Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-20 / 16. szám
1987. január 2Q., kedd Somogyi Néplap 5 FESTŐI TÉL A BELVÁROSBAN m . r K önyv és vállalkozás TV-NÉZÓ Szamár a háton Akár akarjuk, akár nem, a gazdasági élet törvényszerűségei azokban a szférákban is érvényesülnek, amelyek tudatunkban távol vannak az üzlet, a nyereség, a kockázat világától. Tiltakozunk az ellen, hogy a kultúra — áru, de be kell látnunk, hogy bizony sokba kerül. Csillagászati összegeket emészt fel például a könyvkiadás, és természetesen csak akkor van értelme, ha a könyvek el is jutnak az olvasókhoz. Az elmúlt évben 20 millió kötet talált gazdára hazánkban a Könyvértékesítő és Könyvtárellátó Vállalat munkájának eredményeként. Több mint másfél milliárd forintos összforgalmat bonyolított le a félezernyi dolgozót számláló kollektíva. Bár az elmúlt esztendő eredményeit mérlegre téve a vállalat igazgatója elismeréssel mondta, hogy a társadalom jelesre vizsgázott, mert a könyvekre költött összeg nagyobb mértékben emelkedett, mint a nominálbérek; ehhez az eredményhez azonban hozzájárult a KÖNYVÉRT Vállalkozó szelleme, kockázatvállalása is. Vállalták, hogy 400 milliós beruházásuk érdekében „eladósodjanak”, mert csak így tudtak a Váci úti ipari műemlék épületben „fészket rakó” Könyvesházban európai színvonalú könyvszakmai infrastruktúrát kialakítani. Számítóközpontjuk csaknem 20 ezer címet — a hozzávaló adatokkal — tart nyilván, és lehetővé teszi a korszerű raktárgazdálkodást, az elfekvő készletek gyors mozgósítását is. De eszük ágában sincs beérni eddigi eredményeikkel, a korszerű technológiával, mely iránt több szocialista ország érdeklődik. Célkitűzésük például, hogy a Könyvesházban a! megjelenés napján, a nyomdai szállítás után egy órával már kézbe vehessék a vásárlók az új könyveket. A könyvtárakba is hamarabb akarják eljuttatni az újdonságokat, a központi raktárkomplexum létrehozásával 100 kilométeres „utazgatástól” kímélik meg a köteteket, — a- vállalat pénztárcáját pedig évi 15—20 millió forint kiadástól. A közeljövő tervei) közt szerepel bolti hálózatuk bővítése, például februárban megnyitják a könyvtárosok áruházát (a Honvéd utcában), ahol a „mindent egy helyen” elve alapján a magyar és idegen nyelvű könyveken, hanglemezeken, video-kazettákon kívül könyvtári bútort és felszerelési cikkeket bemutató — és árusító — terem, valamint tanácsadó szolgálat is működik majd. Az csak természetes, hogy már dolgoznak a közvetlen számítógépes raktári kapcsolat kimunkálásán, és tervezik a rendelések számítógépes programját. Tudományos könyvkiadásunk lassan szinte megszűnik, évente 3—4 alapmű jelenik meg. (Matematikából például a világ három legjobbja között vannak a magyar tudósok, de ezt a könyvkiadás nem tükrözi.) A KÖNYVÉRT a .maga eszközeivel úgy enyhíti ezt a lehetetlen helyzetet, hogy önálló kiadói tevékenysége keretében megindította a Tudománytár utánnyomás sorozatot. Olyan, 100—150 éve megjelent műveket adnak ki újra, mint az 1875- ben készült ógörög—magyar szótár, amelynél „frissebb” azóta sincs. Az idén induló Tudománytár füzetek sorozat első kötete Semmelweis Ignác a gyermekágyi lázról németül írott cikkeinek magyar nyelvű kiadása, mely .legutóbb” 1858-ban jelent meg. Ám a legújabb kutatások is