Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-09 / 289. szám
1986. december 9., kedd Somogyi Néplap 5 A cél közös Együttműködés a szülőkkel Előadások a családi körben A gyermekek nevelése a szülő és az iskola közös feladata. A kaposvári Bartók Béla Álitalénos Iskolában ennek jegyében szervezik újjá a szülői munkaközösségeit. Kálmán Ferenc iskolaigazgató szerint lejárt az az idő, amMaor a szülői munikaközös- ség éittékiét anyagiakban mérték. A mai legfőbb értékmérő: milyen segítséget tud adni a neveléshez. — Megváltozott az iskola követefliményirendszere, s ehhez alkalmazkodni keld a szülőknek is. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, A jóindulat, a segítőkészség a legtöbb szülőben megvan, ám szokatlanok számukra az új elképzelések. Nehéz őket meggyőzni az új elképzelések helyességéről, mert nagyon mélyen rögződött bennük az a hagyományos • szemléiét, amely az iskola szerepét az oktatás folyamatára szűkíti. Sokan teszik föl a kérdést: nem megy mindez a tanulás rovására? A vállasz — az iskolaigazgató szerint — nem. A gyerekeket nem csupán érdemjegyei, hanem emberi értékelik alapján is kell mérni. A pozitív érzelmek, a közösségi szemlélet pedig csák ezekben a tevékenységekben fejlődik. Ha valaki nem kitűnő tanuló, azért még ne legyen megbélyegzett. S minden gyerekben meg kell keresni azokat az értékes tulajdonságokat, amelyeket érdemes kibontakoztatni. Olylam tevékenységről kell gondoskodni számára, amelyben sikerélményhez jut. Ezt a szülőik ma még nehezen fogadják el, s gyakori a vita. A szülői munkaközösség héttagú csúcsvezetősóge továbbítja ezeket a gondokalt a hatvanhétven tagú választmánynak és a szülőknek. — A fogaskerekek még akadoznak, de a jó szándék megvan — tájékoztat Kálmán Ferenc. — Most szervezzük a családi kört. Az előadások során a szülők megismerkedhetnek egy-egy ' korosztály fejlődésével, sajátosságaival. Szeretnénk folyamatossá, állandó jellegűvé tenni a szülői munkaközösségek munka já|t; aiat szeretnénk, ha nemcsak a nevelés feltételei- niök megteremtésében segítenének, hanem bekapcsolódnának a munkába is. Ezt kívánja szolgálni a közeljövőben alakuló iskolatanács. Olyan nevelési közgondolkodás terjesztése a célunk, amely lehetővé teszi, hogy szülő és iskola együtt alakítsa, nevelje a gyerekeket. A szerepek azonban, sajnos, ma még nem teljesen tisztázódtak. Együttműködésre kell törekednünk, de tudnunk kell: bizonyos esetekben az iskolának, máskor pedig a szülőnek van vezető szerepe. Az oktatás elsősorban az iskola feladata, a szülőnek csupán az otthoni tanulás föltételeinek megteremtéséhez kell hozzájárulniuk, ugyanakkor a gyereket csak együtt nevelhetjük. A szülőknek egyre keve- sebb idejük juft a gyerekekre, ezért a nevelési torzulásokat az iskola előbb észleli, javítani azonban csak együtt lehet. A cél közös. A sokoldalúan képzett, harmonikusan fejtett gyermekek nevelése. Ezt iskola és szülő csak együtt gondolkodva, együtt cselekedve tudja megvalósítani. H. É. ÖNJELÖLTEK Tizenkét s .ez esetben nem dühös, hanem boldog ember állt a kamerák elé — a tizenegyrészes új tévésorozat első adásának tanúsága szerint. Megkezdődött Vitray Tamás újabb műsora, az Ön: jelölt! Mai tv-nézőnk címét pedig nem a nyomda ördöge változtatta meg; véleményemet próbáltam csupán sugallni a látottakról, hallottakról. Az önjelöltség mindig gyanús. Az önjelöltek kamerák elé vágytak; némi válogatás után — és