. Művészt hivat, hogy a tisz­taságot, az ártatlanságot, a győzelmet és a tökéletessé­get jelentő fehér falon meg­fesse legbelsőbb világát. Akárki úgy érzi, a készülő művet hátráltatja a hétféle kínzásra kiötlött szerkezet. Minden erejét összeszedve a bolonddal együtt lát mun­kához, ám az általa elvágott kötél barátja halálát okozza. Nem marad hát más, csak a művész, akihez menekül­het. Nincs már hatalma, fö­lényessége is eltűnik. A fe­hér falnál leli halálát, a lel­két ábrázoló festménynél. A végig szótlan művész ekkor­ra fejezte be a festményt. A falon nem marad más, csak Akárki, hátán a bűnö­ket megszemélyesítő szamár­Balogh P. Ferenc A kórusmozgalom fejlődé­sének számos szép példája bizonyította a múlt évben is, hogy az énekkultúra iránt nőtt az érdeklődés. A me­gyei rendezvények mellett fontos bemutatkozási lehe­tőség lesz ebben az évben az oreizágos Vándor Sándor kó­russzemle. Kilenc somogyi felnőtt együttes készül ró. A Kátéval közösen rende­zik meg Somogybán az ének­lő ifjúság kórusversenyt és találkozót. A tavalyi Berzsenyi vers­es prózamondó verseny után most Illyés Gyulára emlé­keznek az amatőr vers- és prózamondók. A vizuális kultúra is része az amatőrök tevékenységé­nek. Kaposvár lesz a gazdá­ja az idén a dél-dunántúli amatőcfdlm-szemlének. A XIII. országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás megyei bemutatóját március­ban tartják — fórummal egybekötve. A Fonómumkás Kdsszín- pad megújítja Iklubtevékeny- ségét; havonta biztosít fóru­mot a megye színjátszó együtteseinek. A hagyományos megyei rendezvények egész sorával bővíthető lenne még az a sok feladat, ami az amatőr- mozgalomra vár. Készülnek rá. Amatőr évad KINCSEINK Az, hogy milyen em­ber lesz gyermekeink­ből — rajtunk áll. a felnőtteken. Szeretjük őket, ám megtoroljuk hibáikat, neveljük, de elnézzük fület- szemet sértő botlásaikat, minden jóval élhalmozzuk, bár érezzük, hogy esetleg nem érdemlik meg. Hogy is van ez? Az otthon tárháza lehet annak a kincseskam­rának, amelyből tetszésünk szerint gazdagítjuk utódain­kat, melynek eszközei alkal­masak vagy alkalmatlanok a fészek elhagyására való felkészítéshez. Ügy kell él­nünk, hogy a gyerek lássa a jó példát — halljuk gyakran. Az idő, amely a szülök ren­delkezésére áll ebben: kevés. De vajon hogyan használjuk fel e néhány órát? Az együtt töltött idő valóban mély nyomokat hagy csemetéink­ben, né vonjuk meg tehát tőlük ezt a lehetőséget, hi­szen igénylik. A bölcsőde, az óvoda és az iskola nem pó­tolhatja azt az időt, amely­nek során a gyerekben — a szülők viselkedése alapján — kialakul az „ilyen szeretnék lenni” gondolata. S ezen az úton mi indítjuk el őket: jól vagy kevésbé jól. A távolsági busz zsúfolt volt, a dermesztő hideg vas­tag télikabátokat parancsolt mindenkire. Ülőhely már nem volt, álló is csak alig. Az egyik kettes ülésen nagy­mami pátyolgatta nyűgös unokáját. A négyéves forma kisgyerek dölyfösen ült, min­denáron meg akart szaba­dulni a sapkájától. A mellet­te álló idős hölgy a mögötte tolakodóktól egyre inkább „belógott” az ülés fölé, míg­nem a nagymama felhábo­rodott pillantásai rendreuta- sították. Az ölébe vehette volna a kisfiút, ám nem tet­te: — Ülj csak szépen Pisti­ke, a néni már nem tehén- kedik rád! Pistike hálás vigyorral vet­te tudomásul a megnyugta­tást és még jobban elter­peszkedett. Magam előtt láttam a nagymamát, amint egy má­sik buszon hangosan méltat­lankodik amiatt, hogy egy tizenéves nem „méltóztatik” átadni a helyét. Az ő Pisti­kéje átadja-e valaha? Fiatalasszony lépett be a boltba, hangos jónapottal köszönt, kislánya sziát szórt a világnak. Kedvesen leha­jolt hozzá, halk rendreuta­sítás után vásároltak, majd betértek a következő boltba, ahol megismétlődött az előb­bi jelenet. — Én sem köszönök sziát idegeneknek, neked sem il­lik — mondta még mindig türelmesen. A kislány okos tekintettel végighallgatta, ám az anya hogy mit mondjon a szia elfelejtette megmondani. helyett, mert a következő helyen alig nyitották ki az ajtót, a csöppnyi száj így üd­vözölt: — Jó napot kívánok! Az asszony elmosolyodott, és súgott valamit a lányá­nak. aki azonnal helyesbí­tett: — Vagyis csókolom! (Pedig a „jó napot kívá­nok!” se rossz, így tanítják az óvodában ...) A két ember harmóniája azonban egycsapásra kiala­kult. Jól esett mindenkinek, aki látta és hallotta őket. Az egyik ház kapujában a régi trükkel szórakoztak a gyerekek. Egy megkopott pénztárcára madzagot kötöt­tek, s a távolból figyelték, ki hajol le érte. — Elvetemült kölykök — kiabált egy idős úr, amint belemarkolt a semmibe. Egy falusi | néni szeme megcsillant a járdán heverő erszény láttán, s ahogy az megmozdult, megpróbált rá­lépni ... — Az anyátok szentségit — mondta, ám hangjában semmi düh nem volt. Tudo­másul vette a csintalanságot és továbbindult. Egy felcicomázott hölgy következett. Gondosan körül­nézett, mielőtt lehajolt vol­na. A madzag megfeszült, a nő pedig kissé pirulva tá­vozott. A lépcsőházból szinte ész­revétlenül toppant közéjük az egyik kis csibész apukája. A pofon hihetetlenül gyor­san és erősen csattant. Ta­lán nem kellett volna ek­korát, talán néhány szó töb­bet jelentett volna ... A csemege pultja előtt hosszú sor kígyózott. A tü­relmesen álldogáló emberek egy alkudozást figyeltek. — Anyu, megtakarítottam egy kis pénzt, vehetek rajta nyalókát? — így a kisfiú. — Ha van. vehetsz —szólt kissé közönyösen az anyu. A gyerek a markában szo­rongatta a .,vagyont”, amely az áhított édességhez juttat­ja. Az elárusítóhoz érve szétnyílott a kis tenyér: — Kérek szépen egy nya­lókát! — Kisfiam, kevés a pén­zed, húsz fillér még kell — számolta meg a tíz-húsz fil­léreseket az eladónő. Az anya átnézett a fejek fö­lött, mintha szégyellne az ilyen filléres gondokat. Nem reagált fia segélykérő tekin­tetére sem. A gyerek szé­gyenkezve szedte össze a pénzét és elkullogott. Nem értettem, ma sem értem, hogy miért történt így. Büntetés volt vagy meg­torlás? Nem jókor, és rossz módszerrel... Tamási Rita

Next

/
Thumbnails
Contents