alátámasztják, hogy ma is helytállóak az anyák megmen tőjének megállapításai. A könyv és vállalkozás tehát nagyon is jól összefér egymással, a kockázatvállalás és jó üzletpolitika — a kollektíva áldozatkészségével párosulva — csak hasznára lehet a kultúra ügyének. Imre Erzsébet Egész évben számíthatnak szereplési, bemutatkozási lehetőségre a somogyi a mater - együtteseik és szólisták, A hagyományos művészeti szemle csupán a gazdag program nyitánya. Az sem mondható már, hogy csak a legkiemelkedőbbek jutnak színpadra. Megyénkben egyre több helyen szerveznék találkozókat azok az együttesek, amelyeknek ez a lehetőség is fontos. A somogyi művészeti szemle bemutatósorozata február közepén kezdődik, és csaknem égy hónapiig tart. Ám ez idő alatt is számos más rendezvényre kerül sor. Az országos diáknapokra készülő előadóművészeti csoportokat együtt láthatjuk majd a művészeti szemle szereplőivel, s az sem különös, ha néhány fiatal arca újra és újra föltűnik a különböző rendezvényeken, hiszen sokuk szinte hivatásnak tekinti az amatőrmozgalomban való részvételt. A megyei művészeti szemlét meghirdető Somogy Megyei Művelődési Központ megújítva az eddigi hagyományt, megszervezi idén — a szemle keretében — a köAz elmúlt hét keddjén bizonyára akadtak olyanok, akik nehezen tudtak választani az első műsor kulturális hetilapja, és a kettesen a holland tévéfilm között. Nem ígért könnyű szórakozást az utóbbi, de azt hiszem, jól választottak, akik emellett döntöttek. Bár lehet, hogy az első percek után sokan csatornát váltottak — elhamarkodottan cselekedtek. A film alaptémája nem volt egyszerű. A középkort elevenítette meg, úgy, hogy abban egy ember teljes belső gondolatvilága, vágyai, emberi mivolta mutatkozott meg. A pajkos csínyektől a gazdagságig, a hatalomig eljutó Akárki, a középkor embere, egyre biztosabban használta ki saját önző lényét, kányszerítette rá akaratát másokra. Mindig megtalálta azt az embert, aki elképzeléseinek tökéletesen megfelelt. A papot például, akinek titkos vágya volt, hogy -egy percre csak, de különbözzön a többitől. A belül lenni, kívül maradni örök problémája okozta a szerzetes vesztét. A bolondot, aki csak jellemének legsötétebb szegletében vált hasznára; a gyilkosságot, mely megszabadította a Szerelem terhétől — használta föl a meggazdagodáshoz, a hatalom megszerzéséhez. Így .'lett gyilkosból jóbarát, eszköz, hatalma kiézépisikolai amatőrmozgalom bemutatkozását is. Fél-fél órás műsorral készülnek a csoportok és a szólisták erre az alkalomra. A diákhagyományoktól nem idegen az amatőr tevékenység, ám an- náT is inkább fontos, hogy ápolják, mert ők alkotják a mozgalom utánpótlását A legkisebbek sem maradhatnak ki a mozgalomból. A Hajlik a meggyfa népzenei és népdalénefclé&i verseny mellett a táncosok bemutatkozására nyújt lehetőséget az Együd Árpád emlékére megrendezésre kerülő gyermeknéptánc-verseny. A Magyar Ülttörők Szövetsége, ápolva az. általános iskolások amatörművészeti tevékenységét, szakáganként hirdet évente bemutatót a csoportoknak. Nemcsak erre az alkalomra készülhetnek a somogyi gyerekek. Először rendezik meg az általános iskolái színjátszó együttesek megyei bemutatóját. Az utánpótlás-nevelés fontos feladatát és az eredményt jól tükrözte a múlt év végén