százötven forint „beugróért" — kétszázhetvenöt fiatal és idős ember közül a felének sikerült is elérnie élete egyik vágyát. A kérdés: vajon másoknak is örömet tudnak-e szerezni produkcióikkal ? A sorozat első tizenkét szereplőjének mindegyikéről aligha mondható el, hogy örömüket meg tudták osztani a tévénézők millióival. Vitray előrelátó volt, a múlt heti Rádió és Tv-újságban megjelent nyilatkozatában kifejtette: ne tekintsük az ön: jelölt! műsort a Ki mit tud? föleleve- nítésénék, e sorozatnak nem célja a tehetségkutatás-. A szereplőkkel ezt nagyrészt sikerült megértetni, a nézővel aligha iehet elfogadtatni. Miért? A gyenge színvonalú produkcióra a tévénézőnek nem tehet magyarázat az önmutogatás, aminek teret engedett a Televízió. Néhány érdekes sors alapján, mint például . a lakatosból lett népszínházi operaénekes, azonban az első részben is érdekes, a mostaninál színvonalasabb műsort lehetett volna összeállítani. Zsurzs Éva rendező igényességében, tehetségében mag lehet bízni. A fekete- város, az Abigél és egy sor más, ismert tévéfilmje után az is bekapcsolta a készülékét, aki Eötvös .József regényét, A falu jegyzőjét nem ismeri. Zsurzs Éva ez esetben sem csak irodalomnép- szsrűsitő művet alkotott, hanem érdekfeszítő történetet mutat be — tanulságokkal — a filmművészet eszközeivel. Kellemes szombat déllány. — Talán ő volt Margit királykisasszony. — Egy elvetélt dráma hősnője, egy bujdosó árva madár. A meggyfák mögött öreg présház bújt -meg. Vaksi vasrácsos ablakában cserepes muskátli, s néhány szem félig piros paradicsom. Vastag dióág hajolt le a földbe süppedt épület zsúpkon- tyához. A bejáratnál nyúlánk fiú állt félmeztelenül. — Jó reggelt! — A fiú meglepetten, zavart mosoiy- lyal fordult feléjük. — Jó reggelt! — A magáé ez a szép regi présház? — kérdezte a szerkesztő. — Az apámé — felelte a fiú. — Ö a nagyapámtól, a nagyapám pedig a dédapámtól örökölte. Nézzék meg belülről is! Tessék! Szívesen megkínálom magukat egy pohár borral. Azt mondják, a rizlingünk páratlan ezen a vidéken. — A meghívást köszönettel elfogadjuk — mondta a szerkesztő. A berendezés talán még a présháznál is öregebb volt. A sarokban támlás ágy állt, barna deszkái között duzzadt szalmazsák, gyűrött lepedővel. — A bujdosó kismadár fészke — súgta a lány, miután a fiú eltűnt a pincében. Borozgatás közben az öreg bútorokat is szemügyre vették. Különösen tetszett nekik egy pácolt faliszekrény. —- Ezt mág Vörösmarty Mihály is látta — mondta a fiú. (Folytatjuk.) utánt töltöttem a képernyő előtt. Nem a 20 a csúcsonra gondoltam, bár a tévé-slágerlista magazin új számában örültem azoknak a szereplőknek, akikkel a siófoki interpop-fesztiválon ismerkedtünk meg. Nem az énekesekkel, hanem a szerzeményekkel van gondom — szívesen hallgatom őket, de a képi ötletek fölborzolják néha az idegeimet. El kellene dönteni, mi a fontosabb: a zene, az ének vagy a fan- tasztikusalbbnál íantasztiku- salbb képi trükk. A slágerlista-magazinban ugyanis mintha az utóbbihoz csupán aláfestő zenének tekintenék ' az énekesek, zenekarok produkcióit. Azók a hatvanak évek ... Azok, akik emlékeznek azokra az évekre, szívesen idézik föl Koncz Zsuzsa akkor indult pályáját. Szívesen hallgattam Koncz Zsuzsát szombaton este a Kertészeti Egyetemen készült koncert- filmben. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a hangja mintha nem csillogna már úgy, mint régebben, de figyelni kell rá ma is. A hét legemlékezetesebb filmje A csipkeverőnő volt. A szombat este vetített francia—svájci—NSZK filmalkotás meggyőzően tárta fel azokat az értékeket, amelyek ha ne bontakozhatnak ki, boldogtalanságba sodorják az embert. A szegény Pom- me, a szepiős, fiatal fodrásztanulólány szomorú története mindannyiun’kat elgondolkodtathat, hogy azért becsüljük-e mindig a másikat. ami arra valóban érdemessé teszi. Vagy megelégszünk a felszínességgel? Kitűnő színésznővel ismerkedhettünk meg Isabella Huppert személyében. Horányi Barna A Szép szó mozgalom pályázatai A KISZ -Központi Bizottságának kulturális osztálya a KISZ KB által meghirdetett Szép szó mozgalom keretében több pályázatot írt kii. A „Nyelv és illem a fiatalok szemével" pályázatra olyan fiatalok írásait várják, akik kedvejt éreznek ahhoz, hogy e témáról elmondják gondolataikat. tapasztalataikat, ötleteiket. A pályaművek legkisebb terjedelme 8—10 gépelt oldal. Korosztályom beszédmódja — ez a másik pályázat címe. Ebben airra a kérdésre várja a Szép szó zsűrije a választ, hogy melyek a mai fiatalok jellenük) kifejezései, nyelvi fordulatai. A gyűjtés ajánlott fogalomkörei: a kö- szönésmódok, a szórakozás és a sport, az öltözködés, a fiú—lány kapcsolat kifejezései; az iskolai élet, az anyagi helyzet. Hogyan élnék tovább, hogyan alakulnak át a régi nép- és diákhagyományok a fiatalok életében? A „Múlt és jelen találkozása viselkedési és magatartási szokásainkban’' pályázatra beküldött írásék erne a kérdésre adhatnak választ. A pályázóknak az iskolában, az utcán, a munkahelyen szokásos köszönés, a megszólítás módjairól kell írniuk. Ebben a pályázatban a családi közösségi szokásokról, az ismerkedés, a párválasztás mai „hagyományairól" szóló pályamunkákkal is lehet jelentkezni. A három pályázatra készült munkákat a KISZ KB kulturális osztályára kell beküldeni (Budapest 1133, Kun Béla rakp. 37—38.), 1987. március 31-ig. A nyertesek a nagy összegű díjakon kívül megkapják a mozgalom jelképét, a Szép szó harangot. Szakmun káshiány, szakmun kásbőség de addig nem nyugodott, amíg rá nem vette, hogy hagyja a csudába a tanítás,!, és álljon a pult mögé. Nem érdekes ? — És magának ehhez nem volt szava? — nézett nagyot a lány. — Egyebem sem volt. Az öreg pedig, amíg a célját el nem érte, egy fillérrel sem segített bennünket. Pesten az én szüleimnél laktunk egy másfélszabás lakásban. A miénk volt a .nagyobbik szoba ugyan, a két gyerek gyorsabban nőtt, mint a lakásra félretett összeg a takarékban. Én az egyetemen dolgoztam, a feleségem egy általános iskolában. Ezzel azt hiszem, mindenjt megmondtam ... Most viszont, miután beadtuk a kulcsot és Leköltöztünk kútárnak, a konyhánk nagyobb, mint a szüleim egész lakása, megvan mindenünk a külföldi utazástól a nyugati kocsiig, az öregúr valósággal vadászik a kívánságainkra. — No, és a maga kémiája? Az igazgatóhelyettes gúnyosan felnevetett. — Nincs. Nem is volt. És nem is lesz „a síifonyérban'. Mi tagadás, a hajnalok hajnala a szőlőhegyen kél, gondolta a szerkesztő, aki régen érezte a józanságot ilyen kellemes, fölemelő állapotnak. Kéz a kézben sétáltak a szeszélyesen kanyargó, horhosokban el-eltű- nő földúton; néha megálltak, behunyt szemmel csóko- lóztak, mint a kamasz szerelmesek, s egy-egy összebo- rulás után, amikor a szemüket kinyitották, mindig világosabb lett körülöttük az éjszaka. Lassan, fokozatosan elfogyott a sötétség, s amikor már nappali fényáradat öntötte el a tájat, egy karcsú lány árnyékába botlottak. Megálltak, s egy pillanatig még látták az alacsony meggyfák között elsuhanni könnyedén, légiesen. — Te is láttad vagy hal- lucináltam? — szólalt meg izgatottan a szerkesztő. — Láttam — felelte a Az országban először a siófoki 523-as ipari szakmunkásképzőben tanítottak nappali tagozaton vízműkezelőket, valamint csatornakezelőket. Az oktatást olyan formában indították el, hogy váltakozva, a páratlan években vízműkezelőket iskoláztak be, a páros években pedig a másik szakmát kezdik tanítani. A tanulók szakmai képzésének a gondját a DRV vállalta magára Siófokon. 1981-ben elkészült egy korszerű tanműhely is a vállalatnál. Fraknói József, a tanműhely vezetője elmond tä: az első szakmunkások, szám szerint tizemketten, 1984-ben hagyták el az iskolapadot és kezdtek el dolgozni Siófokon. Ezeket a fiatal szakembereket egy évvel később öt csatornamű-kezelő követte. S itt kezdődött mindjárt az első gond. Ezekre a szakmákra ugyanis kivétel nélkül siófoki vagy annak környékén élő fiatalok jelentkeztek; ebből az következett, hogy valamennyien ebben a városban helyezkedtek el. Mivel ezeket a szakmunkásokat a DRV-n kívül más munkahelyen szinte egyáltalán nem tudják foglalkoztatni, a vállalat ottani telepein már nincs hely több ilyen végzettségű fiatal számára. A vállalat többi hat üzemigazgatóságára viszont még egyetlen szakmunkást sem tudtak küldeni. Kaposvárról vagy Marcal iiból nem jelentkeznek az általános iskola elvégzése után a gyerekek a siófoki szakmunkásképzőbe, hogy vízügyi dolgozót faragjanak belőlük. A tanműhely vezetője arról is beszélt, hogy gondjukkal a pályaválasztási intézetet is megkeresték, de úgy látszik ott sem tudnak segíteni. Fraknói József véleménye szerint minden üzemigazgatóság szakemberigényét ki lehetne elégíteni, ha ezekről a területekről évente csak két tanuló akarná elsajátítani ezt a szakmát. Az egyes üzemigazgatóságok feladata az lenne, az eddiginél hathatósabb pályaválasztási propagandát folytassanak. A vállalatnak a városi tanáccsal kötött megállapodása alapján 15 helyet biztosítanak a gyerekeknek az új és szép kollégiumban. A jelenlegi gondon enyhít valamelyest a felnőtt dolgozók szakmunkásképzése; minden üzemigazgatóság küld néhány régi, tapasztalt dolgozót. Ezek a felnőttek bentlakásos formában egy év alatt jutnak szakmunkás-bizonyítványhoz — úgy, hogy egy hetet az iskolapadban töltenek, egyet pedig a tanműhelyben. Az idén ősszel 24 leendő vízműkezelő és 19 csatornamű-kezelő vette kézbe a tankönyveket. L. R. — Most éppen semmiről — mosolygott a lány —, de ha egy jó receptet lediktál- na, azonnali följegyezném. — Nincs receptem — legyintett az igazgatóhelyettes, — és az asztalmáL ülők leié mutatott. — Róluk írjon! — mondta. — Egyik érdekesebb fej, mint a másiiik. Ott van például mindjárt az én apósom . .. Ott, az asztal legvégén, az a keskeny arcú, kopasz úriember. Ö a legkevésbé beszédes köztük, úgy tetszik, most is hallgat, viszont — erre mérget vehet — minden szóra figyel1, borozgatás közben is kitűnően tud koncentrálná. Nos, úgy nézze meg ezt az embert, hogy műért» a javából, rajongója a képzőművészetnek. A Iákása tele van jobbnál jobb kepékkel, kisplasztikákkal, a boltjában pedig ajándéktárgyak ürügyén tömény giccsat árul. A lányát, a feleségemet kítaniíttaitta, tanári diplomát adott a kezébe, TV-NÉZŐ Felnőttoktatás Siófokon