Budapesten megrendezett úttörő-, illetve diákgála, melyeken kiemelkedő sikerrel szerepeltek megyénk fiataljai. pítéséhez. Aki tudja, kinek kell engedelmeskedni, nem egykönnyen téved — vallja Akárki. Féktelen önzésében mindenkit elpusztít maga mellől, felesége is csak eszköz a hatalmához. Nyoma sincs már a pajkos csínytevőnek, a hiszékenyeket lóvá- tevő kuruzslónak. A többször megkísértő látomás ellen — hatalmát bizonyítandó — kínzóeszközt építtet. Elkészültét már csak barátjával éri meg. Amire rájön, hogy egyedül maradt, állandó rettegéssé válik az élete. Saját lelki korlátjainak lesz a rabjává, árvaságát magának sem meri bevallani. Művészt hivat, hogy a tisztaságot, az ártatlanságot, a győzelmet és a tökéletességet jelentő fehér falon megfesse legbelsőbb világát. Akárki úgy érzi, a készülő művet hátráltatja a hétféle kínzásra kiötlött szerkezet. Minden erejét összeszedve a bolonddal együtt lát munkához, ám az általa elvágott kötél barátja halálát okozza. Nem marad hát más, csak a művész, akihez menekülhet. Nincs már hatalma, fölényessége is eltűnik. A fehér falnál leli halálát, a lelkét ábrázoló festménynél. A végig szótlan művész ekkorra fejezte be a festményt. A falon nem marad más, csak Akárki, hátán a bűnöket megszemélyesítő szamárBalogh P. Ferenc A kórusmozgalom fejlődésének számos szép példája bizonyította a múlt évben is, hogy az énekkultúra iránt nőtt az érdeklődés. A megyei rendezvények mellett fontos bemutatkozási lehetőség lesz ebben az évben az oreizágos Vándor Sándor kórusszemle. Kilenc somogyi felnőtt együttes készül ró. A Kátéval közösen rendezik meg Somogybán az éneklő ifjúság kórusversenyt és találkozót. A tavalyi Berzsenyi verses prózamondó verseny után most Illyés Gyulára emlékeznek az amatőr vers- és prózamondók. A vizuális kultúra is része az amatőrök tevékenységének. Kaposvár lesz a gazdája az idén a dél-dunántúli amatőcfdlm-szemlének. A XIII. országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás megyei bemutatóját márciusban tartják — fórummal egybekötve. A Fonómumkás Kdsszín- pad megújítja Iklubtevékeny- ségét; havonta biztosít fórumot a megye színjátszó együtteseinek. A hagyományos megyei rendezvények egész sorával bővíthető lenne még az a sok feladat, ami az amatőr- mozgalomra vár. Készülnek rá. Amatőr évad KINCSEINK Az, hogy milyen ember lesz gyermekeinkből — rajtunk áll. a felnőtteken. Szeretjük őket, ám megtoroljuk hibáikat, neveljük, de elnézzük fület- szemet sértő botlásaikat, minden jóval élhalmozzuk, bár érezzük, hogy esetleg nem érdemlik meg. Hogy is van ez? Az otthon tárháza lehet annak a kincseskamrának, amelyből tetszésünk szerint gazdagítjuk utódainkat, melynek eszközei alkalmasak vagy alkalmatlanok a fészek elhagyására való felkészítéshez. Ügy kell élnünk, hogy a gyerek lássa a jó példát — halljuk gyakran. Az idő, amely a szülök rendelkezésére áll ebben: kevés. De vajon hogyan használjuk fel e néhány órát? Az együtt töltött idő valóban mély nyomokat hagy csemetéinkben, né vonjuk meg tehát tőlük ezt a lehetőséget, hiszen igénylik. A bölcsőde, az óvoda és az iskola nem pótolhatja azt az időt, amelynek során a gyerekben — a szülők viselkedése alapján — kialakul az „ilyen szeretnék lenni” gondolata. S ezen az úton mi indítjuk el őket: jól vagy kevésbé jól. A távolsági busz zsúfolt volt, a dermesztő hideg vastag télikabátokat parancsolt mindenkire. Ülőhely már nem volt, álló is csak alig. Az egyik kettes ülésen nagymami pátyolgatta nyűgös unokáját. A négyéves forma kisgyerek dölyfösen ült, mindenáron meg akart szabadulni a sapkájától. A mellette álló idős hölgy a mögötte tolakodóktól egyre inkább „belógott” az ülés fölé, mígnem a nagymama felháborodott pillantásai rendreuta- sították. Az ölébe vehette volna a kisfiút, ám nem tette: — Ülj csak szépen Pistike, a néni már nem tehén- kedik rád! Pistike hálás vigyorral vette tudomásul a megnyugtatást és még jobban elterpeszkedett. Magam előtt láttam a nagymamát, amint egy másik buszon hangosan méltatlankodik amiatt, hogy egy tizenéves nem „méltóztatik” átadni a helyét. Az ő Pistikéje átadja-e valaha? Fiatalasszony lépett be a boltba, hangos jónapottal köszönt, kislánya sziát szórt a világnak. Kedvesen lehajolt hozzá, halk rendreutasítás után vásároltak, majd betértek a következő boltba, ahol megismétlődött az előbbi jelenet. — Én sem köszönök sziát idegeneknek, neked sem illik — mondta még mindig türelmesen. A kislány okos tekintettel végighallgatta, ám az anya hogy mit mondjon a szia elfelejtette megmondani. helyett, mert a következő helyen alig nyitották ki az ajtót, a csöppnyi száj így üdvözölt: — Jó napot kívánok! Az asszony elmosolyodott, és súgott valamit a lányának. aki azonnal helyesbített: — Vagyis csókolom! (Pedig a „jó napot kívánok!” se rossz, így tanítják az óvodában ...) A két ember harmóniája azonban egycsapásra kialakult. Jól esett mindenkinek, aki látta és hallotta őket. Az egyik ház kapujában a régi trükkel szórakoztak a gyerekek. Egy megkopott pénztárcára madzagot kötöttek, s a távolból figyelték, ki hajol le érte. — Elvetemült kölykök — kiabált egy idős úr, amint belemarkolt a semmibe. Egy falusi | néni szeme megcsillant a járdán heverő erszény láttán, s ahogy az megmozdult, megpróbált rálépni ... — Az anyátok szentségit — mondta, ám hangjában semmi düh nem volt. Tudomásul vette a csintalanságot és továbbindult. Egy felcicomázott hölgy következett. Gondosan körülnézett, mielőtt lehajolt volna. A madzag megfeszült, a nő pedig kissé pirulva távozott. A lépcsőházból szinte észrevétlenül toppant közéjük az egyik kis csibész apukája. A pofon hihetetlenül gyorsan és erősen csattant. Talán nem kellett volna ekkorát, talán néhány szó többet jelentett volna ... A csemege pultja előtt hosszú sor kígyózott. A türelmesen álldogáló emberek egy alkudozást figyeltek. — Anyu, megtakarítottam egy kis pénzt, vehetek rajta nyalókát? — így a kisfiú. — Ha van. vehetsz —szólt kissé közönyösen az anyu. A gyerek a markában szorongatta a .,vagyont”, amely az áhított édességhez juttatja. Az elárusítóhoz érve szétnyílott a kis tenyér: — Kérek szépen egy nyalókát! — Kisfiam, kevés a pénzed, húsz fillér még kell — számolta meg a tíz-húsz filléreseket az eladónő. Az anya átnézett a fejek fölött, mintha szégyellne az ilyen filléres gondokat. Nem reagált fia segélykérő tekintetére sem. A gyerek szégyenkezve szedte össze a pénzét és elkullogott. Nem értettem, ma sem értem, hogy miért történt így. Büntetés volt vagy megtorlás? Nem jókor, és rossz módszerrel... Tamási Rita
